6.

Tatsuki

Újból csalódásmentesen veszem tudomásul, amit mond, miszerint nem szereti igazából a szexet. Nem is csodálom, ha nem tud felmutatni egyetlen olyan alkalmat sem önmagának, amit szívesen vállalt be. Azt hiszem, Eiji sem szereti a szexet, úgyhogy ebben is egymásra fognak találni, aztán vagy átbeszélik magukat a nehezén, vagy megtetszik nekik a másik, vagy egyik sem. Igazából lényegtelen, ez a válasz azonban nagyban befolyásolja, megdugom-e még ma ezt a suhancot. Még mindig nem döntöttem efelől, pedig ez talán sokkal aktuálisabb, mint az, hogy ajánlatot tegyek neki. Azt tudom, hogy készséges tudna lenni, de engem nem érdekel egy közönséges szajha. Ellenben megerőszakolni sem akarom, a harcot Shinjivel élvezem a legjobban, mert méltó ellenfél, gyorsan túl kell járnom az eszén, ha le akarom győzni és ez szerencsére egyre nehezebb, harc nélkül viszont unalmas az egész.


Úgy látom, mélyen betalálnak a szavaim, s ugyanúgy, ahogy Deonnal is történt anno, elszánttá válik. Ami vele nem sikerült, Jeremyvel sikerülhet, és ez nem csak a kölyök szerencséje, hanem az enyém is lehet. Csak legyen elég jó, erős, kitartó, tehetséges és rugalmas! Egyelőre semmi mást nem akarok, mint feltárni a mélységeit és minél feljebb jutni a magaslatain, megismerni, a legmélyebb bizalmát elnyerni. A kölyök akarja, hogy több lehessen, kinyúl a lehetőségért és képességeihez híven meg is akarja azt ragadni, s tartani. Helyes, nagyon helyes.

- Nincs szükség sanozásra és magázásra – mondom neki egyszerűen, aztán hitetlenkedve elmosolyodom, mikor felteszi a kérdését. Még el se ment, de már azt akarja tudni, mikor jöhet vissza. Pompás, mit ne mondjak. Ráadásul azt mondja, nem fog csalódást okoz. Nem is ajánlom. Sajnálnám, ha meg kellene ölnöm és a folyóba aprítani a halaknak. Túl szép és igenis szorult belé tehetség. És még a „szeretném” és az „akarom” közt is ismeri a különbséget, sőt mi több, használja is, akárcsak Deon. El vagyok kápráztatva. Csak nézem Jeremyt és próbálok betelni vele, mert képtelen vagyok elhinni, hogy másodjára is megesik velem, hogy egy kegyetlen jó alapanyag csak úgy magától besétál a szalonomba, az első alkalommal felfedi magát és hamar ráakad a horogra. Pedig megtörtént, a kölyök nyíltan belenéz a szemembe és már nem feszeng annyira, mint mikor belépett ide. – Konyha, fürdő – mutogatom is meg neki kurtán rámutatva a helyiségre -, pihenő, azon túl pedig a magánrezidenciám. Akkor jössz és mész, amikor akarsz és én nem mondok neked mást – jelentem ki könnyedén. - Nyilván, ha olyan vendégem van, aki miatt el kell hagynod a szalont, meghúzod magad valahol egy kis időre és rajtad kívül Eiji is itt van elszállásolva, úgyhogy osztoztok mindenen. Az ajtót ritkán zárom be, de ha nem tudsz bejönni, ne is próbálkozz vele, egyébként a munkaidőmön kívül csak kevesen mernek idejönni – osztom meg Jeremyvel az alapvető tudnivalókat. – Ha boltból kell valami, egyelőre Eijivel mész, őt már bemutattam mindenhol, hogy vásárolhat az én kontómra, aztán ha beválunk egymás számára, téged is körbeviszlek a környéken ezügyben. A nevemmel egyelőre ne takarózz, mert nem pucolom el helyetted a mocskod és nem simítom el a problémáidat, de ha nagyon nagy szarba kerülsz, amiből nem tudsz kimászni, kapsz egy számot, amin elérsz. – Azzal lediktálom neki a mobilszámomat, mielőtt rátérnék a tetoválásra és feljegyzem az övét a telefonomban. – Van kérdésed? – kérdezem meg lenézve rá.