Jeremy
Némán hallgatom végig, amit mond és elraktározom magamban az információkat. A tudat, hogy talán már ma sem kell valami idegen fickó ágyába másznom, reménnyel és bizakodással tölt el. Elmosolyodik. Vizslatom az arcát, most azért megváltozott valamennyire és így már jobban is tetszik. Már nem tűnik annyira veszélyesnek, talán nem is fog elfogyasztani vacsorára. Amit felkínál nekem, túl csábító és hívogató, és folyamatosan várom benne a de-t. Nem hiszem, hogy mindezt így, ingyen, semmi nélkül kapom meg. Mindenesetre a számát elmentem a telefonomba, jól jöhet még, bár nem tervezek nagy szarba keveredni. Ezt eddig is megúsztam, ezután is meg fogom. Viszont, ami szöget ütött a fejemben, az ki is kívánkozik.
- Nem akarok hálátlannak tűnni, de… neked mégis mi hasznod mindebből? – kérdezem meg így egyszerűen. Nem tudom megérteni, neki mi ér meg ennyit, vagy mit lát bennem, mit akar velem kezdeni. Márpedig tudni akarom. Túl szép, hogy mindezt a két szép szememért kínálja fel nekem. Nem jött az a de, pedig lennie kell valahol valaminek, ami őt is hajtja ebben. Kíváncsi vagyok, ráadásul így nehezen indulok el bármerre is. Nem akar a szajhájának, ez már az elején leesett, de akkor mégis milyen fizetséget vár ezért cserébe, mert nem annak az embernek tűnik, aki nem próbál mindenből hasznot kovácsolni magának. Vizsgálom az arcát. Ez az egyetlen kérdésem van, de hogy kapok-e rá választ, abban már nem vagyok biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése