98.

Jeremy

Lassan elhűl az érzés, csak valami nem tudom, mi marad utána. Kell nekem ez a valami, ami most bennem él, nem tagadom, jólesik. Boldog vagyok, mert ha erre is tanítani akar, akkor nem fog átverni, nem fogom magam egyszer csak az utcán találni. Kötődöm Tatsukihoz, ezt tudom, de még magamnak sem tudom megmondani, hogy miért vagy hogyan. Egyszerűen mióta beléptem ide, azóta kötődöm hozzá. Az egy dolog, hogy megdugott, nem feltétlen erre gondolok, sokkal inkább lelkileg, mert... mert hiszek benne, hogy ő az, aki kihúz a szarból és akivel megkapom az esélyem élni és túlélni, aki segíteni fog nekem. Nem mondanám, hogy szeretem, vagyis... Nem tudom, csak kedvelem, de nagyon és nem tudok hinni abban, hogy lelketlen valaki lenne, mert akkor ez a dolog sem borította volna meg ennyire. Nem tudom, mit kéne éreznem, vagy mit nem, de a boldogság mellé valamiféle vágy is társul arra, hogy mindig megfeleljek neki, hogy ne csalódjon bennem, talán hogy büszke legyen rám. Mert… Mert még sosem volt senki büszke rám, vagy mondta, hogy elégedett velem. Ellenben Tatsuki igen, már kétszer is és ez fontos nekem.


Mikor megunom a képeket, visszamászom a pihenőbe és magamhoz veszem a cigim, hogy rágyújtsak. Az jólesik és szükségem is van rá most. Elmosolyodva játszom el a füsttel, miközben odafigyelek, hogy semmit ne égessek ki, vagy hamuzzak le. Nem tudom, mit tennék szívesen... Nem akartam lerohanni Tatsukit, csak kiöntött rajtam az érzelem és ezt nem tudtam lekezelni másképp. Ő nekem a biztos talaj és szükségem van rá, hogy ne vesszek el az érzelmeimben. Talán meg kéne neki mondanom, de... Mi lenne a véleménye, dühös lenne, ha ezt elárulnám? Vagy félreértené? Nem tudom. De azt igen, hogy nem akarok elmozdulni a közeléből, ugyanakkor már alig várom a találkozást Deonnal. Kettős kicsit a dolog, ráadásul féltem is a férfit, bár tudom, hogy nincs miért, de féltem. Komolyan agyalok ezen az egészen, majd eloltom a cigit és fejem a karfára fektetem, hogy kinyújtózzak, csak arra nem számítok, ami jön. Lehunyom a szemem, mert úgy könnyebb agyalni, de szinte rögtön fejbevág a fáradtság. Még pislogok egy laposat - Vajon most megharagszanak, ha elalszom, vagy...? -, de mire a gondolat végére jutnék, sikeresen beszunyálok és végre igazán békésen megy a dolog.