Néha felsandítok a kölyökre és látom, ezt vagy nem hagyja szó nélkül, vagy kezdődik az újabb kibukás. Hogy mit és miért, azt már persze nem vágom, de úgyis hamarosan előkerül, mert közlékeny típus ő is - Shinjivel ellentében. Ha belegondolok, számomra természetes, hogy két embert összehasonlítok, mert a köztük meglévő különbség vagy hasonlóság segít abban, hogyan viszonyuljak és viselkedjek velük. Ellenben azt mondtam, nem akarom többet összehasonlítani Deont és Jeremyt, ami egy teljesen reális kikötés, hiszen így Jeremyt nem tudom igazából megismerni, ha folyton csak Deonhoz hasonlítom. A két srác különbözik egymástól és nekem az is fontos, miben, mert össze kell tudnom őket hangolni.
Felnézek a kölyökre a tányéromról, mikor intéz hozzám egy kérdést.
- Nem - válaszolok. Csinálhatnék úgy, mint aki nem tudja, miért aggódik, hogy esetleg elcseszett valamit, de nincs kedvem felesleges köröket futni, hülyének meg aztán végképp nem akarom nézni Jeremyt. Ő tudja, hogy mikor változik meg a hangulatom, mert érzéke van hozzá, én pedig nagyon is jól tudom, hogy ilyen képességgel rendelkezik. - Megszoktam a csendet. Téged zavar? - kérdezem meg semlegesen tőle, aztán leteszem a tányért és az evőpálcákat újra. Nem tudok többet enni. Nem azért, mert nem vagyok éhes, hanem mert feszült vagyok. Cigit kutatok elő a rajzasztalomon lévő kuplerájból és egy újabb doboz koktélos ízesítésűt találok. Nem tudom, ezen most nevessek, vagy ne, ezért inkább visszadobom az asztalra és hátat fordítok neki. Már a dohányzástól is elment a kedvem. Most sehogy se jó, mint egy hisztis kölyöknek. De kurva rég éreztem magam ilyen hiperszarul...! Fel bírnék robbanni. Most jó lenne magamhoz venni a sportcuccom és elugrani a kondiba. Az, asszem, megnyugtatna. Garancia nincs rá, de míg arra figyelek, hogyan mozdulnak az izmaim a gépek használata közben, nem tolongna a fejemben az, amit Jeremy elindított bennem. Nem kérdezném magamtól, mi lenne, ha... Ezer és egy lehetőséget felhoztam azóta magamnak, de mind csak kibaszottul felidegesített, mert nem akarok változtatni a terveimen, ahogy az életemen sem.
Hátradöntöm a széket és félig elfekszem rajta. Ez így kényelmes. Becsukom a szemeimet és újragondolom, mi is történt korábban köztünk Jeremyvel, mert nem akarom ezt az egészet besöpörni a szőnyeg alá, különben idővel átesek rajta. Nem beszélve arról, hogy komolyan fel tudja baszni ezzel az agyamat, márpedig nekem nem célom darálthús állagúra verni.
- Veszélyes terepre tévedsz, ha az én lelkem és érzéseimet akarod kifürkészni - szólalok meg aztán és ránézek a kölyökre. - Jobban jársz, ha nem teszed, mert ideges leszek tőle - teszem hozzá komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése