12.

Yoshimi

Alig érkezünk meg, mindenki lecsap Jeremyre. Nem is számítottam másra, de a kölyök olyan ideges, mint még sosem. Édes, ahogy tördeli a kezét és talán meg is lepődik vagy ijed. Aztán persze kezd feloldódni, ahogy rájön, hogy a társaság nem fogja vacsorára elfogyasztani. Ugyanúgy kezdik el faggatni, mint anno engem, ugyanakkor a srác okosan és ügyesen terel, nem említi a kapcsolatunkat sem, ahogy elterel és mégis elmond mindent. Gondolkodik válasz előtt, mégis önmagát adja, ahogy mindig. Végül befut Yuu is, de olyan tartózkodó és kicsit ideges, hogy ezt nem tudom elfogadni, így hát felállok és felé lépek.

- Beszélhetünk kicsit?

- Persze - megszabadul a kabátjától, aztán elindulunk a pult felé. Nem igazán tudom, hogyan kezdjek hozzá ahhoz, amit szeretnék, de aztán nagy levegőt veszek.

- Na figyelj! Történt, ami történt a múltkor, de mi lenne ha elfelejtenénk az egészet, és tiszta lappal újrakezdenénk? Nem szeretném, hogy szorongj, Raktari sem haragszik már, szóval tekintsük meg nem történtnek, rendben?

- Ez nem ilyen egyszerű - mondja sóhajtva, azzal iszik az italból, amit kap a mixertől. - Nem megy tapsra vagy kérésre. Egyébként sem értem, miért hívtál félre, mert tudtam, hogy Raktari milyen minőségben hoz el téged, levettem a passzolásokat is tőled, csak nem álltam le - mondja vállvonva.

- És megkérdezhetem, hogy miért nem?

- Hogy miért nem álltam le? - kérdez vissza. - Nem ment. Most sem menne. Jeremy miatt is bepöccen? - kérdi a fejével az asztal felé biccentve.

- Miatta nem hiszem, a kölyök tud vigyázni magára és ismeri a határait. Az egyetlen, amit én kérek, hogy ne várd meg a negyedszeri lekoptatást, mert neked megy, addig csak finoman elmondja, hogy hagyd békén. Fogalmam sincs, ma mennyire vevő bárkire is - árulom el komolyan a srácnak. Nem fogom azt mondani, hogy hagyja békén Jeremyt, mert nem igazán tudom, hogy ő miért jött. Ha úgy érzi, majd elküldi Yuut, de ez szerintem már nem az én dolgom. A srác mosolyog, de továbbra is engem fürkész.

- Feltételezem, jól ismered - szólal meg aztán. - Honnan szedtétek fel? - kérdezi meg.

- A kisebbik főnökünk jó barátja. Kíváncsi, kedves srác, így hamar összebarátkozott mindenkivel, szóval jól ismerjük.

- Semmi több, csak barát? - kérdez rá nyíltan. Ez egy olyan kérdés, amitől tartottam, ugyanakkor vártam, hogy valaki felteszi. Hazudjak? Baj lenne belőle, ha elmondanám? Fogalmam sincs, de nem hiszem, hogy megérné hazudni, bármiben is.

- Már igen - válaszolok ennyivel. Ebben benne volt minden, amit hallani akart szerintem. Yuu elvigyorodik és a válla felett néz hátra.

- Melyikőtök járt vele? - kérdezi meg izgatottan. Ez miért is fontos? Nem értem, mit akar, de végülis ez nem olyan információ, amit nem tudhat.

- Én. De ez miért fontos? - kérdezek rá azért.

- Úgy nevezik ezt a jelenséget, hogy kíváncsiság - válaszol könnyedén. - Raktari például szinte sosem beszél a párkapcsolatairól, szexről, kalandokról, még a nagy szerelmei nevét se árulta el, a másodikkal egyszer csak előállt azok után, hogy évekig viszonzatlanul imádta - mondja meg nyíltan. - Azt hittem, felbátorodott és elhozta az exét is, de most, hogy így belegondolok, ez hülye feltételezés volt tőlem, mert mintha egy nála idősebb pasival járt volna - teszi hozzá elgondolkodó hangon.

- Ebben a kérdésben nem tudok neked segíteni - terelem el a témát. - Jeremy az én exem, szóval a feltételezés sem jó - mosolyodom el azért. - Csak nem bejön?

- Jobban bukom a kevésbé feltűnő srácokra - árulja el sandán elvigyorodva. - De egyébként bejön - ismeri el készségesen. - Baj lenne, ha megkörnyékezném? - kérdezi meg játékosan.

- Jeremy szeret kitűnni, szereti, ha figyelik, ha látja, hogy tetszik másoknak, ezért is készült ma órákat szerintem - árulom el vigyorogva. - Engem nem zavar, szerintem Raktarit sem, mondom, annyi a játékszabály, hogy negyedszerre ugrik, méghozzá keményen, szóval ha pattint, jobb, ha pattansz is - mondom ezt már komolyan. Balhét nem szeretnék, ugyanakkor tudom, hogy a kölyök nem fog mérlegelni, meg Raktarira bízni, ha úgy érzi, hogy sok.

- Kezd tetszeni - árulja el vigyorogva. - Amilyen kicsi, olyan harcias? - kérdezi vidáman.

- Valami olyasmi. Megtanulta megvédeni magát és ha valami nem tetszik neki, akkor az ellen fellép, nem húzza meg magát, hanem elintézi az ügyet - vonom meg a vállam. - Lassan visszamegyünk hozzájuk? - vigyorodom el.

- Raktari is csak bizonyos ügyekben intézkedik más helyett és akkor elképeszt mindenkit. Tudod, erre mondják, hogy alamuszi macska nagyot ugrik - magyarázza meg könnyedén, azzal visszacsúsztatja a poharat a pultosnak és egy kacér mosollyal megköszönve azt leszáll a bárszékről.

- Csak megvédi, ami fontos neki - közlöm komolyan, miközben én is leszállok a székről. - Én is ezt tenném. Egyébként hidd el, hogy jobban jártál vele, hogy ő koptatott le, ha én vesztem el hamarabb a türelmem, akkor nem úszod meg ennyivel - mondom meg őszintén. - Nem szeretem, ha az emberek nem értenek abból, amit mondok.

- Ugyan, szöszi, nem kell mindent véresen komolyan venni. Ez nem valami harctér és nem a főnököd kell megvédeni a rajongóktól vagy ellenségektől, hanem egyszerűen kezelned kell tudni néhány helyzetet. Mindenképpen jobban jártunk, hogy Raktari pöccent, mert ő korrektül le tud kezelni nehéz szitukat is. Ezt te tanuld meg, különben kitiltanak a helyről - tanácsolja komolyabban. - Itt nagyon ritka a komoly összezördülés, ez egy békés hely, nem kell a hepaj. Annyira én sem vagyok rámenős, hogy szét kelljen verni a képem - teszi hozzá.

- Az rendben, hogy nem harctér, de azért elég rosszul veszi ki magát, hogy először vagyok itt, ráadásul hivatalosan is Raktari barátjaként, és te elkezdesz nyomulni. Nehezen kezelem az ilyen helyzeteket, de összességében nem vagyok agresszív, nem szeretek verekedni, sem balhézni, kedvem sem volt hozzá igazán, pont ezért is fogtam vissza magam rendesen, amúgy csak egyszer fejelted volna be az asztalt - vigyorgok rá, de már csak heccelem. Amint visszajutunk a miénkhez, lehuppanok a maradék helyek egyikére. Mindenki nagyban susmutol, Jeremy éppen valami szőrös dögökről hallgat kiselőadást, de úgy látom, cseppet sem zavarja a tény. Tari Daykival beszélget, míg Tao meg Chiakival. Csak elmosolyodom és megszerzem a piám, hogy igyak egy kicsit.

- Bocsi, de nem nyomultam - kéri ki magának. Aha... Akkor mégis mit csináltál? Na mindegy. A srác behelyezkedik Yajiro mögé és a vállaira teszi a kezeit, mire az kihúzza magát, kicsit fészkelődik, miközben felpillant Yuura, majd folytatja a beszélgetést Jeremyvel, míg Yuu finoman masszírozza. Raktari hozzám hajol.

- Tisztáztátok a múltkorit? - kérdezi meg a fülembe suttogva a szavakat.

- Nagyjából - vallom be. - Érdekes egy srác, az biztos. Majd figyeljünk a kölyökre, mert be fog nála próbálkozni, azt hiszem, és jó lenne Jeremyt robbanás előtt elkapni, ha bekövetkezik - válaszolok vissza nagyon halkan.

- Miért mondod, hogy érdekes? Mi az, hogy robbanás előtt? - kérdez erre is rá.

- Szerinte ez nem nyomulás volt, szerintem meg de. Ezért érdekes, mert teljesen más a felfogása, mint nekem. A másik meg, említettem neked, hogy negyedik jel után Jeremy nekimegy az illetőnek, aki nem száll le róla. Ha ez Yuu lesz, akkor neki is.

- Ha tudnád, Yuunál mit jelent a nyomulás, te sem mondanád, hogy nyomult - jegyzi meg szinte kuncogva. Szerintem nem is akarom tudni. - Beszélek Jeremyvel - jelenti ki, azzal már hajol is a fiúhoz. Megkocogtatja a vállát, hogy felhívja magára a figyelmét. - Jössz táncolni, ugye? - kérdezi meg határozottan tőle, mire Dayki leteszi a sörét és abbahagyja a székkel való hintázást. Jeremy kicsit furcsálló tekintettel néz Tarira, de aztán elmosolyodik.

- Persze - mondja egyszerre kíváncsi és izgága hangsúllyal.

- Remek - jelenti ki vidáman, s már áll is fel és bevezeti Jeremyt a táncolók közé, majd csípője felett ráfog a testére, közel húzza magához, végül a füléhez hajol. Tao döbbenten mered rájuk, Chiaki viszont azonnal lehuppan mellém.

- Mi a fene ütött belé?! - kérdezi izgatottan Raktari régi barátja. Úgy fest, a másik három srác is nagyon csodálkozik ezen a tetten.

- Mármint min lepődtetek meg ennyire? - kérdezek mosolyogva.

- Raktari szabályszerűen lecsapott Jeremyre! - lelkendezik Tao.

- Mindenesetre nem vagyunk hozzászokva, hogy így viselkedik - kontráz rá Chiaki.

- Taotól szoktuk meg, hogy ilyen lazán elrángat valakit táncolni - jelenti ki Yajiro.

- Jeremy szokatlan dolgokat tud kiváltani az emberekből - hárítok ezzel vigyorogva.

- Mire gondolsz? - kérdezi meg elvigyorodva Yuu.

- Aranyos és szeretnivaló kölyök, ennyi. Láttátok volna indulás előtt, meg a kocsiban, nagyon kis ideges volt, hogy mit fogtok hozzá szólni - válaszolok semlegesen, mégis egyértelműen.

- Cuki - jelenti ki vidáman Tao.

- Raktari mondta neki, hogy csak nagyon kevés kivételt teszünk a kis méretű fiúkkal, s csak néhányat nem vágunk be a kondérba? - kérdezi Dayki.

- Szerintem valami olyasmit mondott neki, hogy kifilézzük őt a kérdéseinkkel - szólal meg Yajiro nevetve.

- Arról nem hiszem, hogy hallott volna Raktaritól, hogy betegesen perverzek lennénk - tűnődik Yuu, mire valamennyien kétkedően, grimaszolva néznek rá. - Azért nem panaszkodhat egyikőtök se! - szól a csapatra még mindig Yajirot masszírozva, én meg már csak a fejem rázom és vigyorgok.

- Nem mondtunk neki semmit - állítom határozottan. - Legalábbis rosszat nem. A perverz dolgok meg nem teljesen idegenek tőle, szóval azon tuti nem akad fenn - mosolyodom el. - Amúgy is oldódik már rendesen - kuncogom el magam végül. Yuu jót vigyorog, Dayki pedig felemelkedik, odamegy hozzá és átadja neki az üvegét.

- Megnyerted magadnak a következő kör kihozását - közli vele, a srác meg fejét csóválva itt hagy minket.

- Találjunk már ki valami vicceset a srácnak! - javasolja vidáman Tao.

- Vasnadrág? - kérdezi meg a dobos, amin kuncog a kicsi is.

- Jó, azért ne legyetek túl gonoszak - szól rájuk barátságosan Yajiro.

- Lefoglaljam? - kérdezi be Chiaki.

- Mit akarsz te meg? - vonja kérdőre őt az állatbarát.

- Semmi rosszat.

- Mire készültök? - kérdezem kicsit rosszallóan, pedig nem hiszem, hogy bántanának bárkit.

- Áh, semmire - válaszol legyintve Chiaki. - Átviszem, hogy ki tudja tombolni magát.

- Nem tetszetek ti nekem - állapítom meg nevetve, miközben azért figyelek a Jeremy-Raktari párosra. - Téged nem zavar, ami odaát megy?

- Mire gondolsz? - kérdezi meg őszinte értetlenséggel Chiaki, Yuu pedig odaadja a megint hintázó Daykinak a sörét.

- Hogy tapiznak, hozzád nyúlnak, körülötted mindenki smárol, fogdossák egymást, jó, hogy nem ott dugnak a táncparketten - válaszolok valódi rossz érzéssel magamban.

- Nem különösebben, de vevő sem vagyok rá - válaszol a kérdésre. - Vannak jó arcok ott is és ha az ember igényesebb, jó kört is össze lehet szedni.

- Igazából tök jó is tud lenni - szólal meg Yuu. - Én szeretem.

- Én nem. Mivel kicsi vagyok, előszeretettel kapok ráutalást, hogy le se kell szinte hajolnom az orális örömszerzésért, ez meg nekem nem fekszik - osztja meg a véleményét Tao.

- Kijön velem valaki cigizni? - kérdezi be könnyedén Dayki.

- Én nem, kösz - mosolygok rá, s mivel más se csatlakozik hozzá, csak leakasztja a bőrkabátját és ott hagyja a bandát. - Engem zavarna, hogyha idegenek akarnák ezt így, nem szeretem - vonom meg a vállam. Tao is felemelkedik, ám nem követi a dobost, hanem Raktari és Jeremy felé indul.

- Kezdetben mindenki idegen - jelenti ki Yuu. - A szex csak szex, az ilyen erotikus tánc meg csak hangulatos, semelyiket se kell annyira komolyan venni. Szerintem nagyon jó, amikor mindenki mindenkivel össze van gabalyodva és az egész tánctér egy hatalmas orgia.

- Egy határig jó, de vannak taplók, akik nem veszik észre, hogy neked bőven elég, ha csak simogatnak, esetleg végigcsókolják a nyakad - kontráz rá Yajiro.

- Hát nem tudom, engem ez egyáltalán nem dob fel és nem vonz - vonok megint vállat. - Jó nekem itt.

- Nem baj, ha nem vonz és az csak jó, ha itt jó neked - jelenti ki Chiaki. - Mindenki máshogy áll a kérdéshez. Én megértem, ha valaki nem szereti és azt is, ha igen, mert mindkét fél a maga indokával alá tudja támasztani, hogy mi jó és mi rossz a másik teremben.

- Egy boxban szexelni is külön élmény - jelenti ki Yuu.

- Az elképzelhető, csak az nem mindegy, kivel - mondom meg neki komolyan. - Az egyéjszakás kalandok nem nagyon voltak terepen nálam, szóval kicsit felejtős.

- Nálam inkább az van terepen - vallja be.

- Te is annyira zárkózó vagy, mint Raktari? - kérdezi meg Yajiro. - Neem, te annyira nem - cáfol is rá magára.

- Nem, csak nekem is vannak határaim - erősítem meg. - Ez nekem az, szóval mindent és mindenhol nem. Vannak dolgok, amiket kipróbáltam, vagy terveztem kipróbálni, de ezeknek is volt korlátja.

- Basszus, nem bírom ki! Annyira érdekel, hogy Raktari milyen a szerelemben, a kapcsolatban, milyen szerepet foglal el! - árulja el izgatottan Yuu és lehuppan mellém. - Ne tudd meg, mennyit filóztunk már ezeken!

- És te most komolyan ki akarod szedni a háta mögött a szerelméből ezeket az információkat? - kérdezi meg csodálkozva Chiaki. - Ha szemtől szemben nem kérdezted meg őt, a háta mögött eléggé... Na mindegy.

- Próba szerencse - neveti Yajiro. - Én kérdeztem tőle ezt-azt, de olyan szépen tud mímelni és terelni, hogy azt a politikusok megirigyelhetnék.

- Sajnálom, de ez a mi magánéletünk és szerintem senkinek nincs köze hozzá, úgyhogy nem szedsz ki belőlem semmit sem - mondom meg komolyan.

- Ne mááár! Nem tarthattok ekkora kétségek közt minket! - húz Yuu, mire csak megcsóválom a fejem, mert erről tuti nem mondok többet.

- Mi lenne, ha inkább keresnénk más témát? - villantok rá egy mosolyt. - A hálószoba tabu terület mindenkinek rajtunk kívül - magyarázom határozottan.

- Összeilletek! - vágja rá elnevetve magát, visszakozó mozdulatokat téve a kezével.

- Nem tudom, mit vártál. Azt, hogy majd Yoshimi elárulja? Gyere, te nagyon hülye! - inti magához Yuut Chiaki, majd átkarolja a vállát és ahogy mondta, átviszi őt a másik terembe.

- Bírom, ahogy Chiaki intézi a dolgokat - neveti Yajiro.

- De most ettől komolyan azt várja, hogy jobb lesz? - kérdezem hitetlenkedve.

- Chiakinak megvannak a módszerei - válaszol széles vigyorral a srác. - Aki rá tud venni egy Raktarit, hogy eljöjjön ide, ráadásul másodjára is, az tud valamit, nem?

- De, határozottan - válaszolok vigyorogva. - Bírom a stílusát, meg hogy finoman terelget mindenkit.

- Ja, magára vállalja sokszor az önkéntes vezér szerepét, de igazából senki sem az. Adott helyzetek vannak. Lekoptatásra Daykinál jobbat nem találsz, Raktari meg nagyon jó rottweiler. Komolyan berosáltam majdnem, mikor először láttam azt, amitől ő testőr! - mondja fellelkesülve. - Nagyon veszélyes volt!

- Nem akarta elmesélni, mi történt. Te sem akarod? - vigyorgok rá a srácra.

- Én már csak azt láttam, ahogy rendre tesz két egyént Tao miatt. Annyit tudok, hogy a srácra rányomultak, Raktarinak meg beindultak a vérebösztönei. Tao olyan neki, mint egy kisöcs. Asszem legalábbis - teszi hozzá.

- Igen, valami olyasmi, nekem is így jellemezte - mosolygok rá. - Egyébként én is lehettem volna durvább, ha nem hagynak békén a múltkor, de szerencsére a fickó lelépett.

- Itt nincs szükség durvaságra, Dayki itt már kőbunkónak számít, de komolyan. Ő megmondja, hogy menj a francba - magyarázza ennyivel.

- Ha nekem jönnek, megvédem magam, egyébként nem szeretek agresszív lenni, sőt, egyáltalán nem jellemző, csak ha olyat bántanak, aki fontos nekem, vagy ha a védencemre kell vigyázni - vonok vállat.

- Miért lettél testőr? Szereted a munkád?

- Testőr azért lettem, mert apám is az volt, így a bátyáimból és belőlem is azt faragott, ennek ellenére szeretem és élvezem a munkám, szóval ezzel semmi gond nincsen. Kezdetben kényszernek éreztem, ráadásul apám akart helyet választani nekem, de aztán végül ezt én dönthettem el, így pedig olyan háznál szolgálok, ahol jól érzem magam - fejtem ki egy kicsit bővebben.

- Szóval tradíció szerint lettél az, ami vagy. Ahhoz, hogy megszeretted, mennyi köze van Raktarihoz? - kérdezi meg somolyogva.

- Rakari később érkezett nagyjából két hónappal, mint én. Akkor már élveztem a munkámat, meg a szobatársunk, Teruki is nagyon rendes volt, így nem lehetett panasz, de nagyot dobott rajta a hármasunk összerázódása, az biztos. Meg az is segített, mikor elköltöztem otthonról, szóval elég összetett volt ez a dolog.

- Hárman párban? Az úgy már valami. - Nagyot vigyorog Yajiro.

- Teruki teljesen homofób - közlöm nagyon komolyan, amin a srác elképed. - Csak nagyon jó barátok vagyunk, akik kitartanak egymás mellett. Ha valakinek problémája van, akkor a másikhoz fordulhat nyugodtan, ha úgy alakul, segítünk egymásnak, átvállaljuk a munkát is, vagy éppen jelentést írunk a másik helyett. Ezek után talán nem meglepő, hogy a legsikeresebb szoba a miénk - vigyorgok nagyot.

- Hogy tudtok egymás mellett megmaradni? Gondolom, nem könnyű.

- Betartjuk a szabályokat, megállapítottunk határokat, amiket mi nem lépünk át Raktarival, Teru pedig igyekszik alkalmazkodni. Nincs belőle gáz, tudja, mi a helyzet, elfogadta, még valahol örül is neki, csak a részleteket nem akarja tudni, mi meg amúgy sem akarjuk beavatni, így tökéletes az összhang, ráadásul megtalálható az az idő és hely, ahol kettesben tudunk lenni.

- Mikor beközölted, hogy egy szobában laktok, ugye tudod, hogy mindenki azon kezdett filózni, mennyit szexeltek? - kérdezi nevetve. - Volt némi irigykedés...

- Akkor azt hiszem, már érthető, hogy nem vagyunk nyulak - mosolygok a srácra. - A legtöbb éjszakát vagy külön ágyban töltjük, vagy valamelyikünk szolgálatban van. Elég ritka, ha mindketten nyugiban tudunk lenni, az elmúlt két hónapban, ha hat ilyen alkalom volt talán.

- Tyűűű! Az elég zsenge. De nyilván nem csak az esték állnak rendelkezésre...

- Nyilván állnának, ha nem dolgoznánk. A testőrség nem csak a szolgálatokból áll, rengeteg papírmunka, edzés, gyakorlat, jelentésírás, néha kísérni kell azokat, akikre vigyázunk, bármikor ugrásra készen kell lenni, pláne napközben. Ritkán van olyan, mint ez, hogy el tudjunk szabadulni teljesen.

- Ó, értem. De jól megvagytok, ugye? - kérdezi kissé aggódva.

- Teljes mértékben, nem kell aggódni. Mindennek megtaláljuk a módját és az idejét - válaszolok őszintén. - Tényleg nincs semmi gáz.

- Akkor jó. Az egész csapat nagyon örül, hogy Raktarinak végre összejött. Nagyon keveset és ködöset volt csak hajlandó elárulni, de ilyen kitartóan és őszintén szeretni valakit még nem láttam senkit - mondja csendesen. - Még a neved sem tudtuk, de tényleg. Annyit hajlandó volt elárulni, hogy szőke, kicsit magasabb és idősebb vagy nála, testőrkolléga, aztán minden mást kimazsoláztunk, meg találgattunk.

- Én is örülök, hogy végül így alakult. Nagyon szeretem Raktarit, és boldog vagyok vele - árulom el komolyan.

- Hogyhogy sokáig észre sem vetted őt? És mi változott meg, hogy egyszeriben aztán mégis? - kérdezgeti kíváncsian.

- Mert nagyon zárkózott volt és semmi jelet nem adott, én meg azt hittem, a másik térfélen játszik, mint én, akkor meg alap, hogy nem nyomulok. Végül sikerült letisztázni és rádöbbenni, hogy igenis együtt sokkal jobb és valóban így van - mosolyodom el.

- Chiaki mesélt ilyesmiket Raktariról. Ő is azt hitte róla, hogy heteró, aztán kisült, hogy előbb melegedett össze valakivel, minthogy ő gondolt volna arra, hogy talán nem is a csajok érdeklik - meséli mosolyogva. - Mesélj az első kapcsolatodról! - kéri megint fellelkesülve.

- Az elsőről, hát... nem volt nagyon hosszú életű, alig volt fél év az egész. Egy kocsmában ismerkedtem meg a sráccal és egymásba gabalyodtunk teljesen, minden szép és jó volt, olyan négy hónapig. Tényleg egy csomó közös program volt, együtt aludtunk elég sokszor, együtt csináltunk mindent. Aztán valami megromlott, de még két és fél hónapig húztuk, végül kiderült, hogy megcsal mással, én meg kiraktam. Nem valami izgi történet - kuncogom el magam. - Na és a tied?

- Középiskolás tanárom volt az illető, vert rám vagy húsz évet, de fülig odavoltam érte. Így utólag nem igazán nevezném kapcsolatnak, mert... többnyire a szex töltötte ki, együtt nem is mutatkozott velem sosem, mert ugye nagyon necces lett volna a számára, de sok időt töltöttem a lakásán. Az iskolaidény alatt folyt a dolog, arra is rájöttem, hogy nem én vagyok az egyetlen lelkes kisdiák, aki látogatja a lakását, meg elbújik vele a suliban, de az egésznek az vetett véget, hogy elmondtam az iskolapszichológusnak az ezzel kapcsolatos problémáimat, meg úgy mindent és ez neki nem fért bele, ezért szakított velem és még azt is letagadta, hogy valaha volt valami - meséli el könnyedén.

- Hát ez elég durva, azt hiszem. - Kicsit ledöbbentett ez a dolog. - Te mennyi idős voltál akkor?

- Tizenhét. Nem egy sikersztori, nagyon villogni sem lehet vele, de logikus az egész. Miért durva szerinted?

- Mert egy tanár... Mármint ezzel simán vissza lehet élni és ahelyett, hogy példát mutatna, ilyet tesz. Nem hiszem, hogy ez helyes magatartás lenne. Meg benne van, hogy a fiatal összetörik, pláne, ha esetleg kiderül és neki is kára származik belőle.

- Jó emberhez fordultam - mondja a vállát megvonva. - A pszichónk rendes volt, kihagyta a "szóljunk a diák szüleinek és a felsővezetésnek, hogy ez a helyzet fellépett", inkább az én kusza érzelmeimet igyekezett rendbe rakatni velem, tanítani, megfelelő helyre segített pakolgatni dolgokat bennem. A tanárommal viszont beszélt, elmondta neki, hogy amit csinál, abból nagy baj lesz, mert az egyik diákja már nem bírta a felállított helyzetet, ezért vegyen vissza, vagy jóelőre számoljon a következményekkel.

- Azt mondtad, több lelkes diákja is volt. Ez nem zavart? - kérdezek be végül. Közben feltűnik Jeremy és Dayki, de nagyon beszélgetnek valamiről, épp csak egy pillantásra méltatnak minket, majd kabátot ragadnak. Yajiro kicsit csodálkozva néz utánuk, amin csak mosolyogni tudok. - Min lepődtél meg ennyire?

- Daykin. Nem jellemző rá, hogy Raktarin és Taon kívül kettesben legyen valakivel. Egyébként de, nagyon zavart, ki is borultam rendesen, azért fordultam a pszichónkhoz.

- Hát ezek szerint néha változik ez a helyzet - mosolygok rá. Engem annyira nem lep meg, ha Jeremy ezt a srácot is az ujja köré csavarja. - És mégsem te léptél ki a kapcsolatból?

- Szerettem és néhány óra kettesben még mindig több a semminél.

- Így azt hiszem, érthető. Akkor azt is nehezen emésztetted meg, hogy dobott, igaz?

- Problémás volt egy kicsit, de könnyebben, mint azt, hogy neki ez csak jó lehetőség volt, gyakorlatilag kihasznált. Megkönnyebbültem, a szerelem meg szép lassan elmúlt.

- De mondd, hogy utána voltak normális kapcsolataid is! - kérem talán kicsit ugratva is a srácot, mire elneveti magát.

- Még jó! Egyébként mi tudott szétverni egy olyan kapcsolatot, ami működött, ment? Úgy értem, a tiedben, hiszen azt mondtad, közös programjaitok voltak, összejártatok, aztán megromlott a viszony. De mitől vagy hogy?

- Akkoriban kezdtem el komolyan venni, hogy akkor én testőr leszek. Voltam kábé tizennyolc, azt hiszem, azt a kapcsolatunk alatt töltöttem. Ez azzal járt, hogy nagyon sokat edzettem, tanultam, és a srácnak nem tetszett, hogy csak heti kétszer tudunk találkozni és bár akkor is próbáltam programokat csinálni, mint állatkert, kávézó, elmentünk vacsorázni, meg ilyenek, de ez kevés volt. Egy hapsival elkezdett randizgatni a fennmaradt öt napban, aztán végül lebukott, én meg ezt nem tudtam elviselni - vallom be őszintén.

- Világos. Nekem is fájó pont lett volna.

- Azóta is nehezen viselem az ilyeneket - vonom meg a vállam, amikor is egy kipirult Raktari és Tao páros érkezik az asztalhoz. Tari lehuppan mellém, a kissrác meg őmellé és elnyúlik a széken, mire Yajiro kuncogni kezd. - Na kintomboltátok magatokat? - nyomok egy puszit a srác arcára.

- Aha... - sóhajtja és a fejéhez fogja az enyémet. - Egy kicsit rápihenünk a következő tombolásra - teszi hozzá és magához veszi Dayki otthagyott sörét, s kortyol belőle párat, majd fintorogva rakja le az asztalra az üveget, amin csak kuncogni tudok.

- Abba már lehet, én is csatlakozom - mosolygok rá. - Hogy elszéledt a társaság, és a telefonos barátunk sem jelentkezett még.

- Neked mennyi bátorságod is lenne odalépni egy összeszokott baráti társasághoz? - kérdezi meg játékosan, csókot nyomva a számra.

- Milyen telefontos barátotok? - kérdezi meglepődve Yajiro.

- Raktari, már megint...? - neveti Tao. - És a világért nem szólnál előre! - csattan fel, de persze nem haragszik egy cseppet sem.

- Csak bemutatót tartott nekem, a cetli az enyém volt - kuncogom el magam.

- És még mented is! Yoshimi, nem csalódtam benned! - neveti a kissrác. Naná! Hát szeretem, hogyne menteném.

- Én néha azért aggódnék, mert Raktari veszélyesen könnyen ismerkedik és köt jó kapcsolatokat - jegyzi meg Yajiro.

- Ettől még nem kell semmi miatt aggódni - jelenti ki a testőr. Egyetértek vele, amíg csak barátkozik, addig nincs gáz.

- Legalább mindenféle ismerőse lesz, akiket a bajban lehet hívni - kuncogom el magam, mikor megjelenik Jeremy és Dayki, majd csatlakoznak hozzánk. A kölyök rendesen agyal valamin, bár azt nem tudom eldönteni, hogy jó vagy rossz dolgon. Visszaszerzi a koktélját és időnként kortyol egyet belőle, de nem hiszem, hogy most teljesen itt jár köztünk.