11.

Raktari

Kiérve persze megborzongom, mert csak a szememnek volt elég a pulcsi, amit választottam magamnak. A dzseki most nem illett volna a szerelésemhez, így azonban fázósan húzom fel a cipzárt, majd karolom át magam és simogatom végig a felkarjaim, hogy legalább egy kis meleghez jussak. Gyorsan pattanok be a Chevroletbe is, s amint elhelyezkedtünk, bekötöttük magunkat, Yoshimi indít. Meghajtja egy kicsit a járgányt, ráadásul élvezi is, így talán nem késünk, vagy nem annyit. Nem mintha a srácok nem lennének hozzászokva, hogy kések.


A visszapillantóban újra Jeremyre tapad a tekintetem. Bár most a dzsekije takarja a felsőjét, még mindig nagyon jól mutat. Ő be tudja lőni a haját velem ellentétben és a szemkihúzás is jól áll neki. Ha kísérletező szellemű lennék, megpróbálkoznék hasonló mutatványokkal, de nem vagyok. A házban érthető okok miatt, a szabadságomat pedig mindig úgy osztom be, hogy alig legyek egyedül, minél több időt tudjak együtt tölteni a barátaimmal. Jeremyt elnézve ugyanazt látom, mint amit én éreztem hajdanán, mikor Chiaki elvitt először a Ritsukuba. A srác feszült, talán ideges is, de az izgalom is jól látható rajta. Elmosolyodom.

- Mire gondolsz? - kérdezem meg tőle.

- Csak új emberek, más kör. Meg nem túl régóta járok el úgy szórakozni, hogy ne vadászni akarnék közben, úgyhogy ezek mindig újak. Meg kicsit izgulok, hogy vajon a barátaid mit fognak szólni hozzám - árulja el hadarva.

- Sokfélék - kezdem, hátha le tudom kicsit csillapítani, meg amúgy sem árt, ha valamennyire már ismeri előre a fiúkat, hogy könnyebben megjegyezze, ki kicsoda. - Aki biztosan ott lesz, az Dayki, Chiaki és Tao. Dayki rocker, Chiaki nagyon barátságos, Taot meg a kicsi és aranyos szavakkal lehet a legkönnyebben fémjelezni. Miyu írt, hogy nem jön, Yajiro és Yuu még nem jelzett vissza. Meg lesz egy új srác, ha összeszedi a bátorságát, hogy megközelítse a csapatot. Még csak telefonon keresztüli ismeretségem van vele, a neve Ichiro és múltkor Yoshimi zsebébe dugta be a számát - mesélem el vidáman.

- Ti felhívtatok egy cetlist? - döbben meg, de aztán rájön, hogy nyitva van a szája és gyorsan becsukja. Jót nevetek rajta. - Igazából nagyon kíváncsi vagyok - vallja be végül. - Itt még sosem jártam, meg hát... Mi van, ha nem fognak kedvelni? - kérdezi meg félénken.

- Mi van, ha mégis? - kérdezek vissza könnyedén. - Ne úgy állj hozzá, hogy nem fognak kedvelni. Én a velük való első találkozókor faképnél hagytam őket. - Bár eléggé híres az is, hogy bemostam egyet Chireinek anno, de most jóban vagyunk.

- Csak nektek se legyen kellemetlen meg izé... Na mindegy, kár ezen agyalni, majd kiderül.

- Meglepi leszel Ichiroval együtt - árulom el vigyorogva.

- Ha ezzel akartál megnyugtatni, nem sikerült - neveti el magát, de ezt már Yoshi sem bírja és felkuncog. - Sokat fogunk késni?

- Nem akarlak megnyugtatni, szerintem ilyen helyzetben ez lehetetlen - mondom őszintén, jót mosolyogva. - Tőlem megszoktak egy átlag negyed-fél órás késést, de most egész jó időben vagyunk. Ugye? - kérdezek rá azért sofőrünkre.

- Még tíz perc és ott vagyunk - feleli lazán, le sem véve a szemét az útról. Szeretem, ahogy vezet, biztonságban érzem magam mellette. Hasonlít Masaohoz, aki ugyan néha rám pillant, de nyugodt, magabiztos a volán mögött is.

- Az jó. Kíváncsi vagyok, Yajiro és Yuu el tudtak-e szabadulni, bár szerintem igen - gondolkodom hangosan, mert én is átveszem az izgatottságot, noha inkább örömből. Szerintem Yoshi most annyira nem fog örülni Jeremy jelenlétének, mert mocorogni kezdek a tőle átvett izgalom miatt, amivel lehet, hogy zavarom a szőke hercegemet.

- Én örülnék, ha jönnének - vallja be Yoshi. Azt hiszem, nem zavarja a mocorgás, de azért igyekszem lenyugodni. - Végre Yuuval is tiszta vizet önthetnénk a pohárba. - Ezen kuncogok.

- Arra befizetek, jó műsor lesz - mondom ki a gondolatomat.

- Hm? - kérdez be Jeremy végül. - Ugye nem verekednetek kell? - Felvonja a szemöldökét is, belőlem meg kitör a röhögés.

- Nem tudom, Tari mire gondolt.

- Yuu nem verekedős típus. Aranyos lesz, olyan zavarban fogja érezni magát - árulom el.

- De... mi történt pontosan? - kíváncsiskodik tovább a hátul ülő srác.

- Yuu nem igazán gátlásos, ha megtetszik neki valaki - mondom végül el én, mivel Yoshimi hallgat. - Elég kihívó és-vagy rámenős tud lenni, és elég furán jött le a legutóbbi választása, tekintve, hogy az Yoshira esett.

- De ő tudta, hogy együtt vagytok?

- Tudta - szól bele végül az érintett is. - Ha nem lett volna nyilvánvaló, akkor külön neki is megpróbáltam elmagyarázni párszor, de aztán Tari nyerte meg a lehetőséget helyre tenni, nekem csak a felszabadító szerep jutott - kuncogja el magát.

- Mert én rendezkedhetek a baráti körömben. Majd ha már egy ideje közénk tartozol, te is - mondom meg neki játékosan, mégis komolyan.

- Tudom, rád is hagytam, egy szavad sem lehetett - válaszol elmosolyodva. - A következő kanyar után már ott vagyunk - állapítja meg, mire Jeremy fészkelődni kezd.

- Nincs is - jelentem ki vidáman. Most amint leparkol a Chevi, a srácok megindulnak felénk. Ezek szerint megjegyezték, melyik autót kell figyelni. Dayki megint hosszú bőrkabátban, kezében cigivel, mellette Tao viháncol, szinte ugrálva közeledik a kocsi felé, Chiaki és Yajiro meg tőlük lemaradva, komótos léptekkel, lustán követik a párost. Nagy vigyorral szállok ki a kocsiból, s Yoshi is hasonlóképp tesz. A dobos ellövi a csikkét, az szép, vörös ívet ír le a sötétben, aztán rövid, velős, erős ölelést kapok és adok is Daykinak, majd kézfogással megy üdvözölni Yoshimit, ami elég jó jel tőle. Tao szokott módon átölel, én is őt, fejét pedig a mellkasomra hajtja. Hátrapillantok Jeremyre, de elég nehézkesen sikerül kikeverednie az autóból, annyira be van gyulladva, a megjelenése viszont meglepi a barátaimat, végig is mérik rendesen őt. Főleg Dayki pillantását látom kritikusnak, Chiaki és Yajiro a rájuk jellemző elfogadással veszik tudomásul, hogy hoztam egy újabb tagot, Tao pedig elereszt és kíváncsian fürkészni kezdi a kezét tördelő, zavartan tépelődő kölyköt. - Ő Jeremy - mutatom be a bandának, mire a srác mintha még idegesebbé válna, elvörösödik.

- Húzzunk be, majd bent csókolózunk! - adja ki az utasítást Dayki, én pedig elröhögöm magam, ám eszemben sincs tiltakozni, mert fázom. Átkarolom Jeremyt és Taot, Yoshi, gondolom, lezárja a kocsit, a hamis páros cinkos mosollyal csatlakozik a triónkhoz, majd mind elindulunk a helyünkre.

- Yuu? - érdeklődöm.

- Késik, ha minden igaz - jön a válasz Yajirotól. Meg sem lepődöm, hogy ő tudja, mi van Yuuval.

- Csak nem be van szarva? - kérdezi tőle Dayki.

- Nem, spec még nem végzett az oktatással, meg gondolom, utána kíván egy fürdést, hajmosást - tájékoztatja erős éllel őt Yajiro.

- Flancolás - veti oda neki Dayki, majd levágja magát a helyére. Biccentek a pultosnak és a mellette ügyeskedő mixernek, miközben a két tökmagot az asztalunkhoz vezetem. Szép lassan mindenki helyet foglal, én megint Dayki és Yoshimi közé kerülök, a szőkém mellé Jeremynek hagynak helyet, mellé Tao, majd Chiaki és Yajiro kerül.

- Szóval a banda - szólalok meg büszkén. - Ketten hiányoznak, Miyu nem jön, Yuu meg ugye késik, de Dayki, Yajiro, Chiaki, Tao - mutatom be a jelenlévőket Jeremynek. Úgy fest, erőt vesz magán összeszedni a bátorságát, kihúzza magát és felkészül arra, hogy megszólaljon.

- Sziasztok! - köszön végül barátságosan, végighordozva a tekintetét mindenkin, miközben mosolyog, de a lendületből ennyire futotta.

- Mit iszol? - kérdezi meg a dobos.

- Te hány éves vagy? - vonja kérdőre Tao azonnal. Chiaki csak kuncog, Yajiro meg még hagyja érvényesülni a többieket. Ez jó móka lesz. Úgy látom, a srácok figyelmét abszolút felkeltette Jeremy.

- Öööö... tizenkilenc - válaszol először erre. - És mit lehet? - vigyorodik el végül. Na, úgy fest, kezd magára találni. Ez jó.

- Te behoztál ide egy kiskorút?! - pirít rám Tao.

- Ki beszél? - kérdezek vissza játékosan végigmérve őt. - Ha jól emlékszem, Jeremynél fiatalabb voltál, amikor először idehozattad magad Chiakival és Miyuval.

- Az más.

- Hát persze - felelem, s nem csak én nevetek. Közben Dayki az újfiú elé tol egy itallapot, amit a szomszéd asztalról csórt el. Jeremy hümmögve válogat az italok közt, szerintem ismeri őket, tisztában van vele, milyen fantázianév körülbelül mit takar.

- Hmmm... hát... Long Island Ice Teat - teszi le végül.

- Jó kezdés! - szólal meg most Yajiro. - Hogy kerültél össze ezzel a kettővel?

- Az egyik főnöküknek vagyok a barátja - válaszol vállat vonva, mégis mosolyogva. Ezért nem mondtam semmit, hogy ő határozhassa meg, hogy akar bemutatkozni, mint Yoshimi exe, vagy valami más megközelítést szeretne. Jól választott.

- Már csak a főnökeitek hiányoznak - jelenti ki Chiaki.

- A kisfőnököt még el is lehetne hozni, a nagyfőnök meg valószínűleg jönne vele, de ez nem ilyen egyszerű - mondom.

- Duma. Egyszer hívjátok el őket, most már igazán kíváncsi vagyok, kit védtek! - kéri a dobos, s felkel a helyéről, hogy elmenjen az első kör piáért. - Ki mit kér?

- Én egy Safe Sex on the Beach-et - válaszol neki Yoshimi mosolyogva.

- Szokásos - mondom.

- Jaj, Raktari! Igyál már valami normálisat! - szól rám, mire kitör a röhögés. Nekem nem kell más és ezt Dayki is kénytelen tudomásul venni. - Rémes vagy.

- Iszom veled, de csak menteset - ment ki Chiaki.

- Egyre rosszabb. Ezután mi jön, a guminő? - tesz csípős megjegyzést neki is a dobos.

- Neked talán.

- Tao, Yajiro?

- Én iszom olyat, mint Raktari - dönt a kicsi, míg a másik srác int, hogy most nem kér semmit. Amint Dayki olajra lép, Tao lezuttyan a helyére mellém.

- Meséljetek, mizu! - kér izgágán bennünket Yoshival. Yajiro közben Jeremy mellé telepszik, én pedig átpasszolom a mesedélután tartásának jogát a szőkémre.

- Megvagyunk. Most viszonylag szabadon voltunk két napot, mert a szobatársunk nem volt otthon. - Ajjaj... A mosolyokból látom, hogy mindenki orgiapartikat képzel el. - De elég sokat dolgoztunk mostanság, ráadásul váltásban, szóval volt, hogy csak összefutottunk. Na és veled mizujs?

- Hogy lettél barátja a kisfőnöknek? Gondolom, nem a nagyfőnök barátja vagy - feltételezi Yajiro.

- Volt egy közös ismerősünk, aki bemutatott minket egymásnak, aztán barátság lett belőle. Ennyi a történet, nem valami izgi - kuncogja el magát Jeremy. Kezd oldódni szerintem és ügyesen forgatja ki az eseményeket.

- Vizsga vizsga hátán - sóhajtja Tao fáradtan. - Azt hittem, nem fogok tudni jönni, mert tanulnom kell, de végül beláttam, hogy úgy semmi sem maradna meg a fejemben, ha csak arra tudnék gondolni, hogy ti itt lesztek.

- És az a közös ismerős hol van? - kérdezi tőlem kíváncsian Yajiro.

- Nem tudom, nekem távoli ismerősöm - passzolom őt le ennyivel. - De ugye nem lesz gond, hogy nem tanulsz?

- Tök mindegy, Raktari, ma nem tudnék tanulni, ha otthon ülnék a könyv felett, akkor sem.

- Jó értem. Veled mi újság? - fordulok Chiakihoz.

- Csak a szokásos, élem az életem. Yajiro még mindig próbálja velem megszerettetni a puffancsait, de szerintem totál feleslegesen pedálozik.

- Kezdtek nekem gyanúsak lenni - közli be a visszaérkező Dayki, aki a mixer segítségével szétosztja az italokat.

- Gyanakodhatsz, amire akarsz, nem zavar, de semmi sem változott - válaszol neki a tengerimalacos. - Ha már ennyire témán vagyunk, mesélj inkább te, kíváncsi vagyok, mi van a... - Mielőtt befejezhetné a mondatot, a szájára tapasztom a kezem. Megint nem tudom, min csodálkoznak jobban, hogy képes vagyok semmit sem feldöntve hirtelen mozogni, vagy hogy van bátorságom átvenni az abszolút vezér szerepét adott esetben.

- Szeretném, ha megkímélnétek minket ettől - jelentem ki lassan visszavonulva.

- Már megint rendet csapsz a bandában? - kérdezi meg a hátam mögül Yuu és megpaskolja a vállam. - Helló, kicsike - köszönti Jeremyt vidáman. - Yuu vagyok - mutatkozik be rögtön. Igen, tetszik neki és igen, megint érdekes estének nézünk elébe, mert Yoshi miatt kellemetlenül érzi magát, ezért csak zavartan rámosolyog és még Jeremyhez sem mer közelebb lenni, mivel egymás mellett ülnek.

- Szia! Jeremy - vigyorog rá a kölyök. Láthatóan élvezi, hogy fiatal srácok veszik körül, akik barátságosak vele. - Mik azok a puffancsok? - kérdezi meg mosolyogva.

- Beszélhetünk kicsit? - kérdezi meg Yoshi Yuut.

- Persze - válaszol neki, azzal a fogasra dobja a pulcsiját és biccent a szőke testőrnek, hogy kövesse. A pult felé veszi az irányt, valószínűleg rendelni is akar magának.

- Chiaki a tengerimalacaim nevezi puffancsoknak.

- Igen, mert ilyen pufi és buta fejük van - kontráz rá a nevezett, Tao meg elneveti magát ezen. Közben Dayki is felakasztja a kabátját, nekem meg elkerekednek a szemeim. Még nem láttam őt ilyen szerelésben, de baromira bejön. Úgy fest, levetkőzte a szakadt rocker imidzset és valami nagyon dögösre cserélte, ez pedig nem csak nekem szúr szemet, mert mindenki megcsodálja a feszes, oldalt végig fűzős bőrnadrágba bújtatott fenekét, könnyedén a felsőtestére hulló, ujjatlan, fekete pólót, szálkás karjait, erősebb vállait.

- Elmaradt a füttyhad, fiúk, pedig a szemetek kocsányon lóg - közli velünk. Több sem kell a bandának, füttyögni kezdünk, Dayki meg magához veszi a sörét és a hecc kedvéért meghúzza, majd semleges képpel az üveg szájával végighúz a mellkasán, le a hasa aljáig, végül leül és a fejét csóválva újra iszik a söréből. Jeremy tetszését is elnyerte a srác, tovább bámulja őt, Dayki azonban nem zavartatja magát.

- A tengerimalac tök édes, de én gyíkot szeretnék - vallja be csapatunk legfiatalabb tagja. Precíz, diplomatikus megnyilvánulás, amivel Yajironak is belopja magát a szívébe, noha még mindig a dobost figyeli. Nem kihívóan, nem feltűnően, de én azért észreveszem. - És Tao, te mit tanulsz? - kérdez tovább kíváncsian.

- Biológia és kémia tanárnak tanulok - válaszol vidáman. - De léci hanyagoljuk, hamarosan vizsgázom, és ha csak eszembe jut, töpörödöm tőle. - Kérésén jót nevetünk.

- Mit kezdenél egy gyíkkal? - csap le Jeremyre Yajiro. - Meg milyet akarsz?

- Na, az állatbarátok egymásra találtak! - tesz megjegyzést újra Dayki, majd hozzám hajol. - Yoshi barátja, csak nem mertétek elújságolni? - kérdezi tőlem suttogva.

- Mindkettőnk barátja és nincs okunk félni semmitől - válaszolok neki. - Jó a szerelésed. Mi lelt? - érdeklődöm.

- Megláttam és megtetszett. Nem tudom. Kicsit visszafogottabb stírölésre számítottam - árulja el a fülembe súgva, mire elkuncogom magam.

- Éles váltás volt a megszokotthoz képest és jól nézel ki benne.

- Egy kaméleont szeretnék, mert szerintem viccesek és nagyon tetszik, hogy tudnak változni. És tartanám, etetném, simogatnám, nézegetném, lerajzolnám, meg nem tudom, foglalkoznék vele és szeretném. Miért, mit lehet még vele? - kérdezi élénken, mire Yajiro elkuncogja magát.

- Körbelőtted a lehetőségeket nagyjából - mondja vidáman. - Jó, hogy ennyire lelkes vagy, nem is értem, miért nincs még kaméleonod - árulja el elismerően. - Nekem nincs kaméleonom, viszont van jó kisokosom a tartásához, ha útba esik neked, vagy beugranál hozzám, a Kirokara Középiskola közelében van a boltom. A bolt egyben tenyészet is, most épp huszonkét malacka várja repesve az olyan lelkes egyéneket, mint te, akár csak simogatásra is - ajánlja barátságosan. - Persze van más állatom is, patkányok, hörcsögök, nyulak, deguk, néhány kígyó, halak, satöbbi. Van egy macskám, de ő nem elvihető, Mica az enyém - magyaráz teljesen fellelkesülve. Yajironak nagy és jó szíve van, az állatokról órákig képes lenne beszélni, amiben a tengerimalacok és az említett macska külön kitérőt kapna, és plusz másfél órával növelné a beszédidőt, ha nem ütik le, vagy rakják alá a lovat. Úgy fest, Jeremyben ideális áldozatra lelt, így a srác egy darabig elhallgathatja, ha akarja, vagy nem zavarja meg senki semmiben a barátunkat.


Közben Tao is sustorog Chiakival valamiről, ahogy mi is folytatjuk Daykival a diskurzust, és ha jól láttam, Yuu és Yoshi is befejezte a dolgokat.