211.

Tatsuki

A kopogás után benyitok, aztán őszinte mosolyba szalad a szám. Shinji alszik, mint a tej, ölében laptop, rajta meg a Nissan a tervezőprogrammal megnyitva különféle műszaki adattal, alkatrészek listájával. Lassan, halkan csukom be az ajtót és lépdelek hozzá azzal a különös, kellemes melegséggel a mellkasomban, majd leülök hozzá. Felriad, de csak magamhoz húzom és nyomok egy puszit a fejére. Jó sokáig sikerült távol maradnom, ám így jár az, aki felhalmozza a munkát.

- Mi kell? - kérdezem utalva a műszaki cikkekre, mint laptop, okostelefon, mittomén. - Most már elrabollak, mert az én ágyamban jobban mutatsz - közlöm vele.

- Nem tudom, elkezdtem nézegetni, de végül az egész ökörködésbe fulladt - vallja be hozzám simulva, álmos hangon még. - Teruki beszélni akar veled...

- Ne, még ő is?! - jajdulok fel és most már fogom a fejem. - Voltam Yoshiminél, aki felbaszta az agyam rendesen, aztán Asaménál, ahol megbeszélést tartottam Ryuuichivel közösen, utána megkerestem Jeremyt, mert beszélni akart velem, közben többször egyeztettünk Bakarival, most meg még ez is... - Nem vagyok egy nyafogós hülye, de a mai nap bőven sok volt a beszélgetés, fáradt vagyok és másra sem vágyom, mint befeküdni az ágyba meztelenül ezzel a lököttel és élvezni a csendet, nyugalmat, békét. - Mit akar?

- A népszerűség átka - kuncogja. Muszáj összeborzolnom a haját ezért a beszólásért. - Annyit mondtam neki, ha alkalmas, megírom majd, ha nem, akkor nem. - Szerencsére hallható a hangján, hogy ha egy mód van rá, akkor ő is napolná ezt a beszélgetést, úgyhogy lehet, ebből csak telefonbeszélgetés lesz útban a lakásom felé. - Tudni szeretné, hogy mi folyik Yoshi körül. - Fasza...! Gondolom, az arcomra is kiül az “öröm”.

- Felnyalábollak, beváglak a Mercibe és tipli haza - döntök így. - Ha beéri telefonálással, akkor ma beszélek vele, ha nem, akkor kivárja a sorát. - Azzal intek Shinjinek, hogy kapcsolja ki a gépet, kihúzom az áramból is. Ha kell neki, az ölében tartja, ha nem, itt marad az ágyon. Félrerakja azt, nem visszük, ezért csak őt kapom fel az ágyról. Megbeszéltük, hogy megszökünk, az meg egyikünknek sem hiányzik, hogy Bakari morogjon, így minden passzol.

- Akkor ideje megszökni - vigyorogja.- Megírom neki, hogy ha akar, akkor telefon, más nem lehetséges most.

- Felesleges - mondom neki -, felhívom, akkor legalább a számom is tudni fogja és nem rajtad keresztül tud csak elérni. - Nem különösebben érdekel, ki milyen képet vág ahhoz, hogy a karjaimban cipelem ki Shinjit a házból, noha rideg pillantásokat kap tőlem az a pár testőr, akivel összetalálkozunk. A sráccal nyittatom ki a kocsi ajtaját, s mikor az megvan, beültetem, majd becsukom az ajtót és a tereptaposóm orrát megkerülve ülök be a volán mögé. Persze menet közben előkeresem zsebemből a mobilom és a kulcsokat. A készüléket a testőrnek adom. - Hívd fel rajta Terukit, aztán tedd kihangosításra! - kérem, miközben indítok.

- Rendben - mondja, de közben már csinálja is, amit kértem tőle.

- Hai? - szólal is meg hamarosan a túlvégről Teruki komoly hangja.

- Itt Tatsuki. Személyes beszélgetés most nem lehetséges, telefonon keresztül viszont egyeztethetünk, ha az neked is megfelel - közlöm vele.

- Meg. Szeretnék mindent tudni arról, ami Yoshimivel történik - áll is elő mindjárt a lényeggel. Remek, legalább nem kell felesleges köröket futnunk.

- Röviden alvilágiasításon esik át.

- És hosszabban? - kérdez rá, mikor nem mondok többet. Átfut egy félszeg mosoly a számon, majd elcsaklizom Shinji cigijét és beleszívok. Vetek rá egy vigyort, azzal visszaadom neki a szálat.

- Lelki és testi kiképzésen megy át, ami alatt ha kell, jócskán összetörjük, hogy megerősödjön.

- Mi célból? - Okos kérdés.

- Ha eredményes lesz, kikerül a testőrök közül, Jeremyt fogja védeni.

- Asame-sama beleegyezésével történik mindez, ugye?

- Természetesen.

- És ha Yoshimi nem lesz eredményes?

- Vagy meghal, vagy visszakerül Asame keze alá és testőrködik tovább.

- Mitől függ, hogy melyik fog megtörténni?

- A pillanattól. - A válaszom nem nyűgözi le, apró elégedetlen hangot hallok ki még a tereptaposó kellemes motorzúgása mellett is. - Túl sok mindentől. Van, amit még én sem látok előre, van, amibe meg nem bonyolódom bele.

- Mivel jár mindaz, amit Yoshinak vállalnia kell? - Érzem, hogy ezeket a kérdéseket nagyon komoly ok miatt teszi fel, ezért hajlandó vagyok rájuk válaszolni. Teruki nem pusztán azért hívott fel, hogy a barátja miatt kevesebb aggodalmat érezzen, ez a határozottságából és a kérdései milyenségéből letűnik.

- Hűség, engedelmesség, határozottság, erő, rátermettség, tudás... Nehéz lenne pár szóban összegezni. Amolyan alvilági magántestőr lenne.

- Ki döntötte el, hogy Yoshimi az lesz?

- Shinjit bíztam meg a feladattal - adom meg a választ kicsit kifejtve, hogyan is zajlott le ez a dolog, ha már ennyire érdekli Terukit -, hogy kerítsen maga mellé valakit és kezdje el tanítani, tehát lényegében ő választotta ki Yoshimit, ám a döntést Yoshi hozta meg, mikor a lehetőséget felkínálva választhatott, hogy marad testőr Asaménál, vagy továbbtanul Jeremy mellé alvilági magántestőrnek.

- Elég egyértelmű volt, hogy mit fog választani, hiszen bele van esve a kölyökbe és törtető típus. Szándékosan csaltad kelepcébe?

- Ez nem kelepce - vetek ellent komolyan -, hozott egy döntést, belement valamibe, amiből tudta, hogy nincs kiút. Minden szükséges információt megkapott ahhoz, hogy a kölyöktől, vagy az érzelmeitől elvonatkoztatva döntsön. Ha ez nem sikerült neki, akkor ez van.

- Miért rá esett a választás? - Most Shinjire pillantok, hogy válaszol-e a kérdésre, mert én egy egyszerű “csak”-kal lerázom Terukit máskülönben.

- Nem volt benne semmi kelepce - kezd beszélni a mellettem ülő testőr. - Mikor kiválasztottam, nem tudtam, hogy mi van Jeremy és közte vagy mi nincs. Azért ő, mert van benne valami, amit ha sikerül kihozni belőle, nem csak fejlődik, de remek magántestőr lehet belőle - fogalmaz úgy, ahogy én fogalmaztam, ami mosolyt csal az arcomra. - Nem lesz könnyű feladat, de még mindig hiszem azt, hogy Yoshi képes rá, ha az, amit tanítottam és elmagyaráztam neki, végre rögzül benne... - mondja komolyan.

- Ez a poszt csak egy személynek kiadó, vagy többen is elláthatják Jeremy védését?

- Miért akarod tudni? - kérdezem csodálkozva. - Vállalnád? - lököm be.

- Igen.

- Visszatérünk rá - passzolom ezzel. - Később kereslek - közlöm vele, azzal kinyomom a telefont. Nem akartam neki lehetőséget hagyni semmire, elég elszántnak és célratörőnek tűnt, ami jó és nem szándékozom azonnal nemet mondani neki, ugyanakkor Shinjivel és Jeremyvel is meg akarom ezt vitatni, miután én eldöntöttem, ... Mit is? Tulajdonképpen már rég eldöntöttem, hogy ha Yoshimi nem válik be, akkor ő veszi át a helyét. - Két kutyája is lehet valakinek - mondom könnyedén. Ezzel remélem, szóra bírom a mellettem ülő vérebet, s tudja magától is, hogy érdekel a véleménye. Bakari szerint Teruki remek kutya lenne, noha a gerincsérülése és a kora hátrányt jelent. Ettől függetlenül szimpatikusnak találja a srácot.

- Teru teljesen más, mint Yoshi - mondja az ablakon kibámulva. - Sokáig gondolkodtam azon, hogy ő vagy Yoshi legyen Jeremy mellé. Teruki csendes, megfontolt, megjárta már a poklot más értelemben, s bár nem olyan jók az eredményei, mint Yoshinak, de remek kutya lenne belőle is. Ha Yoshi elbukna, mindenképpen őt választanám, mert annak ellenére, hogy sérült, érti a dolgát.

- Jó ideje gondolkodom azon, hogy Ricket is tanítványomnak fogadom, méghozzá Jeremy mellé. Valószínűleg rövid úton megkattannék két kölyökkel, de arra számítok, hogy kiegészítik és inspirálják egymást - vallom be Shinjinek. - Ha vége ennek a Kitamurás szarságnak, kiveszem a szalonhoz közeli lakást, átcuccol oda Jeremy is, meg az öccse is, mert a szalon nem játszótér és nem óvoda, aztán meglátjuk, valóban jó hatással vannak-e egymásra, vagy nagy balhé lesz-e köztük. Ezt viszont könnyebb megjátszani Yoshimivel és Terukival. Erről mi a véleményed?

- Kapásból kettő? - mosolyodik el. - Teru alkalmasabb jelenleg kutyának, mint Yoshi - Ezt én is így gondolom. -, de ha ők ketten Yoshival ugyanúgy tudják inspirálni egymást, mint Jeremy és az öccse, akkor kurva jók lehetnek együtt - mondja őszintén. - Nem baromság a dolog... - Tudom, én találtam ki.

- Ezek szerint egyetértesz - feltételezem. Akkor már csak Bakarival és Jeremyvel kell beszélnem, meg szólni Asaménak, hogy még egy testőrt elcsaklizok tőle. Nem fog tapsolni, de majd igyekszem egyenlíteni. Tudom, hogy sokkal tartozom neki és ezt nem is fogom elfelejteni.

- Határozottan - erősíti meg a feltételezésemet. Jól van. Amint megérkezünk a parkolómba, kiszállok a kocsiból és már indulnék is az egyik úton, mikor rájövök, hogy Shinjinek most nem kéne legyalogolnia semennyit, úgyhogy visszalépek a Mercihez és kihalászom belőle őt. A Seichirou-házból eljönni így mókás volt, végigcipelni az utcán viszont egyenesen röhejes, de bejön. Akartam út közben írni üzenetet Bakarinak, de nekem ahhoz már nincs kedvem, csak fel akarok érni a lakásomra, bevágni Shinjit az ágyba, szexelni, enni valamit, szexelni és aludni. De lehet, hogy miután bevágtam az ágyba, előbb kajálok, mert most, hogy erre gondoltam, érzem, hogy farkas éhes vagyok.


Némi szerencsétlenkedés után kinyílik előttünk az ajtó. Bezárni már egyszerűbb, aztán ahogy magamban eldöntöttem, irány a háló és az ágy. Leeresztem rá Shinjit, noha nem olyan finoman, mint akartam és ahogy közel kerülök hozzá, már hevesen smárolom is le. Mindjárt kiderül, ki mire éhesebb jobban, kajára vagy dugásra.


Nem is értem, miért volt ez kérdés. A srác úgy csókol vissza, mintha szexelvonásban részesült volna hetek óta, ezért már kezdem is lenyúzni róla a ruháit. Nincs a mozdulataimban finomkodás, egyedül a lábára vigyázok, egyébként marcangolom Shinjit azzal, ahogy belemarkolok a testébe és végigharapdálom a nyakát és vállát, miközben megszabadítom a ruháitól is. Jólesően mordul fel, amivel még jobban felhúz, végighaladok a testén, rámarkolok egy rövid időre a farkára és játszom vele pár mozdulatnyit, majd eleresztem, s lábai közé befúrva a kezem folytatom a megőrjítését. Imádom vele ezt csinálni, azt, ahogy minden élvezet ellenére is küzd, most épp azért, hogy lecincálja rólam a farmeromat. Megragadom a kezeit, jelezve, hogy ezt inkább én és egyedül, mivel a nadrágom megint fegyverekkel van tele. Majd azt az egyet, ami a farmer lekerülése után rajtam marad, kezelésbe és szájba veheti, addig meg nyugi.


Visszavonulok, hogy levetkőzzek. Persze megint néz, éhes vadként méreget, amitől szinte felpezseg a vérem és amint megszabadulok minden ruhadarabtól, már vetem is rá magam, hogy az ajkait tépve, testét tapicskolva essek neki. Shinji ugyanilyen hévvel és szenvedéllyel csókol vissza belemarkolva az izmaimba. Hát ezt így nem fogom sokáig bírni ésszel. Fél kézzel, részben a srácon támaszkodva, tovább falva most nyakát kutatok a síkosítóért. Nem tudok elszakadni tőle és nem is akarok, így azonban több időbe kerül, míg megtalálom azt a rohadt tubust. Legalább megfelelően fel vagyunk már tüzelve mindketten, mire befurakszom a lábai közé és hozzáfeszülve, ezzel leszorítva az ágyra megujjazom. Shinji felnyög és megremeg, érzem, hogy türelmetlen már, akarja, hogy megdugjam, és erre nem is kell sokat várnia, lábait ráhajtom, vállaimmal egészen a füléig tolom, miközben megkapja, amit akar, a farkamat a seggébe. Jólesően, kissé fájdalmasan nyög fel, és megkapaszkodik a karjaimban, amivel előcsal belőlem egy apró, pillanatnyi mosolyt, ám az amint eltűnik az arcomról, alaposan megkefélem.


Imádom a látványát, a nyögéseit, tetszik, ahogy belém kapaszkodik, kínlódik és élvez egyszerre. Néha elcsuklik a hangja, megremeg, s minél jobban átadja magát nekem, annál hevesebben baszom meg. Tombol bennem a vér, elfog a szédülés és rohamtempóban közeledem ahhoz, hogy elérjem a hajszolt orgazmust, ám mikor Shinji hangosan nyögve, megfeszülve, még erősebben markolva a karjaim elélvez, engem is megtalál a beteljesülés. Egyre kevesebb lendület marad bennem pont kellemes módon levezetve ezzel az előbbieket. Lüktet az egész mellkasom, kavarog a fejem, jólesően pulzál a bőröm, minden erem, szóval egy pár pillanatig élvezem az extázist, aztán visszavonulok és eldobom magam az ágyon. Ez megint kurvajó volt és adtam még egy okot a testőrnek, hogy feküdjön. Egy ilyen kemény kefélés után az még mindig jobb, mint ülni, vagy járkálni. Eszembe jut az, amikor a kezdetekkor körülbelül ennyire alaposan megraktam a seggét és még a legnagyobb igyekezete ellenére is érdekesen lépegetve, furcsán megtört mozgással ült be a kocsijába. Az kegyetlen röhejes és édes volt, még most is fülig ér a vigyorom miatta. Shinjinek is hosszú percekig tart, mire valamelyest kezd a teste megnyugodni és észhez tér, én csak figyelem őt, most nem nyúlok hozzá, aztán mikor már különösebb rángás nélkül, tiszta szemekkel rám tud nézni, odafordulok hozzá és megcsókolom. Őszinte, elégedett csókot kap, lassabbat, olyat, amivel szinte felkutatom a száját, közben megcirógatom a mellkasát, majd visszavonulok.

- Cigi, kávé, kaja? - kérdezem. Én utóbbira már nagyon éhezem, a cigit meg kívánom.

- Ebben a sorrendben - mosolyodik el. Jót vigyorgok rajta, de már kerítem is elő a cigijét. Rágyújtok, hamutartót varázsolok elő, majd azt mellé teszem és odaadom neki a szálat, nekem ennyi elég is volt belőle most.

- Maradj itt! - kérem némi utasítással is a hangomban, mert tudom, hogy képes kijönni kávét csinálni, de most nem kell, hogy türelmetlenkedjen; megkapja, csak pihentesse a lábát, mert Bakari leszedi a fejünket.

- Parancs értettem! - vigyorogja szalutálva, majd folytatja a dohányzást kényelmesen, félig ülőhelyzetbe keveredve. Hülye pöcs... A fejemet csóválva, fojtott vigyorral magamhoz veszem a telefonomat, azzal a szobában hagyom. Első utam a fürdőbe vezet, kezet, arcot és farkat mosok, majd megtörölközöm és míg kitalálom, mit csináljak enni, meg felteszem a kávét, felhívom Bakarit, hogy megbeszéljem vele a Terukival kapcsolatos híreket. Neki is tetszik az ötlet, noha figyelmeztet, hogy egy gerincsérüléssel nem lesz akkora lazaság, mint általában, de ez semmi akadályát nem képezi annak, hogy kiváló kutyát képezzünk belőle. Négyből három igen, egész jó arány. Jeremynek inkább csak bejelenteni szándékozom... nem mintha a többieket nagyon megkérdezgettem volna, hiszen a testőr olyan határozottan és jól lépett fel, hogy azzal engem meggyőzött.


A vonal bontásával már nagyjából tudom, mit akarok. A mélyhűtő aljáról előszedek egy mirelit pizzát, méghozzá über nagy vigyorral. Persze a hasam hozzáér a jeges részhez és elrándulok egy apró kiáltással a fagyótól és a kezembe szedett dolgok is kopogva fognak padlót, de kurva jót szórakozom a saját hülyeségemen.

- Kaját készítesz, vagy átépíted a konyhát inkább? - kérdezi be elfojtva röhögését. Most kezdek hangosan röhögni, mert már nem bírom tovább és hallom, hogy ezzel Shinji is pont így van.

- Majd meglátod! - kiáltom neki vidáman. Felveszem a földről a cuccokat, becsukom a mélyhűtőt, majd nekiállok annak, amit kitaláltam. A pizzának előmelegítem a sütőt, a zöldségek egy részét megmosom, egy tálba teszem lecsöpögni, a húst pedig meleg vízbe áztatom, hogy kiengedjen. Míg a zöldségekkel ügyködöm, felmelegszik a sütő, így bevágom a pizzát, utána kicserélem a húson a vizet, majd folytatom a zöldségaprítást. Végül azt vajon megpárolom, a húst pedig szeletekre vágom, befűszerezem és megsütöm. Jócskán csorog a nyálam, ráadásul a kávét is koordinálnom kell, de azért ezzel a kezdeti bénázás ellenére még elbánok. Ne kelljen rizst főznöm, mert azzal mindig rábaszok, a többi nem számít!


Végül két bögre kávéval és egy tányérra tett, felszeletelt pizzával és széles vigyorral a képemen térek vissza a szobába, s a legnagyobb büszkeséggel szolgálom azokat fel Shinjinek. Elröhögi magát, én meg alig bírom ki röhögés nélkül.

- Ez ám az úri kiszolgálás - dicsér meg és nyelvét nyújtja vigyorogva rám, sőt, végigmér, mint alkalmi pincért. A bögréket az éjjeliszekrényre teszem, a pizzát meg le a srác mellé az ágyra, majd csókot nyomok a szájára.

- Valamivel rá kell vegyelek, hogy ágyban maradj - incselkedem vele, ám ahelyett, hogy leülnék, visszamegyek a konyhába, majd a két tányérra szedett párolt zöldségeket és hirtelen sültet is behozom, azt most már szelídebb mosollyal.

- Hmm... - szimatol bele a levegőbe. - Jó illata van.

- Kapd be! - mondom neki, miközben félrerakom a pizzát, leülök és a kezébe adom a tányérját. - Most nem azt, hanem ezt, akkor az ízéről is tudni fogod, hogy jó - teszem hozzá vigyorogva, s kést meg villát adok Shinjinek.

- Pedig... - hagyja függőben a dolgot vigyorogva, majd nekikezd az evésnek. Az arckifejezéséből ítélve tényleg ízlik neki. Még jó, szerintem is finom lett, kitettem magamért, az meg, hogy szexmániás a srác egy picit... Nem fogom visszautasítani, ha a gyomra megtöltése után még vágyik kávé mellé egy kis fehérjére, vagy nyeles aszpirinre valamilyen fájdalom ellen. Miután eltüntetek a tányéromról mindent, magamhoz veszem a pizzát. Poénból csináltam meg, de el fog fogyni, ebben biztos vagyok, mert éhes vagyok még. Azért megkínálom Shinjit is, de nem kér, neki elég annyi, amennyit kapott. Madárétkű... Mindig elröhögök rajta, de nem piszkálom, ha neki annyi elég, nem fogom tömni.


Kaja után összepakolok, a pizza maradékát, azt a két szeletet a hűtőbe teszem, gyorsan elmosogatok, aztán visszamegyek a szobába és bebújok a testőr mellé. Imádom ezt csinálni, most is kap pár forró csókot, meg végigsimítom a testét, miközben szorosan hozzásimulok.

- A lábad hogy van? - kérdezem meg.

- Fáj - mondja csendesen, vállát megvonva.

- Kérsz rá valamit? - kérdezem, aztán rájövök, hogy ez életem egyik leghülyébb kérdése volt. Most már mindegy. Szerintem nekem kurvára aludni kéne már csak.

- Nem - feleli komolyan, s közelebb csúszik hozzám. Szokásosan átfogom, átölelem, a hajába temetem az arcom és elmosolyodom. Azért örülök, hogy most nem szólt be. Elviseltem volna, ha úgy van, valószínűleg röhögtem volna, de így jobb. El is alszom mindjárt.