69.

Tatsuki

Talán Shinji is arra a következtetésre jut, hogy bordatöréssel nem a szex a legfontosabb vagy a legokosabb döntés, mert nem lép utánam, csak szúrós pillantással méreget továbbra is, immár az ajtófélfának dőlve, de laza tartásban. Hogy miért kapom pontosan ezeket az apró villámokat, nem tudom megmondani, bizonyára azért, mert felhúztam egy kicsit és végül mégsem tettem vele semmit, de nála nem lehet pontosan tudni semmit. Néha a szemem sarkából végigfuttatom a tekintetem rajta, míg felforr a víz, aztán elkészítem a teát. Csak egy bögrét készítettem elő, ám annyi teát főzök le, hogy ha akarnak inni Jeremyvel, megtehessék. Nem fog ártani nekik, noha emlékszem, Shinji mennyit fintorgott a gyógynövénykúra miatt hónapokkal ezelőtt.

- Mondjad – bököm oda végül neki a szót, hátha megtudok bármit arról, miért őriz ilyen masszívan, vagy van-e más mondanivalója a számomra.

- Ha összekapartad magad, megnézem a sebed - mondja színtelen hangon. Na ez kifejezetten rosszul hangzik.

- Nagyon kedves tőled, hogy így aggódsz, de amint látod, elboldogulok – válaszolok így Shinjinek, aztán előszedem a konyhaszekrényben tárolt orvosi táskát és a szalon műhelyrészébe megyek. Előkészítem azokat a felszereléseket, amikre szükségem lesz, utána kezet mosok.

- Látom, tudom, de nem volt ilyen kérdés - feleli. Igen, kezdődik. Az örökös harc, amely köztünk működik, ha nem épp néma csendben élvezzük egymás társaságát, ismét megnyilvánul. - Egyezzünk ki; én nem csinálok úgy, mintha a segítségemre szorulnál, te pedig nem csinálsz úgy, mintha nem jönne jól. – Kurtán elröhögöm magam válaszul, s még jó, hogy nem fordultam felé, különben látná átvonulni a fájdalmat a képemen. Imádom a harcainkat, az észjárását, valahogy az egészet, ami őt jelenti, de most kurvára el kell gondolkodnom, hogy kibaszom a szalonból a picsába, hogy nehogy már azt gondolja, egy eltört borda, esetleg kettő, meg egy gyulladásnak indult felületi, noha összeöltött vágás mindent megváltoztathatna köztünk.


A fájdalom az élethez tartozó jelenség, természetes, normális, bár valóban igyekszünk titkolni, nem tudomást venni róla, vagy ha mást nem, akkor elfojtani. Én használom. Pontosabban most csak használnám, mert látom Shinji szemében azt az elszántságot, amivel egyértelműen üzeni nekem, nem hajlandó engedni az akaratából. És mi van, ha én sem? Akkor most egymásnak esünk, mint két díjbirkózó és megvívunk azért, ki láthassa el a sebemet? Nagyobb károm származna belőle, mintha hagynám. De hogy ezért szopni fog...

- Kiegyeztünk – mondom végül halvány, ravasz vigyorral, s lefejtem a kötést a vágásról. Nem túl szép látvány, vörös és nedves, de talán nem kell nagy munkát fektetni bele, hogy ne fertőződjön nagyon el. Leülök a két asztal közötti székbe, leeresztem egy kicsit és széttett lábakkal elkényelmesedem, ezzel jelezve a srácnak, hogy rajta áll a világ szeme. Elmosolyodik és megcsóválja a fejét, aztán ellátja a sebemet a kitett eszközökből.


Hátradöntöm a fejem és a légzésre koncentrálok. Felmérem a mellkasomat és némileg bal oldalamat érintő fájdalmat, miközben a bőröm miatt érzett égető, szúró, tépő érzés hullámokban árad szét a testemben. Fixírozom a plafont, kontrollálom a légzésemet, hogy ne legyen túl gyors, túl nagy, vagy túl felszínes se, és próbálom megnyugtatni magam. Shinji makacssága dühössé tesz, mert sokkal jobban éreztem volna magam, ha szépen beállhatok a tükör elé és a fájdalmat tevőlegességgel használhatom fel, nem arra, hogy fapofával eltűrjek valamit, ami miatt komolyan meg bírnám ütni. De nem teszem, hiszen mindig arról szólt kettőnk közt a történet, hogy sosem roppantom össze őt a markomban, csupán ott tartom. Tudom, hogy túlélné, túl is tenné magát rajta, az önuralom megtartása azonban fontos a számomra és azok a szavak is, amiket nem mondtam ki, de elhatározás szintjén megfogalmaztam velük valamit magamban.


Shinji gyorsan, precízen, határozott mozdulatokkal dolgozik, megvan a maga szakértelme, ahogy Jeremynek is, de ezen nem csodálkozom, mindkettejüknek meg kellett tanulnia egy szinten a sebgyógyítást. Mikor már az újrakötésnél tart, nézem a srácot, aztán megvárom, míg rendet tesz, majd magamhoz intem. Keresztbe fonja maga előtt a karjait, így lép hozzám, de szemöldökét felvonja és kérdőn pillant le rám. Ahogy elmosolyodom, szerintem tudja, mi következik. Kinyúlok és megragadom nadrágját és felsőjét, majd lassan, de határozottan lehúzom. Nem érdekel az ellenállása, akarom őt és mondtam - bár csak magamban -, hogy ezért még szopni fog.

- Édes a bosszú, mi? - kérdezi ajkait gúnyos mosolyra húzva, még ellenkezve azért az akaratommal.

- De még mennyire - válaszolok széles vigyorral, majd egy erős rántással térdre kényszerítem. Átrohan rajtam a fájdalom, ami eltörli az örömöm, de csak egy pillanatra, Shinjit látva újra szétárad bennem, s már bontani is kezdem nadrágom, hogy minél előbb megkapjam, amit akarok.

- Sejtettem, hogy nem adod ingyen - közli.

- Nálam semmi sincs ingyen - mondom meg neki büszkén, amit már egyébként is tud és kiszabadítom az alsónadrágomból is álló farkamat.

- Rábasztál, mert nálam sem sűrűn - jelenti ki könnyedén. Némileg enged az akaratomnak, ujjait merevedésemre fonja, s lassan elkezd kényeztetni. Egyenesen a szemembe néz és én az övébe. Tudja, hogyan játszon velem, ahogy a következményeit is. Halvány mosoly jelenik meg szája szegletében, s valószínűleg az enyémben is. Hogy rábasztam volna? Sosem éreztem így vele kapcsolatban. Az elején még megvolt a lehetősége, hogy rá fogok baszni, ha őt akarom, ha kergetem és el is kapom, de ez sem volt elég, hogy engem elijesszen.

- Akkor folyton tartozunk egymásnak - állapítom meg és magamban azt is hozzáteszem, hogy ez esetben viszont állandóan törlesztenünk kell, ám mivel ez egy kielégíthetetlen tartozás egymás felé, sosem kerülünk egálba, vagyis tart, amíg tart.

- Nem úgy tűnik, mintha bánnád. - Lepillant közben ágyékomra, de tovább játszadozik velem egyelőre. Na nem, ez nálam nem így működik.

- Te sem tűnsz épp bánatosnak - vágok vissza nyugodtnak tűnően, aztán jobbommal hirtelen belemarok Shinji hajába és ahogy kifújom a levegőt, éreztetem vele, hogy nem tűröm sokáig, ha húz. S nem csak ezzel, fejét lassan lenyomom az ölemre, késztetve, hogy elszánja végre magát és leszopjon.

- Türelmetlen vagy - közli halványan elmosolyodva, de enged az akaratomnak. Még jó, különben nem fogom szégyellni, hogy nekinyomom a mögöttem lévő tükörnek, elé térdelek, felfeszítem a száját, megtartom az állkapcsát, nehogy megharaphasson és megkefélem a torkát.

- Mint mindig, ha valamilyen szexre kerül a sor - ismerem el az igazát könnyedén. Nem eresztem el Shinjit, hajánál fogva irányítom és diktálom a tempót. Megvan benne az a már megszokott ellenállás, valahogy mégis könnyebben tudom őt az uralmam alá vonni és ahogy néz mélyen bele a szemembe, azt nem igazán tudom mire vélni. Tetszik ez a tekintet. Az egész szituáció teljesen jó, élvezem, ám ez a nézés... ez mindent visz. Figyelem az arcát, a haja mozgását, s persze a lélegzetem is, mert most nagyon nem egyszerű élvezni a szexet. Lehet, hogy mindig meg kell ülni fordítva is a lovat, a mellkasomban érzett fájdalom azonban sosem fog kéjes örömmé változni, csak megfeledkezni lehet róla és egyikünknek sem esik nehezére ezt elérni, noha teljesen nyilván nem megy. Akadozó lélegzettel, egyre durvább mozdulatokkal ösztönzöm Shinjit, mígnem megtöltöm a száját az élvezetemmel. Nem ez volt életem legjobb köre, s természetesen nem az örömmel van gond, hanem azzal, hogy alig jutok levegőhöz. El is eresztem a haját, hogy megküzdjek a székkel, mert amint sikerül hátrébb döntenem a támláját, könnyebbé válik a lélegzés.

- Hülye vagy - közli velem, aztán feláll és megtörli ajkait, s most ő nyom egy gyors csókot a számra, majd megint a szokásos, csendes, nyugodt, higgadt testőrré válik, aki mindig. Halványan elmosolyodom, miközben igyekszem rendezni a légzésem ütemét. - Hozzak valamit?

- Nem - felelek és újból magamhoz intem, de most máshogy. - Gyere ide - kérem is, s összerakom a lábaim, hogy az ölembe tudjon ülni. Most már kicsit gyanakvóbban közelít meg.

- Hm?

- Mi van? - kérdezem tőle értetlenül, hiszen nem látom az okát, hogy ilyen képpel, ennyire kimérten közeledjen hozzám.

- Lassan hajnal kettő - tippeli meg nem nézve az órájára, majd enged végre kérésemnek és az ölembe ül.

- És? - kérdezem meg, miközben átfogom a srácot és megkapaszkodom a seggében.

- Szarul festesz, nem ártana pihenned. - Elmosolyodom. Ha velem van, időpazarlásnak tekintem az alvást, ha nincs, nem érzem magam biztonságban ilyen állapotban. Vissza kellene mennem a lakásomra, de a múlt éjszakai után ott se biztos, hogy mély álomra merném hajtani a fejem. Túl sok tétet tettem fel, ezért nem vagyok hajlandó veszíteni.

- És ezért néztél rám úgy, mintha tartanál valamitől?

- Nálad sosem lehet tudni, mikor mivel kell fizetnem azért, mert húzom az agyad.

- Ez igaz - ismerem el, aztán jobbommal felkúszom a hátán és magamhoz húzom Shinjit. Nem telepszik rám, nem is akarnám, hogy megtegye, de elég közel kerül hozzám, hogy aprót csípjek fogaimmal az ajkába. A srác nem szól semmit, csak elmosolyodik és viszonozza a harapást. - Kívánlak - mondom ki, amit érzek. Annak ellenére, hogy az imént elégültem ki, a szexuális feszültség, ami a közelében pattog a levegőben körülöttünk, még most is vibrál. Megkaptam, amit akarok és most az is kell, amit kívánok.

- Borzalmas vagy - jelenti ki. Megint nevetni kezdek, de megakadok benne a mellkasomba nyilalló fájdalomtól, így az egészből nem marad más, mint fájdalmas grimasz és mosoly.

- Tudom - mondom könnyedén, aprót vonva jobb vállamon, majd intézek egy csókot a szájára. Nem tehetek róla, tényleg akarom őt és ahogy így az ölemben ül, csak fokozza és fokozza ezt bennem. Megint azt érzem, amit a konyhaajtóban, hogy a vágy elsöpri az állandósulni látszó fájdalmat. Nem bírok és nem is akarok ellenállni ennek, szenvedélyesen csókolni kezdem Shinjit, majd lehámozom róla a felsőjét. Nem áll ellen most sem úgy, ahogy szokott, amit nem tudom, minek tudjak be. Talán aggódik és nem akar azzal nehezíteni a dolgomon, hogy még harcolnom is kell vele a szexért, mert azt biztosra veheti és szerintem veszi is, hogy leszarom a fájdalmat, itt és most meg fogom dugni. Szétbontom a nadrágját, majd letolom a combjaimról, hogy levegye azt. - A fürdő tükrös szekrényében van síkosító.

- Húzni akarod még az időt, vagy inkább megdugni? - kérdezi, miközben visszatelepszik az ölembe immáron ruha nélkül. Fanyar mosolyt csal az arcomra, de nem siettetem, lassan combját és fenekét kezdem simogatni.

- Utóbbit mindenképp, de nem ragaszkodom mindig a fájdalomhoz, te türelmetlen mazochista. - Ezek után próbálja meg letagadni. Néhányszor vagyok vele szelíd és gyengéd, s akkor is kell neki valami a szexbe, ami fáj. Simogatom Shinjit, néha aprót szorítok a markomba fogott izmain, aztán tovább haladok a testén. Most nem akarok tenni semmit, kíváncsi vagyok, mit tesz, ha egyszer megkapja a stafétát.

- Bizonyítottad már párszor - közli, azzal rámar az ajkaimra, de gyengéden. - Mellesleg ha én mazochista vagyok, akkor te szadista. A kettő nincs egymás nélkül - leheli számra vigyorogva.

- Teljesen egyetértek veled - osztom meg a sráccal, s mivel nem használta ki a lehetőséget, egyik kezemmel a farkára fogok, míg másikkal befurakszom alá és feldugom neki az ujjam. Végigharapnám közben a nyakát, új foltokat gyártanék a bőrére, de most fekve maradok, máskülönben cseszhetem, hogy keféljünk. Váratlanul éri a hirtelen váltásom, fájdalmas fintor fut át arcán, de jólesően nyög fel. Ebből aztán döntsem el, élvezi-e, amit vele csinálok. Valószínűleg igen, ahogy mindig, s ha azelőtt nem is volt, de mellettem igazi mazochistává vált. Rövidesen úgy helyezkedik, megtartva magát persze, hogy ne nehezedjen rám, de elérjük egymás nyakát és vállát, így mialatt előkészítem egy kicsit a dugáshoz, játszunk is egymással. Harapok, ám nem durván, most sokkal több csókot kap, s addig abba sem hagyom, míg meg nem őrül azért, hogy magában érezhessen. Teljesen felizgat a sóhajaival, azzal, ahogy élvezi szenvedéllyel kevert gyengédségemet. Mikor úgy látom, már nincs szüksége neki sem több izgatásra, hogy viszonylag fájdalommentesen lehessek vele együtt, abbahagyom a kézimunkát és felhúzom az ölemre. Segítek neki elhelyezkedni és hagyom, hogy úgy üljön rám, abban a tempóban, ahogy neki jó. Nézem az arcát, a testét, s képtelen vagyok megállni, hogy érintés nélkül hagyjam, simogatom, masszírozom, miközben meglovagol.


Persze megint gondjaim akadnak a levegővétellel, de mikor lassítana, leszorítom Shinjit az ölemre és csípőmet mozgatva folytatjuk. Nem akarok megállni, ezért nagyobb kortyokban veszem magamhoz a levegőt. Így a fájdalom is nő, de nem érdekel, hajt az ösztön, a kéj és az a vágy, hogy lássam őt elélvezni, és nem is kell sokáig várnom erre, nyögve-megfeszülve járja át az orgazmus. Követem őt az örömbe, aztán együtt zihálunk, Shinji a homlokát a vállamnak támasztja, én pedig megsimogatom a fejét. Nem kapok elég levegőt, meg is szédülök rendesen, ezért örülök, hogy gyakorlatilag fekszem a székben, több időre is van szükségem, hogy összeszedjem magam és muszáj segítséget kérnem a nadrágom, meg az alsónadrágomtól való megszabadulásban, ám utána, ahogy azt korábban kérte tőlem a srác, lepihenek, nyomok egy csókot a fejére, majd meztelenül átszelem a pihenőt is, s a magánszobámban elkészített helyemre fekszem.