77.

Tatsuki

Felsóhajtok a választ hallva, s félmosollyal megcsóválom a fejem.

- A fájdalom az élethez köt. Mert ami fáj, az él. Én minden részemben élek, él a lelkem, él a testem, él a tudatom, tehát ha valamelyik sérül, az fáj. És amíg fáj, addig megmenthető. Ha már nem fáj, akkor van baj, akkor talán már halottnak is tekinthető. És ami holt, az már nem fog élni. Azt nem lehet használni és nem lehet vele mit csinálni – mondom, mintha felolvasnám. – Nem pont így, de Deon mondta ezeket – magyarázom is meg, miért volt olyan furcsa a hangsúly. - Láttam, hogy dühített, hogy összehasonlítottalak Deonnal és ő is idegbajt kap majd tőle, ha megemlítem neki azt a párszáz közös pontot, amit ezalatt a röpke idő alatt találtam bennetek, de őt imádom szekálni, a megsértődésetek pedig a legkevésbé sem érdekel. Ő egy egoista kis fasz, és sértődékeny, mint egy nő, de így tökéletes. A hibái és negatív tulajdonságai ellenére is remek srác és nagyon okos dolgokat tudott mondani, én is rengeteget tanultam tőle. Máskülönben beleépítettem volna a falba, mert egy idegesítő vakarcs volt hajdanán – teszem hozzá elvigyorodva. – Egyébként meg megsértődhetsz, azon kívül, hogy leszarom, hozzáteszem, hogy Deon az egyetlen, akihez mérni tudlak. Nincs más olyan tanítványom, de még csak ismerősöm sem, aki viszonyítási alapot szolgál, akinek olyan gazdag lelkivilága van, mint nektek. Tehetségetek is van, a kölyök sok mindenhez ért egy keveset, neked a véredben van a rajzolás. Lehettek dühösek, haragudhattok rám és utálhatjátok egymást a köztetek húzódó párhuzamok miatt, de ki is használhatjátok. Remek párost alkothattok és egy barátságos versennyel folyamatosan fejleszthetitek, ösztönözhetitek is egymást. Én utóbbit javaslom és küzdeni fogok érte, szóval ha ehhez nagy köveket kell megmozgatnom, akkor számítsatok rá, hogy megteszem – biztosítom erről magabiztosan Jeremyt.


Tudom, hogy élvezte, hogy kínozhatja a bátyját. Én nem ítélem el érte, engem ez hidegen hagy. Törtem össze Deont is azzal, hogy élvezett valamit, amiről úgy gondolta, sosem élvezni, mégpedig az erőszakot, amit elkövettem rajta. A nyers szexet, a durvaságot, a megalázást... azokat, amiktől mindig félt.

- Bármit lehet élvezni – mondom csendesen. – A durva szextől kezdve egészen a gyilkolásig. Ha objektív tudsz lenni, ezek nem lesznek többé számodra abszurd dolgok – árulom el nyugodtan. - Szépen betanítják, mi jó és mi rossz, ezért amikor valami, amire te rosszként tekintesz, jó számodra, összeomlasz vagy bekattansz tőle. Nem csak te jártál így, Deonnal és Shinjivel is lejátszottam ezt a kört, és ugyan megroppantak, Deonról tudom is, hogy bekattant, hamar talpra álltak és erősebbek lettek. Tudod, Jeremy, az objektivitás abban is segít, hogy el tudj viselni dolgokat. Ha elkapnak, megkínoznak és élvezet jár át, foghatatlan leszel. Ez keveseknek megy, de nem lehetetlen és kurvajó fegyver. Mert bármiből lehet fegyver és neked is meg kell tanulnod mindent akként használni, mert a szükség ezt fogja hozni – osztom meg vele komolyan. – Neked nem kell megszabadulnod az érzelmeidtől, sőt, neked szükséged lesz rá. Láttad a kölyköt, nem? Láttad, milyen kemény tud lenni és mennyire tud félteni. Mindkettő ugyanabból fakad, az érzelmeiből. Megkeményedik, hogy védje magát és megtegyen olyasmit, amit nem szívesen tesz meg valakivel és megpuhul, amikor félti őt. Mert szeret. Ugyanezt akarom nálad is, hogy az érzelmeid adják a páncélod, a tetteid és a szavaid erejét. És ezzel foghatatlan leszel az alvilágban is, ha ügyes vagy, mert odalent mindenki észember, a racionális, logikus, letisztult dolgokhoz vannak szokva. Egyedül rajtad múlik, hogy hagyod, hogy kipusztulj belül, vagy élményként tekintesz minden rosszra, ami ér és erősödsz tőlük. Most még valószínűleg kurvanehéz, de később meg fogod érteni. Nem tudom, én csak arról tudok beszélni, amit Deonnal megéltem és ezért is jobb, ha nem dühöngesz amiatt, hogy összehasonlítalak vele, hiszen nekem nem igazán maradtak érzelmeim – vallom be egyszerűen. - Pontosabban kihalt belőlem minden, immúnis lettem az érzelmekre és nekem sem volt, míg Deon valahogy nem érte el, hogy... Megsajnáljam? Megszeressem? Nem tudom. Valamit. Normális esetben meg kellett volna ölnöm, ehelyett elviseltem a tombolását, méghozzá két héten keresztül. Körülbelül egy éve gondolkodom, hogy csinálta és mit, de nem jövök rá. Magyarán... ha érzelmekről van szó, nekem ő az egyetlen viszonyítási alap – zárom ezzel le ezt a témát. – Az önkívület és a kiborulás nem ugyanaz. Szex közben magadnál vagy? – kérdezem meg a legkézenfekvőbb példát. - Akkor nem élvezed eléggé. Viszont, ha meg önkívületben vagy... kiborulsz? – vezetem is rá Jeremyt a lényegre. – Önkívületi állapotban fogom tudni elvégezni a beültetéseket. Mondjuk hipnózis alatt. Jól fognak jönni, majd meglátod. Akarok tartani egy kis bemutatót, hogy mégis miről van szó, csak előbb forrjon össze a csontom – árulom el apró mosollyal. – Shinjinél? – kérdezek vissza meglepetten. – Nem értem, miért gondolod, hogy leírtad nála magad. Amiatt aggódsz, hogy a szeme láttára megkeféltelek? – kérdezek vissza, mert ha már a srác ezt felhozta, beszéljük már meg. – Nézd, Jem... - sóhajtom nehézkesen, s felfelé fordítom a fejem és a plafont kezdem el nézni, mikor a gyógyulásommal kapcsolatban akar tudni valamit. – Rég elmúltam húsz éves. Tetszik, nem tetszik, negyvenhárom évesen majdnem csoda, hogy élek az alvilági körülményekhez mérten – vallom be nyíltan. - Az egész életem cigivel, piával, droggal, harccal és szexszel járt, méghozzá töménytelen mennyiségben. Számolatlanul tört már csontom, kaszaboltak szét, lőttek meg, a fiatal éveimben sokszor meg is ruháztak, az meg nyilvánvalóan nem használt a szervezetemnek, hogy különféle drogokat fogyasztok a mai napig különböző célokra. Huszonévesen még lazán ment az, hogy menet közben összeférceltem a sebeimet, pihentem egy-két napot, aztán visszatértem a csatamezőre, most azonban már érzem, hogy jobb három-négy napot lapítani, különben a fiatalok kicsinálnak. Hogy mennyit tettél rá? – kérdezek fel közönyösen. - Faszom se tudja. Nincs ráállva az agyam, hogy leamortizáltam a testem és nem is vagyok hajlandó foglalkozni vele, hogy már negyvenhárom évet éltem. Nem eleget. És még kurva sokáig akarlak csesztetni titeket – jelentem ki, így tájékoztatva a tökalsót, hogy még jó ideig nem szabadul tőlem terveim szerint. - Kibaszott sok dolgom van még, és nem csak az életem folyamán, hanem a jelen pillanatban is, úgyhogy az, hogy a tombolásod miatt mennyit súlyosbodott az állapotom, cseppet sem izgat. Kapsz pénzt, elmész kajáért, eszem, az egész napomat pihenéssel töltöm, este meg dolgom van a területeimen, úgyhogy törött borda ide, felszakadt varratú vágás oda, nem állok le – közlöm határozottan. - Addig megyek előre, míg valaki ki nem nyír. De mivel élni akarok, megfontoltan haladok. Egyébként az baszta fel az agyam igazán, hogy magadban kárt tettél. Mi a faszt csinálok veled, ha elharapod a kezeidben az idegeket? Se rajzolni, se pontosan ütni nem fogsz tudni.