64.

Jeremy

Ontori szólal meg, de valami azt súgja, jobb, ha én csendben maradok. Nem tudom, miért, de inkább hagyom, hogy Tatsuki oldja meg a dolgokat. Nem érzem értelmét vitának és nem bízom a pasasban sem, meg hát... Nem tudom, egyszerűen csak a hatodik érzékem azt mondja, hogy most fogjam be a számat és amint kiérünk az ajtón, már látom, hogy jól is tettem.

- Rendben van – mondom csendesen, de kicsit kezdek ideges lenni. A lányok nem fognak kérdezni, de Rick igen. Nem most, talán Fumikonál, de elő fog venni engem, ebben biztos vagyok.


Berakom a csomagokat hátra és már ülök is be, majd megmondom a címet Tatsukinak. Érzem, hogy ideges és nagyjából annyira kívánja ezt az utat, mint én. Rick egyelőre csendben van, de érzem, hogy ő is feszült és figyel. Nem zavar, tegye, de már látom magam előtt, hogy ebből vita lesz, komoly vita. Alig húsz perc múlva állunk meg és Tatsukira nézek. Nem tudom, jön vagy sem, úgy hiszem, nem, de ide nem is kell, nem hiszem, hogy veszélyes lenne. Kiszállok és Rick is így tesz, majd a két kisebb leányzó is kikászálódik. Kopogok és lépek is be, hiszen tudom, hogy nyitva van és hogy Fumiko nem fog elküldeni minket. Nem is csalódom, nem kérdez, látja, hogy én már döntöttem és megígéri, hogy vigyáz addig rájuk, míg nem találok jobb helyet. Ez megnyugtat és átölelem az idős hölgyet, szokott módon puszit adok neki, hihetetlenül hálás vagyok, majd elkérem azokat a dolgaimat, amiket nála rejtegetek. Elmegy megkeresni, a lányok követik, szeretnek itt lenni, ellenben Rick marad és ez már nem ígér sok jót.

- Mondd! – szólítom fel. Ha nyomja a bögyét, úgyis kinyögi, mi az.

- Mit csináltatok odafenn? Hol van Lucas és mire készülsz?

- Lucasnak vége, ezzel már nem kell foglalkoznotok. Ti csak maradjatok itt és vigyázzatok egymásra, Fumiko elintéz mindent.

- Megölte? – Tudom, hogy ez utalás Tatsukira. Hiába mondtam bármit is, Ricknek nem tetszik a férfi. Meg tudom érteni, de erre most nincs se időm, se kedvem.

- Nem, én öltem meg – mondom egyszerűen. Teljesen mindegy, mi lesz már, nem igaz? Látom Rick szemét elkerekedni, ugyanakkor nem gyűlölet látszik a szemében, sokkal inkább megértés. Ez meglep. – Figyelj, most az egyszer tényleg tudom, mit csinálok, rendben? Lesz helyetek. Anyát felejtsétek el, olyan helyre kerültök majd, ahol vigyázni fognak rátok, kaptok rendes ellátást és nem fognak elverni, mert levegőt vesztek. Bízz bennem egy kicsit.

- Mit adtál ezért? Ugye nem...? Ugye nem vagy a szajhája?


Elnevetem magam.

- Az életemet adtam neki, de ő új ajtókat tud kinyitni előttem. És előttetek is. Minden rendben lesz, csak higgy benne és bennem.

- De a... a nyakad.

- Rick, ne most vitassuk meg a szexuális szokásaimat, rendben? Igen, lefeküdtem vele, de nem kényszerített, én is akartam. Így jó?


Már csak bólint, mert Fumiko megint közeledik kezében a mappámmal és a nagyon megbecsült színeseimmel és festékeimmel. Még egyszer megköszönök neki mindent, megölelem a kicsiket és már a kocsiban is vagyok. Még így is talán túl hosszú volt, felkészülök, hogy Tatsuki leteremt, de már mindegy. Megint elindulunk és én már csak szeretnék leülni és végre rendesen kiengedni a gőzt. Csak egy kicsit.