Jeremy
Tatsuki megint rám néz, majd végigpásztáz a többieken is, azonban valahol látom, hogy meglepi valami. Nem igazán tudom hova tenni azt a pici villanást, ami egyértelműen nekem szól, de aztán szépen el is rejti abban a pillanatban. Talán a ragaszkodásom lepi meg. Majd... talán egyszer elmondom neki, mit érzek, mit gondolok és miben hiszek ezzel kapcsolatban. Magamnak is meglepő volt a dolog, de most már legalább tudom hova tenni. Már nem csak a periférián emlékszem dolgokra, tegnap éjjel ez is beugrott nekem és rögtön tiszta lett minden. Hiszek benne, hogy őt azért küldték, hogy segítsen nekem, és ebben a hitemben csak valami hatalmas csalódás tud megingatni. Amíg ez meg nem történik, nem fogom becsapni, átverni, elárulni, ha ő sem engem. Talán kiröhögne ezért, nem tudom, de a hitem lassan bizalomba formálódik át és engedek ennek a változásnak. Ha nem bízom meg benne én magam, akkor milyen alapon bízna ő bennem? Ennek kölcsönösnek kell lennie szerintem, de majd talán egyszer erről is elbeszélgetünk.
Tovább folyik a beszélgetés, most már bekapcsolódik a yakuza is. Komolyak és hidegek egymással, ugyanakkor megint nevek és helyek repkednek, amiket marhára nem értek, de majd egyszer... Valahol megnyugszom, ahogy láthatóan Tatsukinak is lekerülnek dolgok a válláról, ugyanakkor ő nem nyugszik meg, még mindig ideges és jár az agya. Ahogy látom, Deonnal is hasonló a helyzet, ő is csendben agyal, miközben figyeli is őket. Megrág magában valamit újra és újra. Nem tudom, hogy Tatsukiról, vagy Eijiről gondolkodik-e éppen, de ez végtére is nem számít. Látom, hogy ideges, hogy nagyon rágódik, és mégsem tudja, mit tegyen. Valahol elpárolgott belőle az a nagy határozottság és mikor megszólal, ez a hangján is hallatszik. Most nem parancsol, csak kér és amikor nemet mondanak neki, láthatóan beletörődik és engedi kifolyni a dolgot a kezei közül. Eijire néz megint, agyal, gondolkodik, majd inkább hagyja a fenébe a dolgot. Aztán rám pillant és valahol bocsánatkérés villan a szemében, talán azért, mert ilyen lett a bemutatkozásunk. Hiszem, hogy nem kell félnem tőle, ellenben azt is tudom, hogy őt is meg kell győznöm majd. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, jelezve, hogy semmi gond, majd legközelebb. Legalábbis remélem, lesz legközelebb. Megérti ő is, és lassan mindenki távozik.
Hárman maradunk, illetve effektíve ketten, mert Eiji még mindig elterülve fekszik a padlón és nem moccan. Csend borul ránk, Tatsuki nem szólal meg, még csak nem is nagyon néz rám, de bennem már akkora a feszültség, hogy nem bírom tovább, felpattanok és hozzá lépkedve bújok ahhoz az oldalához, ahol tudom, hogy nincs semmi baja, vigyázva, hogy ne okozzak neki fájdalmat. Szükségem van erre, de felkészültem rá, hogy ellök, hogy ezt nem viseli el tőlem, bár remélem, legalább egy percet ad nekem így, mert ez lenyugtat. Bár nem tudom, milyen okból, de segít.
- Tényleg meg fogod ölni? – kérdezem csendesen Eijire pillantva. Nem tudom, mit érdemel, vagy mit nem, de a halál... az olyan végleges dolog. Értem, hogy most nincs más választás, de nem tudom elhinni. Csendben figyelem a kölyköt a padlón és várok valami válaszra, akármire, ami segít elindulni valamerre.
Jeremy aranyos :) úgy nézem, jól ki fognak jönni Deonnal, felnéz rá és megérti, tehát nem lesznek nagy gondok ... remélem ^^
VálaszTörlésmajd egyre több mindent ért meg az egész alvilágosdiból, mert hogy Tatsuki kineveli, az hét szentség, mivel most már Eiji sem lesz úgymond a képben.
tényleg, Eiji. sajnálom őt, hogy van annyira buta, ami már csak leginkább az ő számára káros és életveszélyes. szó szerint. szerencsétlen a saját gödrét ásta a makacs és önfejű viselkedésével. lehetett volna kicsit okosabb is :( tényleg sajnálom :/
reménykedem benne hogy Tatsukinak bőven több kell ahhoz hogy befellegzzen, hiányozna a karaktere. és még amúgy is egy csomó minden van amihez nélkülözhetetlen lenne...
és úgy szeretném azt is olvasni ahogy Shinjivel végre nyíltan viselkedik, ezt úgy értem, hogy amit meg akar vele, neki tenni, azt megteszi, nem tartja vissza semmi, nem gátolja vagy rejtegeti, nem veszi semmibe azokat az érzéseket amik az eddigi önmagáról alkotott képét meghazudtolják. már eleve ott megdőlt az egész hogy másodjára is meghegesztette Shinjit, és onnantól kezdve csak jobb lesz :) persze nem is arra gondolok hogy forduljon ki magából, szerintem tudna ő mindent közölni ami benne van a maga módján is, de már nem egyszer gondoltam azt hogy visszatartja.
ahogy Shinji is visszatart dolgokat. és bár annak, amit meg akartam tudni róla, egy részét azt hiszem, már megtudtam, még mindig bele akarok látni a fejébe.
jaaaj szeretem őket *-*
... megfordult a fejemben hogy mi lenne ha Shinji is megjelölné magának Tatsukit... :) (vane gy olyan érzésem hogy szeretné)
vajon mit szólna hozzá Tatsuki?
Eijiről nagyon keveset tudtunk meg, de ő az a karakter, aki pálcával enni sem tudott, mert annyira nem volt vele foglalkozva, Deon meg türelmesen tanítgatta, mint egy kisöccsöt. Ahhoz képest, hogy konkrétan a csomagtartóban vitte haza, mert azért egy alvilági szukával egy légtérben utazni nem egy életbiztosítás és muszáj volt lenyomni neki egy sallert, hogy helyre tegye az erőviszonyokat a fiúban, nagyon jó kapcsolatot alakít ki Eijivel, rengeteget beszélget vele. Eiji egy hálás kis dög, aki azt gondolta sokáig, hogy Deon csak azért van a yakuzájával, hogy minden jóban részesülhessen, de kénytelen volt belátni, hogy Deon szereti a férfit és ezért neki, Eijinek esélye sincs. Persze ezt a szobacirkáló nem fogadja el, küzdeni kezd, még rá is mászik Deonra, de ő erről mélyen hallgat, a saját szégyenének is érzi, hogy annyira ledöbbent, hogy semmit sem volt képes tenni, pedig csak el kellett volna löknie Eiji kezét. Az a támadás vezetett végül oda, hogy Deon azt mondja, bár nincs kész a kölyök rá, de muszáj lepasszolni Tatsukinak, mert bár gyenge támadás volt, azt remélte, a távolság majd segít Eijinek. De csak elmérgesítette a kölyköt, főleg, mivel Tatsuki kipróbálta, mit javult hajdanhoz képest, méghozzá az akarata ellenére.
TörlésEiji törött volt és nem lehetett megjavítani.
Tatsuki ebben az időszakban még biztosan nem fogadna el megjelölést Shinjitől, legalábbis maradandót nem - a harapások, szívások, karmolások más palettára esnek a tetoválómesternél, az belefér. ^^
Eijit én személy szerint utáltam, minden háttérinfó ellenére xD
TörlésNem lehet mindenki a szívünk csücske, azért annyira nem szögletes a szívünk. =D
TörlésMég szép, különben unalmas lenne az élet xD
Törlésmilyen igaz. és vannak olyan helyzetek is, amiben például én állok Eijivel, hogy megértem, mert van oka ilyennek lenni, de nem értem meg, mert nincs oka ilyennek maradni. sajnálom, mert válhatott volna jobbá is, de mégse, mert tulajdonképpen minden "mentsége" ellenére megérdemli hogy elforduljanak tőle. a halál az egy más tészta, személy szerint nem osztanám ki rá ezt a sorsot de a helyzetet tekintve tudom hogy oka van és valamilyen szinten jogos. ebből is látszik hogy belőlem pocsék üzletember, yakuza, vagy alvilági válna, ha egyáltalán eljutnék a kis viszonylagosan békés lelki világommal odáig XD
TörlésDeon és Tatsuki azon az állásponton van, hogy a halál kegy, másfelől nem kockáztathatnak semmit azzal, hogy áruba bocsátják Eijit, kísérleti nyúlnak meg olyat választ Tatsuki, akivel nem kell ennyit vesződni.
Törlés