59.

Tatsuki

Figyelem a srácot, mert kíváncsi vagyok, mire képes, meddig megy el, mit akar és mer tenni. Nem óvom semmitől, magának kell rájönnie dolgokra, hiszen van, amit hiába magyarázol el, fele annyit sem ér, mint megtapasztalni. Mint az első találkozás a forró-val. Mondják, hogy megéget, hogy fájni fog, odaégetni a kezedről a bőrt valahova azonban az igazi, szó szerint húsba maró tapasztalat, ami után már biztosra veszed, a forróhoz nem akarsz többé hozzányúlni.


Amint Jeremy mozdul, már látom, hogy leszámol a bátyjával, úgyhogy nekidőlök a falnak és rágyújtok. Mindent látni akarok, mindkettejük arcát, az első rezdülésektől kezdve az utolsókig és nézem is őket, ahogy szex közben is mindig nézem a partneremet. Azt hiszem, a srác most számolja le a neki okozott szenvedést. Nincs teljesen magánál, noha nem veszti el a fejét teljesen. Ez jó, ha így képes ölni, nem lesz vele gond. Kiélvezi a tettét, minden aprócska hangot, nyöszörgést, nyögést és kiáltást, a rettegést a bátyja szemében, a kínt az arcán, azt az érzést, amint belemeríti markolatig a tőr pengéjét a testébe. Aztán vége lesz. Három mély szúrás után megtörli a fegyvert és visszaadja nekem. Most azt várja, hogy én öljem meg? Nem, eszemben sincs. Végig fogja nézni, ahogy kicsordogál az élet a bátyjából, mint a vére. Nem rakom el a tőrt, hátha megjön az esze és mégis inkább kinyírja, semmint hagyja mozdulatlanul vergődni. Lucas hörög, az arca a gyötrelem hullámait tükrözi, s csikorgatja a fogait. Megmondtam, hogy a méreg nem kapcsolja ki a fájdalomérzetet, csupán mozogni nem fog tudni az áldozat.


Hanyagul eldobom a csikket és rátaposok, majd előkeresem a mobilom és üzenetet pötyögök be Ontorinak, miszerint kellene egy takarítás itt is, ráadásul egy kicsit komolyabb, mint Eijivel kapcsolatban, aztán visszasüllyesztem a helyére a készüléket és Jeremyre nézek.