Tatsuki
Nem kell fogást alkalmaznom rá, hogy hányjon, magától is eljut oda, hogy megtegye. Eltart egy darabig, fognom is kell, s nem csak a haját, de legalább ezen túlesik. Aztán alighogy elerőtlenedik, minden izma görcsbe feszül, olyan keménnyé válik az egész srác, mint a szikla. Tartom, de kitépi magát a markomból és elterül a kövön. Hát jó, egy kis hiszti nem fog megártani. Figyelem minden pillanatban, miképp kezd hisztizni, az ökleivel verni a padlót, vergődni. Shinji is lesi, ugrásra készen lépeget közelebb hozzánk, míg én lehúzom a vécét. És ahogy azt vártam, őrjöngeni kezd. Ugrani kell, nem vitás.
- Shinji! - morrantom a nevét, mert törött bordával és annak a lehetőségével, hogy a gyulladásnak indult sebem szétnyílhat, nem fogom tudni egymagam leszorítani Jeremyt. Mindketten nekiesünk, hasra vágjuk, nekipasszírozzuk a kövezetnek, próbáljuk egy helyben tartani. Van erő a kölyökben. - Kibaszottul utálom, mikor megmondok valamit és beteljesül – morgom, miközben mindent megteszek, hogy ne verhesse oda a fejét a padlón. Aztán mást csinál, nekiáll széttépni a saját karját. - Na neee! Kurva mazochizmus... Fogd meg! - parancsolok Shinjire, majd átadom neki a helyem az őrjöngő srác felett. A súlyom elég lenne, hogy helyben tartsam, az erőm is, de sokkoló hullámokat idéz elő bennem a fájdalom és nincs kedvem ma hajnalban megdögleni, mert a srác betolja a törött bordám, mondjuk, a szívembe. Ahogy látom, a testőrnek van tapasztalata ezen a téren, így ott tudom hagyni egy pár pillanatra, míg előkapok egy törölközőt és betuszkolom Jeremy szájába. Azt haraphatja. Végül odahúzom kettejüket a zuhanyzóhoz és a hideg vizet megnyitva képen locsolom vele úgy a kölyköt, hogy belemarkolok a hajába. Jut a nyakára, a fejére, a vállaira, még Shinjire is bőven, de nem fogjuk feladni, kijózanítjuk ezt a hülyét. Aztán amit ezért kap... Nincs akkora zsebe, azt már most tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése