4.

Deon

Kibaszottul felidegesít Yoshimi. Úgy érzem, bele bírnék rúgni, de úgy istenesen. Hogy a faszomba bír ilyet mondani, hogy jobb így, hogy Tatsuki nincs itt?! Kinek jobb?! Mégis kinek?! Jeremy kivan, Shinji kivan, én kivagyok, mi lehúzzuk, akibe csak kapaszkodni tudunk, ami leginkább rám jellemző, mert én állandóan telesírom Asame ingjeit, Shinji meg mivel én is kiborultam, nem keresi annyira a társaságom, ellenben mintha Yoruét azért igen. Remélem, Bagira tud neki támasztékot nyújtani, ha már én képtelen vagyok hosszabb ideig normális maradni. Jeremyvel még szorosabbá vált a kapcsolatunk, az viszont felháborít, hogy Yoshi most löki el magától és ennyire durván, érzéketlenül. Azt hittem, szereti azt a fiút!


Alig várom, hogy a fekete BMW elhagyja a kaput, már robogok is előkeríteni a föld alól is Yoshimit. Gyilkos pillantásokkal állítom félre az utamba kerülőket, és ilyenkor senki nem akar előttem maradni, mert tudja, hogy rúgok, lökök, vagy fellökök és átgyalogolok bárkin, aki nem Asame, Shinji, Jeremy vagy Ryuuichi. Talán még Terukit és Raktarit se gázolnám el, de abban már nem vagyok biztos. Hamar megtalálom a keresett személyt, a pihenő megfagy a látványomtól, azt hiszem, senki se tudja, hogy most mi az okosabb, kámforrá válni, beleépülni a székbe, vagy felállni és rohanni, én azonban céltudatos vagyok, odarongyolok Yoshimihez és a legmorgósabb hangomon utasítom, hogy vonuljunk vissza. Én kerítek menedéket, visszamegyek a szobákhoz és egy vendégszobába találomra bevetem magam. Tudom, hogy ordítozni fogok, valószínűleg ami a kezem ügyébe kerül, azt hozzávágom, úgyhogy nem akarok fültanúkat, senkinek semmi köze, miért osztom ki, miért használom egyben bokszzsáknak.

- Hogy a kénköves pokolba vagy képes azt mondani, hogy jobb így, hogy Tatsuki nincs?! - Üvöltök. A hangom elcsuklik, úgy szakadt ki belőlem, mintha ágyú volnék és a hangerő is olyan mértéket öltött, hogy ha csak egy lépéssel közelebb lennék a testőrhöz, nekiszegeztem volna az ajtó fájának. - Kinek jobb?! - Már szakad is ki a következő, már megfontolt mondat, amin nem bírok felülemelkedni, amit fel kell tennem neki. Ő keresztbe fonja a kezeit maga előtt, ezzel elutasítja a mondandóm, mégis hallgat. - Mi lett jobb, te istentelen hülye barom?! - Beleremegek az indulataimba. Valószínűleg a szemeim szikrákat szórnak, az arcom vörös, mint egy rák bőre és azt is megérzem, hogy kövér, forró könnycseppek folynak rajta végig. Én megcsinálom azt, amit Jeremy nem mer vagy nem tud. Engem nem érdekel, hogy lát bőgni és tombolni, az sem, hogy mit gondol rólam, mire véli a szavaimat, hogyan értelmezi őket. Szarom le, ha kiakad, ha dühbe gurul, ha menekülni akar, vagy akár azt is, ha ő is nekiáll sírni. Én nem tágítok, nem vonulok vissza, nem adom fel, nem félek és nem is fogok. - Hogy lehetsz ennyire irigy, érzéketlen, önző, ostoba és vak?! - szegezem neki a következő kérdést. - Válaszolj! - követelem.

- Nem ezt mondtam Jeremynek - mondja halál nyugodtan, szinte flegmán. Nem hagyom, hogy ez felbosszantson, mert ha elvesztem a maradék józan eszem, nem biztos, hogy túléli ezt a beszélgetést. -, hanem hogy ettől még lehet jobb. Nem ugyanaz.

- Te tökre nem fogtad, mit képvisel Jeremy számára Tatsuki - közlöm szinte döbbenten.

- De igen - válaszol még mindig színtelen hangon. - De ha nem lép tovább, akkor beleragad abba, amiben most van. Az első lépés, hogy megpróbál látni valami pozitívat. Amíg erre nem képes, addig marad lenn.

- Gondolkodj már, ember! - szakad megint ki belőlem az üvöltés. - Hogy lásson pozitívat, mikor ezzel azt érted el, hogy elutasítson még téged is?! Az lenne a dolgod, hogy szeresd, kitarts mellette, hagyd kizokogni magát! De nem, mert még téged is elveszített ezzel! Nem állsz mellette, bántod! - vádolom dühösen. - Azzal, hogy megpróbálod kiölni belőle a reményt és tovább rugdosni előre, nem segítesz neki semmit! Nekem sem mondta senki, hogy Tatsuki él, hiszen nem tudni, de azt sem, hogy meghalt! Lehet... Érted?! Lehet, hogy él és lehet, hogy meghalt! Most csak az biztos, hogy eltűnt és nincs a városban!

- Az istenbe már! - Megremeg. Végre nem faarccal bámul rám vissza, mert már kezdett kurvára dühbe gurítani. - Szerinted hányszor próbáltam bocsánatot kérni? Beszélni vele? - Leengedi a kezét és a falnak támaszkodik. - Nem hallgat meg, hót felesleges, bármit mondok neki, mit hogyan gondoltam. Már tök mindegy, mert nem bocsát meg.

- Pont erről beszélek... - mondom neki csendesen, a kiabálástól kissé berekedten. - Te megbocsátanád, ha Raktari meghalna és azt mondaná, talán jobb így? - Aljas, undorító, szemét kérdés, de ahhoz, hogy átérezze Jeremy helyzetét, hajlandó vagyok bármilyen eszközt kézbe venni és mélyen belevágni a szívébe. Nem fogom ennyiben hagyni a dolgot és most sem azért vagyok itt, mert gyűlölöm őt, hanem mert meg akarom menteni a kapcsolatukat. Tudom, hogy szeretik egymást és azért, hogy együtt is tudjanak lenni, leszek ostor, gumifal, akármi, mert én tudom kezelni ezeket a helyzeteket, kibírok mindent. Hiszek abban, hogy ők jó páros és ezért messzire vagyok képes elmenni.

- Nem - mondja csendesen, ugyanakkor érezhető, hogy szégyelli magát. - Csak én sem tudtam kezelni a helyzetet. De megbántam teljes mértékben. Szeretem Jeremyt! Tudom, hogy elrontottam, de próbáltam helyrehozni, de mindig ellenséges és elutasít.

- Pedig Raktari szeret téged. Őszintén, jobban annál, minthogy belepofátlankodjon bármibe is veled kapcsolatban. - Mélyítem a sebet, amit üthettem rajta. Érezze a húsába vájóan a fájdalmat, amit eddig úgy fest, nem sikerült megértenie. - Minden vágya az, hogy veled legyen, de csendben meghallgatja, ahogy Jeremyről áradozol neki és eltűri, hogy ezzel bántod, kínzod.

- Ezt most fejezd be! - csattan a hangja. Jó, befejezem. Nem azért, mert nem akarom tovább bántani, ítéletideig tudnám csinálni, még csak haragudnom sem kellene rá, hanem burkoltan jutalomnak szánom, hogy nem kínzom tovább őt. - Tudom, tisztában vagyok vele, és a francba is, mert én is szerettem, de ez már más. Nem tudom kizárni az életemből, ha akarom, sem, de ő választotta ezt, mikor nem szólt, mikor nem jelzett - védekezik, én pedig tudom, hogy most belenyúltam a lényegbe. Aztán hirtelen észbe kap és befogja a száját, s tüntetően másfelé néz. Kár, pedig tetszett az iménti. Most legyek továbbra is görény? Bepróbálom előbb emberi módon, aztán ha nem megy, még újra elővehetem a korábbi módszeremet.

- Raktarit hibáztatod, mert nem jöttetek össze korábban? Te tettél valamit ennek érdekében? - kérdezem meg nyíltan a testőrt.

- Nem hibáztatom, illetve mindketten hibáztunk - mondja ki csendesen. - Én azt hittem, hetero, így nem mertem, ő meg azt, hogy nem érdekel engem, így ő sem lépett. Ennyi. De ennek már nincs jelentősége.

- Ha nem lenne jelentősége, nem hoztad volna szóba, hogy szeretted, nem védekeztél volna azzal, hogy ő választotta azt, hogy mintha semmi sem lenne részéről, melletted marad, aztán nem bántad volna meg a szavaid és néztél volna másmerre - világítok rá nyíltan. - Nem csak a szavaidból olvasok és már mondtam nem egyszer, ha nem is neked, hogy fiatal vagyok, nem hülye.

- Deon, kérlek, ezt ne feszegessük! - Láthatóan zavarban van és szinte könyörög. - Én Jeremyt akarom visszakapni, őt szeretem és ennek elégnek kell lennie.

- Miért ne feszegessük? - kérdezem meg nyíltan. - Hagyjuk, hogy ez fekélyes sebbé nője ki magát? Nem győztél meg róla, hogy ezen túl lehet lépni - közlöm vele őszintén.

- Mert mit kéne mondanom? - kérdez vissza kicsit ellenségesen. Ha nem lennék kibukva, most mosollyal válaszolnék erre. - Hogy igen, félig-meddig még mindig szeretem Raktarit is? Ettől jobb lesz? Mert szerintem nem.

- Jobb lesz, mert legalább nem hazudsz magadnak, és nekem sem, amivel nem dühítesz tovább - válaszolok őszintén. - Raktari nagyon szerethető fickó, ti nagyon közel is álltok egymáshoz, ezért én kicsit sem csodálkozom, hogy kicsit bele vagy gabalyodva - jelentem ki egyszerűen.

- Mikor bevallotta nekem, mi a helyzet - kezd beszélni, s közben lecsúszik a fal mellett és leül -, megfordult a fejemben a mi lenne, ha. Hiszen Jeremy olyan, amilyen - Milyen?! Na jó, most nem hasogatok szőrszálat... -, Raktari meg pont az ellenkezője. Nála nem lennék második és tudom, hogy sosem csalna meg. De mégis Jeremy mellett maradtam és ez nem azért volt, mert hogyha elhagyom, sem kezd ki velem a barátom. Jeremy nem pótlék, vagy ilyesmi. Szeretem azt a kölyköt. De Raktarit is. - Törökülésben leülök vele szemben a szőnyegre. Nem messze tőle, mégis meghagyva a kellemes távolságot a beszélgetéshez.

- Nekem is kattogott a fejemben egy ideig, hogy milyen lett volna, ha időben felismerem, hogy Tatsuki szeret engem tényleg - vallom be egyszerűen. - Nem tudom, hogy ez normális-e, én végiggondoltam. Eszembe sem jutott olyasmi, hogy szakítanék Asaméval miatta, de attól még el kellett játszanom ezzel a gondolattal, mert tudnom kellett, hogy a vakságommal mit veszítettem el és a döntésemmel mit nyertem. Asame és Tatsuki hasonlít néhány dologban, de másban oltárira különbözik. Kétség sem fért hozzá, hogy nekem Asame kell, mindenképpen őt akarom, mert számomra ő konkrétan a tökéletes. Mindenben - jelentem ki magabiztosan. Közben rendbe rakom a képem, mert már megnyugodtam, nem fogok sírni és ordítozni, amíg ilyen marad a beszélgetés hangulata. - Néha morog, néha rideg, néha nem értünk szót, vagy félreértjük egymást, csináltam nagy baromságokat, bántott meg jó alaposan, néha fel bírnék robbanni, hogy kihagy dolgokból, vagy nem tartja be, amiben megállapodtunk, satöbbi, meg is lógtam tőle egyszer, de attól még vele akarok lenni. El bír viselni, méghozzá hosszútávon is és minden helyzetben. Ez kurvanagy szó és ha nem lenne elég, mindig nyugodt, megértő és következetes. Tudom, mi az, amit neki köszönhetek és azt is, hogy ha itt hagynám, azzal kiiktatnám az érző részét véglegesen. Ha meghalna, lelkileg vele halnék. Nekem csak ezek fontosak, minden máson át tudok lépni, amíg ezeket érzem - mondom meg őszintén, kertelés és kozmetikázás nélkül. - Ezeregy szajhával kefélt, szerintem az egyetlen igazi meglepetés, amit sikerült számára okoznom, az a lolitás akcióm volt, mégis engem akar, pedig kicsinál az, hogy nem tudok újat mutatni, meglepő és elképesztő lenni. Van olyasmi is, amit másnak megengedett, nekem tilt. Az bosszant is, meg igyekszem megértően elfogadni is. De most mit sírjon a szám? Minden kapcsolat így működik. Nincs olyan ember a baráti körömben, akivel ne lett volna gondunk egymással legalább egyszer. Megbántott, megsértett, és viszont. És? Nem dőlt össze a világ - zárom le ennyivel, egyszerűen. - Neked kell tisztáznod ezt a dolgot magadban Raktarival. Nekem is van olyan barátom, akivel eléggé hajszálon függenek dolgok. Megbeszéltük, hogy ez a szitu és nem kéne elszakítani azt a hajszálat és azon vagyunk, hogy ezt betartsuk.

- Én... - Látom, hogy még bőven gondolkodik és igyekszik összeszedni, mit érez. Nem baj, kivárom. - Nem olyan könnyű ez nekem sem. Igyekszem egyenesbe jönni, de az, hogy van két lehetőséged, elgondolkodtató. - Egyáltalán nem. Asamét senki nem tudná felülmúlni számomra, sem pedig pótolni. - De mikor látom Jeremyt, látom, hogy szét van esve és fél, meg fáj neki, akkor annyira szeretném megnyugtatni, szeretném csak átölelni és hagyni, hogy kiadja magából. - Akkor mi a faszról beszélünk?! Mi elgondolkodtató számodra? Jeremyt szereted, ő hiányzik neked... - Elrontottam, nagyon csúnyán, de nem akarom őt elengedni. És most nem arról van szó, hogyha kikezdenék Raktarival, akkor élből utasítana vissza, mert így lenne. - Igen, így lenne, ebben én is biztos vagyok. Ha eddig kibírta, akkor ezután is ki fogja és a tartása, az elhatározásai szikla szilárdak. - Ez nem fontos és nem érdekel, eszemben sem jutott. Sokkal inkább az, hogyan kérjek bocsánatot Jeremytől, ha meg sem hallgat, hogy hogyan tudnám elérni, hogy megint bízzon bennem, vagy legalább csak meghallgasson. Már ez is elég lenne, ha nem utasítana el élből. Meg látom, hogy nem alszik sokat, hogy nem eszik, félelmetes, mennyit fogyott egy hét alatt, mióta összevesztünk. - Ja, ezzel tökre egyetértek. Bár ha magamra nézek, én is dobom le magamról a kilókat. - És ez már nem csak Tatsukinak szól, tudom. - Persze, hogy nem. Jeremy épp csak nem betegszik bele, hogy ekkora hülye vagy, és nagyon örülök, hogy ezt végre te is felfogod. - Mert előtte, ha kértem, valamennyit legyűrt a kedvemért. Azt is tudom, hogy éjszaka úgy alszik, hogy beájul az ágyba. Órákig ültem mellette, mert ilyenkor nem ébred meg és legalább mellette lehetek. Nem érdekel, hogy fáradt vagyok, mert neki van szüksége rám. Észre sem veszi, de ha rosszat álmodik, már nem ébred meg, de ha ilyenkor megfogom a kezét, simogatom, vagy beszélek hozzá, akkor megnyugszik és visszaalszik - meséli keserűen és mégis halványan mosolyogva, ahogy hallom a hangjából. Jeremy se tudja, hogy ott ül mellette éjjelente, de ez megmagyarázza a Yoshimi szemei körül sötétlő karikákat, a kialvatlanságát és az aggodalmát is. - Mindig figyelem távolról, ha én nem érek rá, akkor Raktari vagy Teruki. De az nem ugyanaz. - Még jó, hogy nem ugyanaz. - Most is, mikor bevágtatott a pihenőbe, megint élből elküldött, nem is figyelt rám és rögtön tőlük kért segítséget. Ez nem baj, amíg kér, csak... - Na ja, amíg kér, addig az még az elmegy kategória, az lesz a baj, amikor már nem is kér semmit. - Csak hiányzik, féltem, aggódom érte. Látom az arcán, a tartásán, a szemében, hogy sok neki, hogy nem bírja ezt az egészet egyben, én pedig nem tudok segíteni. Akarok... Vele akarok lenni, meghallgatni, hagyni, hogy sírjon, vagdalkozzon, lenni a bokszzsákja, ha kell. De nem tudom, meg tud-e valaha bocsátani. Túlléptem azon, hogy sosem lesz csak az enyém, mert ő nem olyan. Leszarom, mert amit kapok tőle, az mindennél több. Beletörődtem, hogy Tatsuki mindennél fontosabb, elfogadtam a helyem és ennek megfelelően próbáltam gürcölni és tenni. És egyetlen hülye mondattal összetörtem mindent. Nem akartam, nem így, nem ezt akartam kifejezni, nem akartam őt elveszíteni és nem tudok beletörődni. Vissza szeretném kapni őt, újra átölelni, újra magamhoz szorítani, segíteni, meghallgatni, vele lenni, támogatni... - Hirtelen lesz vége a sorolásának, talán visszazökken, rájön, hogy épp teljesen kiadja magát nekem, nem tudom. - Szánalmas, mi? - kérdezi meg, de látom rajta, hogy készül valami olyasmire, hogy megint kiabálni fogok, kifakadok, pedig nem, nem terveztem.

- Elárulom, nekem két lehetőségem is van Asamén kívül. Mindegy, milyen, de van, nem maradna hideg az ágyam - közlöm flegmán, mert bosszant, hogy ezen ennyit szarozik. - Kiábrándító, hogy felnőtt férfi és testőr létedre mennyire mulya tudsz lenni. Jeremyvel szerintem nem is olyan nehéz bánni, nagyon könnyű motiválni és meggyőzhető - mondom meg őszintén a véleményemet. - Ha nem hallgat, legyél kreatív! Írj neki, vagy kérj fel egy magamfajta szócsövet, de baszd meg, ne várd a csodát, mert csak mindketten szenvedtek! Akkora hülyék vagytok... - teszem hozzá mérgesen. - Ha szánnálak, nem lennénk itt. Annyiszor a tudtodra adtam már, hogy a töketlenség nem begyere... egyszerűen felbosszant - vallom be nyíltan. - És mi van, ha elutasít, de tudod, hogy hiányzol neki? Mi a francért engeded el?! Nem elég szóban előadni ezt, tegyél is már valamit! Úgy viselkedsz, mintha bármi kétséged lehetne afelől, hogy az a kis hülye nem veled akar lenni! Persze, haragszik és bántja, amit mondtál, meg minden, de hogy ennyit szerencsétlenkedtek, az már tényleg mindennek a teteje. Összekötözlek titeket! - fenyegetőzöm komolyan.

- Ez nekem is eszembe jutott - szalad ki a száján és megint másfelé néz el inkább, úgy folytatja. Mi is jutott eszébe? Mert elég sok mindent mondtam az előbb. - Mármint hogy magamhoz kötöm és akkor nem tud menekülni. Egyébként írtam neki, de egyszerűen széttépte és kidobta. Sőt, még rajzolni is próbáltam, de az is a kukában végezte. - Azért majd megdorgálom, mert neki is mélypont az, hogy kidobálták a rajzait. - Próbáltam kedvesen, durván, fenyegetőzve, meghunyászkodva, és még ezer módon. Azóta azon agyalok, hogyan tudnék vele megint beszélni, vagy csak érintkezni és kommunikálni. De mindent elutasított. - Komolyan beszél, szóval valószínűleg tényleg megpróbálta ezeket. - Próbáltam a dojóban, a medencénél, kinn a kertben, a szobájában, a folyosón, a konyhában, a pihenőben elkapni, de sehol sem sikerült, mindig elutasított. Egyébként az, hogy szerencsétlenkedünk... Talán pont ez fog összehozni minket újra.

- Nagyon remélem - mondom ki őszintén az első gondolatomat. - A nemlétező hócipellőm tele van már a hülyeségeitekkel. - De ez szerintem tökéletesen érezhető volt abból, ahogy viselkedtem vele. Úgy fest, Jeremy is átállt arra, hogy ha ő nem rendezi magában, nem bocsát meg, nem lehet vele beszélni, elutasító, közönyös, kerüli a másikat, és majd ha hajlandó vagy képes túllépni, lehet hozzá menni bocsánatkérés folytán.


Sosem értettem azokat a párokat, akik képesek így összeveszni. Yoru és Asahito más, két impulzív ember, akik minden pillanatban imádják egymást, noha néha Yorunak tényleg a töke tele van a yakuzájával. De attól még szereti és azért szankcionálja, hogy aztán jól kibéküljenek az ágyban. Vagy a falra kenve... vagy az asztalon... vagy ahol épp egymásra találnak. Mi is vesztünk már össze Asaméval, jól rávágtam az ajtót, aztán vagy utánam jött és nem hagyta annyiban, vagy hagyott megnyugodni és én jelentem meg úgy, ahogy Shabu szokott, mikor kaját akar kunyerálni.


Előhúzom némi gondolkodás után a zsebemből a telefonomat és megfontolt, komoly képpel üzenetet írok Jeremynek: "Tudsz róla, hogy Yoshi miért kialvatlan? Éjjelente bent ül nálad, hogy legalább aludni tudj. Fogja a kezed és megnyugtat. Ez a srác kegyetlenül szeret és olyan, mint egy kivert kutya, mert folyton passzolod, elutasítod. Felspanolom, hogy még egyszer nyisson feléd és ha visszautasítod, elkezdem lebeszélni rólad, mert a végtelenségig nem húzhatjátok ezt az egészet, mert így mindketten kimúltok.". Nagyon szándékosan fenyegetem meg a srácot és biztos vagyok benne, hogy ezek után legalább beszélni hajlandó lesz Yoshimivel, mert tisztában van manipulatív képességeim hatékonyságával.

- A Tatsukival kapcsolatos dolgokat egyelőre, ha nem életbevágóan fontos, most hagyd, Jeremy teljesen padlón van - szólalok meg komolyan, letéve magam mellé a készüléket, s újra felnézve rá. - Nem akar számolni vele, hogy Tatsuki meghalt, hisz benne, hogy él. Nem számít az igazság, ha ez a hit átsegíti a pirszingesem elvesztésén, akkor higgye, hogy él és van egy jó oka távol lenni, nem jelentkezni. Úgy látom, tőlem elfogadja, hogy lehet - emelem ki megint a szót -, hogy már nincs az élők soraiban, de ahogy Shinji és én is, makacsul ragaszkodik ahhoz a lehetőséghez is, hogy nagyon is él Tatsuki. Egész addig hinni fogjuk, amíg a tetemét a saját szemünkkel nem látjuk - közlöm határozottan a testőrrel. - Ahogy tudjuk, úgy kezeljük, megyünk tovább, Jeremy rajzol, tanul, erősödik, hogy ha Tatsuki előkerül mégis, akkor a pirszingesem ne legyen csalódott, sőt, büszke legyen. Őt motiválja, hogy egy olyan ember elégedettségét kivívhatja, aki hulla közönyös átlagosan, rohadt ritkán dicsér és őbenne mégis lehetőségeket lát, hiába vannak gondjai, hibái, hiába nem látott benne rég senki semmit. Ha Tatsuki nem tér vissza, legalább már benne lesz a lendület, ami tovább hajtja és szép lassan elcsitul, bár el nem fog múlni semmi, ha pedig kiderül, hogy meghalt, legalább már tudja, hogy önerőből is képes dolgokra. Rohadt nehéz lesz, ha utóbbi teljesül, de csak akkor tudjuk túllépni, ha összefogunk. Jeremy már vesztett el olyan személyt, akire számított, akit szeretett. Egyedül volt és nem is jutott túl rajta, míg nem beszélte ki magából. Jól megsirattuk a múltat, utána lett csak jobb neki - árulom el Yoshiminek. - Tudok Jeremyre hatni, ahogy bárkire, de ha félinfóim vannak, nincs saját motivációm, vagy nem kér meg rá valaki, nem mozdítom a kisujjam se.

- Rendben van, igyekezni fogok nem elcseszni, nem akarom elveszíteni. Segíteni fogom és támogatni, ahogy szüksége van rá - mondja komolyan a szemembe nézve. - Köszönöm - teszi hozzá őszintén. - Túl fogunk lendülni ezen, remélem. Szeretem, mindennél jobban, most tudom csak igazán, hogy mennyire. Nem akarom, hogy kibukjon, hogy elveszítse magát, majd megtámasztom, mikor kell. Képes vagyok rá és több ilyen hibát nem követek el. Soha többet. Lesznek még vitáink és fogunk még összeveszni, mert kikerülhetetlen, de ilyen többet nem. Nem hagyom így elfajulni és ekkorát nem fogok hibázni. Deon, ez mindig ilyen nehéz? - He? Ezt most nem vágom.

- Jó lenne, ha most már meg bírnátok beszélni a problémáitokat és nem menekülnétek, mert én marha szívesen teszem a fejem, de azért egy idő után nem vagyok biztos benne, hogy az a helyes, hogy próbálom megmenteni, ami reménytelen. Pedig nem vagytok azok, csak baromkodtok - mondom meg keményen a véleményem most is. - Mi nehéz? - kérdezem értetlenül. Nem tudom ezt a kérdését most hova tenni és megnézem, mit írt az a másik gyogyós. Letekerem a végére, hogy csak az látszon, hogy sajnálja, köszöni, meg a vallomásai, azzal átnyújtom Yoshiminek. - Ha ezek után is ennyit bénáztok, kerítek valami fenyítőeszközt és addig kínozlak vele titeket, míg bele nem fáradok - közlöm fenyegetően a sráccal, aztán elterülök a szőnyegen. Ahogy látom, Yoshi megnézi az sms-t és remegő kézzel teszi le a mobilt a földre, mielőtt leejtené. Látszik, hogy ideges, ugyanakkor valami boldogságféle is sugárzik belőle.

- Imádlak - tör ki belőle végül az érzelem is, ezen pedig elvigyorodom. - Köszönöm. És mi nehéz? Az, hogy állandóan húzzuk egymás agyát, hogy mindig történik valami és sosem tudom, hogy éppen jó vagy rossz. De most helyrehozzuk! Biztos vagyok benne, hogy sikerül. Deon, csodás vagy! - Egyértelmű, hogy nincs teljesen magánál és nem tud mit kezdeni az érzéseivel, a hangján még azt is hallom, hogy sír. Simogatja az egóm, hogy imád és csodásnak tart, de még magammal is poénkodom ezzel, mintsem hiú örömöt éreznék. - Ha most visszakapom, soha többet nem hagyom, hogy elmenjen és sosem menekülök többet.

- Úgy legyen - mondom szigorúan, de már mosolygok. - Tiszta hülye vagy - jegyzem meg neki nevetve. - Szerintem azért ennyire nem kiszámíthatlan Jeremy. Meg kell figyelni, mi iránt hogyan érez és utána kiszámítható, nagyjából hogy fog reagálni. Érzékeny, impulzív, hajlamos túlságosan elragadtatni magát, ezért figyelni kell, mit hogyan mond neki az ember. Nem érdemes terelni, sminkelni, vagy hazudni neki, mert látja, vagy rá fog jönni, sokkal könnyebb megmondani neki, erre nem válaszolok, ezt nem mondom meg és ha kérdezi, hogy miért, akkor azt mondani, hogy azért, mert nem akarok és pont, mert ha őszintén és határozottan mondod ezt meg neki, akkor el fogja fogadni. De ha nem vagy határozott, kibillent az egyensúlyodból és végül már te se fogod tudni, hol áll a fejed. Hidd el, Jeremy semmi ahhoz képest, ami ilyen játszmákban az alvilágban vár, úgyhogy ha nem is vagyok biztos abban, amit mondasz vagy akarsz, akkor is add el magad, tégy úgy - tanácsolom őszintén. - Miért vagy bizonytalan? Mi bizonytalanít el? Vagy egyáltalán... min tudtok ennyit bénázni? - kérdezősködöm a plafont bámulva.

- Nem tudom - árulja el. - Igazából... mindig bennem van az érzés, hogy egyszer itt hagy. Néha olyan velem, mintha éppen búcsúzkodni akarna és bennem van az érzés, hogy ha kimegy, nem jön vissza többet. Nem tudom, miért van így, talán hülyeség, de tényleg ezt közvetíti időnként, ez pedig félelemmel tölt el. Nekem fájt, mikor azt mondta, hogy ha úgy alakul, akkor nem fog nemet mondani jó szexre. Ez valami olyan, amit meg én viselek el nehezen, hogy nem hűséges és ezek szerint nem vagyok elég neki. Ez bizonytalanít el, hogy talán nem fogom tudni megtartani magam mellett, mert majd jön egy jobb, aki csak egy kis szexnek indul, aztán nem csak az lesz belőle. A többit meg, fogalmam sincs, azt Jeremytől kérdezd.

- Jeremy ugyanúgy gondolkodik a hűségről, mint Tatsuki. Mindketten simán dugnak mással, mint akit szeretnek. Nem azért, mert az, akivel együttvannak, nem elég nekik, hanem mert a pillanat hevében döntenek. Ha megfigyeled, Jeremy tojik mindenkire, pedig sokan lesegetik a fenekét - árulom el, bár szerintem ezt Yoshi is tudja, észrevette már. - Felesleges féltékenynek lenni, mert nincs mire. Számára, ha mással megy el, az csak szex, de én úgy vettem észre, már csak azokra tud rákattanni, akik fontosak neki. Mint Tatsuki, akivel ez valami bizalmi dologgal függ össze. Mintha ezzel erősítené meg vagy jelezné a pirszingesem számára, hogy milyen mély a bizalma - magyarázom. - Mondtam szerintem azt neked, hogy Tatsuki mindenkit a markába vesz, akivel komolyak a szándékai. Azt akarja, hogy bízzon benne Jeremy. Ha megfélemlíteni akarta volna, a srác rettegne tőle, de nem, neki az a bizalom kellett, amivel Jeremy fordul felé. Hogy beültetéseket adhasson neki, hozzá forduljon, ha gondja van, számítson rá, satöbbi. Ez függés és nem függés egyszerre, megmagyarázni sokkal nehezebb, mint benne lenni - mondom meg őszintén. - Ha még mindig az bánt, hogy néhanapján tolnak egy menetet Tatsukival... Ez kábé annyi nekik, mintha elszívnának közösen egy cigit. Annyira semmis, ugyanakkor Jeremy kapcsolja hozzá a bizalmat, hiszen akárkinek nem hagyná, amit Tatsuki tesz szex közben vagy címén. Ez így... nagyon emészthetetlen, bonyolult vagy érthetetlen? - kérdezem meg őszintén.

- Nem, ezt értem, azt hiszem - válaszol komolyan, ugyanakkor megfontolja, hogyan folytassa. - Nem ezzel van a baj, ebbe talán bele tudok törődni, legalábbis próbálok. Tény, hogy rosszul viselem, hogy más is látja úgy, mint én. Én ezt... szóval engem nem így neveltek, még ha nem is jól, de erre biztosan nem. Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy másé is, ha csak néha és ha neki nem is jelent sokat. Mi lesz, ha egyszer fog? Ha valaki olyannal akad össze, aki ezzel megfogja? Rendben van, Tatsukival kell neki ez ahhoz, hogy bízni tudjon, ezt már talán elfogadtam teljesen. De mi lesz, ha nem csak vele dug félre, hanem mással is? - Mint mondjuk velem? - Vagy ha egy ilyen rosszul sül el, vagy túl jól? Ez engem emészt, pláne, hogy nekem a szex együtt jár a hűséggel. Azt mondtam, el tudom fogadni, megpróbáltam, de nagyon nehezen megy. Ami a legfurább, hogy simán bevédtem Raktari előtt nagyjából azzal a szöveggel, amivel te most nekem, csak... talán sosem hittem el. - Szégyelli magát ezért, de végül nagyot sóhajtva vállat von. Nem gondolkodom, megint csak mondom, ami jön.

- Jeremy és Tatsuki szívben hűséges. Nem számít, ki mit tud az ágyban, milyen jó szerető, mennyire fel bírja húzni, mennyire kívánatos, ezek semmit sem érnek és sosem láthatja őket más úgy, ahogy a szerelmük - jelentem ki magabiztosan. - Jeremy sosem adná magát senki másnak rajtad kívül úgy, ahogy. Hűséges hozzád, csak nem úgy, hogy mással nem szexel, hanem hogy mással úgy nem, ahogy veled. Nem is tudna, mert veled azért más minden, mert szeret téged - magyarázom el. - Szoktunk beszélgetni ilyesmikről is - vallom be - és nemhogy nem panaszkodott rád, hanem mindig az jött le, hogy kifejezetten szeret veled szexelni. Hiányolta korábban a vadságot, a perverzséget, azt, hogy játssz vele, de egy olyan szabad szexualitású, nagyétvágyú, szenvedélyes sráctól, mint ő, nekem ez normálisnak tűnik. Meg... ez szerintem azt fejezi ki, hogy a két fél maximálisan bízik egymásban, merhet és mer megtenni dolgokat a másikkal... szabadságot és sokszínűséget...

- Sosem bántanám - mondja szelíden. - Éppen ezért tényleg már szinte túlontúl gyengéd voltam vele, de ezt megbeszéltük és változtattunk. Kellett is szerintem és most már sok mindenen túlvagyunk. Azt is tudom, hogy vannak dolgok, amiket csak nekem enged és csak velem tesz meg. Ebbe kapaszkodom - vallja be halkan. - Csak... Ígérd meg, hogy nem röhögsz ki! - kéri, de látszik, hogy komolyan, én pedig elcsodálkozom, de felmutatom a hüvelykujjam, jelezve, hogy belemegyek az alkuba. - Nem tudok megbirkózni azzal, hogy más is hallja nyögni, hogy más is csókolja, hogy mást is simogat, gyötör, vagy hogy mondjuk mást szop le. Ezekkel nem tudok mit kezdeni. Inkább bele sem akarok gondolni, de azért benne van a pakliban. - Cseppet sincs nevethetnékem.

- Nem is akarja, hogy bántsd - mondom őszintén. - Izgatják dolgok, amik nem épp simogatóak, de ezeket majd elmondja, ha akarja. De azok nem bántások és főleg nem úgy, ahogy ő vágyik rá - kötöm ki komolyan. - Ezeket neki kellene elmondanod. Én megértem, de mégis csak ő az, aki ezekről másképp gondolkodik, ezért én nem tudok sem a védőügyvédje, sem a vádlója lenni ezek miatt. Én sem akarom, hogy Asame mást megdugjon, megenné a józan eszem a féltékenység, az irigység és a düh - árulom el. - Én kibírhatatlan lennék, ha szajhát tartana a házban, abban holt biztos vagyok.

- Elmondtam neki - vonja meg megint a vállát. - Szerinte túlreagálom, és ez semmit nem jelent. Azt kérdezte, miért nem azt értékelem, amit nekem ad... Meg azt, hogy ő sosem mondta, hogy én nem lehetek mással. - Ahogy ezt mondja, megborzong. - Bár azt is hozzátette, hogy tudja, hogy ez nekem nem így megy. - Nehéz úgy Yoshimi mellé állni, hogy én is tehetek róla, hogy a fiúja nem hűséges hozzá, hogy én is megdugtam. Nem joggal értenék vele egyet és nem akarom azt hazudni, hogy szerintem valamiben nincs igaza, miközben tudom, hogy mindent helyesen állít. Ettől függetlenül kussolok arról, ami köztünk történt, mert Jeremy reszortja megosztani a pasijával azt, hogy kivel megy el, meg félek is, hogy Yoshi valami miatt berág rám és megmondja Asaménak. Úgy beszéltük meg Jeremyvel, hogy nem mondjuk el senkinek, hogy lefeküdtünk egymásnak, az a legokosabb.

- Hát... érdemes lenne elkezdeni húzni az agyát, de keményen. Hogy gondoltál rá. De nem Raktarival! Eszedbe se jusson őt választani lehetséges áldozatként még úgy sem, hogy valójában sosem nyúlnál hozzá! - figyelmeztetem. - Válassz valakit, aki tényleg tetszik neked és duruzsold bele a fülébe, hogy el fogsz vele menni, mert kívánod és amit neki szabad, azt neked is, satöbbi és áruld el, mit akarsz vele csinálni. Ha nem hatja meg, szerintem jobb, ha feladod, hogy ne szexeljen mással is, ha viszont bekapja a csalit, el fog kezdeni változtatni. Eléggé rizikós játszma, könnyen pofára lehet vele esni, szóval arra is készülj fel, hogy azt mondja, hogy oké, menj, érezd jól magad, aztán gyere vissza! - kérem újra figyelmeztetéssel ellátva őt. Szerintem Jeremy ki fog akadni, ha felmerül benne a félsz, hogy Yoshimi is képes mással dugni és esetleg más is tapasztalja, milyen az ágyban, vagy csak maga a gondolat, hogy tartana mellette alkalmi partnert. - Ne legyél túl direkt, sminkeld ki, burkold selyembe ezt az egészet. Legyen hiteles, hogy te ezen gondolkodsz, azt tervezed, mert ha rájön, hogy kamuzol, elbuktad az egészet.

- Szóval szerinted működhet az, hogy féltékennyé tegyem? - kérdezi kicsit hitetlenkedve. - Egyébként eszembe nem jutna Raktarival, végre valamelyest megbékéltek egymással talán. És mit csinálok, ha fáj neki? - kérdezi komolyan. - Bár azt sem tudom, akkor mi lenne, ha azt mondaná, menjek... Nem tudom, melyik lenne a rosszabb - vallja be végül.

- Egy próbát megér, nem? - kérdezem talán egy kicsit könnyelműen. - Ha fáj neki, akkor rákérdezel, hogy biztos nem baj-e, akarja-e, hogy lemondj róla. Ha igent rebeg, akkor úgy csinálsz, mintha lemondanál róla, ha nemet, akkor egyelőre hagyod a témát, majd később felhozod, hogy de biztos-e benne. Nem olyan magabiztos sokszor, sőt, szóval könnyű eltántorítani - mondom komolyan. - Ne sugalld neki ezek után, hogy neki is fel kéne hagynia a másokkal való keféléssel, ha bejön a tippem, már ennyi elég lesz, hogy átértékeljen egy csomó mindent. Ha sugallod vagy mondod neki, hogy ez neked is így esik, hogy fáj vagy ijeszt, esetleg ultimátumot adsz, hogy csak akkor nem, ha ő sem, zsarolásnak, rászedésnek fogja fel és kihátrál, ellök. Legyél okos - kérem csendesen. - Szerintem nem bonyolult így gondolkodni. Vagy igen? - kérdezem meg, hátha ő nem osztja a véleményemet. - Ha meg azt mondja, hogy menj, ez van, nem hiszem, hogy nagyon tudsz bármit is tenni.

- Nem bonyolult, én is így gondolkodnék. De vajon ő is? - kérdezi meg halkan. - Nem akarom bántani, sem zsarolni, azzal nem megyek semmire és megint itt kötünk ki, márpedig ez így nem oké. Szétszedjük egymást lassan. Egyébként... - Azt hiszem, hezitál, én pedig megint türelmesen várok. - Én arra gondoltam korábban, hogy ráveszem egy hármasra, vagyis megkérdezem, hogy nem akarja-e kipróbálni, mert hogy én mennyire szeretném - túlozza el a szót. - Hátha észbe kap, ha bekerül egy harmadik a képbe, csak sosem mertem megtenni. Egyébként elég hidegzuhany lenne, ha azt mondaná, “Menj csak!” - Gondolom...

- A hármas tetszetős ötlet számára - bukik ki belőlem. - Igazából szerintem jó ötlet, mert látnád a különbséget, hogy veled és mással hogy bánik, ő pedig úgy kapná meg a változatosságot, hogy az nem megcsalás, hanem még izgató is.

- Nem tudom, hogy abban az esetben is így gondolná-e, ha még egy ukét kapna maga mellé - mondja halkan, mire elkuncogom magam. Jól van, Yoshi, tanulsz... - Ugyanakkor nem tudom, hogy azt mondjuk végig tudnám-e nézni, hogy másé legyen. Szerintem nem, úgyhogy ez szóba sem jöhet, de a másik változat akár... Egyszer beleférne, ha használna a dolog. Ami azt illeti, ez szerintem is izgató - mosolyodik el nagyon halványan. - Aztán meglátnánk, ki mit és hogyan kezel.

- Ja, az tuti. A hármasnak szerintem is van egy feelingje - jegyzem azért meg. - Viszont a szex ne eszköz legyen köztetek. Ne azért válaszd ezt, mert az a célod, hogy Jeremy vagy te lássátok a másik reakcióit, hanem azért, mert ezt szeretnétek, kíváncsiak vagytok egy ilyen élményre. Ha félresikerül, vagy nem jön be a számításotok, a pofára esés már három embert érint, szóval na... érted.

- Igen, értelek - mondja halkan. - Mikor ez nekem eszembe jutott, akkor még igazából csak dugni jártunk össze Jeremyvel, bár én már teljesen belé voltam esve. Nem tudom, kíváncsi voltam és szabadelvű volt, így nem láttam akadályát. Aztán végül nem kérdeztem meg, nem tudom, miért, de inkább nem, ugyanakkor kíváncsi is vagyok rá, mert... Jó! Én is perverz vagyok valamilyen szinten, csak Jeremyvel akartam finom lenni mindig, hogy nehogy az legyen, mint korábban, vagy úgy érezze. - Asame is itt cseszte el egy kicsit. - De alapvető kíváncsiság szerintem mindenkiben van. Meg... ez megint csak furcsa, de én kipróbálnám, milyen lehet alul. - Hát ööö... Kezd elmenni ez a beszélgetés egy elég bizalmasba, amitől valahogy furán érzem magam. Nem gondoltam volna, hogy Yoshimi ilyenekről akarna velem beszélni, vagy megtenné.

- Mondtad neki? Mármint a szerepcserés kíváncsiságod - teszem nyilvánvalóra, mire gondolok. Jeremy tipikus uke, el sem tudnám képzelni semeként, szóval ez nekem elég fura, de majd beviszem neki ezt a kérdést, mert most már érdekel, hogy áll ehhez hozzá.

- Nem - vallja be. - A kölyök egyértelművé tette már az elején, hogy felesleges lenne ilyet kérnem. Legalábbis én így éreztem, szóval meg sem próbáltam.

- Nem akartalak azzal letörni, hogy Jeremy szerintem tipikus uke, meg fenntartottam a tévedés jogát, de ezek szerint nem csalt az emberismeretem. Hármas! - vágom rá erre is a megoldást egyszerűen.

- Tisztában vagyok vele, hogy Jeremy az, de ez engem nem zavar egy cseppet sem. A hármas meg... mostanában sokat agyalok rajta, ami talán hiba... De... ennek ellenére igen, elgondolkodtam rajta, csak nem tudom, ki lehetne a harmadik. Ez nekem nem egyszerű kérdés, mert idegennel elég nehéz lenne. Pedig kacérkodtam mindigis a gondolattal.

- Nem hiszem, hogy hiba lenne, főleg, ha megbeszélitek ezt az egészet. Együtt válasszatok, miután megállapodtatok, hogy seme vagy uke lesz a harmadik, úgy fair. Azt tökre megértem, hogy idegennel nem menne - vallom be.

- Nem tudom, előbb béküljünk ki, aztán meglátjuk. - Egyetértek. - A többi kialakul még, végülis akkor lesz időnk, mint a tenger ilyeneken gondolkodni. Nagyon lesokkoltalak?

- Mivel kellett volna? - kérdezek vissza csodálkozva. Felülök, hogy lássuk egymás képét és egy halvány mosolyt is megeresztek. - Nem könnyen és nem mindenkivel beszélek a szexről. A srácokkal, ha többen vagyunk, poénkodunk inkább, vagy perverzkedünk, hecceljük egymást, ha viszont ketten, akkor azért bővebben, őszintébben beszélgetünk. Jeremyvel például nagyon szeretek ilyenekről dumálni - árulom el -, mert nem tart furának vagy nevetségesnek semmiért.

- Azt hiszem, elég sokat tapasztalt ahhoz, hogy nagyon sok mindent ne tekintsen furának. Engem is meg tudott lepni néha azzal, ahogyan a dolgokról gondolkodik - árulja el mosolyogva. Egyet kell vele értenem, az ABC sorrendes csóka szerintem határozottan beteges és rémisztő volt a maga nemében. - Igazából még mindig a munkaadóm vagy - tér át komolyabbra. He? Ez most hogy jön ide? Meglepett grimaszt vágok és felvonom a szemöldököm. -, szóval azért ez nem teljesen természetes. Csak... ez önző dolog, de jelen helyzetben senkivel nem tudok beszélni ezekről.

- Hagyd már ezt a baromságot! Ha nem lenne igazam, amikor kifakadok, rohadtul elfogadnám, ha leugatsz - közlöm vele. - Akkor vagyok a munkaadód, amikor meg kell csinálnod valamit, amit mondok, testőrként helyt kell állnod, meg ilyenek. Ez most magán jellegű beszélgetés, szóval nem számít semmilyen rang - közlöm nyíltan, határozottan. - Egyébként szerintem nekem bármikor lehet ellentmondani, kell egy meggyőző érv, vagy egy kötélidegzet, mert én aztán nekiállok megvívni, veszekedni, harcolni - mondom elvigyorodva. - Meg amúgy érezni szerintem, mikor van az, hogy ellenállsz, beletaposlak a földbe - jegyzem meg lazán. Ha valamit akarok, azt szokták tudni az emberek, mert nem ismerek nemet. - Viszont szívesen beszélgetek és ha nem feszegetsz olyasmit, amiről rohadtul nem szeretnék beszélni, akkor ez nem is fog változni. Kíváncsi is vagyok és szeretem a kérdéseket is.

- Ez nekem olyan téma, amit kevés emberrel beszélek ki - vallja be. - Korábban Raktarival folytak az eszmecserék, de mióta Jeremy a képben van és tudom, mit érez, azóta próbálom őt kímélni ezzel. Nem hiszem, hogy jól jönne ki. Terukiról szó sem lehet, ha már csak annyit mondok, hogy megcsókoltam, kiszalad a világból, másban meg nem bízom meg ennyire - mondja halvány mosollyal. Bennem ezek szerint igen, ami megtisztelő. - Szóval szereted a kérdéseket, meg a beszélgetést. - Mennyi ideje is ismer? Csúnya, ha csak most koppan le neki, hogy nagyon sokat bírok pofázni és nagy élvezettel is teszem. - Akkor ebben hasonlítasz Jeremyre. Furcsa kölykök vagytok ti azért.

- Miért vagyunk furcsák? És főleg azért miért, mert hasonlítunk vagy mert szeretünk kérdezni, válaszolni, beszélgetni? - teszem fel a kérdést. - Én Jeremyvel nagyon szívesen beszélek szexről, valahogy nagyon megvan a közös hang, nagyon egy húron pendülünk. Shinjivel is szeretek erről beszélni, tetszik, hogy nyílt, komoly és megmondja a véleményét bármiről. Kazuval mókás, Yoruval inkább perverz, ha pedig ketten együtt vannak, sokkoló és röhögőgörcs-veszélyes.

- Az a furcsa, hogy mindketten ekkora szájjal rendelkeztek és nem féltek feltenni semmilyen kérdést sem. Ez nekem bejön - vallja be. - Nem sok ember képes zavarba hozni, de Jeremy igen és szerintem te is. Furcsa az is, hogy ennyire kijöttök egymással, meg mertem volna esküdni, hogy mire ide jutunk, hadban fogtok állni egymással. Nem tudom, miért, talán mert sokban hasonlítotok. De örülök, hogy van valaki mellette, aki tényleg a barátja minden hátsó szándék nélkül.

- Eléggé benne volt a pakliban, hogy esküdt ellenségek leszünk - mondom meg őszintén, hiszen éreztem a feszültséget közöttünk. - Mint Keiyuuval. De én úgy vagyok vele, hogy adok egy lehetőséget a másiknak, hogy válasszon, harcolni akar velem, vagy haverkodni. Mindkettőben tudok jó lenni, de ellenségnek nem kívánnám magam, az tuti, barátnak viszont szerintem elég jó vagyok - osztom meg a véleményemet. - Sose féltem kinyitni a szám, mindig ólajtó pofám volt és mindenki, aki most szeret és én őt, kedvel és viszont, azt annak segítségével értem el. Volt, akivel előtte veszekedni kellett, volt, akit meg kellett sérteni, volt, akinek közölni kellett, hogy leszarom őt, de ha unja a banánt és normálisan is hozzá tud állni a kérdéshez, fordulhat hozzám, meg ilyenek. Jeremyvel órákat vagyunk képesek átbeszélni. Szerintem ha egyszer pizsiben leülnénk, hogy fáradtságig dumálunk, aztán mászunk át a párunkhoz, át bírnánk beszélgetni az éjszakát, aztán reggel egymáson és magunkon röhögnénk, hogy mennyire fáradtak, kókadtak, kómásak vagyunk - jelentem ki kuncogva. - Riaszt a gondolat, mennyire képesek lennénk utálni és kínozni egymást, ha nem csípnénk a másik fejét. Példátlan gyűlölködés lenne heves összecsapásokkal és Asaménak meg Tatsukinak éles fejfájásokkal.

- Az feltűnt, hogy sokat tudtok beszélni, azért az a közel öt óra sem volt semmi, amíg festett és fogadjunk, hogy be nem állt a szátok - mosolyodik el azért. - Én örülök, hogy nem vagytok ellenségek. Nagyon hevesek lennétek egymás ellen, akkor ott nem állnátok meg és szerintem sokszor tépnétek meg egymást. - Hajjaj, az nem kifejezés! - De ez így sokkal jobb. Köszönöm, hogy vigyázol rá - teszi hozzá őszintén.

- Szerintem több volt, vagy hét - mondom utánagondolva, de már cseppet sem vagyok biztos benne. - Naná, hogy! - vágom rá lelkesen, aztán felállok és odaülök Yoshimi mellé, mert már hiányzik a hátamnak a támaszték. - Mondom, ölnénk egymást. Val'szeg szavakkal elsősorban, de én nem vagyok rest lerúgni a másik fejét, nekiugrani a torkának, vagy megtépni. Elég sok ilyen ügyem volt, suliból is ki akartak csapni párszor. Harmadikról lógattam is ki egyetemista csajt, törtem ujjakat, rúgtam ki fogat szórakozóhelyen, Tatsuki vállán is mai napig ott a fognyomom, szóval válogatott fegyvertáram volt és van - mesélem vigyorogva. - Nagyon szeretem Jeremyt, így én is nagyon örülök, hogy barátok vagyunk. Ellenségnek nem lenne ennyire jó - vallom be őszintén, mosolyogva. - Nem kell megköszönni, ez természetes. A barátaimra és arra, akit szeretek, vigyázok.

- Az tuti, de akkor ugye tudod, hogy nekem meg ketté kéne szakadni? - vigyorodik el. - Asame testőre, meg Jeremy kutyája... Remekül nézne ki, ha magamat csépelném a harcban. - Látszik, hogy most poénkodik és feloldódott csendesen, de azért megint komolyra vált. - Szerinted mikor jön haza? Vagy nem is ma akar velem beszélni?

- Te figyu! Szeretnéd, hogy megverjelek? - kérdezem meg tőle úgy, hogy belenézek a szemébe. - Még egy ilyen hülye kérdés és komolyan mondom, laposra klopfolom az okos fejecskédet.

- Most éppen miért akarsz kiklopfolni? - kérdezi meg, de elmosolyodik. - Csak kezdek ideges lenni - vallja be. - Mint az első randik előtt szokás... Pedig azért kisfiú már rég nem vagyok.

- Szú-szá - nyugtatom elvigyorodva. - Szerintem ma fogtok beszélni. - Sikerült sejtelmesen előadnom ezt, Yoshi meg érti, ahogy akarja. Úgyis tudom, hogy megbeszélik, hogy hülyék voltak, szeretik egymást, aztán kifulladásig szeretkeznek. Annyira tipikus... - Eléggé kivolt, mikor a szalonba akart menni és nem is jó érzés ott lenni Tatsuki nélkül - mondom meg az őszintét. - Minden úgy van, ahogy ő hagyta, szinte várod, hogy megérkezzen, aztán amikor szembesülsz azzal, hogy a kajamaradék a hűtőben igazából már egy penésztelep és tudod, hogy ő ilyet soha nem bírna elviselni, rájössz, hogy nem járt ott és nem is fog. Nem tudod, hogy csak még egy hetet kell várnod, vagy egy évet, vagy egy örökkévalóságot, ahogy azt se, hogy ha hátramennél a szobájába és ott találnád vérbe fagyva, hogy élnéd túl. Persze nincs ott, semmi jele annak, hogy a Kitamurával vívott háború óta ott, a lakásán, vagy bárhol, ahol előfordulhatna, járt. Nyomtalanul eltűnt Bakarival együtt - mesélem el komoran, magam elé bámulva, szorító mellkassal, nehezülő szívvel. Yoshi megpróbál átkarolni, csak a szemem sarkából látom, s noha először az ösztönös reakció lép életbe, a vérmegfagyás és azon lehetőségének lefuttatása az agyamban, hogyan védjem ki és intézzek ellentámadást, végül mégsem mozdulok, hagyom, hogy megpróbáljon vigasztalni. Nem könnyű, kicsit furcsán, talán hülyén érzem magam, de nyugton maradok.

- Akkor lesz vele dolgom, de ne aggódj, vigyázok rá. Nem fogom még egyszer megbántani, ha most visszakapom. De te sem vagy sokkal jobban - jegyzi meg lepislogva rám. - Tudok segíteni?

- Ne is, mert kinyírlak - mondom neki halvány, zavarodott mosollyal, sandítva Yoshira. Viccesek lehetünk kívülről nézve. Mindketten a fal tövében ücsörgünk, ő átkarol, egymásra lesekedünk, mint az ügyetlen szerelmesek, közben semmiféle ilyesmi nincs rajtunk, inkább két ügyetlen töknek tűnhetünk, közöttünk egy telefon. - Nem, nem tudsz - felelek őszintén. - Hiányzik, félek, hogy meghalt, várom vissza, izgulok, hogy mi van vele, miért nem jelentkezik, miért nem lehet elérni... hogy ÉN miért nem tudom elérni... - Könnybe lábad a szemem, de erős leszek, nem akarok sírni. - Aggódom, idegeskedem... Nem tudom, mindig máshogy érzek. Van, hogy szétvet az indulat és muszáj hajtanom, van, hogy muszáj valakivel egy légtérben lennem, van, hogy csak sírni van erőm és kedvem, van, hogy megihlet ez az egész és írok, firkálok... Majd ha végre lesz valami biztos, talán nem fogok ennyire csapongani.

- Nem csak te csapongsz, Jeremy is - mondja halkan. - Az első pár napban meg főleg. Hol teljesen nyugodt volt, hol mint az amnéziás, hol ideges, hol sírt, hol verekedett, hol rajzolt. Megdöbbentő volt. De most már lassan ki fog derülni valami, ki kell neki. Nem tudom, mi, de bizonytalanság hármótokat öli meg, mert Shinji is szenved rendesen. Helyre fog jönni minden, csak bízz benne! - Őszintén így gondolja, ez érződik a hangján, én pedig egyszerre szeretnék bízni és félek a koppanástól. - Nem lesz semmi baj.

- Tudom. Tisztában vagyok azzal, hogy Jeremy is csapong, ugyanolyan bolond, mint én, ahogy azzal is, hogy Shinji csendesen, visszavonultan szenved. Annak ellenére, hogy nem nagyon jó most nekünk együtt, azért ránézünk egymásra. Nem akarjuk cserbenhagyni a másikat, csak valahogy... nem vagyunk jó hatással a másikra - vallom be szomorúan. - Hagyjuk ezt, jó? - Igen, most menekülök, mert nem akarok megint kibukni és sírni, bármilyen közel is állok hozzá.

- Ha ezt érzed jónak, rendben - fogadja el a kérésemet. - Akkor inkább azt mondd el nekem, hogy mik a terveid holnapra. Vagy nem tudom... Akarsz egyáltalán beszélgetni még?

- Nem - felelem tök komolyan. - Némasági fogadalmat teszek. A következő öt másodpercre.


Egy.

Kettő.

Három.

Négy.

Öt.

- Most, hogy ezen túlvagyok, újra beszélhetünk - közlöm vele fapofával, azzal elröhögöm magam. Szívni fogom a vérét a hülye kérdései miatt, aztán vagy leszokik róluk, vagy bevallja, hogy mazochista. - Tervek holnapra? Nincsenek. Val'szeg felkelek, reggeli, dojo, zuhany, kis pihi, ebéd, szuszogás és szabadfoglalkozás, estefele megint edzés, zuhany, vacsi, alvás. De ami jön, nem t’om.

- Megnyugodtam, hogy te sem vagy normális - neveti el magát. - Mit szólnál a szabadfoglalkozás alatt egy kis játékhoz? - kérdez rá nyíltan. Hmm... Miféléhez? Val'szeg én vagyok piszkos fantáziájú, de azok után, hogy ma a hármasról fecsegtünk, valami perverz jut először eszembe. - Találtam egy társasjátékot otthon és Jeremynek bejött a dolog, egész jól lekötötte. Ha szeretnél, csatlakozz hozzánk. Szerintem ha kibékülünk, akkor az a kör sem marad ki. Raktari is szokott néha jönni, ha nem szolgálatos. Nos?

- Remélem, nem most állapítottad meg először, hogy kattant vagyok, mert akkor javasolni fogom Ryuunak vagy Asaménak, hogy küldjenek el elmeorvoshoz - heccelem a srácot. - Szívesen játszom veletek - megyek végül bele a kicsit sem piszkos vagy perverz játékba.

- Nem, de neked először ismertem el - kuncogja el magát. - Ha meg nagyon unatkozunk, kártyám is van, max átcsapunk vetkőzős pókerbe - heccel vissza.

- Ha Asame is beszállhat... - közlöm ördögi vigyorral.

- Felőlem - kuncogja el magát. - Bár megnézném, hogy hogy kártyázza le a gatyánkat is.

- Szerintem mind meglepődnénk, ha lazán kigombolt ingben, nadrágban virítana, mi meg már azért rimánkodnánk, hogy kegyelmet kapjunk - szállok be a fantáziálásba nevetgélve. - Majd felvetem neki az ötletet, kíváncsi vagyok, milyen képet vág és belemegy-e.

- Én is erre a végkimenetelre számítok - kuncogja el magát. - De ha belemegy, akkor... húúú... nem tudom, csak furcsa lenne. - Érezhető, hogy ez zavarba hozza. - Azért kíváncsi lennék.

- Belemenne. A poén kedvéért. De nem csinálná meg - mondom őszintén. - Nem bratyizik a testőrökkel, ami tök érthető is. Egy ilyen kártyapartin val'szeg szólóban nyomnám.

- Akkor az nem lenne hosszú - mosolyodik el halványan. - Ha már csak a miénkből indulok ki.

- Meginvitálom a srácokat, szerintem belemennének - ajánlom meg széles vigyorral.

- Ez nem is hangzik rosszul, de vigyázz, Jeremy nem olyan rossz benne, mint az ember hinné - mondja komolyságot erőltetve magára. - Ő még full fel volt öltözve, rajtam már kábé csak zokni volt.

- Zokni? Kiábrándító - mondom fintorogva, aztán elröhögöm magam. - Szerintem Yoru nagy kártyás, de val'szeg Kazunak sem lesz ismeretlen a póker. Ha Shin is belemegy, amit egyelőre kétlek, de azért megkérdezem, akkor Jeremynek lesz bőven ellenfele.

- Az sem sokáig maradt, aztán meg persze valahogy a kártyák már nem voltak olyan fontosak - kuncogja el magát megint. Na ja... Csodálkoztam volna, ha Jeremy társaságában nem kerül elő valamilyen formában a szex, főleg Yoshival közösen. - Kíváncsi lennék azért, hogy ki vesztené el először a ruháit... ahogy ismerem magam, én. Tényleg ki kéne próbálni egyszer, megvan a feelingje és ha sokan vagyunk, akkor azért tovább tart. - Nem árulom el Yoshinak, hogy fingom sincs a pókerről, nem volt alkalmam megtanulni, tehát nem olyan biztos az, hogy ő lenne alulöltözött a leghamarabb. Abban már cseppet sem vagyok biztos, hogy bevállalnám, hogy meztelenre vetkőzöm mindenki előtt, de azt sem, hogy nem. Passz, helyzet hoz, feeling igazít. Lehet, meg kéne kérnem Asamét, hogy tanítson meg pókerezni, aztán játsszuk a vetkőzős fajtáját.

- Izgalmas parti lesz - mondom elvigyorodva, majd egyszerűen eltávolítom magamról a mancsát, mert már nincs bajom, ez a fajta közelség pedig egyelőre mindenképp zavar. Noha kétlem, hogy Yoshi be merne próbálkozni nálam, azért megfordul a fejemben és biztos vagyok benne, hogy nem köszönné meg magának, ha erre kerülne sor. Nem Asame miatt, én verném el. - Addig gyakorolj - biztatom széles vigyorral. - Még a végén, mire összeszervezem, profi leszel.

- Én gyakorolnék, de van egy tök, aki valahogy mindig elvonja a figyelmem a kártyákról - mosolyodik el és nyújtózkodik egyet. - Ahhoz képest, hogy honnan indult ez a beszélgetés, bizarr vége lesz lassan - kuncogja el magát. - Köszönöm, hogy foglalkozol ilyenekkel - mondja komolyan, őszintén, én meg vállat vonok.

- Te szegény, most nagyon sajnállak - epéskedem vele heccelődve. - Kérj meg másokat. Új fej, új gondolkodás - biztatom könnyedén. - Amíg mondandóm van, én irányítom a beszélgetést, utána hagyom magam sodorni. Nekem nyolc a téma, ha valami nem oké vele, arról valamilyen módon tájékoztatom a másikat. Ennyi. Van most munkád?

- Jelen pillanatban nincs, éjjel megcsináltam mindent, újat meg még nem kaptam - mondja komolyan. - Ha már nem alszom, legalább haszna legyen, tegnap egész nyugodtan aludt Jem, szóval nyugodtan dolgozhattam mellette. Miért?

- Csak megkérdeztem - felelem vállat vonva. - Ki fogsz nyúlni, ha se éjjel, se nappal nem alszol - mondom neki komolyan. - Zavarna, ha Raktari bepasizna? - kérdezem meg gondosan elkerülve Yoshimi pillantását.

- Tudom, de már nem tudok én sem nélküle aludni. Azért pár órát alszom napközben, ha mást nem, mert beájulok, de ezen túl nem nagyon működik a dolog - próbál megnyugtatni egy kicsit, aztán hosszabban gondolkodik el. - Nem tudom. Igen, azt hiszem az elején zavarna és biztosan tudni szeretném, ki az. De ha boldog lenne mellette, akkor nem zavarna már. Kicsit biztosan féltékeny lennék, ahogy szerintem ő is az Jeremyre, de ezen túl tudnék lendülni viszonylag gyorsan - válaszol őszintén.

- Érdekes az, ahogy iránta érzel - jegyzem meg csendesen. - Igazából... lappangva... bele vagy esve... ugye? - kockáztatom meg.

- Igen - válaszol hosszabb hallgatás után. - Nem csak lappangva igazából... vagy nem tudom... de azt igen, hogy van egy ilyen széthúznak érzés bennem. Olyan furcsa, mert ilyen nincs, de mégis azt érzem, hogy mindkettejüket szeretem.

- Szerintem lehet - jelentem ki csendesen -, Jeremy pedig tudja, hogy valahogy így van. Mondtad, hogy olyan, mintha búcsúzna mindig - emlegetem fel - és ez nagyon benne van, mert félt téged, jobban szeret annál, minthogy lekössön és sokszor próbált meg véget vetni a kapcsolatotoknak, hogy makulátlanul boldog lehess Raktarival. Jó lenne, ha beszélnétek erről, hogy ne legyen félreértés, ne higgye azt, hogy mással boldogabb lennél, ő nem tud neked mindent megadni, nem elég jó neked.

- Szóval azt mondod, hogy Jeremy el akart volna engedni? - kérdezi meglepetten. - Próbáltam ezt megbeszélni vele, de inkább menekült a téma elől, szóval ez nem volt megoldás, közben meg tudom, hogy Raktarival esélyem sem lenne, amíg azt érezné, hogy pótléknak kell, vagy utána se. Vagyis nem tudom... Egyébként meg tudod, nekem eszembe jutott, hogy vegyük be Raktarit, csak egyiküknek sem mertem felvetni és talán jobb is így.

- Háááááát... - Elkerekednek a szemeim és végiggondolom a helyzetet. - Én biztos nem szívesen csatlakoznék egy pároshoz harmadiknak, ha az egyikért esz a fene. Vagy pedig igen és utána belehalnék, hogy csak ennyi volt - árulom el őszintén. - Ez nagyon kockázatos, Raktari nagyon sérülhet - figyelmeztetem komolyan.

- Nem egy éjszakára gondoltam - vallja be. - De ez tudom, hogy hülyeség, szóval eszembe sem jutott bejelenteni.

- He?! - bukik ki belőlem. - Hát ez no comment...

- Tudom, hogy hülyeség, nem kell mondanod - mondja meg komolyan. Még jó. Kicsit kiakadtam ezen. - Csak megoldást próbáltam találni, akárhogy, de nem véletlenül maradtam inkább kussban, mert az ilyenek sosem futnak, ugyanakkor meg igenis bánom valahol, hogy nem tudtam korábban, mi a helyzet Raktarival, ez pedig ilyen furcsán kettős, de nem akarom bántani egyiküket sem, ezt nekem kell rendezni magamban.

- Ja - bököm ki neki, majd mikor felszólal köztünk a telefon, felveszem a földről és megnézem. - Ha nem jön be az a próba, és azt mondja Jeremy, hogy menj el nyugodtan mással... Nem, mert ez Raktarinak szar! - vágok magamnak közben, míg válaszolok. - Döntsd el, hogy melyiküket akarod, aztán a másikat hagyd szabadulni tőled! - Szinte utasítom Yoshit, olyan indulatok szállnak meg.

- Deon, nyugalom, azt csinálom, elengedem Raktarit - mondja komolyan. - Csak az van bennem, hogy mi van, ha... hangsúlyozom, ha nem jól választok és a másik helyesebb lenne. - Erre belemarkolok a hajamba. Megőrjít ez a srác! - Ez megint csak baromság, de én döntöttem és Jeremy mellett maradok. Igazából nem is értem, mit gondolkodom ezen, mert imádom őt és ha nem így lenne, akkor most nem lennék ennyire magam alatt, márpedig nekem eszembe sem jutott, hogy így maradjon és ha lecseng, kezdjünk Raktarival. Nem, én vissza akarom kapni Jeremyt, szóval csak én vagyok ilyen hülye barom, hogy ezen gondolkodom.

- Húsz perc múlva megtalálod a szobájában - adom le az infót, azzal felállok a srác mellől és ellökve magam a faltól szembe fordulok vele. - Az ilyen baromságokkal nagyon ki bírsz borítani a béketűrésemből - árulom el kertelés nélkül. - Legyél már hűségesebb a választásodhoz és biztosabb magadban! Én sem értem, mit agyalsz Raktarin, mikor neked Jeremy kell! - förmedek rá, azzal nem is hagyom szóhoz jutni, kiviharzom a szobából és rávágom az ajtót. A faszom kivan Yoshival néha.