12.

Raktari

Kellett egy kör a házban, mire lenyugodtam. Nem, még most sem tartok ott, ahol szeretnék. Idegesen forgatom a láncot, s továbbra is azon agyalok, hogy lehet valaki ennyire... Nem is tudom, milyen. Képtelen vagyok megnevezni, mi Jeremy. Elképesztő! A rajzai gyönyörűek, ha nem is tökéletes mind, de beszélnek. Fantasztikus, amire képes, elképzelni és megalkotni valamit, ami nem történt meg és lehet, hogy nem is fog, lehet, hogy majd mégis bekövetkezik. Tutira megbántottam, pedig nem akartam, egyszerűen csak úgy éreztem, nem adhatja nekünk őket. Összeugrott a gyomrom, mikor közölte, hogy nem tartja meg és majdnem azt válaszoltam rá, hogy akkor adja oda Tatsukinak, ám áldom a zavaromat, hogy képtelen voltam megszólalni. A tetováló mélypont a számára, ráadásul egyáltalán nem díjaznám, ha hozzá kerülnének az intim pillanataink.


Atya ég...! Annyira hülyén érzem magam. Egyszerre akartam azt, hogy azok a képek megmaradjanak és azt, hogy elpusztuljanak, semmivé legyenek. Összezavart ez a kettősség, mert a maga ellentétességével is erősen hatott rám. Ezeket a rajzokat nem láthatja más, főleg az a három csak ránk tartozik, a többi pedig nagyon kellemes, édes, szeretetreméltó, de akkor is a miénk, ám félek, hogy újra látom valamennyit. Ijeszt. Rémisztő, hogy Jeremy azt a szexet így látta. Annyira nem én voltam... annyira nem fejezte ki az, amit műveltem azt, amit éreztem. Ha rajtam múlik, kézen fogom Yoshit, becibálom egy üres vendégszobába, bezárom az ajtaját, az ágyra terelem, rámászom, és csókolom, csókolom, csókolom, míg bírom. Tudom, hogy elvesztette volna a fejét és azt is, hogy féltem volna, mégis odaadtam volna magam. Mert ezt akartam tenni: az övé lenni. Nem, ehelyett megdugtam azt az embert, akit évek óta szeretek, mint egy ösztönös állat. Szégyellem és bánom.


Vajon Yoshimi hogyan vélekedne azokról a képekről? Mit gondolna? Őt is sokkolnák? Kicsit jobban hozzászokott Jeremy szabadságához, fesztelenségéhez és nyíltságához nálam. Számomra ez elviselhetetlen. Viszont látni önmagam úgy... Inkább igyekszem elvonatkoztatni és lenyugodni. Ez némi sétával végül sikerül, ezért betérek a pihenőbe. Örömmel fogadnak az emberek, rengeteg hátba veregetést, üdvözlést és kérdést kapok. Persze ügyesen kihúzom magam, elbeszélek a lényeg mellett és mégis mindenki nagyon örül. Mindig így szoktam. Aztán megkérdezem, ki ráérős és ki lenne hajlandó egy kis ideig felváltani Yoshit az őrszolgálaton. Természetesen nagy röhögés támad és először nem hiszik el, hogy komoly volt a kérdés, aztán csak jelentkeznek rá, én pedig a leglelkesebbet kiküldöm és megmondom neki, hol talál a szőke delikvens, majd a szobánkba megyek. Teruki meglepetten kapja fel a fejét érkezésemkor.

- Hogy vagytok?

- Túléljük. Beszélgettünk Jeremyvel, Masao és Akemi meg alszik.

- Jutottatok valamire a sráccal?

- Olyasmi - válaszolok vállat vonva, de őt nem lehet becsapni. - Igen! - vágom rá, mire becsukja az aktát és hozzám lép. Elfordítom a tekintetemet, Teru azonban nyugodtan, vallató pillantásokkal mustrál. - Megmutatott pár rajzot, amit rólunk alkotott. - Legnagyobb döbbenetemre a testőr az arckifejezéséből pontosan tudja, miről van szó. Fordul velem egyet a szoba, és valószínűleg én is belendülök, mert Teruki visszaránt. - Eressz! Kinyírom! - szuszogom fulladva.


Yoshi lendületesen lép be az ajtón, de aztán megtorpan.

- Valami baj van? - kérdezi minket nézve, láthatóan nem értve a helyzetet.

- Tari, nyugi! Akaratlanul láttam őket, mivel elég sok időt töltöttem az elmúlt időszakban a kölyökkel!

- De csessze meg! - csattanok fel, mire Teruki elereszt végre és hagy kidühöngeni magam.

- Láttad Jeremy rajzait - állapítja meg csendesen, tovább figyelve engem, s tudom, ha kell, közbe akar avatkozni, bár azt nem, hogy mit vár. - Ennyire kibuktatóak?

- Majd szerintem megmutatja őket - válaszolok sokkal higgadtabban az előbbieknél. - Nekem néhány az, de ami jobban bosszant, hogy mindent kibeszélt Deonnal és Teruki is látta azokat a rajzokat - mondom meg őszintén, elvörösödött képpel.

- Valószínűleg én sem lelkesednék a helyzetedben ezekért, de akkor is higgadj le, Raktari! - szól rám a másik testőr keményen. Ismerem ezt a hangsúlyt, s szúrós pillantást mérek rá, amiért a barátságot keveri a rangidősségével. - Sem Deon, sem miattam nem kell aggódni - jelenti ki határozottan.

- Akkor lett volna sokkal nagyobb gond, ha senkinek nem mondja el - mondja meg komolyan a szőke testőr. - Jeremy, ha befojtja, akkor csak egyre rosszabb és rosszabb lesz. Deonban bízol, nem igaz? - Ebben is hasonlít a két fiú. Nem is hihetetlen, nem is érthetetlen, ettől azonban nem érzem magam jobban. - Mert én igen, ahogy Teruban is - teszi hozzá teljesen nyugodtan. Na, így kell két szék körül a padlóra esni, vagy örülni a kör közepének, aztán ráébredni, hogy ez rohadtul nem jó hír. - Egyikük sem fog kiadni minket, ahogy már Jeremy sem másnak, ennyit pedig nekünk kell adni neki, nem gondolod?

- Ez nem bizalomkérdés! - vágok vissza. Tehetetlen vagyok. Nem akarok rosszat a kölyöknek, de engedni sem akarom, hogy téma legyek akár beszédben, akár rajzolásban a számára. Vannak dolgok, amikről egyszerűen nem beszélünk, nem készítünk róla felvételt, képet, rajzot, akármit. Ami tabu. És ennek a srácnak nem az.

- Beszélek vele - sóhajt fel végül. - Meg Deonnal is. Így jó? Már értem, túl nyitott, igaz? - kérdezi meg komolyan.

- Hagyd! - szólok rá Yoshimire csendesen, legyintve, mintha nem is lenne ez fontos a számomra. - Deonnal lesz egy köröm amúgy is. Még nem kérdezett ki, pedig számítok rá - teszem hozzá magyarázatként, azzal elmarom az íróasztalról a vizet, töltök magamnak egy pohárba és iszom, hogy megnyugodjak.

- Egyedül hagytad? - kérdezi Teru.

- Ühüm.

- Ránézek - ajánlja komolyan, azzal magunkra hagy Yoshival. Ő mellém lép és a fejét a vállamra hajtja.

- Biztos nem akart rosszat - mondja halkan. - Nagyon haragszol?

- Egyáltalán nem haragszom, meg is értem az indokait és tudom, hogy nem akart rosszat, csak egyszerűen nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Fel vagyok dúlva teljesen, ez meg feltette az i-re a pontot - árulom el, miközben átkarolom és én is a vállára hajtom a fejem. Ennyi kellett, eredetileg is ezt akartam és bár tudtam, hogy nem fogok tudni féket kötni az érzelmeimre, mégis akartam. Szükségem van a kiadásukra, különben szétfeszítenek, éppen ezért folyni kezdenek a könnyeim és úgy szorítom Yoshit, hogy ne tudja a képem bámulni. Nem próbálkozik vele, nem esik kétségbe, csak a hátamat kezdi simogatni. Hogy mondhatnám meg, mi a bajom? Nem akarom, hogy azt higgye, a kölyök tehet erről, mert ő tényleg csak a pont volt az i-n.

- Nem Jeremy miatt... - suttogom.

- Beszéld ki - kér halkan. - Könnyebb lesz, hidd el. Mi a baj?

- Masao... - De persze annyira nincs hangom, mivel szorít a torkom, hogy többet egyelőre nem bírok kibökni. Minden szó a nyelvemen van, de nem merem kimondani őket. Nem akarom, hogy Yoshi haragudjon rá vagy aggódjon.

- Még mindig rosszul van? Vagy történt még valami? - tudakolja finoman. - Vagy az zavar, ami kiderült a szeretőiről?

- Masa szabad... - mormolom. - Mellbe vágott, hogy több szeretője is van... főleg, mert az egyiket ismerem... a másikat pedig látom... ráadásul majdnem meghalt miatta... de ez nem zavar túlzottan. Nem tartozik rám, nincs közöm hozzá...

- Akkor mi a baj? Mondott valamit, amivel megbántott? - kérdezi halkan.

- Soha nem emelte meg a hangját velem szemben... soha... - kezdem elmondani, mert ugyan hallgatni szeretnék, kitörnek belőlem a szavak, mint a könnyeim -, ma villogó szemekkel üvöltött velem... Soha nem fenyegetett, soha nem bántott... de megütött volna, ha nem hagyom ott... biztos vagyok benne... Kiborult. Kiborult és azt mondta... Basszus, Yoshi, annyira nem értem!

- Mit mondott, mit nem értesz? - próbálja kihúzni belőlem a többit is. Tart az ölelésében, nem sürget és nem is enged el, én pedig megdöbbenek, mert... mert nem néztem ki belőle ilyen türelmet. Tudom, hogy jó ember, hogy szeret, hogy képes odaadó és szelíd lenne, ám úgy gondolom, van ennek egy határa, ami után elveszti a fejét és berobban. Nincs azzal semmi gond, csak félek, hogy egyszer elérem azt nála.

- Miért szakított velem, ha töretlenül szeret azóta is? Ezt nem értem - vallom be elgyötörten. Ez rohadtul fáj.

- Majd megkérdezed tőle, amikor jobban van. - A válaszban van egy kis döbbenet, de alapvetően semleges, inkább csitító jellegű megjegyzés. - Nem akarok találgatni, de jó oka kellett, hogy legyen rá, hiszen tudta, hogy szereted. Valószínűleg ezzel akart megvédeni, de nem tudom.

- Erre nem fogadok el magyarázatot - mondom még mindig potyogtatva a könnyeimet.

- Az fáj, hogy megtette, vagy hogy nem vetted észre?

- Mindkettő - felelek gondolkodás nélkül.

- Val'szeg neki is fájt, vagy talán fáj még most is - válaszol komolyan -, mégis mindig melletted állt és támogatott. Fontos vagy neki, ahogy ő is neked. Légy nyitott rá, Tari, és gondold át az ő oldaláról is.

- Ezért nem értem... - mormolok tovább. - Én jól tudom, milyen ott lenni valaki mellett, akit szeretsz, anélkül, hogy akár tudna erről... Fáj, pokolian rossz, kínzó... De köztünk nem volt semmi, azon túl, hogy barátok voltunk és egy helyen, szobában éltünk... Persze kegyetlen volt értesülni róla, hogy éppen mással vagy... - ismerem el egy fél mondattal, hogy gyötrődtem rendesen időnként. - Hülyét csináltunk belőlem...

- Masaonak mégis megérte. Lehet, hogy indoka sincs rá, csak így tartotta helyesnek. Néha azzal szeretsz valakit, ha elengeded, ahogy Jeremy is tette. Valamiért ő így érezte helyesnek, ezzel pedig sosem fogsz tudni vitatkozni.

- Jeremy döntése teljesen más tészta - ered meg a magabiztosságom egy kicsit -, neki nem volt más választása, mert csak magát járatná le, ha megpróbálna szétszedni minket és rád erőszakolni a folytatást. Egy párkapcsolatnak akkor van vége, ha a két fél már nem szereti egymást - jelentem ki. - Mi szerettük egymást, méghozzá nagyon. Masao egyszer csak azt mondta, hogy vége és nem indokolta meg. Nem mondta, hogy nem szeret, de feltételeztem azok után, ahogy elutasított. Úgy gondoltam, talált valakit, aki jobb nálam és azért, hogy vele lehessen, szakítania kellett velem. - Mégis idővel hányszor, de hányszor az ágyában kötöttem ki... Ő sosem kezdeményezett, de mindig egyre könnyebben elfogadta, hogy arra a pár órára engem kell szeretnie. Visszakönyörögtem magam hozzá azokra a rövid időkre, még akkor is, mikor már réges-rég nem őt szerettem. Szükségem volt valamire...

- A kapcsolatotok nem is szakadt meg, te magad mondtad el nekem - emlékeztet türelmesen és halkan. - Ráadásul az sem igaz, hogy mondjuk mi Jeremyvel nem szeretjük egymást, hiszen szeretjük, csak másképp, mint korábban. Egy kapcsolatnak sok minden miatt lehet vége, de nem kell hozzá mindkét fél, hogy azt mondjuk, nem. Mennyivel volt más barátként, mint társként?

- Puszta szeretetből nem párkapcsolat jön létre, hanem barátság, viszont ha a szerelem elmúlik, jön helyette másik általában, az pedig egyértelműen a régi párkapcsolat végét szokta jelenteni. Heteró pároknál, ahol már család van, előfordul, hogy apa-anya megegyezik, hogy megy tovább szépen a családi idill, de nem élnek házas életet például. Masa eleinte nagyon más volt - válaszolok a kérdésére is, miután kinyilvánítottam a véleményemet. - Zárkózottabb lett, keveset beszélt velem, távolságtartóvá vált, szinte egyáltalán nem keresett. Én mindig nagyon szerettem vele lenni, de a szakításunk után úgy tűnt, mindennek vége lesz és emiatt alaposan bepánikoltam, ő meg folyton elutasított. Később, körülbelül két év szenvedés után, mikor bejelentettem félve neki, hogy beleestem Terukiba, elkezdett feloldódni, utána, mintha lett volna közös téma, újult meg a barátságunk, megszilárdulni azonban csak Teru elutasítása után kezdett igazán.

- Mert akkor miben lett más? Mi változott meg? - kérdez tovább komolyan. - Ráadásul azt mondtad nekem, hogy ettől még találkoztatok és összejártatok egymással. Vagy nem?

- De, csak másképp viselkedett velem, mint mielőtt összejöttünk volna. Miután Teru közölte, hogy zárt ajtón kopogok és jobb lesz, ha befejezem, mert nem áll jót magáért, Masao olyan kezdett lenni, mint régen...

- És akkor sem volt hajlandó hallani az újrakezdésről?

- Nem hozakodtam vele elő.

- Miért nem? Már nem akartad?

- Már nem. Teru után epedtem egy kicsit, aztán jöttél te - világosítom fel zavartan.

- Tudom, hogy ez nem fog tetszeni, de ebből egyértelműen látszik, mi volt a helyzet. Addig vágta el a kapcsolatot, amíg belé voltál esve, aztán mikor már szabad volt, akkor megint úgy viselkedett, ahogy mindigis akart. Most haragszol rá, Raktari?

- Kurva ügyesen tüntette el a jeleket, én végig tévúton jártam - morgom. - Kicsit... Igen, haragszom - jelentem ki magabiztosabban. - Hülyét csinált belőlem és én is magamból.

- Ezt nem mondanám, mármint hogy hülyét csinált belőled. Sosem mondta, hogy nem szeret, csak éppen azt sem, hogy igen. Nem hitegetett és nem csapott be, csak meghozott egy döntést és megvárta, míg továbblépsz.

- Ha majd vevő lesz arra, amit mondani akarok ezzel kapcsolatban és képes is leszek megmondani neki, biztos vagyok benne, hogy el fogja ismerni az igazam, Yoshi.

- Ebben én sem kételkedem. Ellenben biztosan arra vágysz, hogy ezt elismerje? Számít ez már?

- Persze, hogy számít! - csattanok fel. - Fáj - szólalok meg pár pillanattal később, már halkan.

- És attól, hogy elismeri, hogy igazad van, nem fog?

- Te nem akarnád érteni? - kérdezem meg bizonytalanul. - Nincs igazán olyasmi, amit ne tudtam volna megbeszélni Masaoval, ezt pedig ő vágta a képembe...

- De akarnám, és bosszantana, hogy nem tudom. Csak néha jobb az ilyeneket pihenni hagyni és a mostra koncentrálni. Mégis mivel érted el, hogy ezt kimondja?

- Azt mondtam neki, hogy egy szexpartnerért nem ugrik az ember fejest a halálba, mire kiabálni kezdett velem - mesélem el most már folyékonyan, letisztult fejjel. - Akkor közölte, hogy nem szerelmes Akemibe, mert még mindig engem szeret és úgy tűnt, felháborította a kijelentésem. Aztán rám parancsolt, hogy takarodjak, kilökött a zuhany alól és megfenyegetett, hogy máskülönben agyonüt. Mintha... mintha az egy másik ember lett volna Masao testében... mintha nem ő lett volna...

- Mert nem is ő volt, legalábbis nem az az énje, amit te ismersz. Nála, ha jól értettem, felvett ez az alvilági dolog, ő nem egy rohadék, mint mondjuk Tatsuki. - Apró mosoly fut végig az arcomon ennek hallatán és örülök egy kicsit, hogy nem láthatja az arcomat. - Ennek megfelelően most viszont az az énje vette át az uralmat. Nem tudta kontrollálni magát, de még így is téged védett azzal, hogy kirakott a zuhany alól, mert neked ment volna, akármennyire is tudja, hogy ki vagy, meg hogy nem bántanád. A fájdalom furcsa dolgokat okoz, én is neki akartam menni Tatsukinak, mikor fojtogatott, pedig tudtam, hogy hiábavaló, náluk meg ez fordítva van, így védett meg.

- Szeretnék hinni neked. - Őszintén. Tényleg. - Az igaz, hogy Masa nem átlagos alvilági, hogy csak tud rohadék lenni, de nem az, de nem vagyok benne biztos, hogy engem védett, amikor kivágott a fürdőből.

- Val'szeg magát is, de fájdalmai voltak és dühös volt, ez a kettő meg halálos páros bárkinél. Hidd el, hogy az is közrejátszott benne, hogy te voltál mellette. Bízol benne ennek ellenére is?

- Sosem tudnék benne nem bízni - válaszolok egyenesen. Masao mindig mellettem volt, az én oldalamon állt, hitt bennem, támogatott, segített. Nekem elmondta a titkait és én is megoszthattam vele az enyémeket. A barátom, a szerelmem volt, valahol sokkal több ezeknél... Nem szoktuk megnevezni, mi számunkra a másik, mert ő hajdanán úgy nevelt engem, mintha a saját fia lennék, aztán idővel ez testvéri szeretetté szelídült, majd barátsággá, amiből forró szerelem gyulladt. Már nem vagyok szerelmes belé, de az, hogy őhozzá fordultam a legszarabb pillanatomban is, mindent elárul. Elmondhatatlanul fontos nekem és iszonyatosan sokat jelent ő a számomra.

- Akkor most is bízz meg benne és ne vond kétségbe a döntését. Nem azt, hogy elhagyott, hanem amit most produkált. Ő ismeri magát még mindig a legjobban és nem véletlenül tesz meg dolgokat. Ráadásul szerintem ezt nem akarta elárulni neked, csak vitte a hév. Sosem okozna neked fájdalmat, nem igaz?

- De - válaszolok csendesen, bólogatva. Szép kis védőbeszédet mondott Masaonak ez a srác, egészen meg is vagyok lepődve, ráadásul a könnyeim elapadtak és meg is nyugodtam. Már csak azért ölelem, mert jó. - Szerintem sem akarta megmondani - ismerem el percek múlva.

- Akkor még azt áruld el, hogy hogy van - kéri picit aggódva.

- Ramatyul. A hátán egy négyzetcenti bőr nem maradt épen, több helyen súlyosan megégették, beszedett egy lövést és alaposan ellátták a baját - osztom meg Yoshival. - Tűrte Takashi munkálkodását, de megállt bennem az ütő is, amikor meglendült időnként a keze. Egyszer sem ütötte meg az orvost, de Teruval szerintem egyként jelenthetjük ki, hogy rohadtul semmit sem értünk volna, ha nem bírja kontroll alatt tartani magát. Pokoli gyors - ismerem el.

- De rendbe fog jönni? - kérdezi meg végül. - A lényeg, hogy tudta tartani magát és ebből nem lett gáz. Gondolom, Takashi sem most kezdte az ilyesmit, de azért nem árt az óvatosság. És a kölyök?

- Meg se rezzent, de egyszer sem - árulom el. - Masao épp csak nem ütötte meg, Takashi meg mintha észre sem venné, úgy látta el. Nem tudom, hogy bennünk bízott-e túlzottan, vagy a saját fájdalomtűrésében, ám ha Masao odacsapott volna, szerintem szorulunk mindhárman. Bár minket az elején ki akart küldeni, csak közöltük vele, hogy maradnunk kell az ő biztonsága érdekében - teszem hozzá. - Akemi... Teljesen kivan. Úgy hallgatott Masaora, mintha megbűvölte volna, de nem volt teljesen magánál, sokkos volt. Rettentően félt, ki volt borulva, úgyhogy nyugtatót kapott, amitől kidőlt. Takashi erősebbet hagyott hátra neki, Jeremy meg felajánlotta, hogy segít lenyugtatni, ha kell, mert ő tudja, milyen nehéz belecsöppenni ilyen hirtelen a dolgok sűrűjébe. Egyébként nagyon szép, de komolyan - ismerem el őszintén. - A haja festett szőke, kedves, bájos arca van, pici és vékony. - Abszolút megértem, hogy tetszik Masaonak, ahogy azt is, hogy miért vetett rá szemet Kawano.

- Nem csodálom, hogy kiborult, biztos nem lehet könnyű neki. De ezek szerint hozzá szerencsére nem nyúltak - állapítja meg megkönnyebbülten. - És engeded, hogy Jeremy foglalkozzon vele?

- Engedem. Miért ne tenném? - kérdezek vissza. - Amúgy Akemit nem bántották, fizikálisan legalábbis biztosan nem.

- Nem tudom, ha mindketten Masao szeretői... Ki tudja, milyen lesz a kapcsolatuk. Bár Jeremy ilyenre eléggé harapós, mert tudja, milyen szar lehet. Csak kérdeztem, hogy te hogy gondolod.

- Fogalmam sincs, hogy gondoljam - mondom meg őszintén. - Én nem tudok mit kezdeni Akemivel, ráadásul Masaoval mi nem mutattuk be egymásnak a barátainkat. Nyilván fontos neki ez a gyerek, ha nekiment Kawanonak érte, ezért nem tudom, hogy viszonyuljak hozzá. Semmit sem tudunk egymásról, sosem találkoztunk...

- Talán tudakold meg a mi kölykünktől, hogy mit tud. Ha mesélt neki Masao, akkor annyit biztosan megoszt veled is. És magától ajánlotta fel, hogy foglalkozik vele?

- Hát ööö... nem vagyok teljesen biztos benne, hogy akarok haverkodni Akemivel. Ha Masao szeretője, akkor nem hiszem, hogy szerencsés találkozás lenne - bököm ki kínosan. - Magától.

- Nem azt mondtam, hogy haverkodj vele, hanem, hogy ismerd meg. Szerinted miért ugrott így Masao?

- Halvány sejtelmem sincs, hiszen kijelentette, hogy nem szerelmes belé - felelek. - Mi van... ha nem akarom megismerni? - kérdezem meg tétován.

- Akkor sincsen semmi, én megértem, ha így van, hiszen mégiscsak az exedről van szó. Vagy nem emiatt nem?

- Nem tudom, csak nem. - Ám azért elgondolkodom ezen. Mélyet sóhajtok és hallgatok egy ideig, míg végiggondolom ezt. - Olyasmi. Nem akarom tudni, Masa kivel van. Nem akarom ismerni a szeretőjét vagy szeretőit. Elég kellemetlen, hogy ide sorolható Jeremy is. Ez dupla szívás - makogom el végül.

- Mi frusztrál ebben ennyire?

- Miért, neked nem frusztráló? - kérdezek vissza kapásból. Yoshimi sokkal jobban ismeri a kölyköt. Azt, hogy mennyire kíváncsi, bevállalós, merész, mennyire odaadó vagy készséges, a szenvedélyességét... Igaz, hogy Masaot viszont ilyen szempontból egyáltalán nem ismeri, de nyilván el tudja képzelni kettejüket. Ez nekem nem tetszik, én nem szeretek ilyeneken gondolkodni. És nem is ment, mert korábban halvány sejtelmem sem volt, Masao kikkel, milyen fiúkkal, férfiakkal hál.

- Nem gondolok bele, mármint a szerető egy státusz, nem kell hozzá feltétlenül a tartalmat is társítani. Igazából bízom abban is, hogy ez segíteni fog Jemnek átlendülni a holtponton. Nem hiszem, hogy most ennél kötöttebb dologra vágyik.

- Egy státusz? Ezt nem értem. Milyen tartalomra gondolsz?

- A szerető egy fogalom, van, kész. A tartalma a szex, amivel már nem kell feltétlenül foglalkozni.

- Oké. - Erre nem nagyon tudok mit mondani. Nem akarom elképzelni Masaot semelyik sráccal sem, de ha valami olyasmit mondanak vagy tesznek, ez elkerülhetetlen lesz. Ráadásul én a saját bőrömön tudom, milyen Masaval lenni és ezek az emlékek, tartok tőle, hogy felidézésre kerülnének, én viszont nem akarom ezt. - Kösz - mondom ki őszintén, közben pedig törölgetni kezdem a képem, mert mégse az arcomra száradt könnyekkel akarom elengedni Yoshit.

- Most éppen mit? - kérdezi meg mosolyogva. A szememet dörgölve, elmosolyodva vállat rántok.

- Jobban vagyok - jelentem be, azzal előkerítem a kulcsomat és pörgetni kezdem.