Elgondolkodva figyelem Tatsukit. Egyértelmű, hogy nem fogja megtenni, ezt most már én is látom. Dühös leszek tőle? Nem, inkább valami egészen más érzés fog el. Nem tudom még behatárolni, pontosan mi. Nem teszi el a kést és most sok minden megfordul az agyamban. Visszafordulok és nézem, ahogy Lucas szenved. Oké, én megkaptam végülis, amit akartam, megkaptam a bosszúm, és meg tudom most már védeni a kölyköket is. Újra Tatsukira nézek, aki pötyög valakinek. Egyértelmű, hogy Lucas ma meghal, hogy hogyan, az most rajtam áll és ez egy kicsit talán frusztrál, ugyanakkor... Megint felé fordulok, lehet, hogy nem kéne. Kínlódik, fetreng, látom, hogy fáj neki, nyög és lehet, hogy még elég sok hátra van, amíg elvérzik. Döntök. Visszaveszem a tőrt Tatsukitól és visszamegyek Lucashoz. Elég volt ebből az egészből, így megint mellé térdelek, és felrántom a fejét a hajánál fogva, majd beigazítva a tőrt, elmetszem a nyakát. Ezt az egyet megtanultam a suliban, hogy hol kell vágnom, hogy halálos legyen. Nem is tudják, mennyi ilyet adnak az ember kezébe akaratlanul is, így nem okoz gondot a dolog, és már csak pár másodperc. Látom még az utolsó rettegést Lucas szemében, ezt már nem élvezem annyira, de amint elernyed és vége, mert tudom, hogy vége, megnyugszom. Nagyot sóhajtok és újra megtörlöm Tatsuki tőrét, majd hozzá lépve visszaadom neki. Kicsit még remeg a kezem, ugyanakkor teljes nyugalom telepszik rám. Vége, nem kell többet idegeskednem, soha többé nem ér hozzám, mégis ott van az is, hogy megöltem a bátyám, de ő is megtette volna velem szemrebbenés nélkül ma biztosan, ha nincs itt Tatsuki. Én itt végeztem örökre, mivel soha többet nem akarok visszajönni. Felnézek a férfire és várom, hogy most mi lesz. Tudom, hogy a nadrágom véres, beletérdeltem Lucas vérébe, de már ez sem izgat. Valahol élveztem, kibaszottul élveztem ezt a dolgot és bár nem volt egyszerű, de megtettem azt, amire vágytam. Ellenben most fogalmam sincs, mi a következő lépés, vagy mit kéne tennem. Nem mondom, hogy nem fog kísérteni ez a dolog, de most jó, sokkal jobb, mint előtte. Nem tudtam, hogy ez ennyire jól fog esni, sosem hittem volna, de a tudat valahol ujjong bennem, hogy a bátyám halott, mégpedig én öltem meg. Bár meghalt volna akkor is, ha nem teszek semmit, de így megint más. És ami a legfurcsább még, vagy talán mégsem, de nincs lelkiismeret-furdalásom. Nyugodt vagyok és belül békés, olyan meleg béke honol bennem. Ez lehet, hogy szörnyű, de most közel hét év után végre nem csak a játékszer voltam, akit ide-oda dobálnak vagy adnak. Nem tudom, mi lesz ennek a következménye, de egy-két dolog tiszta előttem, ám mielőtt bármit kérnék vagy tennék, megvárom, míg Tatsuki mond valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése