46.

Tatsuki

Nem állítom, hogy Shinji vagy én ragyogunk, de most hármunk közt Jeremy néz ki a leggyalázatosabban. Jót tett neki, hogy nagylelkűen odadobtam neki a pólómat, mert hiába lóg rajta, legalább tiszta és nem szorítja a kötéseit a testére. A haja kócos, a szemei karikásak, nehézkesen mozog és lassan kapcsol, sz'val teljes mértékben impozáns látvány, csak gonoszul mosolyogni tudok rajta, miközben a visszapillantóban figyelem őt. Shinjit most is teljesen lefoglalja a vezetés, ráadásul ezzel a kis szépséggel gyorsabban tud haladni, mint a fekete BMW-kkel. Jobban is szereti, s nem csak azért, mert Deontól kapta, hanem mert – ha lehet ilyet mondani, - az esete ez a kocsi.


Némán hallgatom végig Jeremyt, komótosan szívom közben a cigarettámat, néha a sofőrt vagy az utat veszem szemügyre, aztán eloltom a csikkem és még jobban elkényelmesedem az ülésen.

- Nézd, kölyök – szólalok meg komolyan, újra a visszapillantó tükörben nézve a kék szempárba. - Azt hiszem, irreális elvárás volna egy magadfajta civiltől elvárni higgadt viselkedést ilyen helyzetben. A lényeg, hogy nem léptél meg, nem ugrottál közénk és nem csináltál semmilyen más baromságot – jelentem ki egyszerűen. Próbálok rövid lenni, mégis elmondani mindent, amit most akarok. - A sajnálatoddal kitörölheted, legközelebb maradj teljes mértékben kívülálló, egyszerű megfigyelő. Két kutya közt normális a marakodás, ha nem vagy elég erős és tanult, hogy szétválaszd őket, sose próbáld meg, különben mindkettő megmar – tanácsolom neki. - Bakari a legjobb tanítványom, engem is meg tudna ölni, hiszen jól ismer, de nagyon súlyosat kell hibáznom, hogy megtegye. Több, mint húsz évet volt mellettem, együtt nőttünk fel – teszem hozzá, hogy a srác tudja, mire alapozom a kijelentésemet. - Hogy a lakásom hol van, ahhoz semmi közöd. Deon, Shinji és Bakari tudja csak, egyedül nekik van bejárásuk is, ehhez mérten tekintsd bizonyítéknak arra, hogy nem válok meg tőled könnyen, de tudd, puszta kézzel öllek meg, ha elárulsz engem. – És nem viccelek ezzel, ezt nyilván Jeremy is tudja. - Mint érzékelted, valóban nem a megszokott, normális életet élem, nem csupán ügyes trükköket tudok, nem szemfényvesztő vagyok, hanem amiket megmondtam már neked, azokat el tudom könnyedén intézni. – Legyen szó a kistestvérei gyámságáról, a bátyja elintézéséről, a tanításáról, a megöléséről, vagy bármilyen egyéb lehetőségről. - Azért hozattalak fel a lakásomra, mert Eiji kicsit nagyobb gebaszt csinált a vártnál és fennállt a veszélye, hogy az, akivel ujjat húzott, vagy valamelyik csatlósa elmegy a szalonba. Kínos találkozó lett volna és kevés a valószínűsége, hogy élve megúszod, míg ha mellettem vagy, meg tudlak védeni – zárom le ennyivel ezt a részt, hiszen megmagyaráztam szerintem teljes mértékben, miért került fel a lakásomra. - Nem tudom, miért gondolod, hogy haragszunk rád – jelentem ki aztán, s lopva Shinjire pillantok, hiszen sanda gyanúm szerint a kölyök még mindig arra vár, hogy kiosszuk őt azért, mert "közénk állt" és mert levágott egy szép kis hisztit, amiből nyilvánvalóan a testőr is kapott. - A hisztiről csak annyit, hogy mindketten edzésben vagyunk tartva, Deon sem épp egy halkszavú szende szűz, de ez nem jelenti azt, hogy toleráljuk – folytatom mintegy mellékesen. - Én mindenesetre úgy vagyok vele, inkább ordíts, sírj és csapkodd a segged a földhöz, vagy állj neki törni-zúzni, minthogy önveszélyes légy, vagy hang és ellenállás nélkül eltűrj valamit, ami ellen kézzel-lábbal tiltakoznál. Majd megtanulod kezelni az indulataidat és a hasznodra fordítani a lelki erődet – közlöm tényként Jeremyvel. - Az árulás a legnagyobb vétek a szememben – jelentem ki őszintén. - Ígérj olyat, amit be tudsz tartani és tartsd be bármi áron! – kezdem sorolni az elvárásaimat. - Légy hű magadhoz és ahhoz, akinek hűséget fogadtál! Szolgáld a magad és a gazdád érdekeit, méghozzá mindig, minden esetben! Tanulj és fogadj szót a mesterednek, őt soha ki ne add, akkor se, ha bele kell döglened a hallgatásba! Ha ezeket betartod, azokat az alaptörvényeket tartod be, ami nélkül nem maradsz életben – mondom meg neki nyíltan. - Eijinek mit mondott Bakari, miért hoz el a szalonból? Nem fog tudni róla, hogy a lakásomon jártál, ahogy semmiről, ami azután történt, hogy Bakari elhozott a szalonból – utasítom. Ezt a hangsúlyt és beszédmódot megszokja majd, hogy ez az az eset, amikor nincs apelláta, úgy lesz, ahogy én akarom és ha tesz ellene, hogy mégse úgy legyen, azért drágán megfizet. - Eszünk valamit, megiszunk egy kávét és megbeszélem Deonnal a dolgokat – folytatom a tájékoztatást arról, hogy mi következik. - Mit akartok enni? - kérdezem meg a srácokat. Egyszerűbb, ha elugrom kajáért, míg ők a szalonban maradnak.