12.

Jeremy

A kezdeti idegesség és félelem kezd bennem feloldódni. Kifejezetten jól érzem magam, a társaság kedves, mindenki tök normálisan viselkedik, poénkodnak, szívják egymás vérét, de csak finoman. Barátságosan fogadnak és senki nem akar megenni sem, így lassan el tudok merülni a hangulatban. Mondjuk nem értem, miért háborodtak fel azon, hogy kiskorú vagyok, mert már rég nem érzem magam annak, így pedig kár is erről hápogni, rosszabb helyen is találtam már magam, mint ez.


Bekapcsolódom a beszélgetésbe és jó érzés csacsogni, meg hallgatni másokat. Yajiro nagyon kedves srác és tetszik, hogy rákattant a kaméleon témára. Lehet, egyszer tényleg benézek az üzletébe, mert kíváncsi vagyok a puffancsaira, meg a többi állatra, akikről mesél. Befut Yuu is a társaságba, de a szememet nem ő vonzza, sokkal inkább Dayki. Bár ki tudja, mert én nem... mármint hogy melyikük is jön be igazán. A válasz talán a mindegyikük, de azért ez durva lenne. Ami azt illeti, sajnos vagy nem sajnos, de igaz.


Érzem, hogy Raktari megkocogtatja vállam. Nem igazán értem, miért, de persze elmegyek vele táncolni, azonban ahogy magához karol, először nagyon meglepődöm, aztán hagyom neki és kíváncsian várom, mit akar mondani. Az első percben leesett, hogy ez a célja vele, így pedig átkarolom a nyakát, remélve, hogy ez még nem gáz. Masaoval mindig így kommunikáltunk bulikban, igaz, hozzá simán odasimultam, míg Raktaritól igyekszem azért távolságot tartani, mert tudom, hogy nem szeretné, ha most ilyesmit tennék.

- Tetszik neked valaki a srácok közül? - kérdezi meg óvatosan Raktari.

- Hát... Igen - vallom be végül. - Baj? - kérdezem meg azonnal, kicsit félve.

- Nem, dehogy. Figyelj kérlek a bandán belüli kapcsolatokra és ha gondod van, inkább kérdezz meg engem, mert vannak törékeny egyensúlyok is - kéri csendesen, aprót bólintok és nagyot sóhajtok.

- Tetszik Dayki, meg Yuu - súgom végül. - Meg Yajiro is, de ő inkább olyan aranyos srác, jó vele beszélgetni - árulom el végül. - Ugye nem csináltam eddig semmi rosszat?

- Nem - mondja elmosolyodva. - Yuunak te is tetszel, de ahogy látom, még mindig Yoshi érdekli a legjobban.

- Ez ellen lehet tenni valahogy? - kérdezem csendesen. - Vagy ilyen előfordul nála?

- Megesik - válaszolja könnyedén. - Yuu ilyen, de rendes srác. Majd Yoshi lerendezi - hagyja rá a másik testőrre. - Tetszik a hely?

- Nagyon is, tök szuper és tényleg nem nyomul senki. Máskor ilyenkor már nem lehetett levakarni a szemeteket. Nagyon hangulatos és a barátaid is nagyon jófejek. Hálás vagyok, hogy eljöhettem veletek - mondom meg őszintén, mosolyogva.

- Na, ennek örülök. Yajiro szerintem nagyon örült, hogy hallgattad a kisállatmeséit - jegyzi meg kuncogva. - Nem valami állattartó a csapat, ezért a legtöbben csak meghallgatjuk, de érdemben nem tudunk neki mit mondani.

- Nagyon tetszett, amiket mesélt, elgondolkodtam azon, hogy tényleg felkeresem a boltban - árulom el mosolyogva. - Kíváncsi vagyok a puffancsaira, meg úgy egyébként a helyre.

- Hangulatos kis kereskedés, egészen szokatlan. Tele van növényekkel, meg amennyit foglalkoznak az állatokkal, mind kezes, bármelyikhez be lehet nyúlni, meg lehet simogatni, ki lehet venni. Számára ezek nagyon fontosak, mi meg jókat mulatunk egymáson, amikor ránk szabadítja az állatseregletet - meséli, aztán megjelenik Tao. Elmosolyodom, mikor meglátom mellettünk.

- Zavarok?

- Nem, Yajiro állatkereskedéséről beszéltem - válaszol neki a testőr, azzal elereszt és félig felé fordul, ahogy én is.

- Szeretnék egyszer benézni oda - árulom el Taonak is ezt. Teljesen vidám vagyok és nagyon bírom ezt a helyet. - Ilyenkor mindig így vagytok? Mármint hogy szétszóródik a társaság.

- Összejövünk, szétmegyünk, mikor hogy - válaszol Tao. - Nem mindenki bírja kifulladásig a táncolást, van, aki korán lelép, mert felszed valakit, ilyesmik.

- Te ma hogy mész haza? - kérdezi meg tőle Raktari.

- Ööö... busszal. Az éjjeli valamelyikkel.

- Ne vigyünk el? Szerintem simán teszünk egy kitérőt.

- Nem, valakinek Daykit is haza kell irányítania - válaszol nevetve, amivel a testőrnek is nagy mosolyt csal az arcára.

- Értem is jönnek, ha gondolod, szerintem nem gáz többeket sem elvinni - kotyogok közbe.

- Daykival sokszor megyünk haza együtt, mármint alszom nála időnként, csak most nem vagyok benne biztos, hogy óhajtja a társaságom.

- Értem - mosolygok rá. - Miért gondolod, hogy nem? - szalad ki a kíváncsi kérdés a számon.

- Ú, te hol hordod a szemed? - kérdezi meg kuncogva Tao. - Ráadásul páran alaposan be vannak rá indulva, csak mind nyuszik komoly lépéseket tenni. Majd Dayki választ valakit.

- Hm... Ez érdekes - hagyom ennyiben, ugyanakkor elagyalok azon, hogy mi lenne, ha... Hm... Meglátom még.

- Miért öltözött ki így? - kérdezi meg kíváncsian Raktarit az aprócska fiú.

- Nem tudom, majd megkérdezem, hogy csak ilyenje volt, vagy nagyon tudatosan választott ennyire dögös szerelést.

- Szándékosan - válaszol mögüle Dayki, mire felé fordulok és rámosolygok. - Ezeket a szavakat hallani tőletek mindent megér. Nem is tudtam, hogy bejön neked a bőr és a feszülős cucc - hecceli Raktarit.

- Sosem mondtam, hogy nem - ugratja barátját vidáman. - De amúgy különösképpen nem.

- Ezt már buktad! - mondják egyszerre Taoval, a testőr meg hitetlen képpel rám mosolyog.

- Semmi gáz nincs abban, ha bejön - kuncogom el magam. - Jó is az.

- De hát... - habogja, de mindhárman csak nevetnek a dolgon, ahogy én is.

- Nehogy már a legkisebb vigye a prímet! - szól rá Dayki.

- Mert azzal mi a gond? - vigyorgok fel rá.

- Durva lenne - válaszol csak ennyivel, s vállat von, meg a kezeit Raktari oldalára téve kapcsolódik be a táncba. Egyelőre nem tudom hova tenni ezt, de sebaj. Egyre jobban tetszik nekem ez a srác és ha nem próbálnám meg, akkor nem is én lennék. Szóval a kihívás elfogadva, ugyanakkor jólesne egy cigi, így Raktarihoz fordulok.

- Tudok valahol dohányozni? - kérdezem meg tőle.

- Az előbb voltam - válaszol Dayki.- Kint amúgy, vagy van hátul box, ahol lehet, de a helyedben nem próbálkoznék egyedül ilyesmivel.

- Mert mi van hátul? - kérdezek rá, mert hajt a kíváncsiság.

- Boxok. Kicsi helyek, ahol többnyire baszélgetni lehet.

- Azt mondtad, ez visszafogott hely - csúszik ki a számon Tarinak célozva a mondatot.

- Nem az? - kérdezi meg elmosolyodva. - Minden bulizóhelyen van szex, a klubtulajok már csak azt dönthetik el, hogy legalizálják, kapsz hozzá zugot és felszerelést, vagy nem és akkor a mellékhelyiségbe nem tudsz majd bejutni és úgy fog festeni, mint egy fertő.

- Jó, ez mondjuk igaz - válaszolok komolyan. - Bár azért na, legalább az autóig vagy lakásig kibírhatnák az emberek.

- És akinek egyik sincs? - kérdezi meg lazán Dayki.

- A box kulturált - jelenti ki Tao.

- Ezek után még a végén kíváncsi leszek - nevetem el magam. - Ilyen rendszer kevés helyen van, sokkal gyakoribb az egybe mindenki elv, aztán ne zavartasd magad a többiektől.

- A másik részen van olyan itt is. Eredetileg itt elszeparált beszélgetőhelyek voltak, csak feltalálták magukat az emberek - magyarázza a fiatalabb srác tánc közben.

- Mitől annyira más a másik rész?

- Ugyanez a másik teremben úgy festene, hogy Dayki erősen tapogatná Raktarit, mi meg hozzájuk simulva táncolnánk - válaszol Tao. - Valószínűleg már legalább egy kör smár mindenkivel meglett volna.

- Mentalitásban - mondja egyszerűen Raktari. - Itt a szex lehetőség, nem cél.

- Mert odaát a cél? - kérdezem megdöbbenve. Érdekes a hely és lenne kedvem átmenni is, de egyedül biztosan nem. Majd még eldől.

- Körbevigyelek? - kérdezi meg Dayki. Hát... Nekem nincs kifogásom ellene.

- Aha, ha nem gáz - mosolygok fel rá. Simán! Kíváncsi is vagyok, hogy milyen lehet ez, meg Dayki mellett csak nem másznak rám, ha nem akarom. A srác elengedi Raktarit és el is indul a boxok felé, én meg becsatlakozom mellé. Mindegyik egyforma koncepcióra épül, egy-egy kerek asztal, amit vagy egy pad, vagy székek vesznek körül. Van itt minden, krémszínű bőrkanapétól elkezdve egészen a vörös bársonyig. Ugyan ajtó nincs, de a félhomály eltakarja a bent lévőket. Basszus, ez mekkora...! Már nem csodálom, hogy ezt választják az emberek. Azt hiszem, jó lehet a hangszigetelés is, meg minden helyen van egy hangszóró, amiből vagy nem szól semmi, vagy a tánctéri zene, esetleg valami lassabb. Gondolom, ízlés kérdése. - Ezt de kipróbálnám! - mondom ki, amire gondolok és mikor rádöbbenek, hogy ezt sikerült hangosan is kiejteni, elvörösödve húzom össze magam. De akkor is, tök hangulatos. Dayki azonban nem tököl és betol az egyik bársonyos boxba, ahol senki sincsen. Felnézek rá. Akkor most ez mi is? Leül a padra és belövi a lassú dallamot, én meg letelepszem mellé. Hm... Izé... Zavarba hoz a helyzet, mert amit most kedvem lenne csinálni, azt nem tudom, szabad-e és ha szabad, mennyire.

- Ilyen. Nyugodt, kellemes, egyszerű. Nem hétköznapi, mégsem durva. - Kijelentését követően felnyitja a háttámla tetejét, ahol óvszer és síkosító van.

- Ez a megoldás nagyon bejön - ismerem el. - Pláne, hogy megvan minden. Érdekes lehet itt szexelni - állapítom meg. Ez a srác de érdekes, nem tudok belőle olvasni. Még csak azt sem sikerült eldöntenem, hogy tetszem-e neki.

- Már nem is ragaszkodsz annyira a kocsihoz vagy a lakáshoz, mi?

- Hát... nem mondom, hogy nem, de azért kipróbálnám - ismerem el. Hogy lehet valaki ennyire laza és könnyed? - Van egy hangulata. Egyszer mindenképp.

- Maradni akarsz még, vagy mehetünk tovább?

- Mehetünk. - Hú basszus! Ezt tuti észrevette, ritkán mondok valamit ennyire lemondóan. Váááá! De csak nem veszi magára, vagy nem hallotta, vagy valami.

- De őszinte volt! - mondja, de meg sem mozdul. Összeszedem minden bátorságomat. Mi lehet a legrosszabb? Hogy visszautasít. Volt már rosszabb is, nem?

- Hát... - De nem fejezem be, lendületből mozdulok és csókolom szájon. Először meglepődik, de végül szenvedélyesen válaszol rá, így nem gondolkodom, egyszerűen az ölébe telepszem. A keze a nyakamra csúszik és finoman megtámaszt, miközben a másik kezével a fenekemen tapiz. Megtámaszkodom a mellkasán és hevesen csókolom őt. Akarom ezt a srácot, nagyon is, már mióta levette a kabátját, vagy még talán kinn megfogott. Fogalmam sincs, melyik lehet az igaz, de mindegy is... Továbbra is megtart és támaszt, de a másik keze bejárja a testem, s nem szakítja meg a smárolásunkat. Nem állok neki ellen egy pillanatra sem, ugyanakkor én is felfedezőútra indulok rajta és bejárom a mellkasát, vállait, karját, amíg elérem, aztán a nyakát, arcát és végül beletúrok a hajába. Dayki keze végül a pólóm alatt köt ki és már a bőröm simogatja. Akkor mégiscsak bejövök neki? Merem remélni, mert most már nem vághat ki az öléből. Lassan mozogni kezdek rajta, ezzel ingerelve, de még mindig heves nyelvpárbajt vívva vele. Tetszik a hely, a fények, a hangulat és az, hogy nem hallom a szomszédok ténykedését, ugyanakkor megvan az izgalomfaktor is.


Nagyon tetszik a srác és a hevessége is, amivel magához fog, miközben ujjai a bőrömbe mélyednek. Válaszol a mozgásomra, a csípőjét mozdítja, amitől egy halk nyögést csal ki belőlem. Újra és újra végigsimítok rajta, ahol csak érem, és felfedezem őt. A karja nem túl izmos, de a vállai edzettek, és van erő a srácban. Nem bírom tovább és elszakadok tőle, hogy szuszogva próbáljak levegőhöz jutni, aztán betámadom a nyakát és csókolom, harapdálom. Kényelmesen hátradől, mire felszusszanok, de nem izgatom vele magam különösebben, lazán ráfekszem. Tovább simogat és tapicskol, de hagy játszani egy kicsit. Nem kell nekem kétszer mondani az ilyet. Szuszogva, gyerekes élvezettel nyalom, csókolom a bőrét és pici fognyomokat hagyok rajta, amiket a nyelvemmel masszírozok el, hogy ne látszanak. Apró szívásokat is engedélyezek magamnak, ebben valahogy sosem voltam félős, pláne, ha zöld a lámpa. Ez azonban érezhetően nem nyert, mert eltolja a fejem és teljes testében feszül meg. Nem akartam én rosszat, így kérdően nézek le rá, végigsimítva az arcán.

- Semmilyen módon ne jelölj meg! - kéri komolyan, némi utasítással is a hangsúlyában, mire bólintok. Megértettem és rendben van. Elgondolkodom egy percre, aztán finoman végignyalok az ajkain engesztelésül. A válasz sem marad el, lefordít a kanapé vízszintes felére és fölém telepszik. Azonnal mozdulok és kúszik a kezem a pólója alá, és simítok végig az oldalán, ő meg az ágyékát az enyémhez szorítja, és rábukik a nyakamra. Halkan sóhajtozom, miközben próbálok játszani vele, cirógatni, de néha kapaszkodásba fordul a próbálkozás. Betúr a pólóm alá és ujjait követelőzve húzza végig rajtam, ugyanakkor nem érzem, hogy siettetne. Bennem felszabadul az összes gátlás, és megrángatom a pólóját, mert a bőrét akarom és nem az anyagot érezni, Dayki viszont erre nem reagál.


Már két kézzel matat a pólóm alatt és feltúrja, ameddig csak tudja, miközben fogával néha ránt egyet a bőrömön. Nagyon tudom ezt élvezni, ahogy most is, ugyanakkor kicsit sem hagy irányítani. Ezzel nincs baj, át tudom adni neki a stafétát, csak akkor tegyen a kedvemre, ahogy eddig. Felnyüsszögök, mikor újabb pici tépést visz be a bőrömre. Ezeknek vajon marad nyoma? Mert remek lesz visszamenni a társasághoz, ha igen. Csak már nem tud érdekelni mégsem. Egyre vadabbul játszik velem, most már a mellkasomon folytatva a kínzást, amivel egyre hangosabb nyögéseket és sóhajokat csal ki belőlem. Közben a nadrágomból is elkezd kibontani, mire a keze alá tolom magam, hogy könnyebb dolga legyen. Heves, és imádom, mikor ilyenek velem, ráadásul valahogy még inkább akarom, ahogy haladunk előre. Levándorol a kezem a derekára és picit elforgatom az övét, hogy hozzáférhessek. Még segítségemre is vannak a pici szegecsek, amikben meg tudok kapaszkodni. Igyekszem a nadrágtól is megszabadítani, és meglepődve veszem észre, mikor megküzdök a gombbal, hogy nincs rajta alsó. Elvigyorodom, ez egyre jobban alakul. Csak kinyitni sikerül a gatyát, innentől neki kell megoldania, mert nem férek hozzá rendesen. Bezzeg rólam percek alatt kerül le minden, még az alsónadrág is, majd az asztalon landol a stóc, Dayki meg felpakolja a lábát a nadrág mellé, hogy kifűzze a bakancsait, majd zoknival együtt ejti le a földre őket. Legnagyobb meglepetésemre az enyémek is követik őket. Ez furcsa, de már mindegy, akarom és így lüktet mindenem. Végül a srác feláll és bár körülményesen, de megszabadul a nadrágjától végre. Azt hiszem, most viselhette először, legalábbis erősen ez jött le a mozdulataiból. Nem tudom nem méregetni, még ha félhomály is van. Vajon mennyire sietünk most? Vagy fognak keresni minket a többiek? Merem remélni, hogy nem, mert az elég ciki lenne, ugyanakkor akarom a szexet a sráccal. Mondjuk ő egyáltalán nem siet, ami engem egy cseppet sem zavar.


Miután végre a kihívó ruhadarab is az asztalon landol, visszatérdel fölém és szó szerint letámad. Kézbe veszi a farkam és játszadozni kezd velem, miközben a nyakam és mellkasom kényezteti, hol csókokkal, hol ezekkel a furcsa tépésekkel, amikkel simán megbolondít. A pólója alatt túrva simogatom és markolom, de aztán engedek az ösztönnek és fél kézzel a hajába túrok, ezzel is mutatva, mennyire élvezem, amit csinál, ha a hangom nem árulna el. Mondjuk ez kábé lehetetlen, de nem számít most, csak az, hogy ennek hogyan lesz vége. Magamban akarom érezni őt most már tényleg, vágyom arra, hogy megdugjon.

- Dugunk is, vagy csak verjem ki neked? - kérdezi meg fesztelenül, mire elkerekednek a szemeim. Na ezt sem kérdezték még meg tőlem, így nem csodálkozom, hogy pír kúszik az arcomba.

- Dugjunk. - De inkább kérés van a hangsúlyban. Én akarom. - Érezni akarlak - teszem hozzá határozottan.

- Magadban, értem én - közli halvány félmosollyal, azzal síkosítót kerít és hamarosan már ujjaz is meg.

- Úgy - kuncogom el magam zavaromban, s apró nyögések is felszakadnak belőlem. Érdekes ez az egész helyzet, ugyanakkor egyre jobban élvezem és ezt nem is rejtem véka alá, Dayki meg egyszerűen csak könnyed, talán ez a legjobb szó erre. Nem különösebben gyengéd, nem is óvatos igazán, de figyel arra, hogy fájdalmat ne okozzon nekem, miközben valahol játszik is velem és izgat, elérve, hogy egyre jobban élvezzem az egészet. Tudom, érzem, hogy ez is fontos szempont neki. A környezet, a srác, minden különleges és valahol pont erre a könnyed kis szexre vágytam már egy ideje. Semmi megkötöttség, semmi félelem, csak élvezzük egymás társaságát, ugyanakkor biztonságban érzem magam közben és nem félek engedni a srácnak. Egy alkalomnak tökéletes, bár mondjuk... hiú ábránd az az éjszaka, de most tuti nem mondanék nemet.


Fokozatosan vesztem el a fejem és az uralmat is magam felett, és a sráccal együtt mozdulok most már én is. Természetesen védekezünk, ez mindennél fontosabb, ráadásul a tény, hogy együtt hajszoljuk a gyönyört, még inkább élvezetessé teszi ezt számomra. Tetszik Dayki, nagyon is, ugyanakkor nem hiszem, hogy én ennél bármikor is többet jelentenék neki, de nem is izgat a kérdés. Pláne, hogy olyan intenzíven élem meg az orgazmust, mint ritkán szoktam, éppen ezért csak reménykedni tudok, hogy a felettem lévő férfinek is legalább ennyire jó volt. Zihálva ernyedek el percek után, de még kell egy kis idő, hogy fel is fogjam, mi történik körülöttem. Heves kefélés volt, az egyszer biztos, és nagyon imádtam. Végre felfogom, hogy a srác nincs rajtam, hanem a padon hátradőlve, lazán szétszórt végtagokkal szuszog, de a farkán már nincs ott a gumi. Elvigyorodom és felülök, de valahogy olyan furi, picit mintha égne a bőröm. Akaratlanul is felkuncogok, mikor rájövök, hogy Dayki rendesen otthagyta rajtam a körmei nyomát. Még jó, hogy azt a részt takarja a póló. Elgondolkodom, aztán végül még mindig picit zihálva megpróbálok bekucorodni a srác ölébe, mert jólesne a közelsége. Nekem ez kicsit fontos és szükségem van rá ilyenkor. Hagyja, hogy megtegyem, de ő maga nem moccan meg. Nem zavar, csak hozzábújok és fejemet a nyakához hajtom, miközben szuszogva veszem a levegőt, így pedig gyakorlatilag a nyakába fújom azt. Remélem, nem zavarja, mert én élvezem, ahogy a bizsergést is, ami szinte bennem kering.

- Akarsz te még a másik terembe menni? - kérdezi meg rekedten. Felnyitja szemeit, de csak néz.

- Már nem olyan fontos - válaszolok csendesen, mire megereszt egy újabb félmosolyt. Felegyenesedem és megsimogatom az arcát, közben nézem őt, majd elmosolyodom. Nem tudom, mi ütött elém, de kielégült vagyok és ettől mintha a világ is másképp forogna körülöttem. - Inkább elszívnék majd egy cigit - vallom be csendesen, de aztán csak nem állom meg és megint végignyalintok az ajkain, ő azonban elhúzódik és a kezem is eltünteti az arcáról.

- Na, a cigi az nekem is jól fog esni - ismeri el sóhajtva, azzal magához veszi a nadrágját és ugyanazzal az óvatossággal elkezdi felvenni, mint ahogy letornázta magáról. Túrok papírszebkendőt a zsebemből és nekiállok rendbe szedni magam. Kicsit tartok attól, hogy valami nem volt oké, vagy elrontottam, de nagyon remélem, hogy nem így van. Figyelem a srácot, miközben én is nekiállok felöltözni, de azért nem kapkodom el a dolgot. Csak a kérdés motoszkál bennem, de nem akarom, hogy előjöjjön.

- Kimegyük? - A levegő jót tenne és talán elfújná azt a rossz érzést is, ami most belém telepedett. Dayki sem öltözik gyorsabban, mint én, de amint megvan a nadrággal, felpakolja a lábait az asztalra és újra fűzni kezdi a bakancsait. Miért van olyan furcsa, védekezős érzésem?

- Persze.

- Valami nem oké? - kérdezem meg végül félénken, egy nagy sóhaj után. Ezeket sosem tudtam magamban tartani.

- Miért ne lenne? Vagy neked gondod van? - kérdezi meg meglepetten. - Durva voltam?

- Nem, egyáltalán nem, kurva jó volt - ismerem be végül. Ezen nem kell aggódnia senkinek, ha nem élvezem, azt tudta volna. - Pontosan ilyenre vágytam már egy ideje.

- Akkor ezt kölcsönösen jól megkaptuk - jelenti ki a fűzővel babrálva. Figyelem a mozdulatait és nem igazán értem ezt a srácot. Valahogy annyira más, mint eddig bárki.

- Gyakran...? - kérdezek kicsit bénán és nem is tudom, hogyan fejezzem be a kérdést.

- Gyakran mi? - kérdez vissza rám pislantva.

- Gyakran kötsz ki itt? - kérdezem meg végül, nagyot nyelve. Nem is tudom, melyik válasz tetszene.

- Nem, csak néha. Állandó szexre a barátnőm tartom, idegenek nagyon nem érdekelnek, így meg érthető szerintem.

- Barátnőd van? - nézek nagyot. Akkor ő most megcsalta velem? Már megint? Mármint... Hogy sikerült nekem mindig a harmadik lenni?

- Ja, tudod, egy ilyen puncis szörnyeteg, amelyik festi a haját, szemét és a körmét, élvezettel meríti le a bankkártyád, hetyeg más kanokkal, fogalma sincs, hogy működik a faszod, de szopni azért tud, meg egyébként mindig beszél - magyarázza lazán. - A többiekkel ellentétben nem vagyok buzi, nagyon is bírom a női igent, csak néha már sok belőle. Mármint nem az igenből, hanem magából a csajból - teszi hozzá nyugodtan, azzal lepakolja a lábait, feláll és eligazgatja magán a ruhát.

- De egy csaj az egy csaj... - Hát ez aztán rohadtul értelmesre sikerült. Felhúzom a cipőm, és nekiállok elrendezni magam. - Szóval nem tudom, engem nagyon nem vonzanak. Valahogy a hideg ráz tőlük - vallom be. - Mi a jó bennük?

- Én hiába mondom el, ha téged hidegen hagy, vagy még borzaszt is - jelenti ki. - Imádom nyalni, meg fogni és markolni a melleit - veti oda lazán, egyszerűen. - A szex is más a csajokkal, több a lehetőség, változatosság benne, bár a csajom számára a hátsó nem bejárat, de azt leszarom, nem hiányzik.

- Hm... ez érdekes. De azért vágysz pasikra is ezek szerint - állapítom meg, miközben elindulunk kifelé. Dayki jelez Raktarinak, hogy kimegyünk dohányozni, majd leakasztja a fogasról a kabátját. Én is előkerítem az enyémet, mert tuti hideg van most már odakinn. Yoshi és Yajiro az asztalnál beszélgetnek, de nem zavarjuk meg őket, a dobos is csak egy pillantást vet rájuk.

- Szexelni talán egy kicsit jobban szeretek nővel - kezdi már odakint, halkabban, cigit kerítve elő a kabátja belső zsebéből -, de érzelmileg a nők távol estek tőlem.

- Akkor te nem vagy szerelmes a barátnődbe? - kérdezem meg talán kicsit faragatlanul. Ilyet nem tudom, illik-e, de talán csökkenne az a furcsa érzés bennem, ami még mindig megvan.

- Nem hát! - vágja rá, majd meggyújtja a cigijét. Előkaparom a zsebemből a dobozt és egy szálat meggyújtva kezdek el pöfékelni belőle. Most nagyon jó érzés fogyasztani, tényleg igaz, hogy egy jó menet után még finomabb a cigi.

- Akkor csak a szex miatt vagy vele? - Azért ez kezd megnyugtatni, azt hiszem. Már nem parázok annyira és az a furcsa belső hang is elcsitult. Talán jobban oda kéne figyelnem, hogy kit választok, mert mostanában szedem össze a foglalt pasikat, ez meg nem kóser.

- Lényegében igen. Foglalkozom is vele, egy csajnak szüksége van rá, nem elégszik meg időnkénti összejárással, nem is esik nehezemre, de nem tervezek vele és nem fogok a kútba ugrani, ha lelép. Miért foglalkoztat ez ennyire? - kérdez rá.

- Mert effektíve megcsaltad velem - válaszolok komolyan. Nem hiszem, hogy ezt takargatni kéne. - Az elmúlt időszakban sorra futok bele olyan útvesztőkbe, ahol vagy kapcsolat van, vagy xy szerelmes z-be, aki ugyan nem szereti, de te meg jóban vagy xy-al. És ez kezd frusztráló lenni.

- Nem te voltál az utolsó - nyugtat meg vállat vonva. - Egyébként attól függetlenül, hogy vele vagyok, nem tartom ezt megcsalásnak. Majd ha farkat növeszt, beszélhetünk megcsalásról. Vagyis annyira nem, mert a pöcsös csajok nem jönnek be! - javítja ki magát.

- Ezen logika alapján nőt csak nővel lehet csalni? - kérdezem meg értetlenül. - Mondjuk az én hipotézisem a megcsalásra még egy fokkal elrugaszkodottabb ennél. Talán pont ezért is nem viselnek el hosszútávon - sóhajtok fel, de inkább újabb slukkot szívok és lassan fújom ki a füstöt.

- Ja - felel tömören. - Volt olyan is, de egy tyúkviadal nagyon problémás. A csajok durvábban próbálják kinyírni egymást egy ilyen szituban, mint el bírod képzelni. Az semmi, hogy elhordják egymást mindenféle ribancnak, de közben hevesen egyetértenek abban, hogy te vagy a tetű, és amikor ide eljutnak... - Mélyet szív a cigijéből és lazán elvigyorodik. - Vakarj le magadról két acélbetkós luvnyát, aki eldöntötte, hogy szétrúgja az egész altájad. Na ez a mission impossible.

- Hát ez elég durván hangzik - állapítom meg csendesen. - Csak mondjuk nem tudom... én sosem értettem, hogyha szeretek valakit, aki tudja is, hogy őt szeretem, attól még miért ne vágyhatnék másra is, ha csak egy-egy alkalommal is. Azok csak testi vágyak, semmi több, akkor meg miért baj, ha érzem őket?

- Ez nálam is a kurva anyád kategória - jelenti ki nyíltan vállalva a véleményét. - Baszd meg, ha engem szeretsz, akkor sehogy se szeress mást! - csattan fel. - Nem érdekel, hogy csak szex, mert nyilván azért kúrsz félre, mert velem nem elég jó, akkor meg talán nekem kéne segítened, hogy megfelelő legyek a számodra, nem pedig mással baszni. Egy kapcsolat két emberről szól, ha én szeretlek, akkor nekem nincs más, se nő, se pasi, mert csak téged látlak, csak téged akarlak, csak veled jó. Ez az, amit te félrelöksz, amikor mással kefélsz, ezt meg ne várd el, hogy valaki is tolerálja!

- Nekem egy kicsit mást jelent a szex, mint a legtöbb embernek. Hozzászoktam, hogy használnak és kihasználnak, ennek megfelelően most már ha valakivel együtt vagyok, az átalakult bizalomjátékká, abban az illetőben valamiért bízom - próbálom megfogalmazni, hogy mit is érzek vagy gondolok. - Éppen ezért ez valahol arról is szól nálam, hogyha megborul a bizalmam valakiben, akkor a tudat, hogy bánthatna, de nem teszi, visszazökkent az eredeti helyzetbe. Eleget bántottak ahhoz, hogy érezzem, mikor vagyok valakinek a markában és tartana egy másodpercig, hogy komoly kínokat okozzon, vagy éppen bántson, megsebezzen. Nem azért vagyok mással, mert nem megfelelő az, akit szeretek, vagy nem tud megadni mindent, csak ezt nem fogja soha senki sem megérteni, ezért igyekszem változtatni a hozzáállásomon, meg az egész érzeten. - Dayki elég furcsán figyel most már, azt hiszem, nála lassan elvágom magam. Remek érzés, de mit tegyek, ez vagyok és kész.

- Nem nagyon akarok belegondolni a szavaid értelmébe, bocsi - jelenti ki végül és ellövi a csikkét. - Mindenkinek vannak stiklijei, mindenkiben elbasztak valamit, szóval biztos találsz te is valakit, aki elvisel.

- Biztosan - hagyom ennyiben a kérdést, mert jelen pillanatban rohadtul nem érzem így. De majd az idő változtat mindenen, azt hiszem. Eldobom a csikket és jó erősen eltaposom, aztán felnézek a srácra, várva, hogy visszamenjünk, mert gondolom, ez következik. Nem tévedek sokat, mert elindulunk befelé, de csak nem tudok megszabadulni az utolsó kérdéstől. - Elítélsz?

- Nem. - Vagy de... Mindegy, ez már sosem fog kiderülni. Mindenesetre egy körnek felemelő volt és ennek is kell örülni, nem? Dayki végül felakasztja a kabátját és leül Tao mellé, majd Raktarira vigyorogva veszi el a sörét. Befoglalom a széket Yajiro mellett és csak figyelem a társaságot, most ez is bőven elég.