10.

Deon

Kopogok. Nem érkezik válasz, de megkockáztatom, hogy benyissak. A keletkező résen kukkolok be, ám nem egy meztelen Jeremy látványa fogad, hanem egy nagy kupac takaróé. Egy túl nagy kupacé, ami alatt ott rejtőzik szerintem és vagy alszik, vagy nincs jól. Ha az előbbi, akkor remekül szórakozott Masaoval, ha viszont az utóbbi, akkor épp ellenkezőleg. Macskát utánzó léptekkel megyek az ágyához, majd nagyon óvatosan lehúzom a fejéről a takarót. Csak látni akarom az arcát, a látvány azonban aggodalommal tölt el. Sír. Picsába!

- Mi történt? - tudakolom azonnal és gondolkodás nélkül felfekszem az ágyra, bekúszom a takarója alá és szorosan mögé telepszem, átfogom.

- Semmi - mondja azonnal és megpróbál elhúzódni tőlem. Eleresztem, mert nem akarok erőszakos lenni, de ez most meglehetősen nem érthető számomra.

- A semmin nem szoktak sírni - mondom is ki, amit gondolok. - Miért húzódsz el tőlem? - kérdezem meg. Lehetséges, hogy én voltam túlságosan tolakodó, de eszembe sem jutott, hogy ez a közvetlenség gáz lenne. Rosszul esik, hogy Jeremy eltaszít. Fáj.

- Ne haragudj! - kér bocsánatot rendesen elbőgve magát és már bújik is vissza hozzám. Meg van zavarodva rendesen. Elképzelésem sincs, mi a franc történhetett. Úgy várta a találkozást Masaoval...! Teljesen be volt zsongva, most meg totál padlón van. - Csak félek, aggódom, nem akarom, Raktari, Yoshi, Masao, Akemi... - Összemosódik a szava is, én meg a társaság felét nem ismerem. Kéne csinálni valamit Jeremyvel és az egyetlen ötlet, ami felvillan bennem, amit végül meg is teszek: álla alá nyúlok, gyengéden, de határozottan megfogom és puha csókot nyomok a szájára. Sikerül kizökkentenem, ahogy akartam is, mert meglepődik és hagyja is csókolni magát. Nem terveztem hosszan smárolni vele, ám ahogy belém kapaszkodik és úgy bújik hozzám, mintha én lennék az egyetlen mentsvára, egy kicsit én is meglepődöm. Azért ekkora gebasz nem lehet. Vagy igen? Még egy pár másodpercig az ajkán tartom a szám, szelíden végigsiklatom rajta a nyelvem, azzal visszavonulok. Jeremy csak néz, majd visszafogottan szólal meg. - A jóval, vagy a rosszal kezdjem?

- Kezdd a rosszal - döntök így.

- Masao elment és nem tudom, visszakerül-e élve - árulja el szinte nyökögve a mondatot.

- Mi van?! - bukik ki belőlem. - Harapófogó vagy csikizés kell, hogy beszélj? - kérdezem meg komolyan, pedig játékosabb akarok lenni, hogy legalább én ne rontsak a helyzeten.

- Várj! - kér, majd felsóhajt, elfészkeli magát mellettem kényelmesen, hozzám érve. - Szóval. Masaonak három szeretője van, vagyis talán most már négy velem együtt - kezdi, nekem meg kikerekednek a szemeim. Hát ez most így eléggé erős kezdés volt, baszki! - Akemi a legfiatalabb, tizenhét, fotómodell a srác, gyönyörű, pici, érzéki és olyan, mintha rajzolták volna. Na most Kawano, aki egy yakuza, de nem innen, szemet vetett rá és mikor Masao megtudta, elment megmenteni. Kirakott a házánál, alig tudtuk elhozni Raktarit, de most ő is itt van. És nem tudom visszajön, vagy sem - fejezi be, megint a könnyekkel küzdve. Uuuuuhhhh...! Még nekem is kell pár perc, míg felfogom minden részletével együtt az imént hallottakat. Kemény. Ezek után kurvára kíváncsi vagyok, mi a jó hír.

- Zsír... - mondom erőtlenül. Nem jutok szóhoz, nem tudok mit mondani. Az, hogy egy alvilági nekimenjen egy yakuzának, nem nyerő ötlet. Finoman szólva.

- Remekül sikerült sokkolnom, igaz? Ne haragudj - kér bocsánatot komolyan. - Nem kellett volna téged terhelni ezzel.

- Nem-nem-nem, szó sincs terhelésről! - visszakozom. - Csak ez a baszd meg kategória. Fogalmam sincs, mit mondhatnék - vallom be -, sajnálom.

- Megmentett, megvédett, vigyázott rám és nem tudok neki segíteni, ez pedig megőrjít - vallja be csendesen. - Vajon csak én érzem azt, hogy akivel egy kicsit is jobban érzem magam, az vagy meghal, vagy romba döntöm? - kérdezi önváddal teli hangon.

- Aha - válaszolok neki gondolkodás nélkül. - Vagy velem nem érzed jól magad? - kérdezek rá azért a biztonság kedvéért.

- Hülye vagy - közli be azonnal, de a szemében ijedtség csillog. Juj, azért ennyire nem gondoltam halálra ijeszteni! Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy remekül érzi magát velem. Sokat nevetünk, beszélgetünk, megosztjuk egymással a kis titkainkat, szórakozunk, együtt sírunk, meg minden. - Tudod, hogy imádok veled lenni, de... Iku, Yoshi, Tatsuki, most Masao... Lehet, hogy rajtam ül valami átok, vagy ilyesmi.

- Lehet - értek vele egyet komolyan. - Akkor ez azt jelenti, hogy hamarosan velem is lesz valami, ugye? - kérdezem úgy téve, mintha beletörődtem volna a sorsomba.

- Nem, azt nem engedem - jelenti ki, azzal fölém kerekedik és a csípőmre ül. Hűűűhaa... Ez így mókásan kezd alakulni. - Akkor keresünk valami ősi varázst, ami segít, hogy ne essen bajod - mondja nagyon komolyan, aztán elvigyorodik. Na jó. Ebből kiindulva vagy én vagyok perverz és szeximádó, vagy tényleg arra gondol, hogy a legősibb rítussal óhajt levédeni. Bár, ha jobban belegondolok, a perverzség és a szeximádat nálam alap, az meg, hogy Jeremynél is, nem meglepő. - Képzeld voltunk bulizni és hát... végigszexeltük a délutánt, meg az este egy részét is.

- Az jó. Most már érdekel a jó hír - árulom el.

- Nagyon jól éreztem magam. Sok mindenen átrágtuk magunkat Masaoval, és azt hiszem, hogy megegyeztünk abban, hogy még keressük egymást. Már nem haragszik Raktari miatt sem, helyrepakolta a lelkem egy részét is. Szexeltünk, élveztük egymást. Megőrjített és megbolondított, de annyira nagyon jó volt. Jah és használtam a cseledet a torok alá, nagyon szépen működött - árulja el büszkén.

- Ügyes vagy - dicsérem meg őszintén, ám a testhelyzet miatt kissé zavartan, kissé értetlen nézek rá fel. Még nem igazán vágom, mit is akar, meg a hirtelen hangulatváltásai is hajmeresztőek. Az előbb még sírt, most meg már büszkélkedik. - Bővebben is mesélsz? - kérdezem meg, mancsaim pedig tétován a csípőjére teszem.

- Bocsi - kap észbe és lekászálódik rólam, de szorosan hozzám bújva fekszik el mellettem. Na, erre most megint nem tudok gombot varrni. - Csak megszoktam, hogy kábé mindent úgy csináltunk, hogy én voltam felül - árulja el, én meg inkább csak kuncogok, nem szólok egy szót se. - Szóval... ez hosszú lesz. - Nem baj, legalább nem én pofázom megint. - Úgy indult a dolog, hogy rohadtul összevesztem Teruval még a kocsiban, mert mindenáron kísérni akart, meg hogy ebből baj lesz. - Fütyülőscukor Terukinak. Jó testőr. - De én tudtam, hogy nem, csak leszarta, amit mondtam neki, merthogy ő a testőr, ő jobban tudja. Megegyeztünk végül, hogy elkísér, figyel, meg ilyenek, és ha gáz van, lelőheti Masaot. Belementem, mert tudtam, hogy úgysem lesz gond. Nem is lett, hozzám sem ért, csak beszélgettünk végig az úton. Egy teázóba vitt, ott még nem jártam vele, de nagyon tetszett a hely, meg egy ilyen rejtett zugba vitt tele párnákkal meg egy kis asztallal. Azt kértem, amit akartam, bár sokáig nem jutottunk vele, mert elég hamar estünk egymásnak - meséli szelíd mosollyal. Frankó lehetett, ez nekem is eléggé tetszik. Talán meg kéne kérdezni Asamét, lenne-e kedve valami hasonlóhoz. Bár előtte még meg kell rágnom magamban, hogy képes lennék-e megnyugodni. A tükörszobás együttlét is elég mókásra sikerült. Baromira tetszett, de körülbelül annyira voltam zavarban, mint az első egy-két alkalommal, mikor lefeküdtem vele. - Még mindig szuper vele a szex, nagyon jól kiismertük már egymást és meg tudjuk bolondítani a másikat. Hatalmas volt, de tényleg. Annyira jó, hogy beájultam utána és bealudtam, Masao meg hagyta, hogy rajta szunyáljak és betakart, meg átölelt, meg minden ilyesmi. Aztán persze ő is bealudt, így pihentünk egy pár órát. Mikor felkeltem, sikerült őt is felkelteni. Igazából annyira nem voltam ellene a dolognak, mert megint csak beszélgettünk, róla, rólam, meg így sok dologról. Aztán persze átment játékba a dolog, egymás bolondításába, aminek az lett a vége, hogy alatta nyögve végeztem. Megkínzott rendesen, szó szerint addig, amíg már fizikailag szenvedtem a vágytól, de kurva jó kör volt megint csak.- Azt ismerem és én is nagyon szeretem. - Masao megpróbált belefojtani egy csókba és csak simogatott, érintett, de semmi olyan helyen, amit én akartam. Már ott tartottam, hogy könyörögni fogok, de végül nem kellett. Aztán kajáltunk, de kábé kiröhögött, hogy megjött az étvágyam erre is. Volt egy tíz perces mosolyszünet, mert nem mondtam semmit rólatok, meg hogy mi a kapcsolat Asame és Tatsuki között. Azt hittem, meg fog haragudni, de nem. Aztán kihúztam belőle, hogy mi van a szeretőfronton. Én már ismerem mindannyiukat, ha csak névről és néhány tulajdonságról is. Aztán kinyögtem, hogy bulizni akarok menni. - A kis nyughatatlan... Néha görbetükröt tár elém ez a srác. - Közölte, hogy menjünk, szóval átruccantunk a bárba, ahol először találkoztunk. Na és akkor jelent meg Akemi, aki egy átlátszó kis dög amúgy. Most komolyan, kihívott Masaoért, bár lehet, ezt én kezdtem, de csak kíváncsi voltam, már nem tudom. Elkezdtünk táncolni, mire egyre közelebb bújt, meg minden, de láthatóan az volt a célja, hogy Masaonak kellesse magát. - Ez az Akemi szimpatikus, határozottan érzem, hogy csípném a fejét. - Én meg nem hagytam neki és megfogtam a fenekét, amire előadta a nagyhalált, hogy mekkora egy szemétláda vagyok, műkönnyek és minden egyébbel együtt, de mikor Masao odament hozzá, hogy na akkor békülés, a nyakába ugrott, velem meg közölte, hogy ő nyert, szóval nem kedvelem annyira. - Én meg nevetek rajtatok. Mindketten akkora hülyék vagytok... Masao meg valami überkolosszálisan jó hím lehet, ha ketten is önként szajháskodnak neki és még megy a csirkeharc is. - Csak éppen azt kihagytam én is, meg ő is a számításból, hogy vannak barmok is a helyen. Az egyik faszi nagyon akart magának, elkapta a derekam és a haverjai segítségével elkezdett kirángatni onnan. Persze Masao eltűnt, de mikor kiértünk, a sikátorban megjelent. Utával nyomul - Úúúú! Szeretem. -, méghozzá nem is akárhogy. Az egyiknek feltépte a hátát vele, a másiknak meg átvágta az achilleszét - Kemény... Nem szarozott. -, aztán mikor szabaddá váltam, olyan dühös voltam, hogy nekimentem a harmadiknak, gy ő is a földön végezte. Na de akkor jött Akemi, aki nem ült meg a csinos kis hátsóján és kileste az egészet. - Két kis uke? Az annyira nem vicces, de ki lehet belőlük hozni sok finomat. - Masao elkapta és hazaparancsolta. Deon, én vagyok a szemét? Ugyanis én megöltem volna, mármint bennem volt, hogy meg kell ölni, mint egy ösztön, dübörgött az agyamban, hogy ez nem lesz jó, halnia kell - ismeri el szégyenkezve. Nem tudom. Tényleg nem. - De hallgattam Masaora és hagytam a francba az egészet, aztán mikor elmúlt a rémület, akkor bementünk táncolni. Olyan régen voltam és rohadt jó volt. A kocsinál tovább nem bírtuk és megint eszméletlenül nagyot szexeltünk. - Az autós szex feelinges. - Masao megint elvarázsolt, valami olyan módon dugott meg, hogy könyörögtem a folytatásért, annyira nagyon jó volt, végül visszamentünk aludni. Reggel telefonra keltünk, Akemi volt az, de a kis hülye nem ment haza, plusz még suliba sem. Masao ideges lett, ráállított valakit, aztán kiparancsolt onnan. Azt hiszem, az is benne volt, hogy nem úgy alakult a reggel, ahogy tervezte. Kicsit bántott, hogy úgy beszél velem, mintha minimum valami hatalmas problémát okoztam volna, de tudom, hogy ilyen, mikor ideges. Aztán meg a kocsiban kapta a hívást, hogy a kölyökre kivetette a szemét Kawano. - Kivetette a szemét... Júj, ez jó! Aranyköpésnek elraktározom a fejemben. - Abban a pillanatban kiakadt, felfegyverzett, kirakott és kiadta parancsnak, hogy hozzuk el Raktarit is tőle, nehogy baj legyen belőle, merthogy itt biztonságban lesz. - Kezd elhalni a hangja, és érezhetően romlik a kedve. - Raktarival hatalmasat vitáztunk, aztán elkezdett elbúcsúzni Yoshitól, Teru meg eddig bírta és leütötte. - Imádnivalóak ezek négyen is, nem csak külön. - Most elvben Ryuunál van, bár nem tudom pontosan, miért. Na ennyi. Csak... félek, hogy Masao sem jön vissza - árulja el csendesen. Megsimogatom a fejét.

- Nem tudom, mit csináltam volna, ha rajtakapok egy civilt... Val'szeg ugyanazt, mint Tatsuki, megölöm. Esetleg beépítem a csapatomba - teszem hozzá. - Min vitáztatok Raktarival? - kérdezek rá.

- Igen, nekem is az járt az agyamban, amit mondott Tatsuki, hogyha rájönnek ki vagyok, az veszélyes. Amúgy a beépítés is megjelent nálam, de szerintem Akemit nem lehet, vagyis nem tudom - akad el a mondatban. - Raktari elkezdett felfegyverkezni, hogy Masao után megy, én meg felkaptam a vizet, mert külön kért rá, hogy Raktarit hozzuk ide, merthogy őt fogják először megtalálni, ha elkezdik lenyomozni és csak itt lehet biztonságban. Meg... - Elrejti az arcát és szinte csak morogja a szavakat, - túl idilli volt az a reggeli az asztalnál Yoshival.


Mellkasomhoz ölelem a hülye fejét. Szeretem. És az a legrosszabb, hogy semmit sem tehetek érte, mert bármit tennék, az hasztalan lenne. Kevés vagyok ahhoz, hogy elmulasszam a bánatát, feledtetni képes vagyok, pillanatokra, percekre, órákra, de nem többre. Ennek a Masaonak talán többet sikerült elérnie nálam Jeremynél, ám nagyon veszélyes ez a helyzet, úgy érzem, mert ha a srác belelovalja magát és az alvilági meghúz egy határt, abból megint csak nem lesz jó.

- Ha a srác szép, vonzó, szajhának még mindig alkalmazható - jegyzem meg végül visszaterelve a témát Akemihez.

- Na de kinek? - kérdezi meg naivan, ártatlanul. Ezen megint röhögök.

- Szerintem Asaméval hatékonyan fel tudnánk használni - árulom el kuncogva. - De ha mást nem, akkor testőrkézre adjuk, vagy el Kínába, ahol a szavát sem értik.

- Masao meg is öl, ha ilyenre kérlek. Majd meglátjuk, hogy ha egyáltalán előkerülnek. Nem hiszem, hogy a kölyöknek az is tiszta, hogy én az vagyok. Vagyis biztosan sejti, vagy azt, hogy tudom Masaoról, ezt majd még ki kéne deríteni. Ha engem nem veszélyeztet, akkor nem érdekel, mit csinál vele Masao. Egyébként pedig még a végén féltékeny leszek - teszi hozzá kuncogva, tényleg csak játékosan.

- De most komolyan - terelem komolyra a szót. - Ez részedről is csak kurva jó szex, vagy beleestél?

- Szeretem, de nem vagyok belé szerelmes - mondja komolyan, némi gondolkodás után. - Foglalkozott velem, vigyázott rám, de megállapodtunk, hogy ennyi. - Mert a szerelem megállapodás kérdése, mi? - Nincsen ennél komolyabb kötöttség, meghallgat, de nem ássa bele magát a magánéletembe. Szerintem az is benne van ebben, hogy Raktari az, mármint hogy ő is benne van ebben. Azt hiszem, de ez inkább csak tipp, hogy ő meg Raktariba szerelmes - árulja el szinte súgva. Na az szép lenne. Raktari évek óta Yoshiba van bolondulva, most már a srác is Raktariba, de Yoshimit Jeremy is szereti.

- Legyél észnél - kérem őt. - A szerelem nem válogat, de te tedd meg - teszem hozzá.

- Mintha ez annyira egyszerű lenne - sóhajt fel csendesen. - Igyekszem, nem akarok még egy pofont, nem kell, most meg pláne nem, ahhoz túlságosan fáj még a régi. Masao azt mondta, hogy felejtsem el ezt az egészet és lépjek túl, csak éppen nem megy. Minden alkalommal, mikor együtt látom őket, ahogy a kocsiban ültek, ahogy Yoshi oda sem figyelt, de simogatta Raktarit... - Elcsuklik a hangja. Szegény srác. Még egy ideig marhára szenvedni fog, de remélem, szép lassan kiszeret Yoshimiből. - Bár azt hiszem, kiderült, hogy nem feltétlenül én rontottam el. Azt hiszem, Yoshi azóta nem bízott bennem, hogy majdnem meghalt. Akkor, mikor nem foglalkoztam vele, átvágtam benne valamit és akkor vége volt mindennek, talán már hónapokkal ezelőtt, és most hülye mód azon agyalok, hogy akkor mi a francért nem tudta azt mondani, hogy bocsi, de már nem megy. Akkor kevésbé fájna... vagy passzolom.

- Én erre csak egyetlen emléket tudok előkapni, ami hasonlít ehhez - vallom be. - Azt, amikor rájöttem, hogy az én imádott apám igazából csak a szerencsemalacot látta bennem. Összeroppantott, és éktelenül haragudtam, bántott, még gyűlöltem is, de egyik napról a másikra nem lett mindennek vége - mondom el őszintén. - Szép lassan jutottam el oda, hogy megvessem, hogy közönyössé váljon számomra, hogy mi van vele. Már nem akarom megölni, de amikor megtudtam, hogy még el is adott Luxnak, puszta kézzel ki bírtam volna nyírni, aztán most már nem érdekel, mi van vele, rohadjon a börtönben, tartsa magát távol az anyámtól és a húgomtól, tőlem meg aztán még távolabb, és le van zsírozva az egész. Kell idő, míg az érzések elmúlnak, megváltoznak, átalakulnak - mondom. - Neked se ment pár nap alatt elfelejteni Yoshit és még nem is fog val'szeg egy darabig. Na, neki is hasonlóan alakulhatott ki, hogy ott megroppant és elhalt lassan, amit érzett. Nem tuti, nem beszéltem vele, én csak így gondolom - teszem hozzá.

- Azt hiszem, könnyebb lesz, ha meg tudjuk beszélni - válaszol bújva, megint csak elrejtve az arcát. Folynak a könnyei, de nem akarja, hogy lássam. Mintha nem áztatná újra át a pólómat vagy nem láttam volna még őt sírni... Semmi baj, ölelem tovább, még a lábammal is átkarolom. - Le kell ülni és tisztázni mindent pontosan, mert így nem jutunk egyről a kettőre. Csak ehhez nekem is kell némi erő. - Erről van szó. - Olyan furcsán kettős ez az egész, mert szeretném, hogy boldog legyen, de ez meg közben fáj is. Majd elmúlik... egyszer biztos...

- Ha akarod, beülök hozzátok, azon ne múljon, de tényleg rendeznetek kell a dolgokat. Neked is könnyebb lenne - mondom ki csendesen, magabiztosan, így megerősítve a feltételezését.

- Nem tudom - válaszol őszintén. - Fogalmam sincs, hogyan tudok erről beszélni, vagy éppen ő. Ráadásul Raktarival sem fogok megúszni egy kört. Szörnyű dolgokat vágtam a fejéhez, de ideges voltam és ő meg mindenben az ellentétét akarta annak, amit kértek tőlem. Minimum bocsánatot kell kérnem tőle - sóhajt fel. - Annyira jó lenne kicsit eltűnni, nem lenni, elveszni, vagy valami hasonlót. Hülyeség, mert menekülni nem szabad, de mégis könnyebb lenne most.

- Örülök, hogy legalább felismered ezt. Nem menekülhetsz és ne legyél parában se, Raktari sem emberevő. Bocsánatot kérsz, ha jogos vagy úgy gondolod, megbeszélitek a megbeszélnivalót és kész. Ne ragozd és bonyolítsd túl, csak magadnak teszed kényelmetlenné a helyzetet - mondom komolyan.

- Ti meg mi a fenét műveltek?! - mordul ránk egy Teruki meglehetősen fojtott hangon és indulatosan. Intek Jeremynek, hogy maradjon nyugton, én pedig félfordulatot veszek és szembe nézek a felénk száguldó testőrrel. Amint felénk nyúl, gondolom, a takarót akarja letépni rólunk, megragadom a csuklóját.

- Ezt nem - közlöm vele morogva. Változik az arca, rájön, hogy nem két felelőtlen kölyök vagyunk, hanem mindketten felette állunk, ezért amit tenni akart, meglehetősen problémás. - Tisztában vagyok a jószándékkal, ami vezérelt, de uralkodj magadon és tudd, hogy semmi közöd nem lenne hozzá! - utasítom rendre. Érzem, hogy visszahúzná a kezét, ezért eleresztem. - Ha ilyenen kapod a gazdád, kussolsz, elfordulsz vagy eltűnsz - közlöm vele, mire fejet hajt.


A mellettem fekvő srác meglepetten pislog ki a takaró alól, de az arcán még látszanak a könnyek, amiket remegő kézzel töröl le. Ez Terunak még nagyobb gyomorszáji ütés, vállai leereszkednek, tekintetét lesüti.

- Történt valami, Teru? - kérdezi tőle Jeremy kisírt hangon.

- Ne haragudjatok - kér őszintén bocsánatot. - Deon, neked igazad van; Jeremy, sajnálom, nem akartam beletrappolni semmibe. - Szegény olyan nyomorban van, hogy inkább kihúzódom a takaró alól, ezáltal láthatja, hogy a pólóm szét lett áztatva és nem csináltunk semmi olyat, amit a jelek szerint feltételezett.

- Asame-sama - találja meg a hangját végül - elsimította a másik yakuzával felmerült gondot, Masao és a kölyök már útban van a házhoz - jelenti be, mire széles vigyor szalad a számra.


Jeremy felkapja a fejét és akaratlanul is elmosolyodik, majd kimászik a takaró alól és békítően Teruhoz lép, majd átöleli, és a vigyor ül szájára. A férfi átfogja őt, nekem meg tetszik, hogy így megnyílt.

- Imádom a yakuzád - címzi nekem, aztán elengedve a testőrt felém fordul. - Mehetek én is? Mármint gondolom, Raktari fog foglalkozni velük, de mehetek én is? Meg Akeminek sem árt segítség. Szegény belecsöppent valamibe, amire szerintem nem számított, szóval nem árt neki némi támogatás.

- Engem érdekel Akemi is és Masao is, de nem leszek egyikük fogadóbizottsága sem. Szerintem én előbb kiderítem, mit tervez a rosszfiúm, mert ő számításait nem kéne áthúzni - mondom meg komolyan. - Annak függvényében, hogy mit mond, elrendezek mindenkit - jelentem ki. - Ha mást nem, amíg Raktari Masaoval van, te beszélhetsz Yoshival - emlékeztetem erre őt, Teruki pedig halványan elmosolyodik.

- Okés, nekem teljesen rendben van így - közli Jeremy. Még jó, én döntöttem el, hogy mi hogy legyen. Furcsa módon a srác elvörösödik, nekem meg felszaladnak szemöldökeim, mert nem értem, mi a túró van. - Hm... bocsi, hogy eláztattam a pólód - suttogja. Lenézek. A vállam, mellkasom csupa könny. Szóval azt mondod, meg kéne ejtenem egy átöltözést, mielőtt Asame elé járulok? Jó, lehet róla szó. - Itt az ideje megejteni azt a beszélgetést - sóhajtja és Teruki felé fordul. - Egyébként rendben van mindenki?

- Ezt hogy érted? Masao és Akemi állapotáról nem tudok semmit, Raktari meg meg lett dolgozva egy kicsit, de megmarad.

- Na! Én megyek, beszélek Asaméval - közlöm nagy vigyorral, azzal otthagyom a párost.


Persze előtte még átveszem a pólómat, hogy ne a kisírtban lásson a perverz rókám, azzal ölbe véve Shabut átsétálok hozzá. Nagyot vigyorgok, amint belépek az ajtaján, majd odamegyek hozzá és az ölébe fészkelem magam. A macska is elkényelmesedik, úgyhogy kész, lebetonoztuk Asamét.

- Csiripelték a madarak, hogy útban ide egy alvilági és egy srác - kezdem játékosan.

- Mostanában állandóan fecsegnek a verebek. Ideje lesz lelőni őket - heccel, mire felnevetek. - Minek köszönhető ez a vigyor? - kérdezi be, miközben elkezdi simogatni Shabut.

- Jeremy mesélt Masaoról és Akemiről egy kicsit, ezért addig tudom a sztorit, hogy Kawano lecsapott a fiúra és az alvilági nekiment miatta a yakuzának - osztom meg vidáman. - Aztán most csak annyit tudok, hogy te elsimítottad a dolgokat és szállítás alatt van Masao és Akemi. Hogy vetted rá Kawanot, hogy kiadja őket neked és mik a terveid velük? - kérdezem meg fesztelenül.

- Kawano rohadt régóta szúrja a Szindikátus szemét., ugyanolyan tüske nekik, mint Asahito volt. A yakuza vérebe, Takuya jól eltusolja a piszkos ügyeit persze, így Kawano büntetlenül játszadozik. Évekig tartott, mire Akihito összeszedett néhány olyan anyagot róla, ami ha landol az oyabun előtt, Kawanot bebetonozzák. - Uhh... Szóval nem csak szajhákkal járnak el így... Kemény. - Nem Raktari vagy Jeremy miatt léptem meg ezt, nincs szükségem sem Masaora, sem Akemire, vehetik szívességnek, de felesleges túrázniuk a dolgon. Elegem van Kawano szarakodásából és abból, hogy a területeimen randalírozik, így kapóra jött. Örülhet, mert azt hiszi, megkapja a róla szóló dokumentációkat, ami igaz is, de még egy húzása van és tálalok Kiyosuminak.

- Csodálatra méltó a nagylelkűséged - szólalok meg, azzal lapockája alá nyúlva karolom át vállát és ráhajtom a fejem. - Mitől ennyire bosszantó Kawano? - kérdezem meg.

- Az egyik legrohadtabb húzásába több, mint száz ártatlan civil halt meg. Innentől kezdve nem kell magyaráznom, gondolom. Asahito ehhez képest szelíd bárány.

- Ilyesmit hogy lehet eltusolni? - kérdezem csodálkozva és én is bekapcsolódom a macska simogatásába. Shabu hangosan dorombolva, szinte vigyorogva élvezi, hogy két pasi is kényezteti. Meg is értem. - Mit csinált, hogy ennyien haltak meg?

- Elég megfelelő barmokat találni és belekeverni őket. Lövöldözést rendezett egy szórakozóhelyen.

- Akkor nem gond, ha megjön a két jómadár, elrendezem őket - feltételezem vigyorogva.

- Előbb érjenek ide, még van elrendezni valóm Takuyával is, mielőtt átadnám neki a dossziét.

- Ezért érdekel a menetterv, nem akarom keresztbe húzni a számításaidat. Gondolom, ha Raktari ide mert jönni elmondani a problémáját, akkor alig várja, hogy viszont lássa az alvilágiját.

- Gyanítom, ám az sem elhanyagolható, hogy hogyan kapjuk vissza őket. Kawano nem szarozik és nem szarozott sohasem a szajháival, egy piromániás állat, aki imádja megégetni a kurváit és erre még élvez is. - Pillanatnyi fagyás következik részemről, mert lefut előttem néhány elképzelt képsor és cseppet sem dob fel, hogy finom legyek.

- Gondoltam olyasmire, hogy Masao nem lesz a legjobb állapotban... - vallom be, de a hangomat azért eléggé legyötörte az imént közölt infó.

- Meglátjuk. Remélhetőleg még időben sikerült intézkedni, mindenesetre iderendeltem Takashit. - Egy apró mosoly átfut a számon, mert a figyelmessége most is örömöt csal a szívembe, de az orvos a háznál sosem jó jel. Szorosan hozzábújok, Shabu is helyezkedik az ölemben a mocorgásom miatt.

- Jeremy mondta, hogy Masaonak van égetett tetoválása... - kezdem sután. - Amikor ez előkerült, nagyon feldobódtam... de az előbbiek árnyékában már annyira... nem tetszik ez a dolog - vallom be.

- Más, ha magad választod, és más, ha így kapod.

- Tény - értek egyet röviden vele. - Valószínűleg az eredmény is.

- Határozottan. Egy ilyen vadállat nem fog neked ízléses mintákat rajzolni, egyszerűen elcsúfít. Kawano ugyanez. A szajháit annyira kikészítette, hogy a legtöbbet vagy le kellett lőni, vagy kurva hamar eltüntetni, mert Kínának sem lehetett őket elpasszolni.

- Szeretem, mikor olyan érzékletesen mesélsz el valamit, hogy azt látom. Csak ilyenkor nem - teszem hozzá zavart félmosollyal.

- Bocs - kér röviden elnézést és csókot nyom a fejemre. - Mindig elfelejtem, hogy túl vizuális típus vagy - közli húzva engem. Elnevetem magam és megsimogatom a mellkasát.

- Kavinton - tolom be neki széles vigyorral.

- Minek, ha itt vagy emlékeztetni?

- Számító dög! - förmedek rá röhögve. - Kinek nincsen notesze, legyen egy Deonja, vagy mi?!

- Valami olyasmi - mosolyodik el.

- Belőlem csak egy van és megismételhetetlen vagyok - közlöm teljes komolysággal. - Akkor legyek mindenkié? - heccelem megjátszott meglepettséggel.

- Önző vagyok, nem adlak senkinek - válaszolja és a nyakamba csókol. Elvigyorodom.

- Akkor mi lesz a többi ember emlékezetével? Ha Ryuu felejteni kezd...? Nem lenne túl egészséges rád nézve - húzom tovább.

- Majd íratok fel neki Takashival Kavintont.

- Ja értem, szóval mindenki mást begyógyszereztetsz - mondom elégedetten és most viszonzom a nyakba csókját.

- Alap.

- Gonosz vagy - búgom a fülébe, majd egy apró harapást mérek rá.

- Tudom, de ezt is szereted, nem? - incselkedik búgó hangon.

- Is. - Meg amikor kedves vagy, szelíd és szerelmes, vagy amikor vad és állatias. De azt is szeretem, amikor rideg vagy mással, a kimértséged és minden mást is. Azt hiszem, még felteszek egy fontos kérdést, aztán ideje lesz olajra lépnem, mielőtt felizgatjuk egymást teljesen és a várt vendégeink úgy érkeznek meg, hogy nem tudjuk őket fogadni. - Mikorra várható a kompánia?

- Számításaim szerint fél órán belül be kell futniuk most már. - Végigfuttatom magamon a tekintetem. Fekete, szűk farmer enyhén trapéz szárral, olajzöld, ujjatlan, némi nyakmagasításos póló. Jó lesz. Viszont fél óra tényleg kevés, ezért inkább csak egy hosszú csókolózást engedélyezek magamnak és ki is kérem azt Asamétól. Szenvedélyesen csókol vissza, vagyis nem lesz könnyű szabadulnom. Belevigyorgok a száj- és nyelvjátékba, s mégsem hagyom abba. A válasz nem marad el, míg falja az ajkaimat, a yakuzám beletúr a hajamba és a hátamat kezdi simogatni. Ez így érdekes lesz.

- Fél óra se sok - mormolom a szájába -, de annyi se még kevesebb - közlöm vele, de persze az én kezem is landol a hajában.

- Túl kevés vér maradt az agyamban, hogy ezt most megértsem. - Belekuncogok az újabb csókba, azzal kipakolom az ölemből a macskát és miközben folytatjuk a csókolózást, lovagló ülésbe keveredem Asame ölében. Eszembe jut az az eset, amikor pont így ültünk és Ryuu ránk tört. Kegyetlen kínos volt és most lehet, hogy megismétlődik, ez a perverz róka azonban megbolondít, s az én agyamból is rohamosan fogy a vér ahhoz, hogy józan maradjak a gondolkodáshoz. Összesimulni a rosszfiúmmal, harapni és nyalni a száját, testén barangolni könnyebb, mint észnél maradni.