54.

Jeremy

Elgondolkodva hallgatom őt. Ez nem is hangzik annyira durván így már, persze az elsüllyesztjük dolog... Inkább nem akarok belegondolni, még sosem láttam vízi hullát, de nem is nagyon szeretnék. Azt már értem, hogy itt komoly kapcsolat áll fenn a rendőrséggel is, nem feltételeztem, hogy nincs, csak most már közelebbről is látom. Komoly kenőpénzek és hasonlóak folyhatnak ebben a világban. Valahol el tudom ezt fogadni, bár még szoknom kell ennek is a gondolatát, ugyanakkor azt is elfogadom egy perc alatt, hogy ez akár az én végem is lehet. Nem tervezem, hogy egy folyóban fogom végezni, de ki tudja... Nem, ez ellen komolyan harcolni fogok, hogy ne így legyen, meg akarok felelni, minden téren.


Mikor Tatsuki végre enni kezd, akkor letelepszem mellé és törökülésben figyelem őt. Ez most jólesik, ahogy az is, hogy figyel engem. Nem tudom, miért, egyszerűen csak kívánom a társaságát. Mikor Eiji cuccait csak egy vállrándítással intézi el, nekem elég lenne, de végül választ is kapok a kérdésemre. Rendben, úgy látom, az én dolgom lesz a kölyök cuccait áttúrni. Nem nagyon fűlik hozzá a fogam, de ha van benne olyan, ami kell nekem, vagy esetleg a tetoválónak, akkor azt nem fogom a kukába szórni.


Képtelen vagyok elfojtani a mosolyom, mikor meghökkenve néz rám. A kérdés meglep, ugyanakkor jól is esik.

- Nem tiltottad meg, ez igaz, de eddig fel sem merült ennek a kérdése – válaszolok csendesen –, így inkább megkérdeztem – zárom le ennyivel. – Az meg, hogy most megyek-e vagy sem, függ attól, hogy ki van otthon, de ezt majd kiderítem. Vagy zavar a jelenlétem? – Igen, ez is felmerült bennem, de azért... remélem, nem. Végül nagyot sóhajtok és felállva átcaplatok a másik helyiségbe. Oké, hogy telefonálhatok, de nem akarom Tatsuki előtt, mert Rick... Nem tudom, mit szólna ahhoz, ahogyan kezelem, vagy nem kezelem az öcsémet.


Előszedem a telóm a zsebemből és tárcsázok, alig csöng egyet, már veszi is fel Rick a telefont.

- Szia – szólok bele, de a másik oldalon csönd fogad. – Rick, mi a gond? – leszek egy perc alatt ideges, pedig most nagyon nem kéne.

- Szia. – A hangja remeg és tudom, hogy fél, érzem, de ennél többet nem mond, ami csak tovább fokozza az idegességem.

- Lucas ott van? Bántott? Rick, az istenért, mondj már valamit! – Oké, kicsit elvesztettem a türelmem, de most nem vagyok barkóba-hangulatban és ezt jobb, ha az öcsikém is érzi. Ha mindent harapófogóval kell kihúzni belőle, akkor nem fogunk egyről a kettőre jutni.

- Itthon, hazajött valamikor délelőtt és nem is megy vissza dolgozni, csak holnap reggel. Ne gyere haza! – Tudom, hogy elbújt és most úgy beszélünk, ugyanakkor retteg, hogy Lucas rátalál és akkor bántani fogja, mert velem beszélt. – De... - Elakad és érzem, hogy a könnyeit nyeli, azonban beszélni nem akar és ez nem tetszik.

- Rick, mi a baj? De mi?

- Ha nem jössz haza öt napon belül, úgy hogy... - Oké értem, lépjünk tovább. –, akkor én következem – nyögi ki és érzem, hogy fordul velem egyet a világ.

- Hogy mi?

- Lucas megfenyegetett ma, mikor hazaértem... Azt mondta, hogy már nem kapott meg téged két napja... És hogy nincs haladék, maximum egy hetet vár és akkor... - Nem kell befejeznie, értem. Lesápadok és azzal a lendülettel le is ülök. Nem, ez nem fordulhat elő. Oké, valóban szinte hetente egyszer megdugott de... Azt várta, hogy ma otthon leszek és nem.

- Nyugodj meg – mondom csendesen. – Pakold össze a cuccaid, meg a prücskökét is. Megoldom, elhozlak onnan benneteket. Ne izgulj, nem fog hozzád érni, nem hagyom! – mondom komolyan. – Rick, szeretlek, és ez a fontos. Van lehetőségem most már, változik sok minden és ez rátok is hatással lesz, ígérem.

- Ugye nem keveredtél bele semmibe?


Elröhögöm magam, másképp nem tudok válaszolni, ráadásul még mindig kattog az agyam is.

– De igen, nyakig benne vagyok. Rick, azt hiszem, megtaláltam a sárkányom – nyögöm ki végül, amit eddig nem mertem megfogalmazni vagy kimondani sosem, és érzem, hogy a kölyökben is benn ragad a levegő. – Nem mondom, hogy minden tökéletes és szép, de vannak lehetőségeim és élni is fogok velük. Ennyit tudok most mondani, de kérlek, tényleg tedd meg, amire kértelek és ha lehet, az én cuccaim is pakold össze. Ha Lucas elmegy, hívj és elhozom a saját dolgaimat.


Hallom, hogy nagyokat nyel, de ez nekem most bőven elég.

– Rendben, vigyázz magadra!

- Nem, ti vigyázzatok és látjuk még egymást, szerintem nemsokára. Vigyázz a lányokra is és ne félj Lucastól, nem hagyom, hogy bántson! Soha többé.

- Rendben. – Nem szól többet és én sem tudok mást mondani.

- Szia – nyögöm bele a telefonba és mikor jön egy elhaló válasz, már teszem is le a készüléket.


Remek, már csak ez hiányzott. Egyelőre próbálom lekezelni a helyzetet, de itt nem fog menni, így felállok és bemegyek Tatsukihoz. Remélem, nem dob ki, meg azt is, hogy még ébren találom, bár evett és annyira sokat csak nem beszéltem Rickkel. Visszaülök a helyemre, de nem tudom visszatartani, ami bennem van.

- Öt nap haladékom van, ha addig nem jelenek meg Lucasnál, hogy megdughasson, akkor Ricket fogja bántani – indul el az arcomon egy könnycsík. Nem kéne ennyire gyengének lennem, de féltem a kölyköt, ahogy a két prücsköt is és valahol az én hibám, hogy így alakul a helyzet. – Nincs hozzászokva, hogy ne kapjon meg heti egyszer, ez pont azért volt, mert a kölyköket így meg tudtam védeni, de olyankor is jártam otthon mindig, ha éppen kimaradt egy kör, most viszont nem. Ellenben Lucas, azt hiszem, kezd megőrülni, vagy nem tudom, de ilyet még sosem csinált és éreztem Rick hangján, hogy fél. Ez most komoly fenyegetés. – Abbahagyom a beszédet, az nem segít, ha csak jobban kétségbe esek, márpedig arrafelé haladok. Nem tudom, mit kéne tennem és Tatsukitól várom a megoldást, ami felelőtlenség, de nincs jobb ötletem. – Ja, és ma tuti nem megyek haza, esetleg holnap délelőtt, mert Lucas otthon van – teszem hozzá. Ezzel talán ellent mondok magamnak, ugyanakkor többé nem akarok az övé lenni, soha többet, de ha most beteszem oda a lábam, akkor nem fog elengedni a két szép szememért, ezt is tudom. Tényleg kétségbe vagyok esve és nem tudom, mit kéne tennem. Félek, féltem a többieket, ugyanakkor... ebből most nem tudom, hogyan másszak ki.