10.

Raktari

Rémes arra kelni, hogy hajnalban csörög egy óra. Mivel Yoshi délelőtt kapuszolgálatos, korán magamra hagy az ágyban, én meg amint eltűnik a szobából is, visszaalszom. Arra ébredek órákkal később, hogy besüpped az ágyam. Felsandítok rá, ám nem a szőke testőr ül ott nagy vigyorral, hogy végzett, hanem Teruki búskomor arckifejezéssel. Ez annyira megijeszt, hogy kijózanodom.

- Mi történt?! - kérdezem álmosan, mégis riadtan. Felülnék, Teru azonban tőle baromi szokatlan módon rám fekszik. Alig bírom kiszabadítani a takaró alól a kezem, de megküzdök a fizikával, mert nagy gond van, abban most már teljesen biztos vagyok. Hosszú ideig hallgat, én pedig inkább várok, csak átölelem.

- Gyereket vár valaki mástól. - Alig bírja kimondani, inkább csak suttogja, nekem meg cifra káromkodás csúszik ki a számon válaszul és felülve fektetem a vállamra. Erre nem lehet mit mondani. Vagy legalábbis nekem nem megy. Ügyetlenül vigasztalom, végül Teruki feláll. Az arca nyúzott, fáradtnak látszik, a szemei vörösek a kialvatlanságtól. Kipattanok az ágyból, de visszatol, mikor újra meg akarom ölelni. - A fickó lelépett, Mayu meg arra kért, vállaljam el őket. Te mit tennél? - kérdezi meg komoran. Tanácsot adni egy ilyen szituációban a legrosszabb, amit az ember tehet, de ha a véleményemet kérdezi, azt talán elmondhatom. Tisztában vagyok vele, hogy Teru szereti ezt a nőt, de abban nem vagyok biztos, hogy egy ilyen dolog megbocsátható a részéről.

- Mérlegelnék. Megtudnám először is, hogy egy félrelépésről van-e szó, amiben becsúszott a baba, egyébként nem jelent semmit, vagy rendszeresen előfordult, hogy a nőm megcsalt. Számba venném, szeretem-e annyira, hogy megbocsássam neki a hibáját, illetve azt, hogy ez csak egyetlen ballépés volt, vagy várható-e további, mert olyan a természete. Ha arra jutok, hogy szégyent hozna a nő a házasságra, családra, rám, nem venném el, hanem azonnal szakítanék vele és oldja meg, ahogy akarja. - A férfi komoly képpel hallgat engem, tudomásul veszi a szavaimat, ám úgy látom, még mindig meg bírja lepni az, ahogy hozzá tudok állni kérdésekhez, le bírom rázni magamról a felelősséget.

- Szeretem ezt a nőt, de elvesztettem a bizalmam - ismeri be végül. - Nem tudtam ennyire hideg fejjel gondolkodni, hogy megkérdezzem az állapot kialakulásának körülményeit - folytatja. Meg van zuhanva nagyon, így újra talpra állok. - Mi van, ha nem tudnám elhinni, bármit is mond?

- Normális, adj magadnak egy kis időt - felelek nyugodtan. Azt hiszem, kezd rajta fogni a fáradtság és az, hogy ez a dolog alaposan megrángatta őt lelkileg.

- Csalódtam benne. Nem tudom elhinni, hogy az a nő, akivel találkoztam, ugyanaz, akit szeretek. - Elkezd belőle dőlni a szó, én pedig hagyom kibeszélni magából az érzéseit. Elcsuklik néha a hangja, úrrá lesz rajta a fájdalom, az elkeseredés, némileg a kétségbeesés. Fogalma sincs, hogyan tovább, a kimerültségtől meg még furákat is beszél, de most csupán hallgatom, míg szusszal bírja.

- Teru, szeretném, ha most lefeküdnél aludni - mondom neki komolyan végül.

- Nem-nem, nemsokára kezdődik a műszakom...

- Nem - jelentem ki határozottan. - Elintézem, hogy valaki felváltson, te meg pihenj! - kérem őt.

- Eszemben sincs, a munka legalább elterel - ellenkezik, de azalatt, míg kidumálta magát, leeresztett, szerintem el bírna aludni a szolgálatban, azért meg alapos fejmosást kapna.

- Legyen eszed, Teruki! - kérem határozottan. - Alig látsz ki a fejedből, ha így mész ki ügyelni, többet ártasz, mint használsz.

- Kialszom magam a maradék két-három órában...

- Nem! - vágom rá végig sem hallgatva őt. - Vetkőzz le, menj el fürdeni, aztán feküdj le aludni! - kérem őt hajszálnyit utasítva, azzal bátorkodom róla lefejteni a mellényét. Már nincs teljesen magánál, a kiborulás és a kimerültség rendesen fogott rajta. Talán ez az oka, hogy hagyja, hogy a fürdő felé tereljem, majd legomboljam róla az ingét és kioldjam a nadrágját. Többet nem csinálok, de ráparancsolok, hogy mire visszaérek a helyettesítése elintézéséből, ruhátlanul álljon a tus alatt és mosakodjon. Bágyadtan folytatja a vetkőzést, mire olajra lépek, mert nem akarok bent lenni, míg ő zuhanyzik. Nadrágba bújok, a pólómat egy ingre cserélem, átboronálom fésűvel a fejemet, majd a pihenőbe megyek és megkérdezek párakat, leváltanák-e Terukit.


Viszonylag hamar sikerül elintéznem az ügy megoldását, így elcsattogok Ryuuichihez, hogy lejelentsem a szervezkedésemet és arra kérjem, ha lehet, figyeljen kicsit oda Terura, mert nincs valami jó színben. Ezután visszamegyek hozzá, kopogok a fürdő ajtaján, majd pár pillanat várakozás után belesek. Már törölközik, ezért a szobánkba megyek, előkészítem az ágyát, amibe szinte csak bedől, mint egy zsák a sarokba, majd fejére húzza a takarót. Aggódom egy kicsit érte és tehetetlennek is érzem magam, de amit lehetett, azt megtettem érte jelenleg, ezért nyugodt lelkiismerettel hagyom egyedül. Reggelit kérek magamnak, megvárom, míg Ayako elkészíti, aztán az egészet tálcára pakolom és visszamegyek hozzá. Nyugtalanít Teruki állapota. Csendben megreggelizek, végül visszaviszem a tálcát a házinéninek, majd kimegyek Yoshihoz.

- Nem Teru fog váltani - osztom meg vele halkan, mert a másik testőrnek nem kell tudnia barátunk magánéletéről semmit. - Eléggé kivan, mióta elment, szemhunyást se aludt, mégis alig bírtam ágyba dugni - mesélem el. - Mayu valaki mástól vár kisbabát - osztom meg ezt is vele.

- Tessék?! - Halkan suttogva, de hitetlenkedéssel szalad ki a száján a kérdés. Hirtelen köpni-nyelni nem tud, többet mondani sem, de láthatóan agyal és futnak a fejében a gondolatok.

- Visszaülök mellé, három és fél óra múlva találkozunk - búcsúzom tőle. - Szerinted Jeremyt tájékoztassam? És ha igen, mennyire? - kérdezem meg tőle, hiszen egy kicsit jobban ismeri nálam a fiút.

- Valamennyit muszáj vagyunk mondani neki, mert keresni fogja szerintem. - Akkor jól gondoltam. - Tudja, hova ment és szeretné, ha mindannyian rendben lennénk. Szerintem csak azt mondd el, hogy Teruki visszajött, de most alszik. Vagy nem tudom... De biztos, hogy ott fog ülni veled, ha elmondasz neki mindent, ha meg nem, akkor meg utólag lesz dühös, hogy kihagytuk belőle, mikor ő is szereti és jót akar neki, meg segíteni.

- Mindent semmiképp, ez Teru reszortja - mondom végül, azzal biccentek neki is és a társának is, majd felveszek némi munkát és lepakolom az irodában. Némi vacillálás után felhívom Jeremyt.

- Szia! - szól bele a telefonba várakozóan.

- Szia - köszönök neki. - Csak szólok, hogy Teru hazajött, de húzza a lóbőrt - mondom neki.

- De ma szolgálatos, nem? Olyankor nem szokott aludni előtte. Baj van? - kérdezi azonnal.

- Elintéztem a leváltását, mert nincs jól. Ha akar róla beszélni, majd elmondja ő, azért is szóltam neked, hogy ne keresd, hadd aludjon - magyarázom meg a srácnak őszintén.

- Oké, értem. Ha felkel, szólsz?

- Ha akarja.

- Jó - hagyja ennyiben. - Azért majd valamennyire tájékoztass, kérlek - kér csendesen.

- Mindenképp - egyezek bele. - Ha van valami, nekem szólj nyugodtan - ajánlom fel neki és búcsúzom is tőle egyszerre.

- Köszi és vigyázz rá - kéri komolyan, ezzel ő is búcsúzik.

- Ez természetes, Teru a barátom - jelentem ki, azzal leteszem. Míg nem jön Yoshi, csinálgatom a munkám. A testőr békésen alszik, néha ránézek, de nincs vele mit tenni. Amint a szőkém előkerül, becsukom a dokumentumokat és odalépek hozzá. Azonnal átölel, s nyom egy puszit az arcomra. Mosolyogva fogom át, kicsit hozzá is simulok.

- Hogy van? - kérdezi csendesen.

- Alszik. Ki se dugta a fejét a takaró alól, de néha rápillantottam - mondom neki. - Szerintem nagyjából akkor fog megébredni, mikor készülődünk a bulira - osztom meg a véleményemet vele. - Tőlem kérdezte meg, mit tennék - motyogom.

- Így is elmegyünk? - kérdezi Yoshi csendesen. - Mit tanácsoltál, vagy mondtál neki?

- Nem nagyon tudnánk vele mit csinálni, amúgy is kérni fogja, hogy miatta ne mondjuk le a bulit és a fiúkat is összecsődítettem már, így én ha Teruki azt nem kéri, hogy maradjak, megyek - árulom el. - Hogy gondolkodjon, mérlegeljen, adjon magának időt. Szereti Mayut, de elvesztette a belé vetett bizalmát, amit meg is értek. Azt sem tudja, hogy egyszer lépett félre és becsúszott a gyerek, vagy ez rendszeres volt. Nagyon kivolt, ezért hagytam beszélni, aztán beparancsoltam a zuhany alá, utána meg ágyba.

- Rendben van, ha így van, megyek én is - hagyja ennyiben. Reméltem, hogy velem jön, mert sem vezetni nincs kedvem, sem magyarázkodni. Lehet, hogy Ichiro engem meg sem ismer, csak Yoshimit, bár a bandát úgyis meg fogja találni. - De akkor vele volt a két napban? Vagy ezt nem értem igazán. Az biztos, hogy aludni nem aludt, de akkor merre volt?

- Eltöltöttek együtt pár órát, aztán Mayu bevallotta neki, hogy teherbe ejtették, Teru meg otthagyta. Nem igazán tudta megmondani, mit csinált, szerintem hajtotta a kocsit - árulom el. - Nekem az jött le, hogy amikor nem bírta tovább a tájat, ahol megült, visszaült a volán mögé és messzebb ment Tokiótól, de inkább a gondolatait és az érzéseit szórta ki szóban magából.

- Szegény Teru, ez nagyon nehéz döntés és nem tudom, mi lehet a jó választás. - Hát én sem és pont engem kérdez... Én még csak nem is voltam nővel sosem. - Nem csodálom, hogy felkavarta a dolog. Az a baj, hogy ebben igazán nem is tudunk neki segíteni, mert az ő döntése kell, hogy legyen, a saját értékei és érdekei szerint. Én nem is tudom elképzelni, hogy mit döntenék hasonló helyzetben. Jeremynek mennyit mondtál el?

- Hogy nincs jól, ezért alszik, átszerveztem, hogy ne Terunak kelljen ügyelnie - válaszolom. - Én sem igazán tudom, mit kéne dönteni, de én kilencvenkilenc százalék, hogy azonnal szakítottam volna, mert egy csalfa nő nekem egyáltalán nem elfogadható. Van egyetlen mentőmellény, ha erőszakot követtek el rajta, de akkor meg pépesre verném az illetőt és nem kérdéses, hogy úgy sajátomként fogadnám el a gyereket, a nőt meg elvenném - fejtem ki csendesen.

- Bonyolult kérdés mindenképpen. Jó lenne tudni részleteket, azt, hogy milyen gyakori volt, vagy csak egyszeri, hogy pontosan mi is történt. Így szerintem lehetetlen döntést hozni, hiszen nem tudjuk a pontos körülményeket, meg semmit sem. Meg... ha Teruki úgy dönt, felvállalja a gyereket, akkor is ott lesz ez köztük szerintem. Mindenkinek jár egy második esély, azt hiszem, de ez talán túl nagy érvágás. Nekem az lenne, azt hiszem.

- Egy csalfa nő rossz feleségnek - jelentem ki komolyan. - Ha egyszer megtette, megteheti másodszor is, sokadszor is... Lehet, hogy nem fogja, de ezt akkor is Terunak kell tudnia, hogy meg tudja-e bocsátani Mayunak.

- Igen, ezt csak ő tudja eldönteni. Azt hiszem, vár még rá pár álmatlan éjszaka - mondja csendesen, de mielőtt folytathatná, halkan kopognak, ezért azonnal eltávolodom tőle és nekidőlök csak az íróasztalnak.

- Bújj be! - szólok ki. Jeremy jelenik meg, az arcán látható az aggodalom és az idegesség. Barátságosan rámosolygok. - Teruki változatlanul alszik - jelentem neki, mert feltételezem, miatta van itt. Az ajtó nyitva, ha akar, bemehet hozzá, de azért remélem, inkább hagyja pihenni a férfit, mert az aztán bőven ráfér. Odamegy az ajtóhoz, de csak beles, nem merészkedik tovább, végül halkan fúj egy aprót és visszajön hozzánk.

- Nagyon nagy baj van? Még akkor sem láttam Terut ilyennek, mikor... - Elharapja a mondat végét, én pedig Yoshimire vetek egy gyors pillantást. Úgy fest, igaza lesz, a kölyök valóban beszélni akar majd arról az esetről. - Mindegy, szóval sosem volt olyan, hogy így kidőljön.

- Majd beszél róla, ha akar - jelentem ki. - Nincs baj, ne aggódj miatta. Most pihen, aztán folytatja szerintem a gondolkodást. Mielőtt neked is eszedbe jut, ne maradj itt miatta, ha nem kéri, segíteni úgysem tudsz rajta, neki kell döntést hoznia, gondolkodni meg egyedül jobb - mondom a fiúnak.

- Nem is gondoltam, mert tudom, milyen. Egyrészt nem kérné, hogy maradjunk, másrészt szeret egyedül agyalni, nekem úgy tűnt - vonja meg a vállát, én pedig bólint helyeslően párat. - De megvárjuk, míg felébred? Vagy azért szólunk majd neki? Meg nem kéne valami kaját tukmálni rá? Vagy evett egyáltalán? - kérdezget tovább aggódva, hol rám, hol Yoshira nézve.

- Én nem tudom, most végeztem a szolgálattal - vallja be a testőr.

- Nem tűnt úgy, mint aki képes lenne enni - árulom el. - A legfontosabbnak azt tartottam, hogy lezuhanyozzon és feküdjön le aludni, egyébként rendbe fogja tenni magát, fog enni, ha megéhezik. Szerintem fel fog ébredni, ha nekikezdünk a készülődésnek, de ha nem, szóltam Ryuunak, hogy figyeljen rá egy kicsit.

- Rendben, csak kicsit aggódom érte - mondja csendesen. - Beszélek Shiroval, hogy hozzon el ő, ha ráér. Így jó?

- Nem rossz ötlet - egyezek ezzel bele.

- Akkor ezt elintézem. Szóltok, ha indulunk? - kérdezi most már halványan elmosolyodva.

- Hatkor indulunk, addig készülj el - kérem elmosolyodva.

- Kész leszek - kuncogja el magát. Egy kicsit elgondolkodik, aztán végül közelebb lép hozzám és megölel. Elmosolyodva karolom magamhoz, utána Yoshimit is részesíti egy nagy ölelésben. - Akkor este - búcsúzik, azzal viharzik is el kissé zavartan. Kuncogok rajta. Ez a srác nagyon édes tud lenni.

- Nagyon várhatja ezt a bulit, vagy nem tudom - jegyzem meg halkan.

- Val'szeg már izgul miatta. A másik meg, hogy szerintem ezzel teszteli is magát, meg néha vannak ilyen szeretetkitörései. Na ez tipikusan olyan volt. De ilyenkor annyira édes tud lenni, nem? - kuncogja el magát Yoshi. - Hozzak ebédet? Én farkaséhes vagyok.

- De, nagyon - értek egyet mosolyogva. - Hozok én, te maradj. Vagy te akarod intézni? - kérdezem meg azért.

- Hát megköszönném, ha hoznál, mert akkor addig lezuhanyzom - válaszol mosolyogva. Valami ilyesmire gondoltam én is. - Persze csak, ha nem gond.

- Ha gond lenne, nem ajánlom fel - jelentem ki, azzal már megyek is szerezni élelmet nekünk, mert ami azt illeti, én is megéheztem. Néha akkora dinka tud lenni Yoshimi is, meg Jeremy is, de nem baj, így jók. Ayako kiszolgál, így mire a testőr végez a fürdéssel, visszaérkezem a tálcán mindkettőnk számára bekészített kajával. Leteszem az íróasztalra, majd megvárom, míg Yoshi is evéshez készre rendezi a saját sorait. Tisztán, frissen, megmosott hajjal, lazán felöltözve kerül elő a fürdőből, aztán csókot kér tőlem, amit persze meg is kap.

- Köszönöm, imádlak - teszi hozzá vigyorogva, azzal leül és nekilát enni. Jót mosolygok rajta, s lelkesen falom a tésztámat. Ayako szereti kényezteti az embereket, ez biztos. Miután végünk, vissza is viszem a tálcán a kiürült tányérokat, majd elnyúlok a kanapén. Még nem végeztem teljesen a munkámmal, de nem sürgős befejeznem, egy kis rápihenés és összebújás előtte simán belefér. Az sem gond, ha csak holnap adom le, szóval majd meglátom, mikor bírom rávenni magam. Yoshi a lábamhoz ül az ölébe véve a tappancsaimat, majd simogatni kezdi őket, de úgy látom, nagyon elgondolkodik. Meg-megugrom, ahogy sikerül megcsikiznie, végül játékosan a lábammal oldalba böködöm.

- Min kattogsz ennyire? - kérdezem tőle.

- Bocsi - mondja és zavartan elkuncogja magát. Valószínűleg nem volt tudatos az, amit csinált, én meg jót mosolygok rajta. - Csak hogy hogyan lehetne segíteni Terunak, meg kíváncsi vagyok arra a bulira is este, meg minden ilyesmi - vallja be. - Meg kicsit fáradt vagyok, de összekapom magam.

- Nem hiszem, hogy nagyon lehetne segíteni Terukinak azon túl, hogy mellette vagyunk, ha kell, kicsit kisegítjük a munkában és meghallgatjuk. Én Ichirora vagyok kíváncsi, meg arra, hogy Jeremy mivel rukkol elő.

- Mire vagy leginkább kíváncsi a sráccal kapcsolatban? Jeremyt meg nem kell félteni - kuncogja el magát. - Ütőset fog kitalálni, ahogy ismerem.

- Nem féltem, inkább csak várom azt, amivel elő akar rukkolni - mondom. - Telefonban nagyon sok mindent mondhat az ember, gyorsan tud viszonylag feltűnésmentesen váltani. Személyesen látod a szemét, az arckifejezéseit, ezáltal sokkal nyomon követhetőbb, mi a valós és mi az, ami csak színészkedés. Hiszen hallottad te is, hogy az elején hogyan beszélt velem és aztán a végén hogyan viszonyult hozzám - magyarázom Yoshiminek. - Ha mégis próbálkozni akar nálam, nálad vagy a bandánál, az hamar ki fog sülni, és nem jár vele jól, de ha meg tényleg egy haverokat kereső valaki, szívesen haverkodunk vele.

- Meglátjuk, hamar kisül majd minden. Az is lehet, a srác tök normális, meg az is, hogy egy barom. A második hívásnál milyennek tűnt?

- Normálisnak. Örült, hogy szóltam neki.

- Akkor meg nem hiszem, hogy gond lenne, de majd meglátjuk - mosolyodik el.

- Ha gond van, két testőr csak elbánik vele, nem? - kérdezem játékosan. - Gyere, dőlj ide egy kicsit! - kérem magamhoz is intve őt. Elmosolyodik és elfekszik, amitől félig mellém, félig rám kerül és csendesen fújtat egyet. Nem tudom, ezt miért csinálta, de végigsimogatok az oldalán.

- Elbánik, az biztos - jelenti ki elvigyorodva. - Már nem kéne aludnom, igaz?

- Max fél órát és akkor másfél óra alatt kész kell lenned - heccelem.

- Akkor csak bújhatok? - kérdezi mosolyogva.

- Alhatsz, ha akarsz, én egy óra múlva felkelek innen és nekiállok rendbe rakni magam.

- Okés, de akkor úgyis felébredek. Mennyi időnk is van még? - kérdezi, de úgy hallom, lassan félálomba merül.

- Valamivel több, mint két óra. Majd felkeltelek - ajánlom be, noha elgondolkodom, hogy talán be kéne húzódnunk a szobába, mert ha én is bealszom netán, ami elég valószínű, hogy meg fog történni, akkor aki belép, az így fog minket látni.

- Nekem megfelel - válaszol csendesen.

- Nem fekszünk el az ágyamon? Kényelmesebb lenne.

- Lehet róla szó - mondja, de már nincs is igazán magánál. Meg sem mozdul, ezért bármekkora kegyetlenség is, felültetem és felsegítem a kanapéról, mert semmi esetre sem akarom, hogy valaki így lásson minket együtt aludni. Yoshi saját lábon jut el az ágyamig, de ott kidől, amint odaér, már nyúlik is el a fekhelyen, én meg jót mosolygok rajta, aztán a biztonság kedvéért állítok ébresztőt, a kezembe fogom a telefonomat és mellé bújok.