61.

Tatsuki

Keserű és halvány mosolyra húzódnak ajkaim attól, hogy sírni látom őt. Buta kölyök... Fingom sincs, mi játszódik le benne, hogy mitől bőg, mi csillog a könnyek mellett a szemeiben, és mivel bőszen hallgat róla, nem is tudok mit mondani neki. Inkább megbúbolom, mint egy kutyát szokás dicséretkor. Deonnal sokszor akartam és akarom ezt tenni a mai napig, de a srác szabályszerűen vicsorog rám, mert a frizuráját félti, no meg ez Asame kiváltsága lett. Neki még azt is hagyja, hogy a hosszasan rendezgetett tincseit összekuszálja. Nem baj, Jeremy fejét átrendezhetem teljes nyugalommal. Egyelőre mindenképp.

- Legyen – egyezek bele röviden abba, hogy ahhoz a hölgyhöz kerüljenek a testvérei. Kirendelek egy őrszemet majd, hogy figyeljen, mert tényleg fennáll a veszélye, hogy azt hiszik, a gyerekek bármelyike az enyém. Nevetséges, hiszen valamelyik még azt sem tudja, hogy az apja vagyok... Ismer, csak ezt a tényt még nem hozta napvilágra előtte senki. – Ideiglenes megoldásnak jó, aztán meglátjuk. Majd bemutatom azt a szülőpárt, akikre gondoltam, hogy nevelhetnék őket, meglátod, mennyire szimpatizálsz velük és az élettel, ami ezáltal a testvéreidé is lesz – folytatom nyugodtan, halk hangon.


Az anyjával kapcsolatos dolgokra csak aprót bólintok, jelezve, hogy nekem úgyis jó. Ha azt akarta volna, hogy eladjam a feje fölül a házat, azt is simán megtettem volna, legalább a kölyöknek lesz egy kis indulótőkéje, de akár később is sort keríthetünk erre.

- Semmiért sem kellene hálásnak lenned nekem – közlöm aztán vele, mikor megköszöni az érte tetteket. – Keményen megdolgozol mindenért, nem ingyen kaptál lehetőségeket tőlem – beszélek tovább. – Tanulsz, edzel, fejlődsz, erősödsz. Ha elég jó vagy, mindig többet érhetsz el – mondom Jeremynek komolyan, hiszen így gondolom. – Mindent magad, a saját erődből érsz el, megküzdesz a gyengeségeiddel, az ellenségeiddel, a céljaidért. Ha leállsz, felfal a világ és nem csak az alvilág vagy a yakuzavilág, hanem az is, amiben azelőtt éltél. Aki nem küzd, az áll, aki áll, azt letapossák, akit letaposnak, azt beledöngölnek a földbe és ezzel elpusztítják. Most még azt hiszed, kurva jó, hogy vagyok, de neked csak egy jókora seggbe rúgás kellett, ennek ellenére teszünk róla, hogy ne bánd meg, hogy a sors az én szalonomba sodort be. – Mindent tényként tárok elé, ezzel jelezve, hogy ez az akaratom és azt akarom, hogy ő is így akarja élni az életét. Azt a mentalitást kapja meg, ami előre viszi, ami pompássá és veszélyessé teszi, hogy méltó legyen hozzám és Deonhoz is. – Mindent kipróbálhatsz mellettem, de ha valamiben elsüllyedsz, nem biztos, hogy kihúzlak. Sőt, inkább ne számíts arra, hogy mindenben segítelek, mert azzal nem teszlek erőssé és életképessé, ha folyton megmentelek. Ha valamibe belefulladsz, az a szégyened lesz – közlöm Jeremyvel. – De ezek komoly dolgok, nem olyan apróságok, mint például a kiakadásod a Bakarival vívott tusám miatt. Nem kell visszafojtanod a dühöd, a hisztid, vagy a sírásod, ha elegem lesz, úgyis leállítalak, az elfojtások pedig mindig visszaütnek. Nem azt mondtam, hogy kiölöm belőled a lelket, vagy megtanítalak kontrollálni magad, hanem azt, hogy megtanítalak hasznosítani azt, ami benned van. Persze kell majd kontroll is, anélkül nem sok minden megy, de Deon a példa, milyen erő lakozhat valakiben. Ő sosem lesz megközelítőleg sem olyan erős, mint én, beszarna a fájdalomtól, ha súlyokat kéne emelgetnie, mert pár éve rommá törték a kulcscsontjait, ellenben olyan gyors tud lenni, hogy nem látom a mozdulatait érzékélesítés nélkül. Neki nincs szüksége kábszerre, hogy sokkal többet fogjon fel a világból, felgyorsuljon, elég volt úgynevezett beültetést tennem a fejébe. Egy olyan kódot, mint amivel a számítógépet is irányítod, majd elmagyarázom később, ha érdekel – ejtek szót erről is röviden. – Sok mindenben hasonlítasz Deonra és könnyen törhetsz olyan magasra, mint ő. A képességeid megvannak hozzá. Ha a helyét akarod, megöllek, ez biztos, de szerintem ez számodra is egyértelmű. Nem mást kell pótolnod vagy leváltanod, hanem magadnak helyet csinálnod – jelentem ki határozottan. - Azt akarom, hogy később a kutyája légy, ennek szellemében tanítalak, és ha nem próbálsz meg kapcsolatokat átkötözni vagy elszakítani, mint Eiji, minden esélyed megvan arra, hogy remek kutya legyél. A szerelem meg szar dolog, kerüld el! – teszem hozzá ugyanolyan komolyan, mint ahogy eddig beszéltem. – Deon Asaméhoz tartozik és fordítva, én pedig Shinjit választottam, ő meg engem – teszem egyértelművé, miért hoztam fel a szerelmet. – Az ő kapcsolatuk teljesen zárt, aki közéjük próbál állni, azt eltávolítják a közelükből, míg a miénk nyitott, éppen ezért semmi sem áll közénk. Jól sejtetted, mikor paráztál, hogy lefejez téged, mert megcsaltam – ejtem ki fintorral a szót – veled őt, hogy valóban nem fed le mindent az összejárunk dugni viszony. Nem számít, kivel kefél, amíg visszajön hozzám és mellettem alszik, és viszont. Nem létezik köztünk olyan, hogy megcsalás, éppen ezért, ha megkívánlak és nem utasítasz vissza, meg foglak dugni a későbbiekben is. Megvannak Shinji kiváltságai, amiben sem te, sem más nem részesül. Ha ez neked nem felel meg, tartsd meg a magad számára biztonságos távot! – utasítom keményen. – És kezdj el pakolni – teszem hozzá megenyhülten. Inkább követem a házban, ha meg akarja beszélni ezt, de ideje valóban összekapnia a cuccait, mert hamarosan kurvára le kéne dőlnöm arra a fekhelyre. Egy hulla úgysem fog feltápászkodni, hogy megöljön minket, szóval nem kell őrizni, az eltüntető pedig nélkülem is el tudja végezni a dolgát, megkapta a szükséges információkat. Ha ő nem gondolja így, megkeres.