79.

Jeremy

Komolyan el kell gondolkodnom a dolgon, mert nem így értettem, vagyis magam sem tudom, hogy értettem, csak jött belőlem. Komolyan végig kell gondolnom, mit hogyan fejezzek ki, vagy adjak ki magamból.

- Nem irigylem és nem gátol semmiben. Vagyis nem hiszem, hogy ez fellépne, vagy félnem kéne ilyen dolgoktól. Csak... nem tudom – vallom be. – Csak nem vagyok ő, mármint persze hasonlíthatok rá, de ettől még nem leszek ő. Valószínűleg ugyanannyi dologban eltérünk, mint amiben hasonlítunk egymásra, legalábbis kell lennie ilyennek is szép számban, éppen ezért frusztrál, mikor hozzá hasonlítasz. Nekem is kell példa és belőle jó példa lehet, valaki, akit érdemes követni és hasonlóvá válni hozzá dolgokban, de sosem mindenben. Csak... nem akarok versenyezni, nem akarom, hogy állandóan a ki a jobb menjen, mert annak, akinek a legjobban meg akarok felelni magamon kívül most és valszeg ez így is marad, annak Deonnál nincs jobb – mondom ki csendesen, utalva ezzel rá is, mert miatta is dolgozom, mert fontos nekem, mit gondol, mert ő a biztos talajom és mert nem akarom, hogy csalódjon bennem. – Ennyi, de valahol a késztetés is hiányzik arra, hogy versenyezzek vele, ez nem erről szól. Legalábbis nem kéne erről szólnia szerintem. Harcolhatunk egymással, vagy működhetünk együtt, nem? És akkor miért ne inkább együtt működjünk, ha az hasznosabb? De ha mindketten azt kapjuk, hogy mennyire hasonlítunk egymásra, ez nehezebb. Valszeg azért, mert kölykök vagyunk és nekünk ez még fontos, hogy egyediek legyünk és különlegesek. Én így gondolom – fejezem be csendesen.


Shinji... Nem lehet könnyű vele, ugyanakkor elmosolyodom.

- Rendben, meg fogom kérdezni tőle. – Majd megrágom, amit mondani akarok. – Az ő jelenléte is biztonságot adott valamennyire, ugyanakkor nem mertem ránézni vagy elfogadni, hogy ott van – utalok a tegnap estére. – De... néha úgy érzem, meg tudna ölni, néha úgy, hogy most éppen kedvel, vagy még talán némileg barátságos is, és ezen nehéz kiigazodni. - A bűntudat szerintem igenis fontos – szállok szembe Tatsukival, bár lehet, hogy ezt nem fogja értékelni, noha első este mást mondott. – Ugyanis ha emiatt bűntudatom van, akkor az segít átgondolni a következő lépéseket és nem követni el hibákat, mert tudom, mi lesz a következménye. Nem foglak agyontutujgatni vele, nem erről van szó, ellenben kétszer meggondolom, mi a következő lépésem, vagy mit merek most megtenni és hogyan. Ennyiről szól. Volt bűntudatom amiatt is, hogy öltem, de... azt hiszem, már nincs, legalábbis nem érzem, éppen ezért ebben nem fog gátolni, vagy ha fog, csak utólag, de azt le tudom küzdeni. De az emberi kapcsolatokban kell a bűntudat, mert nélküle olyat is megtennél, ami annak árt, aki neked fontos, vagy akit szeretsz, mert ez is a lelked része – mondom ki a véleményem most komolyan és megfontoltan. Nem tudom, mennyire versenyképes, lehet, semennyire sem, de én így gondolom. Érvekkel le lehet róla beszélni, de másképp nem. - Rendben – egyezek bele szó nélkül a végébe. – Még van mit kipróbálni és megtapasztalni, azt hiszem – csúszik ki megint a számon. – Általában jól tűröm a fájdalmat, talán egyedül a kezemen nem – vallom be. – Azt nagyon rosszul viselem, ha ott van seb, vagy ott fáj, esetleg megsértem, megvágom, vagy valaki megüt. Máshol elmegy... hamar rájöttem, hogyha hisztizek, akkor jobban bántanak, mert még élvezik is, így egy idő után már nem mutattam ki. Persze Lucas nagyon jól tudta, hogyan kínozzon meg, de más, aki nem ismert, nem jött rá a dologra, úgyhogy nem tudom... - Igazából fogalmam sincs, ebből mit akartam kihozni, de nem sikerült valami jól, így megvonom a vállam. – Fogalmam sincs, mit akartam ebből kihozni – vallom be. – Csak úgy jött, de hátha te tudsz kezdeni vele valamit. A beültetés pedig.... Majd mesélsz róla még? Igazából kíváncsivá tettél – mondom csendesen.