Tatsuki
Csak egy rossz álom... Meg némi rohamosan fokozódó kiborulás, igen. Így együtt már kezd összeállni a kép. Most mi a szart csináljak? Azt sejtem, mivel lehetne megnyugtatni Jeremyt, de ilyen formában nem akarok belebonyolódni a dolgokba, mert egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy meg tudja tartani a határokat. Úgy csinál, mintha képes lenne rá, ám az érzelmei ura és azok teljesen labilis talajt biztosítanak csak, néhol van csupán szárazföld, de azon is jobb, ha nem áll meg az ember, mert elsüllyed, mint a mocsárban. Az már másodlagos, hogy pisálnom kell, ha most itthagyom, megfullad, azt meg nem hagyom. Kell nekem ez a kölyök, úgyhogy feltérdelek a szétnyitott kanapéra, lenyomom a térdeit és kiegyenesítem a hátát, és úgy emelem a fejét, hogy kapjon levegőt.
- Ne fojts el! – kérem és utasítom egyszerre. Teljes mértékben nyugodt maradok, már megtanultam, hogy ez mennyire fontos, a végletekig őrizni az önuralmat, máskülönben csak két őrülttel lesz több, de megoldás nem születik. Shinji úgyis ugrik, ha a srác bevadul, úgyhogy nem kell nagyon gondolkodnom, hogyan védekezzek, ha elpattan Jeremynél a húr. Persze óvatos vagyok, mert azon kívül, hogy megnyújtja a gyógyulási időmet, még a tökalsónak is lelkiismeret-furdalása lesz, ami ronthat nagyon sokat a helyzeten. - Lélegezz! - Ugyanazzal a hangszínnel mondom ki a szót, mint ahogy az előbb szóltam Jeremyhez, miközben mellé telepszem, s hátát és mellkasát a szíve magasságában körkörösen simogatni kezdem. A hajnali fény nem elég, mégis figyelem a fiú arcát, a teste apró rendüléseit. Ahogy nyel, egyértelmű, hogy közel áll a hányáshoz, borzong is, úgyhogy nem teketóriázom, fölmarkolom a fekhelyről és kicipelem a mosdóba.
Fájdalom? Ilyenkor nem érdekel. Van, persze, hogy van, de az jobban izgat, hogy ha a pihenőben rókázik a srác, fél napig takaríthatunk. Ráadásul az a része az a szalonnak, ahova lefektetem azokat a vendégeimet, akik rosszul lesznek! Na neeem, oda nem fog hányni Jeremy! Rutinosan a csészéhez térdeltetem, gyorsan felfogom a haját, aztán várok. Lehet, hogy jobb lenne meghánytatni a kölyköt, azzal azt az érzetet is megkapná, hogy kiadta magából, ami felkavarta a gyomrát, de ha erre van szüksége, előbb-utóbb úgyis okádni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése