84.

Jeremy

Nem tagadom, jólesett, hogy utánam jött a fürdőbe, bár már nem merem kedvességnek vélni, mégis olyan érzetet kelt bennem. Mindegy, majd kiderül, miről is van itt szó. Csendben figyelem, ahogy dolgozik, nem akarom megzavarni, így hagyom magam merengeni és egyszer csak azon kapom magam, hogy ott áll előttem és a kezét nyújtja. Nem is gondolkodom rajta, egyszerűen kinyújtom a karom és hagyom, hogy beleszívjon a szálba. Szeretem, ennyi. Jó az íze, finom és különleges, megnyugtat és segít gondolkodni. Ezért fogyasztom előszeretettel, de vigyázok is rá, ha hozzájutok. Nem szólal meg továbbra sem, így én sem. Játszhatjuk ezt a játékot, majd egyszer csak valaki nem bírja tovább és robban a dolog. Mindegy, most jó így, és mintha a feszültség is csökkene Tatsukiban, bár ebben nem vagyok teljesen biztos. Most már jobban figyelek rá, ahogy alkot, ahogy a dolgozik, ahogy a ceruzát tartja, mindent, amit tesz, vagy csak mutat. Precíz és pontos, ráadásul hatalmas a koncentrációja. Elmosolyodom, tetszik, amit látok, bár nem tudom megfogalmazni, miért. De tetszik, így nem is gondolkodom a miérten, hanem csak élvezem a látványt és azt, hogy jelenleg ha kicsit feszült is a dolog, de béke van. Mikor elfogy a cigim, keresek egy hamust és elnyomom benne, tudom, hogy megölne, ha ilyenekre nem figyelnék, így nem okoz gondot a dolog. Aztán visszaülök a székre, nekem jó itt, ezért nem tágítok. Ahogy figyelem őt, gondolkodom is rendesen, pörög az agyam, hogy mit hogyan kéne csinálni, tenni, vagy viselkedni, ugyanakkor még nem jutottam dűlőre sok dolog felett, például, hogy kiigazodjak rajta, de erre még lesz időm, remélem. Lóbálom a lábaimat, miközben agyalok, ez általános tevékenység, nem tudok hosszú ideig nyugton maradni, kell valami mozgás, de ha idegesíti, majd szól. Kíváncsi vagyok, mit alkot, így végül felkelek és közelebb megyek, bár lehet, elküld, de erre most fel vagyok készülve, ezért lassan közelítem meg az asztalát.