74.

Tatsuki

Hosszú percek múlva sikerül elszakadni az asztaltól, nekem pakolnom már nem is kell szinte semmit, mert Shinji, miután elszívta a cigarettáját, önállósítva magát nekikezdett az eszközök megtisztításának és elrakásának. Ilyen szempontból túl kiismerhető vagyok – tisztában van vele, hogy amíg nincs rend, addig én nem nyugszom meg. Persze szeretnék neki segíteni az elrakodásban, de rám parancsol, hogy húzzak pihenni és kivételesen egy kurva kötekedő szó nélkül, ha lehet. Nem viccel a srác, azt látom rajta, így elvigyorodom. Na jó, ha már ilyen szépen kérte... megyek. Csak előbb a fürdőbe, mert ilyen csatakosan nem vagyok hajlandó ledőlni. Csatatér a fürdő is, de amint elkezdek leguggolni a földön heverő, átázott törölközőért, az ajtó irányából torokköszörülést hallok. Az a villámló tekintet, amivel rám néz Shinji... Kíváncsi vagyok, meddig lehet dühíteni és mit csinál, ha elpattan nála a... nem, neki nem cérna van, hanem minimum dróthuzal. De érdekel egy esetleges dühkitörés vagy hiszti, hiszen mindig olyan nyugodt és csendes.


Felveszem a földről a törölközőt, ám a srác mellettem terem és kiveszi a kezemből, majd elmorogja újra, hogy húzzak pihenni. Újabb mosolyra húzom a szám, de mikor kinyúlok érte, hogy megborzoljam a haját, mint egy kölyöknek, elhúzódik a kezemtől, mintha hirtelen eszébe jutna, hogy ki kell csavarni a törölközőt, amiből csepeg a víz. Tehát komolyodik a dolog. Nemtetszésemet egy szájmegvonással fejezem ki, aztán kerítek egy törölközőt és megnedvesítve azt áttörlöm a testem. Szükségem van némi komfortérzetre, máskülönben nem nyugszom meg teljesen soha az életben, aztán a szennyesbe hajítom a tárgyat és elhagyom a fürdőt. Shinji persze tekintetével követ, nem tetszik neki, hogy még most sem a pihenő felé veszem az irányt, de ha már megcsináltam azt a rohadt teát, megiszom. Nem az egészet, a felét azonban eltüntetem, s most végre magára hagyom a srácot.


A pihenőben megtalálom Jeremyt. Reméltem, hogy nem használja ki, hogy van egy hátsó kijárat is és lép meg, mert akkor aztán kurvára dühös lennék rá, s nem úszná meg fejmosással. Alszik, méghozzá békésen. Ez jó jel. Letérdelek a kanapé mellé, lassan lehúzom annyira a takarót róla, hogy lássam a kezeit, a harapásai azonban annyira nem durvák. Igényelnének némi ellátást, de nem lesz baja, ha ezt később ejtjük meg. Miután ezt megtudtam, visszatakarom és felegyenesedem. Hülye kölyök – mondom neki magamban, azzal hátramegyek a saját helyemre. Épp csak nekiállnék felpolcolni a párnákat, takarókat, mikor Shinji szinte a semmiből mellettem terem és a pillantásával próbál visszatartani, jelezve, majd ő megcsinálja.

- Nem vagyok halálos beteg, oké? Megegyeztünk, hogy te nem teszel úgy, mintha szükségem lenne segítségre, én pedig nem teszek úgy, mintha nem lenne. Ez most elég erőteljesen ellentmond a megállapodásunknak – közlöm vele nyeldekelve a levegőt. Összefüggően akarok beszélni, hogy legalább azzal megnyugtassam, de így is hallatszik a beszédemen, hogy nem vagyok képes a szokotthoz mérve lélegezni, s megszívni a tüdőm rendesen. - Értékelem a segítséged, de reggel van – teszem hozzá, aztán az elkészített fekhelyre dőlök.


Nem akarom, hogy elmenjen, mert a jelenléte biztonságérzetet ad és nyugalmat kelt bennem. Mellette tudok kicsit lazítani, hiszen nem egy gyerek, akire állandóan figyleni és vigyázni kell, hanem egy fiatal férfi, aki erős és meg tudja magát védeni, már megtanulta, mi a kurva nagy helyzet ezzel a rohadt élettel kapcsolatban, teljes mértékig önálló és a felelősségtudatával sincs semmi gond. Komoly, megfontolt, precíz, semmilyen panaszom nem lehet rá, de tényleg...

- Nem kezellek úgy, de mára épp eléggé kiugráltad magad, úgyhogy roppant boldog lennék, ha végre megülnél a seggeden most már. Senki nem veszi a hasznod, ha továbbra is leszarod a dolgot és elnyújtod a gyógyulást - morog vissza. És még okos is. Képtelen vagyok nem vigyorogni rajta.

- Még csak most kezdődik el a nap – jelentem ki aztán komolyan. - Csodálkozom, hogy eddig síri csend és hullaszag volt. - És biztos vagyok benne, hogy a neheze most jön. Taraon nyughatatlan figura, vagy szerverzkedik, vagy valaki kiütötte egy pár órára, mert nem bírta elviselni, de hogy hamarosan belendül, az nem kétséges. Az éjszaka folyamán biztos vagyok benne, hogy alakultak helyzetek, amikről hamarosan informálódnom kell. Persze addig nem ártana erőt vennem magamhoz, hogy a beszédemen ne hallatszódjon, hogy gondban vagyok, mert az támadási felületet biztosít. Jeremyvel is kezdenem kell valamit. Szerintem még közel sincs vége ennek az egésznek, az őrjöngése bizonyította, hogy Lucas megölése igenis kikészítette, de túl büszke, vagy túl erős akar lenni ahhoz, hogy beszámoljon erről. Muszáj leszek kivallatni, amihez ugyancsak kell némi erő, s mivel kell tennem pár kört a területeimen, ki kell találnom, addig hova a faszba suvasztom el. Egy taníttatlan tanítványt megmutatni a kutyáknak elég kockázatos. Persze senki sem tudhatja, hogy a kölyök eddig nem tanult semmit, ám ez hamar kiderülne egy esetleges ráijesztés alkalmával, amit meg nem kockáztathatok.

- Részemről még véget sem ért - feleli végül letelepedve mellém. - Ez most talán annyira nem gond. Ha ezt a hisztit a kölyök akkor játssza be, mikor amúgy is kurva nagy szarban vagyunk, megnézhettük volna magunkat... - Ezt el kell ismernem igaznak, így biccentek. Aztán csak nem bír megülni a seggén, felpattan és magamra hagy. Szemernyit sem aludt és még nekem pattog... Két bögre teával tér vissza, az egyiket nekem adja, míg a másikat fintorogva fogyasztja.

- Gond, nem gond, neked a saját kötelességedet kell teljesítened – jelentem ki határozottan. - Azt mondtad, Deon reggelre visszarendelt, úgyhogy megiszod a teádat és szépen hazamész, meghallgatod, mit akar, aztán vagy annak megfelelően cselekszel, vagy lefekszel aludni. Neked sincs semmi hasznod, ha kiütöd magad – vágok vissza az ő fegyverével a legteljesebb nyugalommal. - Jeremy most már megmarad, a fejmosás megtette a hatását. Egy ilyen lelkis kölyöknek az ilyesmi jobb módszer a legkegyetlenebb kínzásnál is. Nem mellesleg pedig Deonnal ezt alig egy éve sokkal töményebb formában csináltam, csak neki céljai sem voltak, meg semmi, amivel fenyíteni és befolyásolni lehetett volna. Szóval megnyugodhatsz – teszem hozzá higgadtan.

- Tisztában vagyok a kötelességeimmel - mondja komolyan -, Deont pedig nem kell bemutatnod, volt lehetőségem megtapasztalni. Jeremy hozzá képest jelenleg kispályás kezdő. - Tény, hiszen a kölyök nem mer visszaugatni, ütni, támadni, míg ez Deonnak sosem jelentett gondot. Százötven centis, szőke senki volt, de akkora pofával ugatott, mintha az ő seggéből sütne a Nap. Mindig csodáltam a merészségét, noha bátorsággá csak később formálódott, mikor már komoly tétek kerültek kockáztatásra. Addig nem volt mit veszítenie, Jeremynek azonban minimum a három testvére kerül automatikusan az én kezembe és az öccse pillantása elárulta nekem, hogy belőle is lehetne faragni valami hasznosat, úgyhogy a tökalsó jobb lesz, ha marokra kapja a formás seggét. Shinji befejezi teáját, majd feláll és elindul kifelé, de az ajtóból visszafordul. Vívódik. Nem igazán akar itt hagyni most, de tisztában van a kötelességeivel, ahogy azt meg is mondta. - Mellesleg... teljesen nyugodt vagyok - jelenti ki azzal a színtelen hangon, fapofával, amit a munkája miatt tanult be.

- Vigyázz magadra – búcsúzom így tőle, mert arra számítok, elmossa a bögréjét, aztán magához veszi a kabátját, cipőbe bújik és lelép. Vagy ezt várom el a sráctól? Igen, talán elvárom tőle, hogy fontosabb legyen neki Deon, mint én, hiszen a mi kis üdvöskénk sokkal többet tehet az egész általa összefogott csapatért, mint mi egyénenként.

- Te is – mondja biccentve, aztán elhagyja a magánrezidenciámat.


A kölyök nélkül sehol se lennénk, Shinjivel valószínűleg rühellnénk egymást, de minimum úgy tekintenénk a másikra, mint a macska a kutyára és tartanánk egy biztonságos távot. Sőt, a kölyök nélkül mindketten jóval üresebbek, magányosabbak és ridegebbek lennénk, ebben biztos vagyok. Magam részéről meg pláne. Sosem feledhetem el egyetlen könnyét sem annak a kis szarházinak, amit miattam vagy értem ejtett, vagy azt, hogy mindenkivel szemben kiállt mellettem és olyan rendszabályozó határozottsággal állította, hogy méltó leszek hozzá, mintha ez rajta múlna csak. Szembeszállt Nishidával, majd a súlyos hibám ellenére valószínűleg Asaméval is.


Asaméval... Azzal az emberrel, akiért bármeddig elmegy, bármire képes, neki bármire hajlandó... Ha őt is megpróbálta megbékíteni miattam, veszélyeztetve ezzel a kapcsolatukat, akkor nincs miről beszélgetnünk Shinjivel, ő megy és végzi a dolgát. Nem számít, hogy haragudni fog rám, túlélem, a srác meg vagy túlteszi magát a sértettségen, vagy nem. Minden pillanat jelentheti a kapcsolatunk végét, még most is, hiába járunk össze több, mint fél éve és köt össze minket valami megmagyarázhatatlan erő.


Shinji végül visszatér, kabátot vesz, felhúzza a cipőjét és lelép. Legalább vele ne legyen gond. Én feliszom a teámat, majd felekelek és elintézek pár telefont. Este kénytelen leszek körbejárni a területeimet, addig viszont pihennem kell, úgyhogy miután minden dolgomat elvégeztem, kimegyek a pihenőbe és lefekszem Jeremy mellé a kanapéra. Figyelni akarom, hiszen többször nem hibázhatunk.