68.

Tatsuki

A két srác egy légtérben tartózkodik. Jeremy rajzol, fel sem pillant hangtalan lépteim miatt rám, Shinji azonban felfigyel a mozgásra. Látja, hogy még nem alkalmas számomra semmi, mert szó nélkül áthaladok a pihenőben, majd mielőtt vécére mennék, körbefuttatom a pillantásomat a műhelyen. Minden rendben, az asztal is olyan, mint ahogy én hagytam, úgyhogy nincs miért aggodalmaskodnom. Most már jöhet a szükségletkielégítés. Dolgom végeztével kezet mosok, aztán a konyhában friss vizet iszom. Jobb, mint a kancsóban érlelt, a hidege is jólesik, noha már nem igazán vagyok szomjas. Felrakok teát is, nem fog ártani, méghozzá méregtelenítő hatású, gyógynövényes főzetet. Shinji az ajtófélfának dőlve figyeli a mozgásomat, ami nyilván nem a megszokott, tekintve, hogy ha egy mód van rá, egyelőre kímélem a tüdőm, nem vagyok annyira mozgékony. Csendben van, de így is tudom, hogy arra kíváncsi, megmaradok-e tényleg. Nem ilyen drasztikus a helyzet, ő is tisztában van vele, a figyelme azonban most is kellemes a számomra. Persze amint meglátja, miből főzök teát, fintorogni kezd, ezen pedig muszáj mosolyognom. Végül, miután előkészítettem mindent, a víz már a gázon melegszik, odalépek hozzá. A mellkasomon lévő nehéz súly, ami csupán a bordatörés eredménye, most valahogy könnyül egy kicsit, a hirtelen felkavarodó vágyakozás, ami az egész testemet elönti a közelében, mintha megszüntetné a fájdalmat. Talán így is van, talán nem, nem is érdekel. Belemarkolok a hajába, hogy azzal irányítsam fejét, aztán csókot nyomok a szájára.


Én is kíváncsi vagyok, a kölyök miért rendelte reggelre be magához Shinjit, vagy arra, beszélt-e Jeremyvel, ha igen, miről, milyen eredménnyel, hogy látja, mire jó a kölyök, mennyire van rosszul lelkileg, ... Bízom a józanságában és az ítéleteiben, és még mindig elcsodálkozom, mennyire kíváncsivá tesz, mi foroghat a fejében, miről hallgat.


Újabb, forróbb csók landol a száján, a kezem még mindig a hajába mar, balommal pedig a félfának fordítom, majd végigsimítok a testén. Akarom őt.


Nem vagyok benne biztos, hogy most képes lennék úgy megkefélni, ahogy akarnám, így eleresztem és visszalépek a konyhába, hogy ellenőrizzem, hol tart a víz felforralása. Dühít ez a helyzet, főleg azért, mert a kötés alatt húzódó, összeöltött bőrrész égetően és viszketve fáj, tehát két sérülés is óvatos, kimért, megfontolt mozgásra kényszerít ahelyett, hogy az ösztönös vadsággal vessem rá magam Shinjire. Muszáj lesz ellátnom a fércelést is, de csak tükörben fog menni, mert összegörnyedni nem lenne okos dolog. Igen, kérhetnék segítséget... de az nem én lennék.