8.

Deon

Az nem újdonság, hogy hülye vagyok. Sőt, már közhely, vagy általános. Az viszont még mindig nem az, hogy mennyire képes vagyok kívánni ezt a srácot. Imádom, ahogy vergődik alattam, mikor csiklandozom, amikor zavarba jön, vagy ahogy hecceljük egymást. Szeretek a közelében lenni, teljes mértékben megbízom benne, a közelsége kellemes bizsergéssel, izgalommal tölt el, szeretek vele beszélgetni, kettesben lenni. Hasonló rugóra jár az agyunk, ezért kiváló ellenfél, jól cselez, ráadásul gyors is. Nem erős, de tanulékony, a felém tanúsított bizalma pedig meglepő és megtisztelő. Partner a hülyeségben, szívesen alkotok vele, tanítani is nagyon szeretem, meg spontán bármit. Az meg aztán mindennek a teteje, amit egymással szexuálisan művelni tudunk. Szabályszerűen megőrjítjük egymást.


Régóta tervezem, hogy megkérdezek pár dolgot Asamétól. Nem okos dolog a részemről, de a fenébe is, tudnom kell. Kicsit újrarendezem a hajam, mert a fetrengés és Jeremy elrontotta a frizurám, aztán átmegyek hozzá a dolgozószobájába. Most is felnéz rám, én egy apró mosollyal köszöntöm, majd belefészkelem magam az ölébe, hozzábújok, átkarolom.

- Valami gond van? - kérdezi csendesen, a hátamat cirógatva, én pedig halkan felkuncogok.

- Mert csak akkor jöhetek ide, vagy így, ha gond van? - kérdezek vissza. Arcom a válla és nyaka közti részhez temetem, ingében, ahogy tudok, megkapaszkodom. Elképzelhetetlen módon szeretem őt, már ennyitől hevesen ver a szívem, kellemes forróság járja át a mellkasom, meg boldog vagyok. Ezt nem kockáztatnám, nem veszélyeztetném. És mégis megteszem, valahányszor kettesben maradok Jeremyvel.

- Nem, természetesen.

- Akkor jó. Már megijedtem - húzom picit, de továbbra is csendesen beszélve. Tudja, hogy csak úgy ritkán zavarom munka közben, talán ezért kérdezi szinte minden alkalommal, hogy minden oké-e, van-e valami gondom, meg ilyenek. Meg ha spontán jövök, lazább vagyok, vagy szoktam hozni valamit, ha mást nem, egy kávét vagy Shabut. - Szoktál vágyni másokra? - kérdezem meg egyszerűen, mert ez már hónapok óta foglalkoztat, mostanra szinte már kínoz engem.

- Egyáltalán nem.

- Akkor ez nem normális? - Mivel nem szoktam légből kapott kérdéseket feltenni, halál egyértelmű, hogy miért kérdeztem meg az előbbit, így kurva fölösleges kertelni.

- Mit akarsz, mit mondjak? - Ugyan nincs semmilyen indulat vagy él a kérdésben, mégis úgy érzem, ezért kicsire összehúzom magam. Természetesen az igazat, az őszintét, a saját véleményét akarom hallani, de ezt tudja. - Nézőpont kérdése. Bizonyos esetekben normális. Nincs olyan ember a Földön, aki még nem kívánt volna meg mást, még akkor is, ha a legtökéletesebb kapcsolatban él. Én miért nem? Évekig törtem be veled egykorú vagy nálad alig idősebb kölyköket, mióta viszont itt vagy és együtt vagyunk, nem érzem azt, hogy más kellene, mert megadod azt, amire szükségem van. Változatosak az együttlétek és ez sokat számít. Nálam legalábbis, de ezt embere válogatja. Ettől még nem lesz valami normális vagy éppen nem normális.

- Ezzel azt mondod, számít az, hogy min van túl az ember? - kérdezem meg komolyan. Igyekszem távol tartani magamtól a félszt és a szorongást, mert Asame most is korrekt, beszélget velem rendesen, én pedig nem akarom faszságokkal elcseszni. - Törvényszerű, hogy valaki csak akkor vágyik másra, ha nem kap meg mindent a partnerétől? - Végülis, ha azt veszem, nem egyértelmű következtetés, hogy magam miatt kérdezem ezeket, hiszen Tatsuki is és Jeremy is félredugott stabil párkapcsolat mellett.

- Nem feltétlen, de befolyásolhatja, hogy mit élt már meg. Ez egyáltalán nem törvényszerű, ahogy az sem, hogy mindez akkor történik meg esetlegesen, ha a partner nem megfelelő, ezt megint embere válogatja. Van, akinek kell az, hogy mással is lefeküdjön egy gyors menet erejéig, mert hajtja a kíváncsiság, de van, aki pusztán késztetést érez arra, hogy megdugjon vagy megdugassa magát másokkal nem számolva egy fél percig sem azzal, hogy hol mit rombol le vagy éget fel maga után, csak neki jó legyen, megkapja, amit akar és kielégüljön. - Őszintén? Fogalmam sincs, én melyik kategóriába tartozom. Tatsukival azért keféltem újra, mert vágytam arra, ahogy ő dug, arra a durva, vad, nyers szexre, Jeremyt pedig amellett, hogy szörnyen kívántam, megdughattam, amit Asaméval nem tehetnék meg. Szeretném, mert nagyon jó érzés és abszolút nem tartom furának ezt a felállást, semmilyen rossz érzésem nincs vele kapcsolatban, de erőszakoskodni nem fogok. Ő tudja, hogy én ezt nem utasítanám vissza, szeretném, és ennyi, ha egyszer vágyat érezne rá, tisztában lenne vele, hogy megmondhatja.

- Ez egyszerű önzőség, vagy másról van szó?

- Kinél mi. Van, akinek az, önzőség, de van, akinek ilyen a természete, a beállítottsága és nem szándékosan teszi, egyszerűen csak muszáj és nem bírja nem megtenni, mert nem bír parancsolni a vágyainak vagy ösztöneinek. Ez nem feltétlen elítélendő, mert erről nem tehet, de nem is könnyű tolerálni valószínűleg.

- Mi különbözteti meg a kettőt egymástól?

- Az egyiknek az önzőség az alapja, mert csak az számít, hogy jó legyen a szex, mindegy, kivel, mikor és hogyan, míg a másikat úgy hívják, pánszexualitás.

- Azt nem nagyon vágom, mi - mondom meg őszintén. - Valami rémlik, hogy neki mindegy, hogy fiúval, lánnyal, vagy mással, fiúként, lányként, máshogy, de ez nagyon nem vág össze azzal, amit elmondtál.

- Hát, én sem vagyok mindenben egy lexikon - jegyzi meg. Na persze, ezt meséld be a nénikédnek!

- Oké... Azt mondtad, ez természet, beállítottság. Olyan, mint a heteroszexualitás vagy a homoszexualitás? - kérdezek mást, tovább ragozva a témát, mert ez érdekel.

- Igen.

- Akkor miért merülhet fel, hogy elítélendő? Jó, vannak homofóbok is, meg heterofóbok, de... Oké, talán ez nem volt jó kérdés - habogok végül.

- Mindent elítélünk, amint nem akarunk megismerni vagy elfogadni, nem? - Vállat vonok. Lehet. - Ne azokból indulj ki, akik számára ez épp olyan természetes, mint az, hogy süt a Nap. Megint csak nézőpontok kérdése az egész. A homofóbnak egy másik homofób felfogása, ezen életvitele abszolúte nem elítélendő, mert ugyanezt vallja. De nézzük azt, hogy a szado-mazo mennyire az? - Hűha... most kezdek fonalat veszíteni, úgyhogy grimaszolva figyelek. - Van, akinek ez a normális, van, akinek az.

- Úgy értve, kinek mi a kényelmes, testhez álló szerep?

- Részben, hiszen van, aki csak azért lesz homofób, mert könnyebb gyűlölni a melegeket, mint megérteni, ez miért van. Mindenhol az megy, hogy az ember mennyivel jobb az állatoknál, holott kurvára nincs így. Az ember az egyetlen olyan faj, mely a saját fajtáját gyilkolja - Hát ööö... nagyüzemben megállja ez a helyét, a háborúkra ez valóban igaz, de ha mondjuk egy oroszlánfalkára gondolunk, amelynek új vezetője lesz, akkor az új hím a régi kölykeit kinyírja... -, vagy amelyik elítéli azt, ha valaki nem a normáknak vélt dolgokat követi. Az állatok között is vannak olyan fajok, melyek azonos neműekkel párosodnak. - Ilyen szakkifejezések után mondja azt, hogy nem lexikon... Na ne...!

- Sosem kerestem magyarázatot arra, miért vonzódom a saját nememhez is - mondom meg őszintén. - Kicsit megakasztott, aztán túl természetes volt ahhoz, hogy sokáig problémázzak rajta. Ez van, ezt kell szeretni alapon elfogadtam és ennyi. Ismerünk homofóbot, kapásból kettőről tudok és mindkettővel jól kicseszett a sors, mert olyan főnököt és olyan barátokat kapott, akik a saját nemükhöz vonzódnak, de tök normálisan kezelik, együtt tudnak élni a beállítottságukkal és az életkörülményeikkel is - folytatom komolyan. - Amúgy azt tudom, hogy a macskák például időnként betalálják a saját nemüket, vagy a kutyák, de ez szerintem nem annyira fontos, vagy nem tudom.

- A palackorrú delfin is párosodik a saját nemével - teszi hozzá. - Amúgy nem lehet mindent egyszerűen sarkosítani.

- Jó, ez igaz - mondom elismerve az igazát. Szépen elhatározom magam, hogy ezután még utánaolvasok egy kicsit, mert most már kíváncsi vagyok, milyen állatoknál fordul elő még a homoszexualitás, aztán kifogyok a szóból. Még sok minden érdekelne, de ha Asame nem tud rá válaszolni, vagy nem akar, akkor nem szeretném fixírozni, Google a barátom, Wiki pedig a barátnőm, majd rákeresek erre a pánszexualitásra, hogy többet tudjak róla. Lényegében nem egy számomra új szexuális irányultság érdekel, hanem...


Mit várok úgy mégis? Hogy Asame feloldoz? Hogy igazolja, hogy nem az önző kategóriába esem és azt mondja, semmi baj, így is szeretlek? Ő maga mondta, hogy nehéz elfogadni, tolerálni az olyan embereket, akik másokra is vágynak, lényegtelen, miért. Jeremyt is kihajította végül Yoshi, és Shinjinek is marha rosszul esett, hogy Tatsuki velünk kefélt. Yoshi, aki szerette Jeremyt és Shinji, aki elég laza és fülig szerelmes Tatsukiba... Én pedig holt biztos vagyok abban, hogy Asame nem lenne elnéző velem, nagyon bántaná, talán haragudna is. Sosem fogja azt mondani, hogy azzal együtt is elfogad, hogy ott a félsz benne, hogy nem hagyhat kettesben Jeremyvel, mert bármikor smárolásba, simulásba, szexelésbe fulladhat a közös időtöltés. Meg ha tudná, még kiket mennyire kívánok néha... Meg a Tatsukival való kefélésem... Nagyon csúnya dolgokat szedtem össze, basszus...!

- Asame... - szólalok meg hosszú hallgatás után. - Mi különböztetni meg a pánszexuálist a biszexuálistól? Úgy tudom, a biszex sem válogat a nemek közt - teszem hozzá, hogy megmagyarázzam, miért merült fel bennem ez a kérdés. Valamiért a kettő más, ha külön neve van, pedig látszólag ugyanarról van szó. Oké, a biszexnek lehet, hogy nem fér bele a transznemű partner, vagy csak bizonyos szerepekkel szemben elfogadó az ágyban, de ha lehet, ezen vélekedésemet cáfoltatni vagy igazoltatni szeretném. Igazából fonalát vesztettem, miért is jöttem ide, mert a kérdésemre lényegében megkaptam a választ: ő nem kíván rajtam kívül mást. Persze nem bírom megállni, hogy ne feszítsem kicsit tovább a húrt, hogy meg ne tudjak arról semmit, hogy ha én meg igen, az baj-e, mit szól. Tartok tőle, hogy, ahogy ő mondja, nem lesz elragadtatva tőle, mégis úgy érzem, ideje beszélni ezekről a dolgokról is.


Ez van, önzőség ide, vagy oda, akkor is. Valószínűleg senki se tudná be többnek azt, ahogy Nishidát figyelem, minthogy kutatok a személyisége után, mélyen tisztelem és tőle is tanulok el néhány apróságot, pedig ennyinél egy hajszállal többről van szó. Tetszik, vonzónak találom és hajt a kíváncsiság. Persze nem eléggé, teljesen el tudom rejteni és késztetést sem érzek arra, hogy bármilyen módon a tudtára adjam, hogy elbírnám, ha megdugna. Aztán ott van Shinji, aki hiába olyan számomra, mintha a bátyám lenne, néha megfordul a fejemben, milyen lenne alatta, vele lenni. Aztán a Yoruval való kapcsolatom is egy érdekes szitu, mert nehéz úgy a sráchoz bújni, megölelni őt, hogy gátlástalanul vetkőzik félmeztelenre, erős, nyurga, formás teste van, a hátán érintésre sarkall mindig a szárny, tele van tűzzel, szenvedéllyel, képes az erőszakra és mégis szeretet van a szívében. Kazut is el tudnám képzelni szexuális helyzetben, csak valószínűleg előtte le kéne győznöm, hogy megdughassam, mert nem adná magát könnyen, Nishidát nem csalná csak úgy meg. Nem is csodálom és kifejezetten szeretem ezt az érzetet benne, de néha annyira édes és dugnivaló, hogy képtelenség neki ellenállni.

- A pánszexuális ember nem biszex - kezd bele komolyan. - Azok, akik pánszexuálisnak vallják magukat, egy romantikus szerelmi kapcsolatra akár hetero férfiakkal és nőkkel, vagy transzszexuális és interszexuális emberekkel is nyitottak, így tehát a nemi identitás másodlagos jellegű, és elsődleges szempont maga a vonzódás. A pánszexualitás nagyon hasonló a biszexualitáshoz, ám mégis különbözik attól, hiszen a biszexuális személyek vonzalmában fontos szerepe van a nőiesség és férfiasság kérdésének, tehát lényeges számukra az adott nem nemi jellegzetessége, ezzel szemben a pánszexuális személyek nem a másik nemi jellemzői alapján, hanem attól függetlenül kötődnek másokhoz, orientációjuk tehát a nemektől független - magyarázza. Úúúúhhh...!


Hát... ezek után... azt hiszem, én most nem kíváncsiskodom sokat tovább, hanem elmegyek és újragondolom az életem. Ezt így meg kell emésztenem.

- Az interszexuális szóval még nem találkoztam - árulom el, hogy ebben még világosítson fel.

- Lassan kezdem tényleg lexikonnak érezni magam - mondja elmosolyodva. Jól van na, mielőtt idekerültem, nem kérdeztem senkitől semmit! Val'szeg most élem ki a kérdezős korszakomat, bár ahogy ismerem magam, ez mindig meglesz. Csókot nyom a fejemre és hátamat, karomat cirógatja, miközben beolt, ezért csak zavartan somolygok. - Interszexuálisnak nevezzük azokat az embereket, akik a nemi anatómiai jegyek, kromoszómák, hormonok, külső és belső nemi szervek olyan kombinációjával rendelkeznek, amelyek sem a férfiak, sem a nők esetében nem szokványosak. Ezek általában veleszületettek, de van, hogy csak később alakul ki.

- Értem - jelentem ki, azzal nyomok egy puszit a szájára és elkezdek kikecmeregni az öléből. - Hagylak felkészülni a következő kikérdezésre - heccelem közben ezzel indokolva távozásom okát, ám Asame nem enged szabadulni. - Kérdezzek még?

- Ahogy szeretnéd. Kérni akartalak, hogy a következőt lehetőleg a pincében tartsuk, vallatólámpával egybekötve - teszi hozzá, azzal megfogja az államat és közelebb húz magához, majd lassan, szerelmesen megcsókol. Úgy szeretem ezt! - Most már mehetsz - leheli az ajkaimra és enged, ám most meg én akarok még maradni egy picit. Visszabújok hozzá és elmosolyodom. - Így hogy fogok felkészülni? - kérdezi incselkedve, heccelve engem, de erősen magához karolva, nehogy elszökhessek. Hát ez most így elég paradox lett, drágám...

- Gyorsan - közlöm egyszerűen és játékosan fogaimmal végigcsócsálom a nyakát.