4.

Yoshimi

Annyira szépen indult minden, nagyon jól érzem magam Tarival, mint mindig. A vacsora, a fürdés remek volt. Élveztem vele lenni, meg hogy vannak közös témáink, beszélgetünk, együtt vagyunk. Ugyanakkor most... Kérdések hada lepi el az agyam. Akarom, kívánom, szeretni akarom, úgy, mint még soha senkit, de ha meg csak azért megy bele, hogy nekem jó legyen... Töprengek, jár az agyam, miközben beszélgetünk.


Az előbb, ahogy felkínálta magát, szó szerint megijedtem. Mintha nem is Raktari lett volna. Nem tudtam megtenni, nem ment, pedig annyira, de annyira szeretném. Vágyom őt, szeretem, akarom, most pedig csak fekszünk egymás mellett, szó-szót követ, próbálok kiigazodni rajta és valami közös megoldást találni. Szeretném őt, nagyon, de csak ha ő is. Semmi sem kényszer, nem is tudnám megtenni, mert nem akarom bántani. Csak így elhaladunk egymás mellett, azt hiszem, ezt meg nem szeretném. Ráadásul félek, hogy az a kimondott fél mondat... na az nem kellett volna.

- Nem tudom. - Ennyit vagyok képes kinyögni és várok, csak nem tudom, mire. Meglepődöm, mikor a válasz egy őszinte, mély, hívogató csók Taritól.


Elborít megint, amit érzek és a kezem elindul felfedezni őt újra. Raktari sem tétlen, simogat ő is, bejárja az izmaimat, a bőrömet tapizza. Veszít az eszem megint és egy fél fordulattal kerülök fölé újra. Megint hagyja, hogy érintsem, csókoljam. Bejárom a testét, le a hasáig simogatom, falom a bőrét, miközben már figyelek azokra a dolgokra, amiket tudom, hogy nem szeret. Belemarkol a lepedőbe, pedig még effektíve semmi olyat nem tettem, ugyanakkor élvezem így látni, hogy ezt tudom kiváltani belőle. Nekifussak még egyszer? Vagy ma maradjunk ennyinél? Kibírom ép ésszel, ha itt van, de nem lehet az enyém? Felnézek rá, visszatérek az ajkaihoz, miközben óvatosan a fenekére csúsztatom a kezem és ott kezdem cirógatni. Próbálja visszafogni magát, de érzem, hogy akarja, hogy valahol ő is vágyik erre. Feltolom a lábait és elhelyezkedem közöttük, miközben visszatérek a mellkasára, hasára ajkaimmal. Újrakezdem ugyanúgy, először lassan körözve, masszírozva őt, majd lassan, picit belé hatolva egy ujjal. Megint az ujjamra szorít, de most kicsit türelmesebb vagyok és lassan mozdulok benne, aprót, szinte csak remegésekkel, miközben testét simogatom a másik kezemmel, csókolom és próbálok segíteni ellazulni. Nem megy egyszerűen, de ahogy várok, nem erőltetve semmit sem, már mozdul az ő teste is. Először csak apró rándulások, elgondolkodom, hogy abba kéne hagynom, de aztán elönti a libabőr és elfojt egy édes sóhajt is, majd a már tapasztalt hullámzásba kezdenek a tagjai. Annyira szép így, annyira szeretem őt és most akarom is.


Mikor úgy ítélem meg, továbbléphetünk, társítok egy ujjat a mozgáshoz, de megint csak lassan, türelmesen. Semmi esetre nem szeretnék neki fájdalmat okozni. Újabb szorítás a válasz, megfeszül a teste, ugyanakkor a szuszogás és az újabb hullám teljesen másról árulkodik. Küzd magával, tudom jól. Értünk is küzd valahol, mert nem akar nekem sem csalódást okozni. Pedig nem tud. Ha ma nem lesz az enyém, sem történik semmi, mégis folytatom a mozgást, lassan, óvatosan, ahogy eddig. A farkam már lüktet és mindent akar, de még parancsolok neki. Tari a legfontosabb, meg hogy ne bántsam. Kiemeli a csípőjét, mire rászuszogok a bőrére, és aprót harapok bele. Teljesen beindít és nehéz észnél maradni, pedig nagyon igyekszem. Tágítom, ujjazom, igyekszem tökéletesen előkészíteni és csak jó pár perc múlva adom hozzá a harmadik ujjam is. Nem engedek ebből, ha fájdalmat okozok neki, sosem bocsátanám meg magamnak. Újra az ellenállást érzem, de a nyögésében ott a vágy és az élvezet némi fájdalommal keverve. Szaggatottan lélegzik, néha kapkodja a levegőt, de ebből sem akarok bajt, így erre is figyelek. Annyira furcsa nekem, annyira más helyzet, mint eddig valaha. Meg vagyok arról győződve, hogy ott van Tariban az a szenvedély, amivel a magáévá tett azon az estén, csak elnyomja, legyömöszöli magában. Talán egyszer sikerül elérnem, hogy velem is olyan legyen megint, de ha nem... Majd meglátjuk. Egyre nagyobbakat mozdulok már én is, de figyelve minden rezdülését, vigyázva Raktarira. Még néha ellenáll, rá-rászorít az ujjaimra, de látom rajta az élvezetet is. Lassan felkínálja magát nekem, a teste hullámzik. Imádom nézni, érinteni, csókolni. Egyszerre különleges és csodás így látni őt, hogy nekem nyög, alattam van, az enyém. Annyira édes, ahogy vörösödik és összeszorítja a szemeit, pedig szeretném látni a tekintetét, de nem erőltetem. Most már nyöszörögve fogadja minden mozdulatomat, én meg lassan kihúzódom belőle és óvszert húzok, síkosítót kenek rá, majd beigazítom magam, de még nem nyomulok belé, csak cirógatom a combjait, hasát a másik kezemmel, végül feladom a magammal vívott harcot és lassan belé vezetem férfiasságom centiről centire haladva előre. Minden rezdülésére figyelek, azt akarom, hogy élvezze, hogy olyan jó legyen ez neki is, mint nekem. Hevesen szűköl, most mégsem állok meg, hanem lassan folytatom a mozdulatot. A teste ellenáll, ám ahogy a hangja kiszabadul, élvezettel nyög fel, bár fájdalmasan. Tovább simogatom, csitítanám, segítenék neki. A háta ívbe hajlik, fejét hátrafeszíti, ujjai belemarnak a lepedőbe, de hamarosan megemeli a csípőjét, hogy könnyebb legyen nekem. Annyira kettős ez a számomra. Sosem bántanám és valahol azt érzem, most mégis ezt teszem, de már képtelen vagyok parancsolni magamnak. Lassan teljes hosszal merülök el benne és hangosan nyögve élvezem a forróságát magam körül, de még nem mozdítom a csípőm, csak felkúszom a testén, simogatom, csókolom, majd a nyakához hajolva nyalom, kényeztetem. Szeretném, ha ellazulna, ha kicsit megnyugodna, mert félek, hogy bántanám.


Lassan enged fel, de türelmesen várok. Reszket, rá-rászorít a farkamra, de aztán úgy mozdítja meg a csípőjét, hogy azzal mozgásra ösztönözzön. Megjön a bátorságom, de egyelőre finoman lökök csak előre, miközben még mindig igyekszem észnél lenni, de egyre nehezebb. Annyira hihetetlen, hogy Raktari ilyen, gyönyörű, kívánatos és szeretnék neki mindent megadni, amit csak tudok. Közepes tempót veszek fel, de az én hangom is megjön és nyögve élvezem Tari testét, azt, hogy együtt vagyunk, hogy ez valóság. Simogatom, markolom az izmait, csókolom a bőrét. Nem tudom elérni, hogy ennél jobban felengedjen, továbbra is szorít, miközben nyög és szűköl. Picit dobálni kezdi magát, mintha vergődne, de nem tudom eldönteni, hogy fájdalmat okozok neki éppen, vagy élvezetet. Kicsit pánikba esek és megállok a mozdulatban. Az a legbiztosabb, bár azt kérte, irányítsam, de itt már nem megy. Megemelkedem és végigsimítva arcán csókolom meg gyengéden, nyugtatóan. Szenvedéllyel csókol vissza, de nem tud sokáig, mert szüksége van levegőre. Nehézkesen kiszabadítja ujjait a lepedőből és átkarolja a nyakam, lábait feljebb húzza, közben pedig apró csókokat nyom a számra.


Megőrjít, megbolondít teljesen, újra lendülök, mélyebbre hatolva benne. Elvesztem a fejem teljesen és egyre kevésbé tudok gondolkodni, csak hajszolni kezdem magunkat egyre erőteljesebben lökve. Simogatom az oldalát, hozzásimulok és csókokat lopok az ajkairól. Kiáltozni kezd az első mély lökéstől, aztán összeszorítja a fogait és megpróbálja visszafogni a hangját, így viszont a mozdulatain nem tud úgy uralkodni, s az ütemre vonaglani kezd. Egyre inkább biztos vagyok abban, hogy Raktari oltári szerető lenne, ha fel tudna oldódni, bár így is az. Végigsimítok nyelvemmel ajkain, engem nem zavar a hangja, sőt... tovább tüzel vele. Minden félelmem ellenére rohadtul élvezem, amit csinálunk, ezt nem tagadhatom, egyre jobban belelendülök és nyögve élvezem az együttlétünket. Tari hevesen szuszog, fogait és szemeit szorítja, néha felnyög, kezeit nem sokáig bírja a nyakam köré fonva tartani, lehanyatlanak, mégis megkapaszkodik a karjaimban. Ujjai a bőrömbe marnak, s egyre szabadabban vonaglik. Azt hiszem, most már élvezi ő is, legalábbis erre utal a mozgása. Gyorsítok a tempón, kijön belőlem a türelmetlenség, látni akarom élvezet közben, így próbálok olyan szögben lökni, amivel elérem, hogy még jobban belebolonduljon az érzésbe. Látni, érezni, szagolni, csókolni, elveszek ezekben a dolgokban, miközben egyre közelebb kerülök az orgazmushoz, de nem engedem el magam még, előbb Tarit akarom élvezetre bírni. Folyamatosan enged fel a szorítása, halk kiáltások törnek elő belőle és elérem, hogy elveszítse az eszét. Folyni kezdenek a könnyei, de annyira hevesen vonaglik, teljes testében hullámzik és tolja bele magát a lökéseimbe. Már nem tudok megállni, nem is akarok, hevesen veszem birtokba, versenyt nyögve vele. Visszahajolok ajkaira és becéző, apró csókokkal hintem be, aztán lecsókolom a könnyeit is az arcáról. Elakadó kiáltásokkal, potyogó könnyekkel, meg-megfeszülve, hevesen élvez el. Nem tud magáról, még a karomra is vörös csíkokat mintáz, de ez a legkevesebb. Még két heveset kell mozdulnom és hangosan kiáltva jár át a gyönyör és remegve, rángva adom át neki magam.


Nem tudom tartani magam rendesen, így félig Tarira fekszem, de csak finoman, nehogy agyonnyomjam, miközben levegőért kapkodva remegek tovább. Nem tudom, miért sír, nem értem, de annyira szeretem... Megkeresem az egyik kezét az enyémmel és összefűzöm az ujjainkat. Nem megy olyan könnyen, mint szerettem volna, mert görcsben vannak az izmai, ahogy a lábát is tovább tartja. Még mindig zihál és rángatja a beteljesülés, ahogy én remegek tőle. Kicsit talán kábult, nincs teljesen magánál, de rendületlenül folynak a könnyei, azonban ahogy eszmél fel, úgy válik sírássá ez a furcsa dolog, miközben fél kézzel átkarolja a nyakam. Nem értem, egyszerűen nem... Kihúzódom belőle, de egyelőre ennél sokkal többet nem tudok mozdulni, csak feljebb kúszom és fejem az arcához döntöm, miközben lesimogatom a könnyeit. Nem hiszem, hogy jót tenne, ha most megkérdezném, hogy mi a baj, inkább csak próbálok mellette lenni, vele maradni most is. Lassan elcsitul magától, ahogy a zihálása is csillapszik és leengedi a lábait is, talppal érkezve az ágyra, végül felenged teljesen, elengednek az izmai. Nem tudom, mi játszódott le benne, de nem fogom faggatni. Én is megnyugszom most már, ülésbe tornázom magam és leveszem az óvszert, aztán a fürdőbe megyek, hogy rendbe rakjam magam. Szerzek egy vizes törölközőt is és visszafekszem Tari mellé, majd gyengéden törölgetni kezdem a bőrét. Kissé kábán ül fel, karjaival segíti magát, aztán egy zavart mosoly kíséretében elveszi a törölközőt, a derekára tekeri és kibotorkál a fürdőbe. Hagyom, hadd tegye, ahogyan gondolja, így nem is megyek utána, csak elnyúlok az ágyon.


A testem jólesően bizsereg és alig várom, hogy végre összebújjunk és együtt aludjunk. Figyelem a fürdőajtót és lesem, mikor lép ki rajta, közben elgondolkodom, hogy mi az, amitől Teruki kiakadhat reggel. A vacsorától biztosan nem, bár felkelek és eloltom a gyertyákat, meg egy kicsit rendet pakolászom, amíg várom Raktarit. A fürdőben szerintem rend van és gondolom, nem meztelenül tervezünk aludni. Raktari nemsokára előkerül és szégyenlősen, leszegett fejjel a szekrényhez lépdel és egy hosszabb pólót meg egy alsót kerít magának. Elkezd felöltözni, miközben azért néha felpillant rám, én meg le sem veszem róla a tekintetem. Végül én is kerítek egy alsónadrágot, de pólót már nem, Teru is látott nélküle, ráadásul most kedvem sincsen hozzá. Mosolyogva lépek Tarihoz és magamhoz ölelem. Ő is átölel, majd óvatosan hozzám bújik fejét a vállamra hajtva. Bátorító csókot kap a homlokára, meg lassan simogatni kezdem a hátát. Közelebb húzódik, hozzám simul és szorosabban fog át. Ő is simogatásba kezd, de a mozdulataiból kiérzem, hogy zavarban van, ujjai néha megremegnek, ahogy végighúz a hátamon, oldalamon. Halványan elmosolyodom, de nem eresztem el, szorosan ölelem magamhoz.

- Valami nem jó? - kérdezem meg végül, mert szeretném tudni, mit gondol, miközben az ágy felé terelem. Aprót nevet és lassan bebújik, de nem mond semmit. Megvárja, míg mellé fekszem, de már sokkal bátrabban ölel át, von magához. Újra összebújunk, próbálom kitalálni, mit gondol, vagy esetleg mi a probléma, de nem jövök rá, megsimogatom az arcát és a vállára hajtom a fejem. Most egy kicsit más felállás, de végülis teljesen mindegy, ha így vagyunk. Várom, hogy mondjon valamit, de ha csak így maradunk, nekem az is bőven elég.


Nyakig húzza a takarót, miközben elhelyezkedik és elmosolyodik. Visszatért a magabiztossága, val'szeg ez már ismerős talaj neki, hiszen megint csak bújunk, simulunk, együtt vagyunk. Tudom, hogy ezért odavan, ezt szereti igazán. Lehunyja a szemeit és simogatni kezd, mintha most ismerkedne velem. Furcsa érzés, ugyanakkor nem akarom elvenni tőle ezt. Apró csókot nyomok a nyakába és apró ábrákat kezdek rajzolgatni a mellkasára fél kézzel, a pólón keresztül. Jól érzem most magam, kielégültnek, boldognak és hihetetlen szerelmesnek. Élvezem a pillanatot, hogy együtt vagyunk, de hallom, ahogy egyre inkább egyenletessé válik Raktari szuszogása, a keze is megáll a hátamon. Elmosolyodom és kényelmesen elvackolva magam a karjaiban hunyom le én is a szemem. Nem kaptam választ a kérdésekre, de ez most így annyira jó. Már nekem is csak pár perc kell, beszívom mélyen az illatát és lassan álomba zuhanok.