8.

Tatsuki

Furcsa ez a srác. Bejön, mert akar valamit. Úgy tesz, mintha fingja se lenne róla, mi kéne neki, aztán elém tol egy egészen jó rajzot, amit színesre is kipofozok. Beközli, hogy nincs pénze, de megdughatom, ha ez nekem jó fizetségként, aztán az első pillanatban berezel. Mi a fasztól ijedt meg? Mert látom rajta, hogy betojt és hezitál. Most akar elfutni? Igen példátlan lenne. De az időt persze tudja húzni… Ilyen az, amikor a fagyi visszanyal, én azt mondom, ráérünk és ennek megfelelően nem is moccan? Na nem, ilyet nem játszunk. Eldöntheti, hogy kell-e neki az a kurva tetoválás, ha már megnyerte és még az elveimet is félrerakom miatta, vagy nem és akkor ne húzzuk egymás idejét, kinyitom a szalont, fogadom azokat, akik jönnének, esetleg visszahívom Eijit, hogy megtudjam, mire jutott a mai körútjával, aztán bemutatom őket egymásnak és ha nyolcig nincs mozgás, lelépek.

- Elsőre is értettem a kérdést – tájékoztatom közönyösen. – Sikeres vizsgákkal, leginkább. Olyanokkal, amiken ma is átmentél – válaszolok egyszerűen, mégis kimérten. – Egyelőre az a dolgod, hogy tanulj és tapasztalj. Ha nem tudsz bizonyítani, fejlődni, tanulni, nem vagy szorgalmas, rugalmas, kitartó, megbuktál és mehetsz a francba. Szórakoztathatsz – vetem fel neki a következő lehetőséget vállat vonva. – Kevés dolgot szeretek, de rajzolni, tetoválni és pirszingeket betenni igen. Gondolom, ebből így értesz – teszem hozzá, jelezve, a szórakoztatást egyáltalán nem úgy értem, hogy lóbálja előttem a faszát, mert azt korábban leszögeztem, nem igénylem. Ha dugni akar, az más, de ráerőszakolni magam nem fogom, ha nem húz fel mocskosul. – Inspirálhatsz. Neked vannak érzelmeid és ötleteid, felteszem, sok mindenhez volt már szerencséd. Nem mintha ingerszegény környezetben élnék, vagy szűkölködnék az ihletben, de ha valakiben van bizonyos szintű tehetség, az fel tudja kelteni a kíváncsiságomat. Vagyis tulajdonképpen elég sok mindennel van lehetőséged a hálára – jelentem végül ki, aztán ellököm magam az asztaltól és elindulok lassú, néma, kimért léptekkel felé, akár egy lopakodó vadállat a zsákmánya felé. Tudni akarom, mi miatt van beszarva, szóval így vagy úgy, de kiugrasztom a szöget a zsákjából.


Vonzó egy szuka, ez tény és valószínűleg tudja is magáról, hiszen nem véletlenül kezdett a luxusribanckodásba, árulja a testét és választotta a rózsájának erotikus jelleggel bíró helyet, de azt már megfigyelhette, hogy amit én megmondok, azt tartom is. Persze lehet, hogy nyilvánvaló, miképp tekintek rá, s hogy megkefélném kedvtelésből, ezt azonban nem látom oknak semmilyen aggodalomra. Hiszen hozzá sem értem.