Jeremy
Tatsuki enni kezd, ami nekem jólesik, mert azt hittem, ellenkezni fog, mivel én kértem. Vagyis nem tudom, mire számítottam, de nem erre. Mindenesetre tetszik a dolog, meg kell, hogy mondjam. Figyelem, ahogy lapátol, aztán eszembe jut a mosott ruha, amit ha sokáig hagyok a gépben, összegyűrődik és nehezebb teríteni, így elindulnék éppen, mikor kérdez és bennem megáll az ütő is. Na most vagy rám volt írva a dolog, vagy ez egy mellékes dolog, nem tudom.
- Van, de a legtöbbje ráér – vallom be. De van egy, amire most annyira szeretnék választ kapni, de félek is tőle rendesen. – Majd ha ráér, akkor, főleg a munkáddal kapcsolatban, mármint azzal, ami ide köt, szóval a tetoválással. Ez inkább kíváncsiskodás a részemről – magyarázom meg, de nekem ez bőven ráér, nem sietek sehova. Aztán csak megmakacsolom magam és bemegyek kiszedni a ruhát a mosógépből. Szépen kiszedem őket a karomra egyesével, így teríteni is könnyebb, meglátom, hogyan kell osztanom a dolgokat. Ezek a részletek nekem nagyon fontosak. Aztán mikor kimegyek és ránézek, csak nem bírom ki. – Mi történik, ha nem jössz vissza? – Muszáj tudnom, így nem leszek nyugodt, akármit is mond, attól majd megnyugszom, mert fel tudom készíteni magam. Nem félek ettől a végkifejlettől, csak jobb tudni, mint nem tudni, így meg is állok, a ruha hideg és el nem árulnám, de jólesik a megtépázott kezemnek a dolog, szóval kibírom, amíg válaszol, vagy ha elküld a faszba, hogy miket képzelek róla. Mindegy, csak valami választ kapjak erre is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése