89.

Jeremy

- Van, amit sikerült megmentenem – vallom be csendesen –, azokat Fumiko gyűjtötte nekem és benne vannak a mappában, amit elhoztam tőle. Nem sok, de mind kedves nekem és fontos is. Szóval ezekre nagyon vigyáztam, bár sok mindent elvesztettem, de lényeges dolgok megmaradtak – mondom csendesen. - Nem erről beszéltem, mármint... szeretem, ha mesélsz róla – vallom be. – Mert megismerem magam is, csak... Nem tudom, inkább hagyjuk, mert az elbeszélésed alapján kedvelem őt és szerintem ez így is fog maradni. Szívesen dolgoznék vele együtt – mondom csendesen –, a kinézetéből sütött a kreativitás és szerintem sok ökörségben is benne van, ha olyanja van, márpedig gyakran abból születnek a jó ötletek – mondom mosolyogva. – Szeretek mesélni, mármint a jó dolgokról főleg, de... Nem tudom, jólesik kimondani és valahol még az is, hogy értékeled. És a rúzs gyönyörű a papíron, krémes és hamvas, sokkal szebb, mint a nőkön, bár verést kaptam érte rendesen, de megérte – kuncogom el magam, aztán komoly lesz a helyzet és komolyan el kell gondolkodnom, hogy mi legyen. Mindkettő változat tetszik, mindkettővel ki tudnék békülni, de... - Szerintem a tegnapi után nem lennék sem a segítségedre, bár az így sem, hátráltatni meg bőven nem kéne téged, így ha Deon és a yakuzája beleegyezik, akkor inkább választanám azt a lehetőséget, ha nem... Akkor majd megoldom valahogy – mondom csendesen. – Nem attól félek, hogy bajom esik, hanem hogy neked leszek nyűg, amire most nincs szükséged, pláne, ha támadástól tartasz – magyarázom meg, bár nem tudom, miért. - Az ágy pedig itt is kényelmes, az marhára nem izgat – lököm oda a végén egy félmosollyal.