58.

Tatsuki

Jeremy úgy hull alá, mint könnyű falevél az ágról, szinte lassítva látom a pillanatot, s annyira tetszik a látvány, hogy rögtön felizgat. Tovább szemlélem őt. Látom, miképp fogja fel a bátyja szenvedését és az efelett érzett mocskos élvezetet. Mert ez az élvezet tényleg mocskos, undorító, mégis emberi. Gyűlölni valakit annyira, hogy a kínjával mámort keltsen... nos igen, ismerem ezt az érzést, nem is egyszer terjengett bennem. De ez fekély, mely megbetegít. Ennek nem voltam korábban tudatában, csak mikor Deon felnyitotta a szememet. Nem baj, Jeremynek is át kell esnie pár dolgon, míg megerősödik.


Meglepő módon Lucasban még van annyi szufla, hogy felkeljen és elkeseredett kísérlettel támadjon rám, ezért megerőltetem magam, nagyobb levegőt veszek és belelövöm a mérges tüskét. Ellépek előle, s a biztonság kedvéért még kap egyet könyökkel, hogy míg lebénítja a méreg, is nyugton maradjon. Már nem lesz vele gond, ezért kihúzom testéből a tőreimet és beletörlöm vérét a ruháiba. Hamarosan Jeremy megjelenik a testvéreivel, én pedig odaadom neki a kocsim kulcsát, miközben elhalad mellettem. Megvárom, míg visszaér, addig nem csinálok semmit, Lucas már mozgásképtelen, az izmaira súly nehezül, az ingerek nem érnek el az agyába és onnan sem az izmaihoz, de teljesen tudatában van a fájdalomnak, a testéből bugyogó, vörös vérnek, mely a padlón gyűlik tócsába alatta, a halál közelgő, hűvös szelével, és talán a kín kitisztítja kicsit a tudatát is.


Kinyújtom a kezem a kulcsomért, s amint visszakapom, a zsebembe süllyesztem azt. Úgy fest, a kölyöknek még mindig örömet okoz a látvány. Lábbal gördítem hátára a bátyját, hogy egymás szemébe tudjanak nézni, aztán félreállok.

- Tiéd a pálya – adom át Jeremynek a lehetőségeket, majd újra előhúzom az övem mögül a kedvenc tőrömet, megfogom a csuklóját és belenyomom a tenyerébe. Megölheti Lucast, kínozhatja is, amit akar. Én már döntöttem afelett, hogy ez az ember nem marad életben, úgyhogy ha végül a fiú nem nyúl hozzá, hagyom kivérezni.