8.

Jeremy

A válasza ugyan nem teljesen az, amire számítottam, de valahol mélyen érint meg. Apró mosoly jelenik meg az arcomon, magam sem tudom, miért. Ha lát bennem valamit, akkor annak ott is kell lennie. Amennyire eddig megismertem, ami persze nem sok, nem tudom róla elképzelni, hogy időt vesztegessen valakire, akiben nem biztos, vagy nem egy bizonyos szint felett áll. Rágódom a válaszán, majd a felszólításra felszalad a szemöldököm, de nem szólok vissza. Inkább rágom magamban, hogy mit is akarok még tudni, miközben a székre dobom a kabátom. Aztán persze megáll a tudomány. Nem szeretek mások előtt levetkőzni, a faszokkal is csak sötétben voltam hajlandó ágya bújni. Nem véletlen. Most is van pár komolyabb lila folt és két vágás a mellkasomon, meg valami égett cucc a hátamon, így mielőtt ezt is megtenném, felé fordulok megint.

- Rendben, akkor másképp kérdezem. Mivel fogom én neked mindezt visszafizetni vagy megszolgálni? – kérdezem meg komolyan, még mindig az időt húzva inkább. Közben mérlegelek és a pólóm szélét húzogatom. Le kell vennem, tisztában vagyok vele, de ettől még nem lesz könnyebb ez a döntés.