6.

Deon

A zuhany alatt állva már szörnyen bánom, hogy összetörtem a csodakocsimat, rettenetesen rossz érzés. Nem tudnám megmagyarázni, hogy pontosan miért, mi miatt érzem rémesen magam, holott rohadtul élveztem, ahogy pár pillanatig zuhanunk, aztán az egész kocsi nagy robajjal belecsapódik az aszfaltba, megrázkódik, mégis megy tovább, mert nem engedem megállni, majd siklik és fordul. Kegyetlen izgalmas volt, el kéne gondolkodnom, hogy másfajta, kifejezetten kocsitörő és veszélyes versenyekre is bekönyörögjem magam, de gyanítom, az már cseppet sem lesz egyszerű. Asame nem engedne olyat csinálni, amiben meghalhatok, a srácok meg kitérnek a hitükből. Azért most már megfelelően be vagyok gyulladva, mi lesz, ha Shinji elővesz a Nissanom miatt. És groteszk módon várom is. El akarom neki mondani, mekkora királyság volt egy autóban két halálra rémült sráccal zuhanni, miközben az idősebb a nevem ordította, a másik levegőt is elfelejtett venni. Uhh... ilyenkor érzem, mennyire extrém szadista hajlamaim vannak és ilyenkor jut eszembe, mekkora mázli, hogy nem Tatsuki tanítványa, hanem Asame pártfogoltja vagyok elsősorban.


Elsöpröm a gondolatok további fonalait, mert nem akarok megint rágódni Tatsuki miatt. Úgy gondolom, hogy él, félek tőle, hogy meghalt, reménykedem és várom, hogy végre mozduljon ez az ügy előre, mert a várakozás és ez a kétségekkel tűzdelt helyzet kicsinál. Inkább emésztgetem tovább a mai napot, míg ázom a zuhany alatt.


Amiatt is furán érzem magam, hogy mennyire vágytam Jeremy csókjára. Nem igazán akartam többet, de azt nagyon. Nem múlt el a vonzás köztünk, képes ugyanazzal a hévvel megelevenedni, ahogy az az imént is megtörtént. Egyikünknek sem kellett volna sok, hogy a heves smárolás mellé tapizás, majd a másik módszeres befalása és egy frenetikus, szenvedélyes szex legyen. Pedig egyikünk sem akarta azt. Egy csók rendben volt, kettő és három is, talán egy fél óra csókolózás is az lett volna, de az, amilyenre most gondolok és az, amit műveltük, eléggé különbözik egymástól. Tudom, hogy meg lehetne csinálni Jeremyvel és epikus lenne, még azt is, hogy ágyon kéne feküdnünk, mert teljesen elvennénk egymás eszét, de hihetetlenül élveznénk. Az meg, ami történt... Határozottan érzem, hogy egy másik szituban egyikünk sem mondott volna nemet arra, hogy lefeküdjünk egymással, de a mai nem az volt, amit ne bánnánk később. Azért nem adom a testem, hogy bút feledtessen, csak azért nem kockáztatok, hogy biztos partnere legyen Jeremynek. Ha most érzelemmentes, laza kufircolásokat akar, arra én nem vagyok vevő, másrészt azután, hogy felismertem, Asamét súlyosan megbánthatom azzal, hogy összetörtem a Nissant, semmi mást nem akartam, minthogy odabújni hozzá, simogatni, a kedvére tenni. Jeremy utalt valami olyasmire, hogy amit tennem kell, hogy kiengeszteljem a yakuzámat, én nem is bánnám, de igazából most megviselne, ha szexrabszolga lennék a tettem miatt. Ez nem azt jelenti, hogy nem szívesen feküdnék le Asaméval, sőt, már vágyom arra, hogy az övé legyek, de ha nagyon szívózna, kínozna a kocsi miatt, lehet, hülyén jönne ki a számomra.


Elzárom a vizet, majd törölközőt kerítek és míg megtörölközöm, máson kezdek el gondolkodni. Jeremy elég laza, immár két hármasban benne volt, most nincs kapcsolatban és mi meglehetősen vonzódunk egymáshoz, a rosszfiúmmal meg korábban felvetült, hogy egy hármas érdekes lenne. Kíváncsi vagyok rá és a srácot is el tudnám fogadni, szerintem Asaménak sem jelentene problémát, ha őt választanám, de félek, hogy nagy, csattanós pofonba szaladnék bele. Attól tartok, a yakuzámnak elég gyorsan leesne, hogy nem először lépjük át a határt, noha a jelenléte valószínűleg az elején igencsak feszélyező lenne, azonban jól ismer már engem, rengeteg suhanccal csinált sok mindent, ezért szerintem rájönne, hogy hónapokkal ezelőtt megdugtam Jeremyt, az pedig szörnyű következményeket vonna maga után. Nem rémlik, hogy beszéltünk volna arról Asaméval, hogy mi történne, ha megcsalnánk egymást, mert fel sem merült, hogy ilyesmit tennénk, én meg már kettőn is túlvagyok. Arra gondolna, hogy nem szeretem, nem elég nekem? Pedig erről szó sincs, nekem ő a tökély, csak van, amire akkor kegyetlenül vágytam és tőle, úgy tűnt, nem kapom meg sosem. A fordított felállás a szexben ilyennek is bizonyul, asszem. Jó ideje nem feszegetem, megbeszéltük, egy szinten elfogadtam és nem terrorkodom azzal, hogy próbálkozom. Nem cserélném el a bizalmat, amivel Asame fordul felém, nyílik meg előttem, tárja szét a lábait, hogy közéjük fészkelve kényeztethessem azzal a tapasztalással, hogy mit lép, ha mégis a fenekébe dugom az ujjam. Nem vagyok elég kíváncsi, a félsz, hogy többet nem fog velem olyan odaadóan, ellazultan, kitárulkozva szeretkezni, sokkal erősebb. Ezt feláldozni nem érné meg. Nem akarom kihasználni, hogy bízik bennem, még akkor sem, ha esetlegesen jól sülne el a dolog, amire mondjuk példátlanul kevés az esély, de mindegy, mert megbetegítené a kapcsolatunkat. Szeretném, ha rám merné bízni magát, ha azzal a biztos tudattal nyúlhatna el előttem, hogy nem kell semmitől sem félnie – ahogy én teszem meg.


Egy kockás szövetnadrágot veszek, egy színben hozzá passzoló testre simuló pólót és inget, a hajam csak megszárítom, zsebre nyomom Kapcsot, aztán elindulok Asame dolgozószobája felé. Ahogy egyre közelebb érek, úgy szorul görcsbe a gyomrom és leszek ideges. Félek, hogy megbántottam azzal, hogy összetörtem a kocsimat. Benyitok és bedugom a fejem. A yakuzám szokásához híven most is valami papírhalom felett ül az íróasztalánál, s felnéz rám, ám amit látok, az nagyon nem tetszik. Rideg, érzelemmentes, kifejezéstelen és nyugodt arckifejezéssel pillant rám, ami jócskán megállítja bennem az ütőt, de egyelőre kényszerítem magam, hogy bármit bármivel összekombináljak. Besurranok az ajtón, odasomfordálok hozzá és megeresztek egy erőtlen mosolyt.

- Szokásos? - kérdezem. - Számlák, könyvelés?

- Az - feleli kurtán. - Miben sántikálsz? - kérdezi meg újra a papírokat nézve. Hát... ezt elég sokféleképp meg lehetne fogalmazni, de gyanítom, sehogy sem kéne. Kezdem magam iszonyatosan nem jól érezni és ahogy sejtem, Asame pontosan tudja, hogy összetörtem a Nissant, s még a félelmem is igazolódni látszik, mert passzol, ahogy csak lehet. Majd nem felejtem el lebaszni Ryuut, hogy neki minden faszságomról jelentést kell tennie a yakuzámnak, mikor tudható, hogy vagyok annyira nagy marharépa, hogy én magam valljam be a legtöbbet. Jó, van, amiről kussolok val'szeg halálomig, például arról, hogy a videószobában megdugtam Jeremyt, vagy a mai smárolásunkról, de csak azért, hogy ne bonyolódjon meg valami, ami nagyon egyszerű.

- Ayako rég főzött pokrócot - ragadom meg Akihito hajdani beszólását, bár érzem, hogy nagyon csínyán kellene bánnom a szavakkal -, most kivételt tett, vagy neked volt rossz napod? - kérdezek rá.

- Egyik sem. Shabu szokott így sompolyogni, ha valami rosszban sántikál - világít rá, én pedig elvigyorodom.

- Megnyugodtam - árulom el kedélyesen, azzal felhuppanok az asztalára. - Shabutól még van mit tanulni, ő nagyon kis édesen rakogatja a tappancsait, elcsábít, mire a közeledbe ér és eléri, hogy mire megcsinálja a maga kis rosszaságát, ne bírj rá haragudni. Ettől azért elég messze járok - jelentem ki, majd kinyúlok a cigarettáért, amit az asztalon hagyott, hogy elcsaklizzak egy szálat és rágyújtsak.

- De sompolyogni már tudsz - közli velem, azzal rágyújt ő is és hátradől a székében. Feltappancsolok a combjaira.

- Tudok nagyon Shabusan is csinálni - jelentem be büszkén, talán egy kicsit játékosan. Nem adom meg magam könnyen, körbejárom azt a forró kását, aztán meglátjuk, mennyire forró.

- Igen? - kérdez vissza még mindig ridegen, de azért észreveszem a hangjában bújó incselkedést. Elmosolyodom.

- Bejövök még egyszer - ajánlom meg, azzal elnyomom a cigimet, leszállok az asztalról és kimegyek. Veszek egy mély levegőt és izgatottan elvigyorodom, utána ahogy indítottam az előbb, bedugom a fejem és nagyon rejtélyes kis mosollyal szemlélem meg Asamét. Miután nyugtáztam, hogy itt van, befolyok az ajtón, folyamatos folyammozgással lépek be, becsukom magam mögött halkan, majd Asame szemébe nézve, visszafogott izgágasággal, játékosan, ártatlan képpel elindulok felé egyik lábam a másik elé pakolva, mintha épp fenemód elégedetten becserkészném őt. Odaérve Asaméhoz ráhajolok, combján megtámaszkodom mindkét mancsommal, majd aprót harapok a fülébe.

- Van még mit gyakorolnod - heccel, de persze már húz is az ölébe. Gyorsan megfordulnak a viszonyok, hogy ki sértődik meg kire, ha így folytatjuk.

- Na kabbe! - morogok visszahúzódva, noha annyira nem állok ellen, hogy ne bírjon az ölébe húzni, csak félrefordítom a fejem és nem engedem magam a testéhez húzni.

- Ha szeretnéd... - búgja a fülembe, én pedig érzem, hogy minden elszántságom ellenére zavart, izgatott mosolyra kúszik a szám. Éppenséggel nem utasítanám vissza ezt a lehetőséget. - De szerintem előbb mondani akartál valamit, nem? - kérdezi, ezzel pedig sikerül kicsit lehűtenie. Franc, pedig jól haladt a befűtésemmel! Bár az elég cinkes lenne, ha történtek után még rávenném, hogy elégítsen ki. Húzzam? Ne húzzam? Úgysincs nagyon értelme. Val'szeg tudja is, csak tőlem akarja hallani, addig pedig, míg megfogalmazom, beharapom szám a bal oldali ajakpirszingemmel együtt. Legjobb lesz, ha egyszerűen beközlöm.

- Összetörtem a Nissant - vallom be.

- Miért is?

- Hátööö... - Erre nincs jó magyarázat. Fogalmam sincs. Jött. Nem gondoltam végig, mit csinálok, csak megcsináltam és aztán elkezdtem gondolkodni, hogy ez nem volt jó ötlet. Vajon Asame mit akar tudni a válaszomból? Hogy mindenki épségben megúszta-e? Vagy hogy a kocsiban milyen kár esett? Vagy hogy mitől tört össze?


Észre sem veszem, mikor nyúlok a fülemben lévő karikához, már csak arra eszmélek, hogy tekergetem, a számat pedig kínosan fájdalmasra rágtam. Oké, nyugalom, ezért csak nem öl meg. Nagy levegő, szú szá...

- Modelleztem valamit - vallom be szemlesütve. - Utólag megbántam - teszem hozzá.

- A te dolgod, milyen eszközökkel szemléltetsz valamit, de szeretném, ha feleslegesen nem kockáztatnád az életed. A "ha"-kra nem lehet építeni, de ha nem úgy sül el a dolog, ahogy tervezed, a kutya nem szed ki a roncsokból - mondja komolyan. - Nem érdekel, hány autót törsz össze valamilyen célból, amíg figyelsz arra, hogy bajod ne essen. Elég egy rossz súlyozás és a kocsi orral csapódott volna bele a földbe. - Abból meg nagy bukfenc lett volna... Hát ez meg sem fordult a fejemben, az igaz, viszont eléggé megkönnyebbülök, hogy csak miattam aggódott, azzal sikerült felbosszantanom, hogy szándékosan olyan helyzetbe ugrottam bele, amiből csak némi szerencsével nem lesz bajom. Oké, többet nem csinálok ilyet, bár biztos voltam benne, hogy Asame csak olyan kocsit ad a seggem alá, amiben szinte teljes biztonságban vagyok. Ismer, a kiszámíthatatlanságomról is képben van, talán nem is lepte meg annyira, hogy megcselekedtem egy ilyet. Nem maga a tett, hanem hogy a tett megtételre került. Úgy képzelem, miután megtudta, hogy megcsináltam, még egy fanyar félmosolyt is mellékelt a reakciójához, aztán elgondolkodott, hogyan mossa meg a fejemet feltételezett felelőtlenségemért. Pedig nem voltam az, bekapcsoltam az érzékélesítést, nem voltam olyan magasan, láttam, hogy nincs alattam kocsi, az utat magam előtt, és teljesen biztos voltam benne, hogy semmi bajunk nem lesz.


Majdnem kinyitom a számat, de az agyam előbb indul el, mielőtt megszólalhatnék, s megölelem Asamét. Eszembe sem jutott, hogy rosszul sülhet el az akcióm, de utólag ez elég ijesztő, mert az egy dolog, hogy magamra ráhúzom a világot, másra viszont nem akarom. Nincs jogom mást bajba sodorni, veszélynek kitenni.

- Azt hittem, azért fogsz haragudni, mert összetörtem a tőled kapott kocsit - vallom be motyogva, ezzel elárulva, hogy én emiatt bántam meg az akciómat.

- Nem vagyok felhőtlenül boldog tőle, hogy összetörted a Nissant, de autó lehet másik, belőled viszont nem.

- Nem csinálok többet ilyet - ígérem meg neki fátyolos hangon. - Kérlek, javíttasd meg! - kérem tőle szépen. Ritkán mondok ki kérést ilyen nyíltan, ennyire elszántan, szinte könyörögve, de ha valami nagyon fontos, akkor azért sikerülni szokott. Most ezt ilyen és akaratlanul is az az eset jut eszembe, amikor a dojoban eljátszottam szinte ugyanezt egy nemváltó miatt. Ugyanúgy rosszul érzem magam, fojtogat a saját gyengeségem és tehetetlenségem, nem vagyok kibékülve azzal, hogy úgy rimánkodom valamiért, mint egy szajha, hogy végre hagyják kielégülni, de valahogy csak így jön ki a dolog. Túlságosan féltem attól, hogy megbántottam Asamét.

- Meglátom még, mit lehet tenni vele. - Ettől a mondattól eszembe jut, amit Jeremy vetett fel, hogy tennem kell majd érte valamit, ha azt akarom, hogy a Nissan megjavításra kerüljön. Akkor még nem fogtam fel ilyen drasztikusan, mostanra azonban biztossá váltam benne, hogy nagyon szarul érezném magam miatta. De val'szeg megtenném, bármit is akar Asame.

- Ezt hogy érted? - kérdezem meg még mindig kapaszkodva belé. - Hogy javítható-e?

- Amíg szerelő nem látja, nem tudom megmondani, hogy helyre lehet-e hozni a kocsit vagy sem. Még én sem láttam, mit csináltál belőle, mert ha csak egy négykerekű konzervdoboz, akkor egyszerűbb bezúzatni, mint kipofozni - mondja komolyan. Megijeszt a gondolat, hogy a csodakocsim ilyen gyors véget érhet, mindenem összerándul tőle. - Mi a fene jutott eszedbe, csibe? - kérdezi be gyanakodva.

- Az orra és az alja sérült főként, nem tapad le az útra olyan jól, meg máshogy leng, máshogy rugózik, nem reagál olyan érzékenyen, mint korábban, de haza tudtam vele jönni, nem volt vele komoly gond - mondom meg, hátha ezek alapján eldönthető, hogy meggyógyítható-e a Nissanom. Én nem értek hozzá túlzottan, szavakat tanultam meg, mint tengely, rugó, lengéscsillapító, spoiler, de ha meg kéne mondanom, mekkora kárt okoztam a kocsimban, val'szeg előbb kezdeném el felmondani Japán történelmét, pedig a töriben sem vagyok penge.

- Majd a szerelők átnézik. Nem félek attól, hogy nem javítható a kaszni vagy a felfüggesztés, de ezek attól is függnek, mekkora ütés érte az autót. Ha nem tudják biztonságossá tenni egy csere után sem, akkor nincs értelme megtartani. Ám a kérdésemre továbbra sem feleltél.

- Milyen kérdésre?

- Arra, hogy mi jutott az eszedbe az előbb.

- Áh, nem fontos - terelek csípőből. Nem szívesen vallanék be semmit Asaménak. Nem is fontos, valószínűleg már nem is számít az egész, csak felhúzná rajta magát.

- Arról volt szó, hogy megbeszélünk mindent, emlékszel? Ha bármi gondod van, vagy valami nem tetszik...

- Ja, de semmi gondom - válaszolok őszintén. - Túlságosan aggódtam, hogy nagy feneket kerítesz annak a ténynek, hogy a tőled kapott kocsit előre megfontolt szándékkal, mégis meggondolatlanul összetörtem, közben meg én problémázom rajta a jelek szerint igazán - motyogom el.

- Nem vagyok boldog miatta, de tartom, hogy egy kocsi pótolható. Mindezek ellenére nem voltam elragadtatva a ténytől, hogy lezúztad, méghozzá szándékosan... - Szorongok még mindig, mert marhára szégyellem azért ezt a részét az akciómnak. Fogalmam sincs, mit kéne mondanom. Bocsánatot kérni? Megmondani, hogy sajnálom? Azt kérni, hogy ne haragudjon vagy mondja meg, hogyan tehetem jóvá? Mivel lövésem sincs, ezért csak kapaszkodom Asaméba. Magához karol és hátamat simogatja, nyugtat.


Szeretem azt a kocsit és bánom, hogy összetörtem, mert most nem valami használható. Szeretek versenyezni és tökéletes darab hozzá. A Nissan 350z eleinte nem fogott meg, szép-szép, de valami különlegesebbet akartam, Asame viszont azzá tette és így csak Yorunak van a sorból kilógó verdája, mi Shinnel és Kazzal ugyanazt a modellt hajtjuk más kivitelezésben, tehát biztos, hogy nem az autó teljesítménye, hanem a mi ügyességünk dönt. Most teljesen úgy tűnik, mintha nekem a csodakocsi nem számítana, nem becsülném, pedig erről szó sincs. Nagyon nincs. Egyre szorosabban bújok a yakuzámhoz, mígnem megerednek a könnyeim.

- Semmi baj - mondja szelíden, s csókot nyom a fejemre. Asszem, nem haragszik, vagy már nem haragszik, én viszont magamra eléggé. Tovább bújok, törleszkedek, meg simogatom Asame vállait, karját, mintha vigasztalnám, ő pedig simogat, nyugtat, csitít. Nem tudom kimondani, amit akarok, bocsánatot kérni, úgyhogy inkább kicsit visszahúzódom és csókot nyomok a szájára, ő meg a forró tenyerét az arcomra simítja és hosszú szerelmes csókba von. Ez hat, túlságosan szeretem és teljesen beleolvadok. Lassan, őszintén viszonzom, megkapaszkodom Asame erős vállaiban, mert elfog a kellemes szédülés és csak csókolom és csókolom. Nem kell sok, hogy úgy érezzem, hideg áram futkos a bőrömön, a légzésem elnehezüljön, a szívem nagyokat dobbanjon és csendben megveszve várjam, hogy szeretkezzünk. Végül ez elmarad, elnyugtat a rosszfiúm és csak egymást ölelve múlatjuk az időt.