Jeremy
Vergődve küzdök, de nem tudom, mi ellen, csak szabadulni akarok, mert az a valami bántani fog, tudom, érzem, ezért harcolok. Valami hideghez érek, ami ráadásul kemény is, de nem tudok rendesen mozogni, ami növeli a pánikot is bennem. Más kell, muszáj... Harapok, a fájdalmat érzem, tehát magam, de nem tudom abbahagyni, de ekkor valaki megragad és lefog. Bántani fog, megint, valaki megint megteszi. Vergődve üvöltök és menekülnék, vagy nem tudom, de mozdulni sem tudok, majd valami landol a számban. Puha, de azonnal rázár az állkapcsom. Újabb emlékeket ébreszt fel, plusz, ami kísért, minden egyszerre és már csak menekülnék, erővel, bárhogy. Vasmarokkal fog valami, vagy valaki, esetleg valakik, de csak azt tudom, hogy veszíteni fogok és bántani fognak.
Hirtelen, mint a semmiből érkezik valami hideg és végigcsorog rajtam. Prüszkölve, fújtatva lököm ki a számból, ami benne van, hogy levegőhöz jussak. A hideg segít, és érzem, ahogy elkezdek kijózanodni, érzem, ahogy újabb adag víz - igen, az, már ezt is realizálom - landol a nyakamban, arcomon, sőt, a kezet is érzem, ami a hajamba markol. Az ellenállásom is csökken, majd lassan megszűnik, ahogy megint felfogok mindent. Ugyanakkor ugrik a bűntudat és nem mellesleg az ijedség. Ezért mit fogok kapni?
Elernyedek teljesen, felenged bennem minden és újra zokogni kezdek. Most már mindent felfogok, hogy ketten fognak le és a vízadag még mindig megérkezik időnként rám. Segít? Igen. Ugyanakkor szembesülök azzal, amit tettem, vagy nem tettem és nem akarom tudni, mi lesz a következménye, márpedig ezért biztosan kapok... Mindenesetre felkészülök mindenre és felhagyok minden ellenállással. Felébredtem, megjöttem, újra gondolkodom. És jobban vagyok, sokkal, a fájdalom ami eddig emésztett, most csak tompán lüktet benn és ez jó érzés, holott tudom, hogy nem kéne annak lennie. Várok, nem mozdulnék meg, mert még mindig fognak mindketten és hagyom. Nem lehetne, hogy most elsüllyedek szégyenemben? Vagy előremegyünk az időben és elfelejtjük az egészet? Olyan furcsa, mert egy részére most már emlékszem, de csak mintha kívülről figyeltem volna önmagam. Sosem borultam még ki ennyire, ez az első alkalom, amikor ezt csinálom, ezért valahol meg is rémít. Ráadásul... Nem akarom tudni, mi a következménye ennek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése