58.

Jeremy

Tatsuki hagy szenvedni még egy kicsit, talán azt várja, hogy mivel tudok előrukkolni, de nem sokkal. Ebben nem vagyok se jó, se felkészült, sőt... Ellenben fogy a levegőm és mikor megint megkeresem a tekintetét, abban azt látom, hogy tetszik neki ez az állapotom. Remek, akkor azt hiszem, ezt sem fogom megúszni tőle, ellenben ő nem ölne meg, Lucas viszont lassan közel jut hozzá. Fogy a levegőm, most már vészesen, de a második kérdés már mozdulatra készteti a tetoválót és szemem láttára landol három tőr Lucas oldalában. Ezzel hirtelen nem tudok mit kezdeni, ráadásul mintha nem is érezné, csak a harmadikra rándul össze, de engem elenged és Tatsuki felé ugrik. Levegőért kapkodva érek földet, de szinte megbénít, amit látok, ahogy a bátyám szenved, mert szenved, ebben biztos vagyok. Elönti a kín az arcát, amitől bennem valami meleg lángol fel. Tetszik, és mikor a tőr a vállában landol, már meg sem rándul az arcom, de még mindig nem merem bevallani, hogy tetszik nekem a dolog, hogy élvezem, amit látok, ellenben mikor Tatsuki szeme rám villan, halványan elmosolyodom, de már lépek is, azonban Lucas ugrik, méghozzá nem nekem, hanem a tetoválónak. Engem is meglep ezzel, de Tatsuki beleküld valamit, valszeg a mérget, amiről beszélt. Ezzel el is dőlt, mi következik.


Nem kell sokat várnom, tudtam, hogy Rick nem fogja kibírni, hogy ne nézze meg, mi van, megjelenik az arca az ajtóban, de nem kell látnia semmit, ezért már mozdulok is, és belépek a szobába.

- Velem jöttök – közlöm csendesen, de komolyan. Így még nem is beszéltem velük. – Rick, fogd kézen Amyt – kapom fel a kisebbik húgom –, és indulás!


Nem ellenkezik egyikük sem, ez most nem játék. Szerencsére Rickben is van annyi, hogy eltakarja a húgunk szemét, amíg elhaladunk Tatsuki mellett. Azért ránézek engedélyért, de már indulok is lefelé. El kell vinnem innen őket, most, úgyhogy nem teketóriázom, de amint a kocsihoz érünk és beültetem Roxyt, Rick megszólal.

- Mit?

- Bosszút.

- Hogyan?

- Ne most...

- Mivel fizetsz...?

- Rick, hidd el, tudom, mit csinálok, rendben? Vigyázz rájuk és ne nyúljatok semmihez! – adom ki a parancsot és zárom rájuk az ajtót, majd megyek vissza Tatsukihoz. Most már nincs ötletem és nem is tudom, mire készül, vagy mit kéne tennem, de jó kedvem van és nem tudom, mitől.