67.

Jeremy

Shinji a férfi mellé telepszik és valami válaszfélét is kapok, amit ugyan nem nekem címez, de azért megértem én is, bár nem érzem magam sokkal jobban tőle. Valahol azért bujkál bennem, hogy most miattam van ennyire szarul és ez nem tesz jót a lelkemnek. Mindegy, majd lezárom ezt is magamban. Most már kezdem magam tényleg feleslegesnek érezni, így visszamegyek a másik szobába és lehuppanok a kanapéra. Előveszem a mappám és megnézem, mi van benne. Ha véletlenül valamit sikerült kimentenem otthonról, Fumiko pakolta el nekem a dolgokat. Nagyon vigyázott rájuk, és megígértette velem, hogyha egyszer híres művész leszek, akkor egyet neki adok. Megígértem, persze, bár híres művész már tutira nem lesz belőlem, ellenben valami egészen más igen.


Nézem a rajzokat, és most muszáj rajzolnom, mert nem fogom kibírni. Van még pár üres lapom, ha minden igaz... És van, szuper. Már kapom is elő a készletem, amit szintén a néni vett nekem, amiért nagyon hálás voltam neki. Mindig törődött velem és most a kicsikkel is. Nem féltem őket, jó helyen vannak.


Rajzolni kezdek és megint megszűnik a külvilág, mint ilyenkor mindig, de most tudatosan rajzolom ki magamból a feszültséget, mielőtt tényleg robbanás lesz belőle. Nem tudom, mennyi ideig fog ez tartani, de ha szükségük van rám, úgyis szólnak. Legalábbis nagyon remélem, bár lehet, meg sem hallanám. Mindegy, majd lesz valahogy, most magamba fordulok, mert van mit feldolgozni még, az tuti.