70.

Tatsuki

Azt még érzékelem, hogy Shinji mellém kerül, mozog testemen a takaró, miközben bebújik hozzám, aztán beleszédülök az alvásba. Noha általában a hátamon fekszem, mégis zavar, hogy most nem fordulhatok az oldalamra, hiszen amikor a sráccal alszom, mindig magamhoz fogom őt. Gyorsabban tudok ugrani, ha háton pihenek, néha még a kedvenc tőröm markolatán is ott nyugszik a kezem, a srác mellett azonban nem nagyon számít az ilyesmi, hiszen mindig a lakásomon töltöttük csak együtt az éjszakát, ott meg biztonságban voltunk, ma azonban már jobb, ha nem ugrálok és nem akaratoskodom. Rábízom magam Shinjire.


Valahol idegen érzés, mert... Mert szokatlan, hogy valaki vigyáz rám. Deon ugye hitt abban, hogy van lelkem és azt igyekezett megóvni, ahogy azt is a fejébe vette, hogy mint a kutyájára, vigyáz, de ezt nem csak velem csinálja így, ahogy kifigyeltem és a beszélgetéseinkből kiderült számomra, Shinjivel és Bakarival hasonlóan bánik. Persze mind mást kapunk a kölyöktől, s most nem a szabadságra, a kocsira, vagy valami hasonlóra gondolok, hanem amivel jó érzést kelt bennünk. Mindenkinek azt adja, amire vágyik, amiről azt gondolja, hogy közelebb viszi ahhoz a bizonyos "boldogság"-hoz. Ezzel szemben Shinjin ma kifejezetten látható és érezhető volt, hogy vigyáz rám. Őrzött engem, némán figyelte minden mozdulatom – A francba, a tea ottmaradt a konyhában! És kupleráj maradt a szalonban...! Meg most már nagyon időszerű volna lefürdenem is. -, s óvatosan viselkedett velem, mintha törékeny volnék. Azt hiszem, néha láttam az aggodalmat a szemében, s biztosra veszem, hogy nem véletlenül jött vissza ide. Valószínűleg nem használt neki sem, hogy az éjszaka közepén egy fejvadász fogott ránk pisztolyt a biztonságot jelentő lakásomban. Talán ezért a nagy féltés, nem is a sérüléseim miatt.


Melegséget érzek a mellkasomban ettől. Azt a "jófajta" fájdalmat, amit most betudhatok örömnek is akár. Ilyen lehet örülni annak, ha jelentünk valaki számára valamit. Tudom, látom, tapasztalom, hogy jóval többnek tekint rám Shinji egyszerű dugópartnernél, foglalkozik azzal, hogy időnként feszült vagy ideges vagyok, és valahogy mintha másképp viselkedne velem, mint amit az ilyesfajta kapcsolatokról gondolok. Heh... úgy elég nehéz behatárolni, mi van köztünk, hogy előtte senkim sem volt. Számtalan kölyköt keféltem meg, tizenhárom kölyköt hoztam össze, de az egyetlen, szexet is tartalmazó kapcsolatom a Shinjivel való viszonyom.


Megébredek, mert hugyoznom kell. Ezért utálok többet inni a kelleténél. Kinyitom a szemem, de a srác sehol sincs. Remélem, csak körbenéz, vagy vécén van, de azért a biztonság kedvéért halkan előszedem a komódból a hangját tompított fegyverem. Kibiztosítom, azzal a hajnal halovány fényében elindulok a műhely felé. Némán, lassan nyitom ki a pihenő és a magánrezidenciám közti ajtót, majd kilesek. A két srác az ágyon ül, Jeremy felhúzott térdekkel, Shinji a tőle szokott lazasággal. Megnyugszom ettől a látványtól, s mielőtt kimennék hozzájuk, visszatérek a komódhoz, hogy feloldjam a fegyver kibiztosítottságát, s visszategyem azt, majd azért felveszek egy alsónadrágot, s kimegyek hozzájuk. Azt még értem, a testőr miért nem alszik, de hogy a kölyök...?

- Gond van? - kérdezem meg tőlük.