17.

Deon

Alig várom, hogy besötétedjen odakint teljesen. Nem tudom, miért kötöttem magam ehhez, hogy ennek teljesülnie kell ahhoz, hogy átmenjek Asaméhoz felvetni neki is végre a hármast és most már komolyan, nem csak heccből, de amíg az ablakon túl kivehető a táj, igyekszem a rajzommal foglalkozni. Nem könnyű, igazából állandóan elkalandoznak a gondolataim, izgulok, ezért a végén miszlikbe tépem az egészet, lekapcsolom a lámpát, s elindulok Asaméhoz. Csak hatszor akarok út közben visszafordulni, de egyszer sem teszem meg, csupán a lépteim bizonytalanodnak el egy pár pillanatra. Ezerszer és még egyszer gondoltam már ezt végig. Hajt a kíváncsiság és a vágy. Szeretném, akarom. Persze, ha nem, akkor nem, hajszolni nem fogom, ahogy könyörögni sem érte, de követelni se. Annyit nem ér. Viszont muszáj bepróbálnom. Nem én lennék, ha nem kísérelném meg. Szeretném tudni, milyen érzés, mikor két emberre kell figyelni és kívánom Jeremyt. Tudom, hogy semmibe sem kerülne bármelyik kanyarban megdugni, ám gátol az, hogy nem akarom megcsalni Asamét. Azt már nem lehetne semmire sem fogni, szembe kellene néznem azzal, hogy menthetetlenül elkódolt vagyok és így nem lehet velem együtt élni. Emlékszem, Asame hogyan vélekedett azokról, akik félrekefélnek, az önzés és a nem tehet róla kategória, de mindkettőt nehéz szerinte tolerálni és úgy éreztem, neki nem menne, vagy nem is akarná. Ezt pedig teljesen megértem.


Bemegyek hozzá a szobába, odalépdelek mellé, majd befészkelem magam az ölébe, felé fordulok és átkarolom.

- Hogy haladsz? - kérdezem meg tőle.

- Lassan - feleli átkarolva.

- Hogyhogy?

- Nem sok kedvem van hozzá. - Ú, most be kell fognom a szám, ezért apró kuncogással hajolok Asame vállára és szorítom rá az ajkaim, mert ha beszólok, egy életen át szívatni fog vele, azt meg azért nem szeretném. A munka nem kedv kérdése, ez tény, de ilyet bedörgölni más orra alá mindenképpen azzal a veszéllyel jár, hogy egyszer visszakapod, aztán neked is főhet a fejed a méregtől.

- Mihez lenne? - kérdezek rá, mikor már érzem, hogy lecsillapodott bennem a beszólási vágy.

- Nem tudom.

- Akkor a legelső, hogy kiszabadulj innen - jelentem ki. - Hm?

- Lehet, nem ártana meg.

- Naaah! - nyúzom őt egy kicsit. - Lelkesedj jobban! - kérem játékosan ugrálva az ölében.

- Lelkesedsz te kettőnk helyett is - mondja mosolyogva és csókot nyom a számra. Na neeem, ennyivel nem úszod meg! Játékosan megcsikizem az állát, hátha az használ, mire Asame újabb csókot nyom a számra válaszul. Alakul. A kedve legalább meglesz. Alsó ajkán végigsiklom a nyelvemmel, aztán rácsókolok. - Bolond kölyök! - Sikerül kiváltanom ezzel egy újabb mosolyt, aminek nagyon örülök.

- Most miért? - kérdezem értetlenül. - Csak csókot adtam. Baj?

- Egyáltalán nem. - A válasz után megfogja az állam és rendesen megcsókol. Átkarolom nyakát és hozzábújok közben, aztán végül a vállára hajtom a fejem. - Mit szeretnél csinálni? - kérdezi meg végül csendesen, a hátamat cirógatva.

- Elsősorban ki akarlak innen mozdítani és veled csinálni valamit. - Hogy elment volna a bátorságom? Nem tudom, inkább csak nem egyből fejest akarok ugrani mégsem ebbe az egészbe. - Felőlem betolhatunk valamit a fejünkbe, de az is jó, ha csak nézünk valami filmet, vagy olvasol.

- Együnk valamit, aztán majd meglátjuk a folytatást.

- Jól van - egyezek bele, s kimászom az öléből. - Nem ezzel a céllal jöttem elsősorban, de azt még százszor átgondolom - teszem hozzá ezzel beismerve a mocsadékságomat.

- Mire akartál rávenni? - kérdezi kíváncsian, miközben feláll.

- Miért gondolod, hogy bármire is rá akartalak venni? - kérdezek vissza meglepetten. Tény, hogy tudok úgy törleszkedni, mint egy macska, hogy elérjem a célomat, ha ehhez ez kell és ezt mégsem olyan mértékben csinálom, hogy az már gáz legyen, de most semmi ilyesmiről nincs szó szerintem.

- Elég érv, hogy ismerlek már? - kérdezi meg elmosolyodva, összeborzolva a hajamat.

- Nem, de mindegy. Csak azt akartam tudni, mennyire vehető komolyan az, amin poénkodtunk délelőtt - ficcentem be azért a témába ezt is. Nem hiszem, hogy baromira meglepném Asamét, azért már tényleg elég jól ismer ahhoz, hogy ilyeneken még meglepődjön.

- Felelőtlenül nem játszadozom ilyen kijelentésekkel.

- Ezt gondoltam, de attól még meg akartam kérdezni, mert szeretek biztosra menni. Én is elég... régóta gondolkodom rajta... - mondom meg nagy komolyan, a földet bámulva. - Persze nem Akemivel - teszem hozzá egy félmosollyal.

- Kivel?

- Tippelj! - passzolom vissza a labdát könnyedén.

- Nem mintha nehéz lenne kitalálni, de most kivételesen tőled akartam hallani, hogy Jeremyvel - mondja ezzel hárítva.

- Miért akartad tőlem hallani? - Nem akartam megbántani és eszemben sem volt nem felvállalni, csak annyira egyértelmű volt, szinte nem volt érdemes rákérdezni sem. Felnézek Asaméra, bele a szemeibe, de semmi különöset nem látok rajta. Nem tűnik sem haragosnak, sem féltékenynek, sem megsértettnek vagy megbántottnak, mégis odalépek hozzá, s végighúzom mancsomat a felsőtestén.

- Egyszerűen csak szerettem volna.

- De miért? - erősködök. - Ehime szóba sem jöhet, Akemivel meg nem tudom elképzelni. Nem azért, mert nem jön be a srác, hanem mert akárkivel nekem nem megy - mondom meg az őszintét.

- Nincs különösebb oka - mondja megvonva a vállát. - Tényleg csak a te szádból akartam hallani, semmi több.

- Vele, de ha te nem, vagy nem vele, akkor nem. - A kijelentésem magabiztosságával semmi gond, csak éppen a mondat egy kicsit hiányos lett, azt hiszem. Pedig nem szedtem be fogalmazásgátlót.

- Nem rossz kölyök - jelenti ki.

- Ööö... - Kicsit megvakarom a tarkóm, hátha ettől több minden az eszembe jut az előbbi nagyon értelmes megnyilvánulásomnál. - Ezt tudom... de ez nem jelenti azt, hogy igen vagy nem - jelentem ki óvatosan. Nem akarok követelőzőnek tűnni, sürgetni sem Asamét, csupán a tényt közöltem vele.

- Ha az érdekel, hogy ővele el tudnám-e képzelni ezt a hármast, akkor a válaszom igen. - Lassan, de biztosan haladunk, én viszont most már határozottan hülyén érzem magam, ezért inkább befogom a szám, noha nem szó szerint és elindulok kifele a szobából. Együnk, aztán majd folytatjuk, hátha Asame is közlékenyebb állapotba kerül és nem kell mindent harapófogó segítségével kihúznom belőle.

- Jössz enni? - kérdezem őt már az ajtóban állva.

- Jövök - válaszolja, majd elrakja telefonját és cigijét. Bevárom, még a kilincset se fogom meg, míg mellém nem ér, akkor viszont megfogom mindig meleg kezét egy pár pillanatra, de amint kitárom előttünk az ajtót, elengedem, így ez egy lopott érintéssé minősül, ami nekem nagyon jólesett. Kimegyünk a konyhába, az étel pedig hamar elénk kerül, Ayako már várt minket vacsorára. Szokás szerint csendben fogyasztjuk el, de valami hiányzik.

- Te láttad ma már Shabut? - kérdezem meg aggódva.

- Tett nálam egy tiszteletbeli kört, aztán elsomfordált. Nyugtalannak tűnt, mint aki nem találja a helyét és a kutyák is azok voltak éjjel. Gyanítom, hamarosan készülhetünk Sheon megjelenésére.

- Azt mondod? Remélem, nem beteg. - Le sem tagadhatnám, hogy veszettül aggódom azért a dögért és ha valami baja lenne, kisírnám a szememet. Meg kéne keresni, de nem akarok felállni az asztaltól. - Mi a fene lehet, hogy így viselkedik ő is, meg a kutyák is?

- Készül valami. Aki emberei is figyelik a környéket, ha felbukkanna Sheon. Aznap éjjel, mikor Shinji elhozta Ehimét onnan, alighogy bezárt a bár, a tulaját alaposan elverték. Túléli, de olyan állapotban van, mint Akihito volt, mikor Fei megverette.

- Ez várható volt - jelentem ki. - Ehime tett egy ködös megjegyzést arról, hogy volt valaki, aki gondoskodott róla, hogy ne legyen sok vendége, de ennek ellenére is a bárban maradhasson. Valamiért Sheon nem vihette haza...

- Ha a mendemondák igazak a Zakurával való kapcsolatukról, érthető a miért. Mindenesetre azok a vendégek maradtak meg leginkább, akik nem bántották Ehimét, mások pedig nem merték őt kérni, mert Sheon intézkedett az ügyben és elég szép összegeket csengetett ki a kiskedvencéért.

- Mikre is gondolsz pontosan?

- Zakura és Sheon nem igazán viselik el egymást. A yakuza rövidpórázon tartja a kiskedvencét, aki szívesen szökdös el tőle. Ha lehet hinni az információknak, volt már rá példa, hogy a testőrök szedték szét őket, mert egymásnak ugrottak. Ez viszont lehet persze ugyanolyan mese, mint a Szindikátus felé mutatott Kawano-utálata. - Felkuncogok és egyre nagyobb röhögés lesz belőle.

- Vagy Sheon, az alvilágiságához hűen begyullad, ha hátulról közelednek hozzá - tippelem be rázkódva a nevetéstől. Oké, perverz vagyok megint. Vagy még mindig.

- Sanszos, hogy nem Ehime dugja őt, így ez is bejátszhat.

- Ehimét nem tudnám elképzelni semeként - ismerem be őszintén. - Bár az is igaz, hogy nem túl megismerhető a srác személyisége a betanult protokoll miatt.

- Ehime nem az a típusú szajha, aki mindkét térfélen domborítana.

- Eléggé nehezen fogható - ismerem el, majd az étkezést befejezve eltolom magam elől a tányért. Tényleg hiányzik Shabu. Úgy szeretem, mikor körbepipiskedik minket, nyervog és kunyerál. Most meg nincs sehol. De járt kint a konyhában valamikor, mert a tálja üres.

- Annak a kölyöknek annyi köze van a szajhasághoz, mint Shabunak a brekegéshez. Kényszerből teszi, az ilyen szajhák pedig sosem értek semmit, hamar kerültek Kínába, legalábbis azok, akiknek nem volt ilyen mázlijuk, mint Ehimének, hogy találjanak maguknak olyan valakit, aki védi a seggük.

- Nem erre gondoltam, hanem... nehéz megismerni, nem beszél magáról és már hiába nincs kényszer alatt, továbbra is úgy viselkedik - magyarázom sűrűn gesztikulálva, mert ezen én kivagyok.

- Valószínűleg évek óta ebben a helyzetben él. Ha rosszul szólsz, megvernek, ha nem vagy elég tisztelettudó és udvarias, szintén. Egy ilyen nevelés hónapikog, de akár évekig is eltarthat, amíg már természetessé nem válik esetleg mindez.

- Mivel még nem tudom, mi van a felszín alatt, eléggé csak óvatosan pedzítek meg nála dolgokat, de ebből tutira kirángatom, mert eddig mindenkit ingerel ez az alázatos, engedelmes viselkedés - mondom meg őszintén Asaménak. Közben elkészítem a kávénkat és amint az asztalra teszem, rágyújtunk.

- Jobban mondva titeket ingerel - helyesbít heccelve.

- Így értettem, igen - ismerem el. - Várom, hogy megismerhessem Sheont, mert az sokat fog számítani abban, hogy mit csinálok Ehimével, de ez így nem maradhat.

- Türelem tornaterem - jegyzi meg. Türelem? Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű? Édesem, egyikünk sem a türelméről híres, csak időnként jól tudjuk magunkat türtőztetni. - Sejtéseim szerint holnap-holnapután esedékessé válik, hogy megjelenjen.

- Mire számítasz? - kérdezem meg izgatottan.

- Megpróbál bejutni ide, lehetőleg észrevétlenül, hogy visszaszerezze Ehimét magának. Számításaim szerint előnyös lenne, ha ezt hagynánk is neki, mert a házban könnyebb elkapni, így utasítottam Aki embereit is, hogy csak figyeljék a kölyköt, ha felbukkan. Ki azonban már nem fog kimenni innen.

- És ha bent megfogtuk? - vallatom őt tovább kíváncsian.

- Az első, hogy őt és Ehimét szétválasztjuk, aztán majd meglátjuk, mennyire puhítható a kölyök és hogyan játszadozik, vagy mit tenne meg a kicsikéjéért.

- Milyen problémákat tud ez okozni? - kérdezem komolyra váltva. - Nyilván Zakura sem marad tétlen, ha a pártfogoltjáról van szó.

- Nem számítok arra, hogy Zakura nem fog jelentkezni - árulja el -, joga azonban nem lesz háborogni. Mindegy, hogy mi csaltuk tőrbe Sheont, a kölyök akkor is illetéktelen behatolónak számít, így jogom van ahhoz is, hogy egyszerűen kivégezzem. - Elkerekednek a szemeim. Ez elég meredek... És nagy gáz lesz belőle, úgy érzem.

- Kemény menet lesz...

- Alkudozhat a pártfogoltjáért. - Elkuncogom magam azért. Asame még mindig istenien gonosz.

- Kíváncsi lennék, mit kéne ajánlania, hogy visszakapja.

- Néhány gondosan elejtett info nekem elég, de keményen meg fog dolgozni azért, hogy visszakaphassa Sheont.

- Kawanot letörlöd a térképről, de Zakurával mi a terved? Nem csere kéne, te visszaadod a pártfogoltját, ő odaadja Takuya fiát?

- És ahogy ezt beajánlom neki, Takuya abban a pillanatban meghal. - Jó, ez igaz... - Zakura azonnal rájön, hogy a testőr fecsegett nekünk, innentől kezdve pedig teljesen mindegy lesz, hogyan értesül és mikor a dologról Kawano. Amiből gazdálkodhatunk, az pusztán annyi, amennyit Aki összegyűjtött Kawanoról.

- Szerintem azért Takuyát annyira nem kell félteni, de igazad van. Viszont nem kell valami indok, hogy neked az információkra miért van szükséged? Szerintem ha Sheon idejön, mert megvetted a kedvencét, és Zakura érte jön, kisakkozhat valamit.

- Szemrebbenés nélkül tolom a képébe, hogy fogalmam sem volt arról, hogy a pártfogoltja előszeretettel kefélgeti Ehimét, Shinji pedig foghatatlan, Teruki jelentése szerint álnéven mutatkozott be a bárban és több szajhát is kipróbált, mielőtt választott volna. - Ennek hallatán összeugrik a gyomrom. Nem elég, hogy Ehimét ki kellett próbálnia, még másokkal is tett egy próbakört a hitelesség kedvéért. Végül felsóhajtok. Shinji rohadt jól csinálta, egyszerűen le a kalappal előtte. Csak... bánt, hogy rajta kívül senki mást nem lehetett volna elküldeni. Hiányzik a lehetősége ennek és bosszant, hogy későn derült ki, hiányt szenvedünk a képzett, buzi testőrökből. Tudom, ez csak az én szarakodásom, de ha Shinjinek lett volna lehetősége visszautasítani ezt és mégsem teszi, nem lenne mi miatt problémáznom, így viszont nagyon is, mert ez így kényszer volt és kurvára rossz, hogy így alakult.

- Így elég jól felépített lesz az egész - mondom végül, majd felhörpintem az utolsó korty kávémat is. A cigim már elnyomtam és lényegében végeztünk itt, de nem tudom, hogyan tovább. Inkább rábízom Asaméra, az idő még fiatal, amúgy sem rohanunk sehova.

- Nem bíztál benne? - kérdezi be.

- Nem adtál még okot, hogy kételkedjek a döntéseid helyességében vagy a terveid kidolgozottságában - jelentem ki komolyan -, engem csak érdekeltek a részletek, jobban át akartam látni és tettem egy egyszerű megjegyzést.

- Ez volt a diplomatikus verziója a bekaphatomnak? - Elnevetem magam.

- Nem, de megteheted, ha szeretnéd - vágok vissza vigyorogva.

- Vegyem kihívásnak?

- Minek szeretnéd venni? - passzolom is neki csípőből vissza a labdát.

- Ajánlatnak? - Mielőtt válaszolnék, felállok a székről és az ajtó felé araszolok, mert Asame még a végén képes itt helyben elfogadni az ajánlatot, azt pedig nem díjaznám annyira.

- Lehet róla szó - mondom most már fülig érő vigyorral.

- Reméltem, hogy nem fogsz ágálni az ötlet ellen - jelenti ki felállva, s mielőtt túlságosan messzire menekülhetnék, kinyúl értem és a vállára dob. - Hova szöksz?

- Héjka! - szólok rá meglepetten. - Hova cipelsz? - Ez ma bejön Asaménak, mert Jeremyt és Akemit is önkezűleg helyezte a konyhával szemben lévő szoba ágyára, én meg csak értetlenül kuncogok rajta. Ez vicces. Igazából nemigen tiltakoztam az ellen, hogy valamilyen formában szeretkezzünk, ráadásul nemrég pont én mentem hozzá ezügyben, csak vagy nem vette le a célzást, vagy nem akarta, vagy még a kajára éhesebb volt. Vagy nem tudom.

- Gondoltam, teljesítem a kérésed.

- A medencénél?! - kérdezem meg a hangomból szerintem jól kihallható riadalommal. - Vagy melyik kérésemre gondolsz? - teszem hozzá röhögve.

- A medencénél, és nagyon is jól tudod te, melyikre gondoltam.

- De miért ott? Az ágyad sokkal kényelmesebb... - próbálkozom.

- Mert egy perverz dög vagyok és ott akarom - közli egyszerűen. Lehet neki ellenállni? Csak röhögök rajta és némi nemű, szinte tettetett ellenállást azért tanúsítok, hogy ne legyen teljesen egyszerű dolga, de mikor leérünk, már csak nevetek az egészen. Tiszta hülye. És ahogy elnézem, ebből se lesz hármasozás, pedig azt meg én szeretném. Ő sem mondott rá nemet, viszont igent sem, úgyhogy ennyi, a téma nem lett lezárva, de valószínűleg el lett napolva.


Asame kulcsra zárja az ajtót, majd letesz és miközben falja a szám, nyelvem, nekiáll levetkőztetni. Ez őrület... Elképzelésem sincs, mi ütött belé, de hogy kiderítsem, csatlakoznom kell az őrületéhez. Nem mintha bánnám, az inge már landol is a földön, amire aztán rákerül nagyjából a pólóm. Mosolyogva, kissé szuszogva élvezem a hülyeségünket, kattannak öveink fémje, s hamarosan meztelenül, egymáshoz simulva csókoljuk vörösre egymás száját. Szeretem az ilyet, bár meglehetősen zavaró, hogy a legkisebb hang is visszhangot ver idebent. Persze a rosszfiúm éppen ezért választotta ezt a helyet szerintem, s még ölbe is vesz, így én megkapaszkodom a nyakában, hogy könnyebb dolga legyen a cipekedésben, és elindul befelé a medencébe. Az izgalomtól kissé megszorítom őt, no meg el is vigyorodom. Átsétál velem továbbra is csókolva engem a medence széléhez, majd kiültet. Kellemes volt a víz érintése, az viszont különösen tetszik, hogy mellettem megtámaszkodva kiemelkedik, hogy folytathassuk a csókolózást, majd ahogy visszaereszkedik, végighalad a testemen, s végül elkezdi azt, amiről még a konyhában esett szó. Felsóhajtok, amit tök cikin ver vissza a terem, de nem fogom tudni mindig elfojtani a hangom. Hátratámaszkodom és beletúrok a yakuzám hajába, kissé kidőlök oldalra is, hogy egy kicsit lássam az arcát, s ajkamba harapok az izgalomtól és annak reményében, hogy így kevésbé fog hallatszódni, mennyire élvezem. A dolog nem jön be, ám kétlem, hogy ezt Asame nagyon bánná. Nagyon nem, még fokozza is az egészet, hogy még több hangot hallhasson tőlem. Kész vagyok ettől a pasitól...


Egyre hátrább dőlök és a sóhajaimból lassan nyögések lesznek, majd reszketve, kissé megfeszülve élvezek el. Kéjesen, elégedetten mosolygok, ám Asame nem sokáig hagy pihegni, visszahúz a vízbe, majd háttal fordít magának és kiemelve belőle engem ráfektet a szélére. Hassal sem kényelmesebb a rács, mint rajta ülve, ráadásul a fenekem felvehette a mintáját, de szerintem ez cseppet sem érdekli a yakuzámat, mert kezeimet a fejem fölé pakoja, majd ismét kiemelve magát a vízből hozzám dörgölőzik. Huuh...! Imádom, mikor ezt csinálja! Nyelvével eljátszik a hátamon, amitől megborzongok, s mire leér a derekamig, újra vágy vonul végig rajtam és a testem hullámot idézően mozdul. A rosszfiúm nem bír magával, azt hiszem, én pedig engedelmesen markolom egyik kezemmel a másikat és lazítom el az izmaim, hogy megkaphasson, ha ennyire vágyik rám. Gondosan készít elő és lassan nyomul aztán belém, mert a víz nem egy síkos anyag, Asame pedig vigyáz rám. Átráng az arcomon a fájdalom, fel-felnyögök, de akarom, hogy megdugjon.


Szép kis erőgyakorlatot csinál magának és én is keveset tudok segíteni neki, az élvezet azonban kárpótol. Hajszol, méghozzá ettől a különös póztól egészen máshogy, mint egyébként. Rohadtul jó így is, bár a vonaglás helyett most tolom bele magam minden erőteljes lökésébe, vagyis teljesen nem vesztem el az eszem, szerelmes kefélésünket így is hangos orgazmus koronázza meg a részemről. Nem mintha Asaménak panaszra lenne oka, noha nem sokáig marad bennem, inkább visszaereszkedik a vízbe pihegni. Nem csodálom, hogy kissé kifárasztotta ez a menet, tartania kellett magát, közben dugnia engem és egyiket se akárhogy. Idülten vigyorgok, aztán pár perc múlva beszenvedem magam én is a medencébe és szembe fordulva vele átkarolom. Ez kurvajó volt. Nem túlzottan örültem neki, hogy az egész helyiség a kiáltásaimtól visszhangzott, Asame azonban elégedettnek tűnik a kielégültség mellett, úgyhogy ezen gyorsan túlteszem magam. A másik, ami viszont vicces, hogy most a hasam rácsos. Kuncogva simogatom meg a mintát és igyekszem nem elképzelni, a seggem hogy festhetett. Nem sikerül megúszni, ráadásul a rosszfiúm is a fülembe és nyakamba kuncog egy-egy játékos harapást mérve rám.

- A te hibád - mormolom neki. - Mondtam, hogy az ágyad kényelmesebb lenne - teszem hozzá nyomatékosan, apró kis vigyorral.

- Gyorsított eljárásban kaptál rácsos hasat. Jobb mint a kockás - neveti tovább játszadozva.

- A kockás határozottan jobban tetszik - jelentem ki tettetett durcával, majd ellépek mellette és úszom egy hosszt a lépcsőig. Jólesik, ám fellépdelve a lépcsőn totál ledermedek és bennem szorul a levegő. Kurvára tovább kéne mennem és rávenni Asamét, hogy kibaszottul nagyon gyorsan hagyjuk el a medencét, mert... mondjuk vágyom egy forró fürdőre... de azt hiszem, most ugyanolyan képet vágok, mint a nagyjából velem szemben lévő, egy szék és törölköző paravánja mögött kuporgó, de még így is feltűnően felizgult, mégis halálra rémült Jeremy. Úgy hallom, a yakuzámnak úszni támadt kedve, én pedig nem tudom, mi miatt aggódjak jobban: hogy széttépi a srácot, ha lefüleli, vagy hogy látott minket szexelni. Kibaszottul valóra vált egy rémálmom és a hármast cseppet sem így képzeltem el.


Szerencsére tovább tudok ballagni és egy Jeremytől minél távolabb eső, a túlvégen lévő napozószékről veszem el a törölközőt, hogy megszárítkozzak egy kicsit. Igyekszem természetesen viselkedni, ez viszont most kegyetlenül nehéz. Kínosan érzem magam és féltem azt a hülyét. Valahol a mi hibánk is, a nagy smárolásban annyira azért nem figyeltünk, de bakker...! Ez durva.


A derekamra kötöm a törölközőt és türelmetlenül várom, hogy a rosszfiúm kiúszkálja magát. Nem is merek a srác felé nézni, nehogy Asame kiszúrja a pillantásom és lebukjon a kukkolónk, inkább őt bámulom. Próbálok nyugodt, higgadt, normális maradni, kezeim azonban szorítják a törölközőt és vállaimat feljebb húzzák a megfeszülő izmok. A yakuzám számomra óráknak tűnő percek múlva unja csak meg a meghosszabbított edzést, aztán felém úszik és kiemelkedik a medencéből, s szerencsére ki is száll belőle. Furcsa, de így nem érzem helyénvalónak, hogy látja őt Jeremy. Azt hiszem, Asame képes lenne uralkodni magán, ha sor kerülne arra, hogy valakit bevonjunk a kapcsolatunkba egy menet erejéig, a kettőnk közti intimitás csak részben nyilvánulna meg, ám most a srác azt látta, amilyenek mi szabadon, mindentől és mindenkitől függetlenül vagyunk egymással. A szerelmünket, a gátlástalanságunkat, a hevességünket... mindent. Ez elég rosszul érint.

- Gond van, csibe? - kérdezi meg engem méregetve, miközben elveszi a másik ágyról a törülközőt, derekára köti, aztán leguggol elém.

- Csak cikin érzem magam. Megyünk? - kérdezem meg reménykedve.

- Most éppen miért? - kérdezi meg az államat megfogva és felemelve a fejemet, hogy a szemembe nézhessen.

- Túl nagy volt ez a terem... Egy forró zuhany majd helyre tesz, gyere! - kérem felállva a székről és magammal húzva őt. Szerencsére nem kell kérlelni, engedi húzni magát, így felcsattogok vele a szobájához tartozó fürdőszobába és beállok a tus alá. Forróra állítom a vizet, lassan hozzászoktatom a bőrömet és Asaméét is, utána mosakodni kezdek. Most kivételesen nem áztatom magam sokáig és a tippem sem igazán jött be, valamivel többre van szükségem egy forró zuhanynál, de még nem jöttem rá, mivel vagy mennyivel. Fogat mosok, miután megtörölköztem, majd bemászom az ágyba. Asame még borotválkozik, mielőtt követne, ám nem bújik be mellém, ahogy várom, hanem rágyújt. Felpillantok rá és attól, hogy figyel, halvány, szégyellős mosoly kúszik a számra. Fogalmam sincs, mit mondhatnék neki, mert sem hazudni, sem igazat mondani nem akarok, ráadásul a telefonom is pittyeg az éjjeliszekrényen. Felülök, majd kézbe véve megnézem, ki és mit írt. “Sajnálom, természetesen elmegyek, amint találok valakit, aki elvisz. Én... Mindegy. Nem akartam, reggelre eltűnök.” Hát azt nem szeretném, Jeremy. Válaszolok is neki: “Ne, ne menj sehova. Később átmegyek.” Még nem tisztáztam magamban semmit, pedig szüntelenül ezen agyalok, de ha valamit tudok, akkor az az, hogy emiatt nem kell elhagynia a házat.

- Jeremy kellően összeszarta már magát? - kérdezi be lazán, érzelemmentes képpel, miközben eloltja cigijét, majd betelepszik az ágyba. Kell egy pár perc, míg felfogom a kérdés lényegét, azt is leginkább lélegzet nélkül, alig dobbanó szívvel teszem meg. Eddig is csend és sötétség uralkodott javarészt körülöttem, ám mikor végre átkódolódik az üzenet, elér az agyamig, teljes feketébe és némaságba burkolózik minden.


A picsába...


Levegőért kapok és teleszívom vele a tüdőm. Megrohannak a kérdések, szinte szédülni kezdek tőlük, egymást kergetik a fejemben és hányingerem lesz.

- Mikor... szúrtad... ki? - kérdezem minden egyes hangért keményen megküzdve magammal, mert ezt tudnom kell.

- Mikor elrángattál - feleli, azzal kicsit magához húz mögém telepedve és nyugtatni kezd. A válasza megkönnyebbültté tesz, mert ezek szerint nem húzott csőbe és talán nem akarja megfojtani sem a srácot. A gyomrom még nem kezd megnyugodni, de a masszírozástól az izmaim felengednek, vállam leereszkedik.

- Haragszol rá? - kérdezem csendesen.

- Inkább neheztelek kicsit - vallja be. - Felelőtlenek voltunk, de benne is lehetett volna annyi tapintat, hogy jelzi, ott van, majd elkullog szépen.

- Pont így érzek - árulom el. - Valószínűleg... be van szarva, de inkább... szégyelli magát.

- Gondolom, nem szeded le érte a fejem, ha most emiatt kurvára nem sajnálom. Részben magának köszönheti - magyarázza ezzel, s átkarol meg az állát a vállamra támasztja. Csak megrázom a fejem, de csendben maradok egy darabig. Simogatom Asame combjait puszta szeretetből, semmilyen izgató szándékkal, míg rágódom ezen, aztán felsóhajtok.

- Furcsa érzés... túlesni az egyik rémálmom beteljesülésén - árulom el kesernyés félmosollyal.

- De túl lehet lendülni rajta, nem? - kérdezi kedvesen.

- Muszáj - felelek csendesen. - Inkább kínosan érzem magam, mint igazán rosszul. Nem épp így gondoltam a hármast - jegyzem meg most már őszinte félmosollyal, Asame meg felnevet. Azt hiszem, most nyugszom meg és még az ölelésébe is belesimulok.

- Ez is egy megoldása a dolognak. Tán nem volt elég kielégítő? - kérdezi játékosan beleharapva a fülembe. Nem bírom ki kuncogás nélkül, pedig nagyon akarom, tényleg.

- Cseppet sem. Ezek után az lenne a kibaszás vele, ha átmennék és közölném, hogy várjuk szeretettel. Szerintem ekkorára - mutatok nagyjából két centimétert az ujjaimmal - húzná össze magát.

- Pedig ez nekem is eszembe jutott - neveti.

- Átmenjek? - kérdezem most már vigyorogva.

- Azt szokták mondani, Párizs megér egy misét. Ha a reggeli miatt beszart, akkor ez után?

- Nekem rohadtul megér - röhögöm. Nem tudom eldönteni, hogy perverz vagyok-e, vagy gonosz inkább ezért.

- Akkor öné a terep, szadisták gyöngye - közli és végignyal a nyakamon. Nekem se kell kétszer mondani, elhúzódom Asamétól, aprót csippentek fogaimmal az ajkába, majd kimászom az ágyból, a szekrényből pólót és alsónadrágot veszek elő, belebújok és átmegyek Jeremyhez. Röviden kopogok, majd bemegyek. Lapul az ágyában, de szerintem a történtek után képtelen lenne aludni, így mindenféle óvatoskodás nélkül leülök hozzá és lehajtom róla a takarót. Engem nem ver át ilyen könnyen. Rögtön felém fordul és talán rák vörös lehet, de csak nagyon keveset látok a színekből, annyi fény nem igazán szűrődik be az éjből, hogy sziluetteknél, formáknál, mozgásnál sokkal többet lássak.

- Gyere át hozzánk - kérem meg őt.

- Tessék? - A szó vége megremeg és ő maga is.

- Gyere át hozzánk - ismétlem meg ugyanúgy a kérést. Nem szándékozom megkönnyíteni a helyzetét, visszafogottan élvezem, hogy játszhatok vele, mint macska az egérrel.

- Miért?

- Csak - felelek csendesen. Ha kell, átcipelem, azon nem múlik semmi.

- De... ugye szúró-vágó-tépő-lövő és hasonló eszköz nincs a szobátokban? - kérdez rá nagyon visszafogottan és felül.

- Egyikünknek sincs szüksége fegyverre ahhoz, hogy valami fájjon vagy halálos legyen. Jössz? - kérdezem meg felállva az ágyról.

- Megyek - mondja csendesen, de leszegett fejjel kel ki az ágyból. Meglepődöm, mert pulcsiban és farmerban van, mégis kézen fogom és átvezetem Asame szobájába. Odabent elengedem, becsukom mögötte az ajtót és megállok mellette. Ahogy megmondtam a yakuzámnak, rémesen szégyelli magát. Meg is értem, főleg azok után, ahogy a rosszfiúm néz rá. Szigorú, vesébe látó módon, ráadásul magához inti a srácot. Az lehet, hogy Jeremy fél, de hogy most nekem is minden idegszálam kimered az izgalomtól, az tuti. A srác megy, Asame pedig teljesen meztelenül lép elé. Huhuhúúúh...! Nem bírok nem vigyorogni, pedig elég éles ez a szitu. Kíváncsi vagyok... nagyon.


Közelebb lépek, a yakuzám pedig megragadja Jeremy állkapcsát, hogy megemelje a fejét és kényszerítse, hogy a szemébe nézzen, de továbbra is hideg, szigorú pillantásokat mér rá. Úgy látom, a srác a jégkék szemekbe mer nézni, vagy úgy van vele, most már tök mindegy, csak a helyzetén nem akar rontani.

- Remélem, élvezhető volt a műsor - szólal meg rideg nyugodtsággal. - Részletezzem, milyen büntetés jár ezért, vagy van akkora fantáziád, hogy a kínzókamrában látottakból összerakd?

- De... én... ti... ti zártatok be - találja meg a hangját. Nem mi, csak Asame. Ráadásul zsebre is vágta a kulcsot, szóval az már még gázabb lett volna, ha még a kulcs után is kellett volna kajtatni. - Lefagytam és mire rájöttem, már rosszabb ötletnek tűnt szólni.

- Tényleg dermesztő látvány lehet két smároló férfi - közli még mindig ridegen. Hű... Nem emlékszem, hogy ezelőtt férfinek nevezett volna. - Főleg egy olyannak, aki él-hal a női nemért...

- Inkább izgató - csúszik ki a száján és amint rájön, hogy mit mondott, mintha próbálna elsüllyedni. Kénytelen vagyok az orrom is befogni, nehogy elröhögjem magam, bár Jeremy lényegében most árulta el, hogy szándékában állt kukkolni minket, ami azért annyira nem nyeri el a tetszésem, de biztos vagyok benne, hogy ma megtanul pár újabb dolgot.

- Meglátjuk, az is izgató lesz-e, amit ezért kapsz. - Lombozzam le Asamét? Inkább még mindig hallgatok, bár már muszáj voltam elengedni az orrom, mert levegőre szükségem van még nekem is és amíg nem fejlesztem ki a bőrlégzést, addig az orromon vagy a számon keresztül kell vennem a kortyokat belőle.

- Én...

- Te?

- Sajnálom. - Asame egészen közel hajol a srác füléhez, én meg már a pólómat gyűröm az izgalomtól. Imád játszani és gonoszkodni, én meg imádom, amikor ezt csinálja.

- Majd meglátjuk, mennyire! - sziszegi szinte a szavakat, azzal eltávolodik Jeremytől és el is engedi. - Vetkőzz! - Ajjaj... Tudtam, hogy ide lyukadunk ki, csak... nem szeretném, ha szajhaként bánna vele, mert... a barátom és nem akarom, hogy ezt... kötelességnek, kényszerűségnek érezze. Ránézek a yakuzámra, remélhetőleg ügyesen jelezve ezt neki is. Ma azt mondtam Ehimének, hogy a házban egyetlen személy sincs, aki nem szabad akaratából fekszik le valakivel és ezt nem akarom meghazudtolni. Látom, hogy Jeremy kezei reszketnek, miközben lehúzza magáról a pulcsiját és összeszorulnak bennem a rendszerek, miután azt a földre engedve a pólóját is lehúzza magáról. Asame úgy fest, tojik rám, csak leül az egyik fotelbe és nézi, amint a srác vetkőzik. Azt akarom, hogy ő állítsa meg, hogy ő oldja fel ezt a helyzetet, mert tudom, hogy Jeremy képes megtenni bármit, főleg, ha engesztelni kell valakit és nem akarom, hogy megalázzuk. Súlyos volt, amit csinált, de azért ennyire nem. Nézek rá, várom azt a jelet, amivel véget vet ennek, az azonban csak akkor jelenik meg, mikor már a srác a nadrágjától próbál megszabadulni. Erősen vissza kell fognom magam, hogy ne lépjek mögé és karoljam át, azonban kíváncsi vagyok, a yakuzám meddig akar elmenni, mit akar még. - Többet vártam Tatsuki tanítványától - közli, majd rágyújt. Ez nekem is fájt. Kicsit jobban ismerem Jeremyt, mint ő, és érzem, hogy ezzel nagyon bele lett taposva a lelkébe, így már meg sem próbálom visszafogni magam, hogy mögé lépve átkaroljam a testét és dühösen nézzek Asaméra, megteszem. Pontosan tudom, mekkora szar lenne most kiosztani őt ezért, ahogy azt is, hogy szívózik leginkább a sráccal, csak a kettőnk fájdalomküszöbe mind lelkileg, mind fizikálisan eltér és míg én jól ismerem a férfit, addig a srác nem.

- Tatsuki tanítványaként nem is járhatott volna el másképp - jelentem ki gonosz kis vigyorra húzva a számat -, ő még ki is verte volna magának, majd lazán beközli, hogy jó műsor volt, kiveszi a nadrágod zsebéből a kulcsot és lelép. - Azt hiszem, megtaláltam azt, amivel Jeremyt is mentem és Asaménak is jelzem, hogy mi van. Nem sokkal később a srác megfordul és lesmárol. He? Ez most meglepett. Kicsit elbizonytalanodom, bár azért pár pillanatig viszonzom a csókját, utána viszont pont annyira visszahúzódom tőle, hogy véget érjen és kilesek a yakuzámra.

- Tatsuki tanítványa ezt tette volna ott helyben - közli komolyan, de nem fordul meg, a szemében pedig bocsánatkérés van nekem címezve. Ez megnyugtató, egy pillanatig azt hittem, még a végén én leszek megdugva. Húzós lenne.

- Mégsem tett semmit, csak lapított, mint kecskeszar a fűben, ahogy most is - közli elnyomva a csikket, unott képpel. Most erre mit mondjak, hogy bekaphatod megint? Szörnyű vagy, drágám, és még annál is szörnyűbb. Belenézek a srác szemeibe és elvigyorodom, majd tenyereim közé fogom arcát és lassan, izgatottan megcsókolom. Érzem benne az indulatot, talán dühíti, hogy a tiszteletét Asame gyávaságnak titulálja, de gyorsan megfeledkezik róla, beleolvad a csókolózásba, és egy kicsit nekem is sikerül elvonatkoztatnom attól az aprócska pici ténytől, hogy életem értelme azt mustrálja, ahogy egy másik fiúval immár szenvedélyesen smárolok a kezemmel lassan végighúzva nyakán és mellkasán. A válasz sem marad el, Jeremy a pólóm alá kúszva simít végig a hátamon és az oldalamon, amitől beleszusszanok heves játékunkba. Akarom őt és úgy érzem, Asamétól engedélyt kaptam megszerezni. Ennek megfelelően bánok vele, szorosan magamhoz vonom, s ujjaimmal cirógatom végig a hátát, amitől felnyög és szenvedélytől elvakultan tépi, harapja, csókolja a számat, ahogy válaszul én is az övét. Végigmarkolok az oldalán, át a csípőjén és megkapaszkodom a fenekében, mire hozzám dörgölőzik és ráfog a csípőmre. Finom remegésként rohan át rajtam a vágy, s szándékosan lassítom csókunk ütemét, majd orrommal végigcirógatva Jeremy arcát a füléhez kúszom és míg végignyalok rajta, Asamét mérem végig. Csak figyel minket, de nem tudom kivenni az arckifejezéséből vagy a nézéséből, hogy tetszik-e neki a látvány, vagy hogyan érez amiatt, hogy valaki mással vagyok, pedig ez nekem nagyon fontos lenne.


Lassú nyalintásomat egy, a nyakamon elfojtott nyögés kíséri, és mivel többet akarok hallani ebből, betámadom Jeremyét. Végignyalok az ívén, majd apró harapásokkal fűszerezett csókokkal haladok végig a nyálcsíkon. Nem arra megyek rá, hogy Asaménak jó látványt nyújtsunk, mert ha mi élvezzük, amit egymással csinálunk, rohadtul izgatóak leszünk szerintem és az élvezet nekem is fontosabb, így hát meg fogom bolondítani ezt a fiút, ahogy valószínűleg ő is engem. Előbbi kissé már most sikerült, mert Jeremy veszett módon rángatja le rólam a pólót. Vigyorgok rajta. Bírom, amikor belelkesül, amikor elveszti a fejét, szenvedélyes, heves, ösztönös lesz. Összesimulunk és ujjbegyeimmel rajzolok mintákat a srácra, míg ki nem libabőrösödik. Nem hagyja csak úgy magát, a nyakamat csókolva, óvatosan harapdálva viszonozza a kedélyborzolásomat. Szerintem még a két orgazmus után sem fogom sokáig bírni. Vágytunk erre, eléggé és régóta. Sokszor kerültünk közel egymáshoz és ahhoz, hogy másodszor is lefeküdjünk egymással, de valahogy az utolsó előtti pillanatban mindig visszafordultunk. Most nincs akadály előttünk és legalálisan csinálhatjuk, amit akarunk. Fogdoshatjuk, csókolhatjuk, izgathatjuk a másikat, amit meg is teszünk természetesen.


Szinte egyszerre nyúlunk a másik nadrágjához. Ő az alsóm korcába akasztja az ujjait, a másik kezével meg szorosan átölel, én pedig belekuncogok a fülébe és kettőnk közt kioldom a farmerjét tartó övet, kigombolom a gombját, majd lehúzom a cipzárját és az anyag alá fúrva a kezeim hátrakúszom a fenekéhez. Tetszik, hogy könnyen ingerelhető, hogy már ennyi elég számára, hogy felnyögjön, az eszét veszítse és szinte követelni kezdje a szexet. Őszintének tartom.

- Folytassuk ágyon - kéri suttogva, majd visszatér a nyakamra. Nekem rendben van, ám mielőtt terelni kezdeném, megint Asaméra pillantok. Még mindig nem tudok róla sok mindent leolvasni, csupán a beleegyezését adja a folytatáshoz, engedélyezi azt, majd újabb cigarettára gyújt. Nem tetszik ez a része nekem. Igaz, hogy így képzeltem el alapból, ő nézi, amit csinálok mással, ám mégis furcsán érzem magam tőle, mintha csak szajhák lennénk, akik szórakoztatják, méghozzá nem túl nagy sikerrel, mert dohányzik és nem élvezet csillan meg a szemeiben. Ennek ellenére csókolva az ágyhoz tolom Jeremyt és amint leült, megszabadítom a farmerjétől. Feljebb csúszik a fekhelyen és húz magával. Több nem kell, kúszom utána, ám a srác elnéz mellettem Asaméra, amitől totál zavarba jön. Nos igen, kicsit én is be vagyok miatta gyulladva, mert ő nekem nem csak a nagy, kemény yakuza, hanem a szeretőm, párom, szerelmem, akiről nem tudom, hogy vizsgáztat-e, vagy sem. Remélem, hogy nem, de azt is tudom, hogy elkerülhetetlen ez is.


Forró, őszinte csókkal terelem el mindkettőnk figyelmét a minket mustráló férfiről, mely alatt végigsiklatom kezeimet Jeremy combjain, majd lenyomom az ágyra és a mellkasára hajolok. Elég nagy előny, ha a két fél rengeteget beszélget a szexről. Egyszerűen tudom, hogy amit teszek, az neki jó lesz, hogy még jobban felizgul tőle. Nyálcsíkokat húzok és fogaimmal megcsípkedem a bőrét, mellbimbóját, mialatt a srác fél kézzel elindul felfelé az oldalamon, a másikkal a nyakamon. Ő is tudja, hogy én mitől indulok be, hogy ha a nyakamról felkúszik a tarkómra és beletúr a hajamba, sóhajtva borzongom meg, a bőröm pedig libabőrös lesz. Imádom a kis nyögéseit, még fel is pillantok rá és elvigyorodom a képe láttán. Jeremy olyan, mint én, csak más. A szeme kék, a haja fekete és most már a frizurája is kicsit hasonlít az enyémhez, a teste megizmosodott, mégis vékony maradt, mint az enyém. Félig-meddig magamat látom benne, miközben tudom, hogy irtózatosan különbözik is tőlem. Ez az, ami vonz benne és amiért rettentően szeretek vele lenni. Sokat tanulok általa magamról is, mert sok mindenben hasonlóan vélekedünk és amit én még nem éltem meg, azt ő már igen.


Lehúzom róla az alsónadrágját és ledobom az ágy mellé, s alighogy visszatérek fölé, vigyorogva rángatja meg az enyémet. Nem tudok rajta nem röhögni, de úgy döntök, húzom egy kicsit, ezért csupán feltérdelek előtte és kihívóan megtámaszkodom a csípőcsontjaim felett. Bejön, amit akartam, mert lendületesen felül és a hasamat csókolva, nyalva, de nagyon lassan kezdi csak el lefelé húzni rólam a ruhadarabot. Válaszul belemarkolok a hajába, felfelé fordítom a fejét és lehajolok, hogy szenvedélyesen megcsókoljam. Hevesen és élvezettel viszonozza, közben az alsónadrágom is lekerül rólam, s épp csak annyira átveszi az irányítást, míg meg sem szakítva a csókolózást kiegyenesedünk, majd kézbe veszi a farkam. Belevigyorgom a csókolózásba. Engem húzhat, egyelőre bírom, de vajon Jeremy meddig? Finoman még a hasának is dörgölöm, közben viszont ujjaimmal lassan, alig érintve a bőrét bejárom a fenekét, majd bekúszom velük két partja közé. Hangosan felnyög és levegőért kap, mire azonnal lenyomom az ágyra, lekúszom a lábai közé és végignyalok nyelvem hegyével a merevedésén. Szinte elröhögöm magam attól a hangos kiáltástól, ami kiszakad belőle a megfeszüléstől és azon, hogy kitolja csípőjét, majd beletúr a hajamba. Akarod? Tényleg akarod? Tudom, hogy akarod. És azt is, hogy kurvára akarod. Megfogom a farka tövét, hogy mozdulatlanul tartsam, és élvezettel, a srácra vigyorogva húzom végig makkján a fogaim, éppen csak megintve azt, gondosan hozzáérintve nedves ajkaim. Megint levegőért kap és próbál engem nézni is, meg nyugton is maradni. Bírom ezt. Be fogom hülyíteni, ha csak így játszadozom vele. Bár azt mondta, szereti az ilyesmit. Én is, méghozzá mindkét oldalról.


Asaméval ellentétben ez a srác mindenre érzékenyen reagál, sóhajt, felnyög, megremeg, megfeszül, kiáltások szakadnak ki belőle, amit rohadtul szeretek. Kíváncsi vagyok, a vizsgám kiterjed-e arra, hogy miképp bánok a partneremmel, ha én vagyok a seme, hogy csak fél-e attól a yakuzám, hogy nem lesz számára túl jó, ha enged nekem, vagy egyszerűen nem akarja. Ez még mindig nem tisztázott számomra, mert ha csak attól tart, hogy megüt, nem kéne paráznia, mert szerintem bőven túlvagyunk azon a szinten, hogy ez különösképp érdekeljen engem. Kefélt már meg úgy, hogy passzoltam a másnapi edzést és aranyos mosollyal mondtam neki, hogy ha nem gond, akkor én ma inkább olvasnék, de akkor is, ha gond, mert nem tud olyan érvet felhozni, hogy én kimásszak az ágyból. Szépen is néztem ki, tele voltam foltokkal, mint akin hat állat követett el valami nagyon erőszakos megerőszakolós játékot, pedig csak Asame volt, igaz, elég sokáig szexeltünk aznap éjjel.


Nyelvem hegyével nedvesítem be körkörös mozdulatokkal a srác farkának tetejét, majd bekapom és a pirszingemet is bevetve simogatom lassan. Tetszik a hangos nyöszörgés, amit kiváltok Jeremyből, az apró mozdulás és ahogy belemarkol a lepedőbe, egyszerűen imádom az őszinteségét és az érzékenységét. Meg fogom őrjíteni így, a kísértés azonban arra sarkall, hogy abba ne hagyjam, ezért mélyebbre engedem a számban és a nyelvem kinyújtva simítok végig azon a területen, ami még nincs az ajkaim közt. Heves reakciót váltok ki Jeremyből, a száját harapva próbálja elfojtani a nyögéseit, persze semmi sikerrel, gerince ívbe hajlik és teste megremeg, szinte könyörög a folytatásért. Asaméval nem beszéltünk meg szabályokat, olyasmit, amit nem szeretne, ha megtennék, ezért újból rápillantok, miközben továbbra is lassan, érzékeket borzolóan játszom Jeremyvel. Úgy volt, a yakuza nem akar szemlélődő lenni, mégsem kel fel a fotelből, csak néz és néz minket. Vajon mire gondol? Mit érez? Elrejt mindent és ez aggaszt.


Magabiztosan, a torkomra engedve folytatom a srác leszopását, közben cirógatom combjait, fenekét, heréit, ágyékát, hasát, felkúszom mellkasára és kissé megpödröm mellbimbóját, amitől felkiált. Érzem, hogy nagyon közel van az orgazmushoz, de nem engedem, hogy a számba élvezzen, nyálas marokkal elégítem ki és mély elégedettséggel tölt el a hevessége, az, ahogy szinte feltépi az ágyról a lepedőt és majdnem sikoltozik az élvezettől. Fölé magasodom, majd könnyű, apró csókot lehelek a szájára, aztán hagyom pihegni. Elheveredem mellette egy rövid időre, utána felülök és papírzsebkendőt keresek, hogy letöröljem kezemről, államról és nyakamról az élvezetét, végül egy kicsit őt is megtisztogatom. Szeretném megdugni őt, de nem érzem jónak úgy, hogy nem tudom, életem értelmében mi játszódik le, míg én valaki mást élvezek. Mert azt teszem, kegyetlenül nagyon élvezem minden pillanatát ennek a körnek is, s Jeremy is. Mosolygok rajta, mert idült vigyorral a képén kortyolja be a levegőt, de otthagyom, és Asaméhoz lépdelek. Beleülök az ölébe szembe vele és a szemeibe nézve homlokom az övének támasztom.

- Nem úgy volt, hogy nem csak nézni akarod? - kérdezem meg tőle suttogva, szégyellős mosollyal. Nem szól egy szót sem, ellenben belemarkol a hajamba és szenvedélyesen megcsókol. Nem igazán tudom ezt hova tenni, de engedem birtokolni magam, szerelmesen viszonzom nyelvének vad játékát és végigsimogatom izmos testét. Azt hiszem, rosszat nem jelent ez az egész. Ösztönösen domborítok megint, a mellkasomat előre, a hátsómat hátra, valósággal kínálom magam, pedig engedélyért jöttem, hogy megdughassam az ágyon heverő srácot. Azt viszont nem tudom és nem is akarom tagadni, hogy nekem Asame a legfontosabb és hozzá tartozom, az övé vagyok. Jeremy előtt amúgy is felesleges, látott minket, most már pontosan tudja, hogy milyenek vagyunk egymással, s ami a sráccal és velem van, az csak... vágy. Szeretjük egymást, de messze nem annyira, mint ahogy Asaméval, a srác számára én is csak kiugró, kellemes kikapcsolódás, élvezetes partner vagyok, a barát, akivel bármi belefér kábé. Legalábbis én így érzek.


A yakuzám most nem csap le rám ennél jobban, elereszt, mintha engedne menni, én pedig elkuncogom magam, majd a füléhez hajolok.

- Perverz róka - suttogom bele játékosan. - Tetszik? - kérdezem meg. Csak úgy nem hagyom véleménynyilvánítás nélkül, hiába volt célzatos az a forró csók. Egy igen azért még mindig biztosabb.

- Menj! - Jól van, nem kéretem magam. Most nem csap le rám és noha nem mondott igent, de nemet sem, ezért leszállok combjairól és visszaballagok az ágyhoz. Jeremy már ül, figyelt megint minket, ám úgy látom, volt valami az arckifejezésében, amit igyekszik elrejteni előlem és még megereszt egy mosolyt is nekem. Leülök mellé, vele szemben, áttámaszkodom lábai felett, s szájon csókolom. Csak bátortalanul viszonozza és mikor elhúzódom tőle, mintha zavarban lenne. Mosolygok rajta és tudom, hogy most őt sem fogom tudni megkérdezni, vagyis választ nem kapok arra a kérdésemre, amire szeretnék, ezért meg sem szólalok, inkább lassan megsimogatom a karját és végigcsókolom a nyakát. Felszuszog és hátradőlve magára húz, amit engedek is neki. Fölé magasodom, s arcát figyelve simogatni kezdem a testét. Kívánom, de nem akarom azonnal megkapni, kiélvezem, hogy most szabadon megérinthetem, nincsenek különösebb korlátaink, csak a magunknak szabott határok.


Viszontsimogat és mosolyog. Tenyere végighalad az oldalamon, felkúszik hátamra, amitől szép lassan lehullámzom hozzá, így még jobban elér. Végigsimít a gerincemen, amitől hozzápréselődöm, továbbhalad a nyakamra, beletúr a hajamba, mire kiráz a hideg a kellemes érzéstől, az izgalomtól, s még arcom is megérinti. A plafonon vagyok, kész. Hevesen, szenvedélyesen smárolom le, beletúrok a sörényébe, testemmel pedig amennyire tudok, hozzádörgölőzöm az övének. Jeremy is így tesz, simul hozzám és élvezettel csókol vissza, hajam túrását pedig nem hagyja abba, sőt, még tarkóm is megmasszírozza, másik mancsa pedig a derekamon pihen. Nem hagyom magam sokáig húzni, mert nem akarok türelmetlenül bánni vele, ezért visszavonulok és óvszert, meg síkosítót keresek, majd betelepszem a lábai közé. Hasa csókolgatásával és combjai halvány cirogatásával indítok, s a srác már ettől megremeg. Látom és érzem, hogy átengedi magát nekem, így nem teketóriázom hosszan, zavartan Asame pillantásától, amit nem kutatok fel, csak érzek magamon besíkosítózom az ujjam és lassan a srácba nyomom. Közben cirógatom tovább és az arcát figyelem, mert tudni akarom, hogyan érez, vagy amit csinálok, az mit vált ki belőle.


Átsuhan rajta a fájdalom, de próbál lazítani. Nem kell neki sok idő, hogy a levegőkapkodást élvezetes nyöszörgés váltsa fel, én meg elrontom az örömét egy újabb ujj becsatlakoztatásával. Megfeszül teljes testében, ezért megállok és míg fel nem enged, csak simogatom és csókolom a bőrét. Nem akarok neki fájdalmat okozni, és meglepetten elmosolyodom, mikor rámozdul az ujjamra, hogy folytassam az előkészítését. Megteszem, megint addig izgatom és ujjazom, amíg élvezni nem kezdi, hogy aztán újra csináljuk ezt az egészet. A végén már ő lesz türelmetlen, még morog is hozzá, ezért a tenyerébe nyomom az óvszert, hogy ne legyen oka a morgásra. Nem töketlenkedik vele, de lassan görgeti fel a farkamra, én meg úgy csinálok, mintha kurva türelmes lennék, pedig nem vagyok az. Erős harapásokkal honorálom, mikor elhelyezkedek fölötte, majd belé nyomulok. Összerándul a fájdalomtól, mégis megkapaszkodik a hátamban. Még várok, nyugtató csókokat lehelek szájára, állára, nyakára és simogatom a hasát, oldalát, Jeremy pedig lassan felenged, majd újabb mozdulattal jelzi, hogy készen áll a haladásra. Lassan húzódom kijjebb belőle és tolom vissza magam a testébe. Rohadt jó érzés, de vigyázni akarok rá. Miért is akarná? Hát nem is tudom. Rámarkol a hátamra, mintha ösztönözni akarna, ám csak lassan váltok folyamatos mozgásra.


Indul az, ami az első alkalommal is, az ellenmozgás, amivel megőrjít. Jeremy felveszi azt az ütemet, amit diktálok és ezzel összemosódik számomra minden, ő és én, a tér az idővel, a józanság a bolondulással. Elvesztem a fejem. Szuszogva, reszketve húzom magamhoz a srácot, mozgásom felett átveszi az uralmat az ösztön, csak az érzet marad, a megállíthatatlanság, az élvezet, bódulat, szédülés, borzongás, talán őrület. Jeremy átkarol és hangosan nyög a fülembe, hevesen mozog alattam, már nem bír gondolkodni ő sem, vagyis elvakultan hajszoljuk a gyönyört. Minden lökés nehezebb, de nagyobb élvezetet is ígér, megállni pedig valószínűleg képtelen lennék, míg el nem érem a beteljesülést. Hosszúnak és rövidnek tűnik egyszerre hozzá az út, mint egy végtelen száguldás, amin végignyüstöli magát az ember, hogy aztán mindent hátrahagyva, fékeveszetten csapódjon bele az élvezetbe. Páratlan érzés, mint mindig. Teljesen mindegy, hányszor élem át, megunni sosem tudnám. A testem remeg, az izmaim feszülnek, a roham szédít, érzem Jeremy körmeit belevájódni a hátamba és végigszántani rajta, hallom az ajtó hangos csukódását, már valahol tudom is, hogy a mai nap bizonyosan az lesz, amelyiket ki akarok majd törölni az életünkből, mintha sosem történt volna meg semmi, de képtelen vagyok ezekkel törődni, elragad az orgazmus és az utána keletkező mámor, gyengeség, homály.


Szerintem hosszú percek telnek el, mire magamhoz térek. Még mindig zihálok, a szám száraz, a bőröm nedves, reszketek és szédülök, a boldogságomat azonban gyorsan beszennyezi a félelem, mikor a fotelben Asame hiánya fogad. Meglepődöm, mert Jeremy sincs alattam, hanem már sírva öltözik, s még csak rám sem néz. Ebbe így beledöglöm...

- Ne hagyj itt! - könyörgöm neki. Franc, alig van hangom és nem pusztán az élvezetkiáltozástól!

- Nem hagylak - ígéri remegő hangon és alsóban meg pólóban visszamászik az ágyra és remegve bújik hozzám. Valamennyire ülő helyzetbe nyomom fel magam, aztán csak belekapaszkodom, de nyakát átkarolva befogom a számat. Most nem sírhatok, mert attól ő nagyon ki fog borulni. Ez az egész Asame hibája, én százszor megkérdeztem, biztos-e benne, akarja-e és ezer lehetősége lett volna véget vetni neki, mielőtt eddig eljutnánk, mégsem bírok lenyugodni. - Tudja, mindent. - De a végére elhal a hangja.

- Honnan... - Nem bírom végignyögni a kérdést, mert ha Jeremynek igaza van, sokkal nagyobb a baj, mint elsőre gondoltam. Akkor végem és nem tudom, mi lesz. Pánik önt el és képtelenné válok visszafogni a sírásom, hiába harapok rá az ujjamra, hogy eszemnél tartsam magam. Nem, ez most nem segít, még csak a vér íze, vagy a fájdalom sem. Ez durvább, rémisztőbb.

- Nem tudom, de... így nem viselkedik, aki... érted... ez nem volt olyan... így még sosem... érzem... de helyre hozom... nem maradhat így... - Paffon van teljesen, azt sem tudja, mit beszél, közben mégis gyengéden simogatja a hátamat és igyekszik megnyugtatni, de az ő könnyei is potyognak kövér cseppekben. Éles, szó szerint csontig hatoló fájdalmat érzek, ezért eleresztem az ujjam, másik kezemmel gyorsan kitörlöm szemeimből a könnyeket és elszörnyedek. Azt tudom, hogy nagyon tudok harapni, és azt is, hogy ennek nem vagyok tudatában általában, de... orvosra lesz szükségem. A vér szaga és látványa kijózanít, meg persze töménytelen hányingert kelt bennem. Eleresztem a srácot és riadtan kiügyetlenkedem magam az ágyból, s imbolyogva támadom meg a fürdőszobát. A mosdó feletti lámpát kapcsolom fel, aztán a hideg vizet megnyitva alátartom a kezem. Borzaszt a vörös víz, ami a lefolyóba kerül, a fájdalom pedig őrülten lüktet az egész kezemben. Ilyen ostoba is csak én lehetek. Asame ki fog nyírni...

- Orvos fog kelleni - motyogom Jeremynek, aki utánam jött, miután kimostam a szám és eltüntettem ajkaimról is a vért. Lefagyasztom a fél kezemet, de nem számít, ez még mindig jobb, mint nem megtenni. Kitisztult a fejem, noha zaklatott vagyok a rémülettől, hogy esetleg a yakuzám tényleg rájött, de ha nem is, mindenképpen baj van és fogalmam sincs, mit csináljak.

- Már hívom Terut - hadarja a fülén a telefonnal. Terukit?! El kell gondolkodnom egy picit, hogy az jó lesz-e nekem, de végül bólintok.

- Mire ideér, gatyában kell lennem és nyoma sem szabad maradnia az orgiánknak! - suttogom összeharapva a szavakat. Jeremy csak bólint és visszamegy a másik szobába fülén a mobillal. Nem nézek se a mosdóba, se a kezemre, se a tükörbe, csak lecsukom a szemeimet és nyugalmat erőltetek magamra. A víz csobogása mellett hallom a srácot beszélni, majd pakolászni, végül azt hiszem, visszajön hozzám.

- Teru nem fog kérdezni - közli komolyan. - Most mi legyen?

- Passz. Semmit sem értettem abból, amit mondtál.

- Nem szokás így... kirohanni. Ez nem egyszerű féltékenységi izé volt, mert akkor nem így... még egy yakuza sem. Vagy már én sem tudom - vallja be. - Emeld meg a lábad - kéri, s amint megteszem, alsónadrágba bújtat.

- Nem tudom... Tényleg nem.

- Jeremy? - hallom meg Teruki hangját.

- Gyere a fürdőbe! - szólok neki én. Amikor belép, elszörnyed. Nem tudom, a srác mit mondott neki, de ebből az arckifejezésből ítélve nagyon is kérdezni fog, csak előbb előkeríti az elsősegélyládát, majd elzárja a csapot, és szorítókötést tesz az ujjamra. Látszik rajta, hogy fontolgatja, kérdezzen-e, vagy jobb, ha inkább nem teszi, s úgy húzza rá az anyagot a kezemre, amitől majdnem összeesek, úgy beránt a fájdalom.

- Ne haragudj! - Nem haragszom, csak ez most kurva szar volt. Otthagyom és a szobában az ágyra ülök. - Felhívom Takashit, hogy ránézzen - közli, ám hogy ellenállást se tanúsíthassak, már a fülére is emeli a telefonját és lebeszéli az orvossal, hogy jelenése van, mert szétharaptam az ujjam. Mikor végez, végigmér rajtunk, amit valószínűleg csak én látok, mert Jeremy mellettem a szőnyeget bámulja. - Hol van Asame?

- Nem tudom, elment.

- Te hogy kerülsz ide? - vonja kérdőre a srácot.

- Mi hívtuk - válaszolok helyette én. Szegény Teruki valami szörnyűséges dologra gondolhat, és inkább nem is kérdez többet, csak a fejét fogva áll neki toporogni.

- Megkeresem Asamét - közli végül komolyan Jeremy és rám néz. Határozott, pedig nem kéne annak lennie.

- Ne. Ez most a legrosszabb ötlet - mondom meg neki. - Egyelőre hagyjuk megnyugodni, aztán majd én beszélek vele.

- Előre megyek megvárni az orvost! - szól menekülve Teru és már veszi is a nyúlcipőt.

- Nem, mert talán kitölti rajtam a dühét - Ez az a pont, ahol a testőr feltépi az ajtót és méltóságteljességet mellőzve fut ki a szobából. Szegény... -, és akkor tudtok normálisan beszélni. - Na én is ettől félek, hogy majd Jeremyn tölti ki a dühét. - Még mielőtt tiltakozol, nekem nincs vesztenivalóm ebben.

- Ha dühös, akkor rám, téged meg elküld a faszba, miután jól megmártotta benned szavakkal a kést. Ezt ugye nem akarod? - kérdezem tőle komolyan. Nem vagyok biztos abban, hogy ez lenne a forgatókönyv teljesen, csupán azt gondolom, Asame rideg és nyugodt maradna. Nem fél fájdalmat okozni másnak, főleg nem a srácnak és pláne nem ezek után, ezért el akarom kerülni, hogy kettesben legyenek. - Nekem kell megbeszélnem vele, mert teljesen mindegy, hogy azon akadt-e ki, amit látott, vagy rájött, hogy nem először feküdtünk le egymással, veled nincs elszámolnivalója. Velem van, mert én voltam hozzá hűtlen, érted?

- Ahogy azt te hiszed. Dehogynem van. Hiszen velem tetted meg. Nem félek tőle, sem attól, hogy beletapos a földbe. Valahol jogos, akár szóban, akár fizikálisan tenné. Ugyanakkor val'szeg semmiképpen nem kerülhetem el, akkor meg szembemegyek vele. Legalább azt ne mondhassa senki, hogy gyáva nyúl vagyok.

- Én tettem meg - emelem ki hangúlyosan. - Más nem is fontos, csak az, hogy én mit csináltam, hiszen én vagyok a párja.

- Te nem akarnád kinyírni azt, akivel... ha ő... ? - kérdezi meg nagyon sután.

- De. És nem fogom hagyni, hogy megtegye.

- Én meg azt nem, hogy neked bajod essen. Keressük meg ketten akkor, de egyedül nem engedlek.

- Jó - megyek bele végül, mert tudom, hogy a srác nem fog engedi az akaratából és végülis az álláspontjait is meg tudom érteni. - Ellát Takashi, felöltözöm és megkeressük a yakuzámat. Amíg ő nem ejt szót arról, hogy esetleg rájött volna a korábbi eksönünkre, akkor egy szót sem mondunk róla, és jobb lesz, ha én beszélek vele. Ez így megfelel? - egyezkedek vele.

- Meg. És mit csinálunk, ha tényleg tudja?

- Szerintem helyzet hoz, feeling igazít. Nem tudom, sosem készültem elő arra, hogy tudatosítom benne valahogy, vagy te elmondod neki - vallom be.

- Utálni fogsz? - kérdezi meg hosszabb hallgatás után. Elmosolyodom, majd ép kezemmel magamhoz ölelem.

- Ha te dobtál volna fel Asaménál, utálnálak, meg sem bocsátanám valószínűleg, de így semmi okom rá - mondom meg neki őszintén.

- Sosem dobtalak volna fel. Megígértem, hogy számíthatsz rám - mondja csendesen. - Még Teruval is beszélnem kell.

- Tudom, bízom benned. Mit akarsz vele megbeszélni? Szerintem bevallod neki, hogy toltunk egy menetet Asame orra előtt, harakirit követ el.

- Nem ezt tervezem vele közölni, de ez után a kirohanás után valamit mondanom kell neki.

- Nem kell.

- Meglátjuk. Örülnék neki most, ha nem kéne, ha nagyon nem érdekelné és bőszen igyekeznénk elfelejteni.

- Közlöd vele, hogy erről nem beszéltek és elfelejti, ő pedig megteszi, ennyi - jelentem ki határozottan.