5.

Raktari

Kiöltözöm, ahogy szoktam. Előkerül a farmer és az elegáns, V nyakú, galléros póló a szekrény mélyéről. Nehéz úgy készülni, hogy meglepd a másikat az eredménnyel, ha egy szobában laksz vele, de körülbelül öt perc után feladom. Már a hajamat igazítom be, mikor rövid kopogás után valaki az irodarészre érkezik. Meglepődve kukkolok ki, Shiro arcán pedig mosoly jelenik meg. Érdeklődve figyel és bearaszol hozzánk.

- Hova-hova? - érdeklődik tűnődő pillantással végigmérve mindkettőnkön. Yoshimin még csak a farmerja van rajta, a tegnapi darab, én pont a sajátomat húztam fel, mikor az albínó srác beállított.

- Bulizni - árulom el vidáman.

- Tök jó. Szóval ezért cserélted el a műszakod végét...

- Ja, kellett egy kis idő az elkészüléshez. Késésben vagyunk még így is, amiért lenyakaznak a többiek.

- De nekem nincs egy rongyom sem - nyögi be Yoshimi. - Mégis mit vegyek fel?

- Menj így - javasolja nevetve Shiro, mire elröhögöm magam. Nyerő ötlet. Túl nyerő. Mint mondtam, nem vagyok féltékeny típus, de meglehetősen hülyén érezném magam, ha tapadnának a kanok Yoshira. Ő az enyém, nem adom.

- Inkább nem. Tariiii, keress nekem valamit!

- Bonyolódnak a dolgok, látom - folytatja a fehérhajú jókedvűen, én pedig eligazítom magamon a felsőt. - Jó csajozást - búcsúzik Shiro. Még jó, hogy már a szekrénynél állok neki háttal, így nem láthatja, hogy kínoskodom, s mire felé fordulok, már hitetlenül mosolygok rá. - Ne nézz így, most már ideje lenne felszedned valakit!

- Barátokkal összeröffenős buli lesz, nem ismerkedős - rázom le könnyedén -, egyébként sem téma a magánéletem - rakom is rendbe azért a srácot, mire tudomásul veszi, hogy ezt még mindig nem bírom, ha feszegetik. Még látom, hogy megszólalna, de villantok neki egy “Megöllek, ha nem hagyod abba!” pillantást, tehát jobbnak látja távozni. - Mik a lehetőségek? - kérdezem meg végül Yoshimit. Azért helyette nem szeretnék dönteni.

- Ebből - válaszol és átdobál az ágyra végül egy bordó inget, egy fekete magasan zárt felsőt, egy élénkzöld, de nem rikító, mélyebben kivágott meg egészen szűk fazonú, fehér-szürke u nyakú pólót. - Hm? Vagy bármiből, amit a szekrényben látsz. - Mivel az én választásom a zöld színre esett a saját esetemben, ezért neki is azt választom.

- Megfelel? - kérdezem felé nyújtva.

- Én is erre gondoltam, csak tőled szerettem volna hallani - próbál terelni zavartan mosolyogva.

- Hát persze - mondom, de úgy, hogy tudja, a felét sem hiszem el annak, amit most mondott. Simán kinézem belőle, hogy nem tudott választani. - Na rakd össze magad, mert pajzsnak magam elé foglak, hogy a srácok ne kapjanak szét! - fenyegetem viccelődve. - Már mind ott lesznek és toporognak majd, meg odafagynak az ajtóba, amit aztán levernek rajtunk.

- Ajaj. - Ajaj bizony, kemény menet lesz. Magára húzza a pólót és kerít egy bőrdzsekit is, de aztán kérdően néz rám. Én is a dzsekim mellett döntök. - Egyébként előttük mik a szabályok?

- Hát... ez egy jó kérdés volt - ismerem el, de neki is állok az agyalásnak. - Még sosem jelentem meg senki előtt a párommal - vallom be. - Vigyek kulcsot, vagy nálad alszunk? - kérdezem meg, mielőtt elfelejtem.

- Alhatunk nálam, ha gondolod, van hely - kacsint rám. - Ahogy szeretnéd.

- Hű de magabiztos vagy! - szólok rá röhögve. - Jó, akkor nálad alszunk - döntöm el a kérdést. Ez azt jelenti, hogy csak telefont kell magammal vinnem, meg némi pénzt. Remek.

- Rendben. - Azzal zsebre nyomja a lakáskulcsát meg a telefonját, majd a kezembe ad némi pénzt. Elkerekedő szemekkel pislogok rá fel, mert nem esik le, mit akar ezzel. - Ez már nem fér be - magyarázza angyali képpel. Jó, nincs kedvem ezen bénázni, inkább zsebre vágom az egészet. - A kocsiban meg tisztázzuk a többit. - Megegyeztünk. Sietősen megyünk le a Chevroletjéhez, s hamarosan már koordinálom az úti cél felé.

- A Ritsukuban - kezdem elmondani, amire eddig jutottam - én eléggé el tudom engedni magam. Jóban vagyok a csapossal és a mixerekkel, sokakkal jó viszonyban állok, a srácok előtt meg kevés dolgot tartok titokban a szokotthoz képest.

- Ezt tudom, meg értem is, de akkor ez mit is jelent? - Vállat vonok.

- Ott vállalom, hogy homoszexuális vagyok.

- Szóval szabadon érhetek hozzád, megcsókolhatlak, táncolhatunk együtt, már ha ráveszel? - kérdezi komolyan, de érezhetően izgatott.

- Ühüm. - Majd meglátjuk, meddig fér bele nekem. Lehet, hogy annyira zavarban leszek, hogy inkább Yoshimi sem akar majd tovább sokkolni, vagy ő húzza magát össze picire. Nem mond semmit ő sem, csak elmosolyodik és tovább vezet a hely felé. Talán túlságosan izgulunk már.


Ahogy gondoltam, a srácok az ajtó közelében toporognak. Elsőként Daykit veszem észre. Hosszabb haja kibontva, kezében cigaretta, amit a szájához emel. Nem várja az érkezésünket, vagyis nem számít arra, hogy a tengerkék Cheviből fogunk kiszállni, ami pillanatokon belül leparkol. Mellette a töpszli Tao áll, a bőrkabátját rángatva magyaráz neki valamit, amin a kölyökképű Chiaki jót nevet. Yajiro épp ellövi a cigarettáját, Miyu és Yuu egymással beszélget.

- A bőrkabátos, hosszúhajú Dayki. - Hiába rocker, nagyon jól néz ki. - A picúrt könnyen felismered, ő Tao - frissítem a listát Yoshiban, mert neki hat nevet hat archoz kötni nehezebb lesz, mint a fiúknak az ő nevére emlékezni. Főleg, mert már betanulták, amit elmondtam róla nekik. - Chiaki a magas, a széles hátú Yuu - A mellkasára simuló póló szerintem megint nyálcsorgatást fog eredményezni a Ritsukuban. -, a kerek Miyu, a fennmaradó pedig Yajiro. - Legutóbbi türelmetlenül jártatja a tekintetét a bárhoz igyekvőkön és láthatóan fázik. Ideje mennünk, mielőtt tényleg kockára fagynak. Késés? Harmincöt perc. Miért is érzem úgy, hogy ezt nem ússzuk meg egykönnyen? Nem is értem. - Na gyere! - Azzal kiszállok a kocsiból és bevárva Yoshimit elindulok a csapat felé.

- Kicsit... izgulok - vallja be csendesen, miközben a kezem után nyúl. Én is. Megremeg a karom és kicsit nehezen veszek levegőt, s amint a srácok észrevesznek, megrohannak.

- Ajjaj... - mondom most én ezt elnevetve magam. Dayki ellövi a cigarettamaradványát, Tao elereszti őt és széles vigyorral az arcán rohanni kezd felénk, Chiaki előveszi a legmegnyerőbb mosolyát, Yuu máris méricskélni kezdi Yoshit, míg Miyu és Yajiro az ajtóban maradva tűnődnek valamin, persze minket sasolva. Azt hiszem, felkészítettem Yoshimit, hogy az alsónadrágot is lekérdezik majd róla, de most elnézve őket nem vagyok biztos benne, hogy én felkészültem erre. Tao belém csapódva ölel át, de csak gyors üdvözlést kapok, izgágán felnéz Yoshira.

- Sziasztok! - köszön nekünk vidáman.

- Az órát még mindig hírből ismered, Tari - bök nekem régi barátom. - Hello - köszön is nekünk azért.

- Azt hittem, sosem értek ide. Lefagyott a tököm - morog a dobos, mire elröhögöm magam.

- Senki nem mondta, hogy ácsorogjatok kint.

- Tudnunk kellett, melyik autót kell lesnünk legközelebb - tájékoztat Chiaki. - Szép.

- Üdv - köszön Yuu, de szinte csak Yoshimit nézi és kezet is nyújt felé. - Yuu vagyok. Ha már a kedves párod elfelejt minket bemutatni egymásnak - teszi hozzá ravaszul. Na jó, Yuu, koccolj le Yoshiról!

- Szerintem már csak azt nem tudja rólunk, milyen alsónadrágot viselünk - jegyzi meg a dobos, azzal biccent Yoshinak. - Dayki.

- Megy ez nélkülem is - vetem oda Yuunak és egy szigorú pillantással utasítom rendre. Egészen meg is lepődik, a dobos ajkán pedig kárörvendő mosoly suhan át.

- Taoichi vagyok, de csak Taonak szólíts, kérlek! - Na, ezen mind elröhögjük magunkat.

- Yoshimi - mutatkozik be kicsit esetlenül és elfogadja a jobbosokat. Látom rajta, hogy koncentrál, hogy minden nevet megjegyezzen és jó emberhez kössön, s kicsit feszeng, talán szorong, noha ezeket igyekszik nem mutatni.

- Chiaki a nevem - mutatkozik be utolsónak régi barátom is, azzal hátba veregeti Yoshit. - Nyugi, nem eszünk meg. Na gyertek, mert tényleg idefagyunk! - invitál minket a szórakozóhely felé. Vezeti a csoportot, Tao pedig vidáman ugrálva lépdel mellettem. Valahogy túlságosan örül, mint egy gyerek, de tőle ez megszokott. Ez a bemutatkozás meg... Dayki még mindig meg-megböki miatta a srác oldalát, aki egyre jobban elvörösödve igyekszik minden alkalommal napirendre térni. Yuu viszont le sem veszi a szemét Yoshiról, csak mikor Yajiro csatlakozik hozzánk.

- Sziasztok - üdvözöl bennünket barátságosan a gömbölyűbb srác. - Miyu vagyok - mutatkozik be Yoshiminek és ő is kezét nyújtja. Utolsónak marad Yajiro, aki megpróbálja heccelni Yoshit, ám Taoval ketten még időben kapcsolunk és leállítjuk.

- Olyan ünneprontóak vagytok - morog ránk tetetett sértettséggel. - Yajiro vagyok, örülök neked.

- Húzzunk már be, majd csókolóztok a fülledt melegben! - Hát igen, ez Dayki. Röhögve indul a csapat nagy része, csak a három jómadár, Yuu, Yajiro és Tao maradnak, s az apróság biccent nekem, mikor hátrapillantok, hogy majd jönnek, ne aggódjak.


A bár még csak most töltődik, ezért kevesen vannak, főként az asztalokat foglalják az emberek, de persze elegen így is vannak ahhoz, hogy mustrálják a friss húst. A csapos és a mellette álló mixerfiú vigyorogva üdvözöl minket, Nakani még az egyik színes üveget is megemeli, hogy jelezze, vár minket majd később egy koktélra. Talán elfogadjuk. Letelepszünk az asztalunkhoz, Yoshiminek mellém a srácok már készítettek egy széket, a másik oldalára Chiaki kerül, mellém pedig Dayki. Tőlem távolabb Miyu is elhelyezkedik, mélybarna szemei azonban isszák a látványunkat.

- Mit isztok? - kérdezi fel is pattanva. - Nektek a szokásos? - És Chiakira, majd rám pillant. Biccentünk.

- Én egy kólát - felel végül Yoshi is visszafogottan, azzal Miyu eltűnik. Tudom, hogy eszében sincs alkoholt fogyasztani, mikor vezet, meg még nincs tisztában túlzottan a kínálat szélességével, de remélem, majd lelazul egy kicsit.

- Lesz koncertem két hét múlva. Vevők vagytok rá? - kérdezi meg Dayki. - Fasza menedzserünk van, tudok foglaltatni vele helyet nektek - ajánlja fel.

- Összejött a szerződés?! - csapok le az információra.

- Ja. Kicsit nehézkesen, meg most azon van aktívan a szerencsétlen, hogy megreformáljon minket, de a két hét alatt nem jött még rá, hogy ez lehetetlen.

- Gratulálok! - tör ki belőlem az öröm. - És milyen néven futtok?

- Rózsaszín amulett. - Ezt hallva felröhögök, ráadásul abba sem bírom hagyni, még az asztalban is meg kell kapaszkodnom, nehogy leforduljak a székről.

- Nem rockbandáról volt szó? - szalad ki Yoshimi száján a kérdés, de vigyorog. - Ne haragudj! - teszi hozzá azonnal, nehogy bántásnak vegye a srác, ám Dayki vet egy laza félmosolyt.

- Pont azért - közli könnyedén. - A fiúk poénosnak találták.

- Szerintem is oltári! - szólalok meg. - Képzelj el öt srácot teljes feketében, akik Rózsaszín amulettnek nevezik magukat! Totál hülyék vagytok!

- Csak te nem akarsz hülyén meghalni - vág vissza Chiaki, Miyu pedig visszatér az italainkkal. Yoshinak lepakolja a kólát, a dobosnak a sörét, majd lezuttyan, Nakani pedig régi barátom elé és elém leteszi a koktéljainkat, majd átnyújt az új fiúnak egy itallapot egy kacsintás kíséretében, s visszavonul. Jót vigyorgok rajta.

- Mikor is megyünk arra a koncertre? - kérdez vissza vigyorogva Yoshi, miközben belenéz az itallapba azért, de inkább csak olvasgatja. Magamhoz veszem az alkoholmentes Pina coladam, majd megkóstolom. Megint isteni.

- Két hét múlva szombaton hétkor a Moonlightba jöttök - válaszol Dayki, ezzel nyugtázva, hogy ott leszünk.

- Szóval hamarosan újra látunk - állapítja meg a visszatérő Yuu. Tao kicsit kipirulva lépdel mellette, Yajiro pedig a pulthoz megy.

- Kérsz? - kérdezem meg Yoshimit és felé nyújtom a világos színű, ananászos, kókuszos, édes italt.

- Megkóstolom - egyezik bele, de aztán elhúzza a száját, miután belekortyol. - Hogy bírod ezt az édes löttyöt? - És adja is inkább vissza a poharat nekem, ami miatt egy szégyellős félmosollyal elhúzom a szám, a többiek meg nevetnek rajtunk. - Ha nem vagyunk szolgálatban, felőlem lehet róla szó.

- Megoldjuk, hogy ne legyünk szolgálatban - jelentem ki. Yajiro is visszatér, szétosztja Yuunak és Taonak az italukat, így már mind a hatan minket vizslatnak.

- Természetesen Raktariból - kezd bele lendületesen Chiaki. Egyértelmű, hogy erre a beszédre készült már régóta. - nem lehetett kihúzni semmit, ezért téged kell megkínoznunk a válaszokért. - Jól nyit, Yoshi végülis eddig is szorongott egy kicsit.

- Jobban jársz, ha magadtól mesélsz - szúrja közben könnyedén Dayki, én pedig egyetértően kuncogok.

- Hát, Tari, becsaptál - közli komoly képpel, mire elnevetem magam. Nem elég, hogy löttyé minősíti a koktélomat, de még rám is fogja, hogy becsaptam őt. - Buliról volt szó, nem az inkvizícióról - köti ki még mindig komolyan, de aztán elvigyorodik. Ez mindenkinek tetszik, Tao hangosan nevet, míg Dayki elégedett képpel kortyol újabbat a sörébe. - Mégis miről kéne mesélnem? - kérdezi meg ártatlanul.

- Magadról természetesen - közli Yuu.

- Először kötöttségek nélkül, aztán kérdezünk - teszi hozzá Yajiro elszántan.

- Mondtam, hogy vallatni fognak - vágok vissza könnyedén Yoshiminek, s hátradőlök.

- Ne aggódj, aztán te jössz - fenyeget játékosan Miyu.

- Hát akkor lássuk! Yoshimi vagyok, lassan huszonöt éves, testőr. Ott dolgozom, mint Tari, sőt, egy szobában is lakunk már a kezdetektől. - Kezdek süllyedni. A társaságban van perverz fantáziájú és most szélesen elvigyorodik. - Amint látható, szőke vagyok, viszonylag magas, vicces, aranyos, kedves, már-már tökéletes és természetesen szerény - villant egy megnyerő mosolyt. Többen nevetnek, nekem meg ég a fejem. - Jah, és a legfontosabb, párkapcsolatban élek - teszi hozzá valószínűleg Yuunak címezve a mondatot, de csak finoman utasítja rendre őt ezzel.

- Most mondj olyat, amit még nem tudunk! - követeli Tao.

- Ez az egy szoba eléggé jól hangzik - ragadja meg a szót vidáman Chiaki -, erről Raktari véletlenül elfelejtett minket tájékoztatni. - Persze, véletlenül, szerintem is.

- Egy kérdés és ledöntöm a torkodon a Napfelkeltédet - fenyegetem meg. - Yoshi is segít - teszem hozzá, nehogy nyeregben érezze magát, hogy a testőr köztünk ül.

- Mindjárt előkerül a vasalt nadrág, az öltöny és nyakkendő, aztán a térdükre leszel fektetve - hecceli Chiakit Yajiro röhögve. Dayki persze fogja a fejét és mosolyogva figyeli a bagázst, ahogy szokta.

- Szerintem tudunk annál rosszabbat is - kacsint Yoshi, de a hangja játékos, kicsit sem fenyegető. Nevetek és a többiek is értik a célzást. - Van egy ajánlatom. Ti kérdezhettek, én meg eldöntöm, hogy válaszolok-e. - Látszik, hogy kicsit még feszült, és tudom, hogy ilyenkor nem tud kötetlenül beszélgetni, könnyebb, ha megbombázzák kérdésekkel.

- Meleg vagy bi vagy? - pattan is az első kérdés Yajirotól. Ez fontos ebben a csapatban, ezt szerintem Yoshi is érzi.

- Rejtőzködsz vagy vállalod? - passzolja a következőt Yuu.

- Miket szeretsz csinálni? - teszi fel talán a legártatlanabb kérdést Tao.

- Mi a fontosabb, a szex vagy a szerelem? - sorozza meg Dayki is.

- Most vagy először melegbárban? - érdeklődik Miyu.

- Barátok? - kíváncsiskodik Chiaki. Belegondolva mindenki magához illő kérdést tett fel.

- Húúú! - vakarja meg a tarkóját Yoshimi. - Meleg, ez egyértelmű, nem igazán bukom a nőkre - kezd válaszolni persze. Ettől a bejelentéstől szinte mindenki mély elégedettséggel nyugtázza, hogy a szőke testőr valóban közénk tartozik, egyedül Dayki maradt a sorunkból kilógó. - Vállalom, legalábbis a többség tudja rólam, azt hiszem. A munkatársaim és a barátaim biztos, apám képébe nem vágtam bele, de szerintem rájött már. Bár ami azt illeti, ma az egyik testőrtársunk... Nem is értettem a dolgot, de ő úgy tett, mintha nem tudná, pedig szerintem elég egyértelmű volt. - Megint egy kis szünetet tart, én pedig elröhögöm magam. Ezzel persze felkeltem a figyelmet, Chiaki rögtön biccent is, hogy ezt magyarázzam majd meg. - Hát... szeretek például edzeni, aztán leverni Tarit PSP-ben, olvasni, kirándulni, zenét hallgatni, ilyen normális emberi dolgokat - mondja végül elmosolyodva. - Egyértelműen a szerelem. Igen, most vagyok és ezért elég furcsán érzem magam. És barátok vannak, nem túl sokan, de vannak. Főleg testőrök, meg egy-két furcsa fazon, de nekem így tökéletes, azt hiszem.

- Testőrtársunk - veszem át a szót, amint Yoshi elhallgat - nekem címezte a csajozós szöveget. Rólad tudja, hogy meleg vagy - közlöm könnyedén a testőrrel -, én viszont ügyesen kihúztam magam azalól, hogy engem illetően felvilágosult legyen. Mivel nem beszélek a magánéletemről, feltételezi, hogy nem csak nőtlen, de nőtelen is vagyok, amiről nem tudja, hogy tökéletes és normális nálam. - Kitör a röhögés.

- Hát basszátok meg! - veti nekünk Dayki. Elégedett.

- Ja, osztom, eléggé összeilletek - jegyzi meg nevetve Miyu.

- Bár meglehetősen ellentétei is vagytok egymásnak - fűzi tovább Yuu.

- Vagyis a vonzás dupla! - ért egyet Tao. Én már csak nevetek rajtuk, mert bírom, mikor egymás szavába vágva fejezik be a másik gondolatait. Néha már csak egy hatalmas hangzavar hallatszik belőlünk, de jó ez így.

- Azt mondtad, szereted leverni Raktarit PSP-ben. Meghajlok előtted! - kiáltja vidáman Chiaki és játékosan előre is hajol picit. - Nem csak elviselhetetlenül sokat játszott régen is, de megverhetetlen volt! - Számára mindenképp.

- Neked biztos. Chiakinak annyi türelme van az ilyesmihez, hogy amikor veszt az első körben, épp csak nem vágja falhoz a szerkezetet - mesélem el Yoshinak, hogy értse, miért röhögök régi barátomon.

- Szót ejtettél a normális emberi dolgokról - szólal meg Yajiro. - És mik vannak azon túl? Meg a furcsa fazonok... Miért furcsák? - kérdez rá mosolyogva.

- A PSP-ről csak annyit, hogy kihívást kell adni Tarinak, különben elunja magát és akkor lehetetlen lekötni - mosolygok rá. Ki lettem osztva, kész. A srácok meg röhögnek. - Meg az sem hátrány, hogy mikor kicsit antiszociális az ember és fáradt, a barátai meg szolgálaton vannak, akkor ledobja magát az ágyba, játszik pár kört, aztán könnyebb bealudni is. - Megint csak elgondolkodik egy kicsit. - Na hát... például szeretek eljárni a városba csak úgy császkálni, szeretek úszni, tengerben vagy medencében, az mindegy. Kirándulni szebb helyeken, pláne erdőben. Kedvelem a teaházakat, kávézókat, ott könnyebb gondolkodni, meg beülhetsz nyugiban olvasni, relaxálni is. Raktarival ellentétben én szeretek vezetni, így időnként csak mentem a kimenőkön és nem csináltam semmit, vezettem egy fél napot, aztán visszamentem, ezzel a kirándulás is megvolt - vigyorodik el. - Mostanában kicsit több az edzés is, mert fejlesztek pár dolgot. Aztán - Elkuncogja magát mondat közben. - szerintem ezt Tari sem tudja, de szeretek lovagolni, meg zongorázni. - Ha nem említed... - Csak ezeket tényleg nagyon ritkán, mert nem nagyon van rá lehetőségem. - Újabb kis szünet után folytatja. - A fura fazonok, háááát.... furák - És elneveti magát. - Művészek, klasszikus zenészek, egy költő, kicsit elvontabbak, de kedvelem őket nagyon.

- Ott vagy mellette lassan négy éve és nem tudod, hogy egy művész a csávó? - szól be nekem mindjárt Dayki.

- Amiről nem beszél és nincs alkalma sem megmutatni, arról nem tudhatok, bocs - vetem oda neki, bár nem olyan könnyeden, mint akartam. Válaszul vállba bokszol, de inkább csak játékosan.

- Ahhoz képest, hogy mennyire egyedül szeretsz lenni, elég szociális is vagy - jegyzi meg Yajiro.

- Mi az, hogy nem lehet téged lekötni? - fordul hozzám Chiaki, mire vállat vonok. - Akkor neked kell megmagyaráznod, ez alatt mit értettél.

- Némi titok mindig kell, mert akkor sosem derülnek ki izgi dolgok. Legalább van mit megismerni a másikon és mindig tud újat mutatni - vigasztal vállát megvonva, de azért békítően megsimogatja a kezemet. Itt hagyom, ezen a helyen teljesen rendben van az ilyesmi. Tudom, hogy mind a hat srác árgus szemekkel les minket, hogy Tao és Chiaki csodálkoznak egy kicsit, hogy még nem bújtunk jól össze, hanem tartok egy nagyon minimális távolt Yoshimitől, de azt hiszem, nem várták el tőlem a hozzásimulást, tudják, hogy nem tenném meg. A kezét azonban már nem engedem elhúzni, rásimítom a tenyerem, s bár tudom, hogy nem vonná vissza, a lehetőségét ennek meghagyom. - Olyankor sokkal nehezebben marad egy helyben, ennyi. Meg olyan aranyos, mikor játszik, én szeretem nézni, és ha ehhez az kell, akkor ostromlom a rekordjait. - A tökmag tipikusan úgy sóhajt fel, mint a csajok a suliban, mikor elsuhant előttük a nagymenő. Örül annak, hogy így beérett a kapcsolatunk, hogy tapinthatóan, érezhetően, láthatóan szeretjük egymást, neki ez mindent jelent. Daykin is látom, hogy bőszen figyel ezekre az apró jelekre, a dobos furcsa mód még annak ellenére is úgy érzi, vigyáznia kell rám, hogy látta, mire vagyok képes. Elég érdekes szituáció, ám ha belegondolok, miket kérdezett, mikről beszélgettünk, mikor elfogadtam a meghívását anno, persze kikötve, hogy nem randi és le fogok lépni, ha bepróbálkozik, valahol érthető. Söröztünk egy jót közben, pedig nem is szeretem a sört, de akkor jólesett, aztán persze Masaonak kellett az ágyba koordinálni és nem győztem hallgatni a csipkelődéseit, viccelődéseit.

- Én most is csodálkozom, milyen nyugodt - jegyzi meg Chiaki.

- Biztos meghajtották előtte - találgat játékosan Yuu. Úgy látom, szeretne többet és jobban tudni a kapcsolatunkról, mint például, hogy ki mi. Ezzel ráfarag, mert ugyan mindketten Yoshival semék vagyunk, szívesen vállalunk passzív szerepet is. Még a gondolat is borzongással tölt el, mert amit Yoshival műveltünk, egyszerre volt fantasztikus és szörnyűséges. Kicsit kiesem a beszélgetésből, az ránt vissza, hogy Yoshimi megsimogatja a kezemet. Fogalmam sincs, miről volt szó, de Chiaki, Dayki és Tao kutatóan, halvány aggodalommal a szemükben néz engem. Ők tudják, hogy epilepsziás vagyok. Miyu pillantása is kíváncsi, Yuu azonban továbbra is Yoshimit vizslatja, Yajiro meg kezd bosszús lenni, szerintem emiatt.

- A következő kör az enyém - szólalok meg, azzal már pattanok is fel, hogy ne tudjanak ellenkezni. - Ki mit kér?

- Keményítek - közli be Yoshi és felmosolyog rám. Oké, jól érzi magát. Ez megnyugtató, a srácok is úgy látom, megkedvelték. - Egy alkoholmentes sört kérek. - Próbálja nem mutatni, de megint feszeng, most azért, mert egyedül kell maradnia. Egy hirtelen ötlet miatt úgy döntök, hagyok neki emésztgetnivalót, miután a srácok is megmondták, mit akarnak, azzal lehajolok gyorsan Yoshihoz és lopok tőle egy apró csókot. Tudom, hogy az egész társaság erre várt, ám direkt úgy intéztem, hogy jóformán mindenki csak a gesztus lássa, egyedül Dayki kaphatott el belőle valamit és csak őrá vetek egy pillantást. Elégedetten somolyog.


Otthagyom őket és a pultnál ragadok. Nakani és Hatame elfoglalnak, alig tudok hátranézni, de úgy látom, azért atomjaira nem szedik Yoshit, míg nem vagyok ott. Persze nekiállnak hülyíteni egymást és őt is, engem meg a pultos és az ügyeletes mixer faggat ki "új szerzeményemről". Meg is jegyzik, hogy még nem láttak senkivel megjelenni, kérdőre vonnak pár dologban, aztán Nakani segít kiszervírozni a kért dolgokat. Mindenki megkapja a második körét, a mixer pedig újra célzást tesz Yoshinak, csak utána távozik. Leülök mellé és a fülébe súgok.

- Nem csak édes koktélok vannak és nem csak alkoholosak. Vár téged és megsérted, ha nem fogadod el az ajándékát. Az a szokás, hogy az újak ízelítőt kapnak a helyből, az első keverésért csak beszélgetéssel kell fizetniük - tájékoztatom. Közben a srácok is cseverésznek, meg elégedetten magukhoz veszik, amit kaptak. - Ha lecsap rád valaki, aki hátra akar rángatni, amennyiben nem akarod tudni, mik folynak a sötétszobában, ne fogadd el, nyugodtan mondd meg, hogy velem vagy. Általában körbevezetik azokat, akik megfelelnek bizonyos feltételeknek, ami sokszor úgy történik, hogy a táncosok, felszolgálók közül valaki bevezet a hely és az érzékek gyönyöreibe - mondom így, remélve, hogy elég egyértelmű voltam.

- Ez remekül hangzik. - Kicseng az irónia elég erőteljesen a hangjából, miközben nagyot nyel. - Értettem, megpróbálok alkalmazkodni, csak... ezt még szokni kell - vallja be súgva, kicsit idegesen.

- Semmi baj, nyugi. Még én is túléltem - példálozom magammal könnyelműen, hiszen ismeri, milyen gyorsan üti meg valami a tűrésküszöbömet. - Nakani csak érdeklődő, nem kell aggódnod, Hatame, a pultos meg szereti kicsit ismerni a bárja vendégeit. Nem szoktak nyomulni itt az emberek, mert aki igen, az hamar ajtón kívül találja magát. Természetesen van lehetőség szexre, de ez nem az a hely, ahol mindenhol az folyik. Vagy mi a gondod? - kérdezem meg végül.

- Főleg ez a része. Amiket eddig hallottam, az alapján... szóval kicsit tartok a dolgoktól, de ez persze nagy valószínűséggel csak előítélet - mentegetőzik. - De bízom benned - teszi hozzá mosolyogva. - Nem ártana minél hamarabb megejteni a dolgot, igaz? - kérdezi meg azért bátortalanul.

- Itt leszünk még pár órát, szóval egyáltalán nem sürgős, csak mivel nem jeleztél neki vissza, hogy vetted az adást, megtette a második lépést is - magyarázom el neki, miközben a többiek már rajtunk csámcsognak. Rémes banda, de imádom őket. - Milyen előítéleted van?

- Vettem az adást, meg választottam is, csak még össze kell szednem a bátorságomat - vallja be zavartan kuncogva. - Hát... elég annyi, hogy Jeremy mesélt a helyekről? - kérdez rá kicsit vontatottan. - Még egy apró kérdésem lenne. Hogyan adjam Yuu tudtára, hogy nagyon zavar, hogy így méreget? Nem akarom megbántani, de ez nekem elviselhetetlen kezd lenni.

- Nem elég - válaszolok. - Passzold látványosan Yuut, a többit bízd rám. Még egy húzása van és kiborítom a székéből - mondom meg komolyan. - Nem csak ő méreget, sokan stírölnek, de az nem zavar, normális, Yuu viszont a barátom és tőle ezt nem tűröm.

- Olyanokat hallottam, hogy mekkora orgiák folynak az ilyen helyeken, meg hogy mindenki vadászik mindenkire és elszabadulnak a vágyak. Ha valaki megtetszik, nem meghívod egy italra, hanem elrángatod egy eldugott helyre és leszopod vagy leszopatod vele magad. Ilyeneket - fejezi be kínosan. - Akkor nem csak nekem tűnik úgy, mintha minden percben felfalna a szemével - mondja csendesen, de aztán nyom egy puszit az arcomra.

- Yuu tipikus vadász, miatta volt anno a balhé is a srácok közt, amit említettem - árulom el Yoshinak a fülébe mondva, a számat takarva a többiek előtt. - Tao teljesen odavolt Yajiroért, Yuu meg lecsapta a kezéről. Nem mentegetem Yajirot, de Yuu képes gátlástalan lenni, ha megtetszik neki valaki. Ha te állsz ki magadért, azzal konfliktusba keveredsz, ami nem lenne előnyös, én viszont régóta a csapat tagja vagyok, nekem nem származhat bajom ebből az akcióból - teszem hozzá, nehogy megsértődjön, amiért átveszem a dolgok felett az irányítást. - Figyu, Yoshi... én nem akarom bántani Jeremyt, meg túlzottan a helyet sem védeni, de azért tisztázzuk, hogy mi szórakozni vagyunk itt, beszélgetni, táncolni, nem azért, hogy valami meleg és nedves helyre dugjuk a farkunkat, vagy találjunk valakit, aki elmerül bennünk - jelentem ki talán picit élesebben. - Vannak erre lehetőségek, vannak olyanok is, akik ezért jönnek és nagy létszámnál nehéz mindenkit figyelni, de ez a szokásoshoz mérve kulturált hely, oké? Egy melegbár sosem lesz összehasonlítható egy teaházzal, ez tény.

- Nem véletlenül téged kérdeztelek, hogy mi legyen, nem akarok balhét, ugyanakkor leszállhatna már rólam. Kicsit frusztrál ez a dolog, pláne, hogy kifejezetten veled jöttem - vallja be csendesen. Engem idegesít, ám jó testőrhöz méltón nyugton vagyok, míg kell. - De akkor rád bízom, te jobban ismered őket. Igazából tetszik a hely és már értem, hogy bár és bár között is lehet különbség, meg nem mindenki olyan. Meg jól érzem magam - vallja be. - Most már sokkal jobb.

- Természetes egyébként - ütök meg nyugodtabb, melegebb hangot, mint az előbb -, hogy itt gátlástalanabbak kicsit az emberek, hiszen itt mindent vállalhatsz, a szexualitásod, azt, hogy valaki tetszik vagy sem, vagyis egy szóval magad. Mi is láttuk már Taot az asztalon táncolni - dobom be ezt vigyorogva. - Utána hat centit emelt volna rajta az a sok cetli, amin telefonszámokat kapott az est folyamán.

- Ma még szóba álltok velünk, vagy le vagyunk ejtve? - kérdezi meg Dayki a szabad fülembe. Szégyenlősen ránevetek, majd mellette kitekintek a többiekre. Yajiro és Miyu már odébbálltak, Tao csak felállt és a zene ütemére ring, Chiaki és Yuu meg minket néz.

- Bocs - közli Yoshi is elvigyorodva, de még maga felé fordítja a fejemet, nyom egy csókot a számra, beletúr a zsebembe pénz után, amin eléggé meglepődöm, de ezt csak az asztal alatt teszi, én meg gyorsan visszanyerem az önuralmam az arcizmaim felett, azzal feláll. - Meglátogatom a pultot. Valaki még valamit? - kérdezi kedvesen. A csapat egyöntetűen nemet int, ezért csak magának kell majd kérnie italt. Más is kapható, de remélem, hogy azzal annyira nem hozakodnak elő neki a pultban. Dayki és Chiaki egyből közel húzódik hozzám, Tao felül az asztalra, hogy ő is odadughassa a fejét a másik két sráccal egyetemben az enyémhez, s mindjárt lecsapnak rám.

- Jó választás volt, tök aranyos. Egész jól oldódik, te sokkkkal rosszabb voltál - közli velem játékosan régi barátom. Emlékszem, szinte fognia kellett a karom, mert bármelyik pillanatban ki bírtam volna fordulni a helyről. Rettentő zavarban voltam, rosszul éreztem magam a bőrömben, s csak a harmadik vagy negyedik alkalommal oldódtam fel valamennyire. Teljesen még most sem, de őket hármukat igazán közel merem engedni magamhoz.

- Összeilletek, ő szereti azokat a tulajdonságaidat, amitől mások a falnak mennek - szólal meg Tao, mire Chiaki és a dobos elröhögik magukat, nekem meg kikerekednek a szemeim és ránevetek. - Mármint... a nyughatatlanság, meg a játékmánia...

- Nagyon rendes vagy, Tao, köszi - és finoman a vállát is megveregetem. Nem sértődöm meg rajta, tisztában vagyok vele, hogy nagyon szeret. Közben kiszúrom, hogy Yuu megindul Yoshi után. Észrevétlen akar lenni, de még Miyut és Yajirot is tudom figyelni, elég rég vagyok testőr, hogy ezek ne okozzanak gondot. Amint leül mellé egy bárszékre, intek a srácoknak, hogy van egy köröm vele, azzal felállok. Gyors lépésekkel szelem át a távolságot, megragadom Yuu kezét, amely bizalmasan próbál végigsimítani Yoshimi hátán, kirúgom alóla a széket, utána kapok és nem hagyom, hogy a lendület vigye le, én vágom oda a földhöz. Elsápadva mered rám vissza.

- Halálosan sért a viselkedésed - közlöm vele dühösen. - Szállj le a kedvesemről! - szólítom fel villogó szemekkel. - Szedj fel valakit és takarodj! - teszem hozzá, azzal felrántom és finom lökéssel távolítom el a közelemből, mielőtt megütöm. Yoshi csak figyeli az eseményeket, közbeavatkozik, ha kell, de egyébként, ahogy megbeszéltük, rám bízza a dolgot. Yuu tényleg jobbnak látja továbbállni, ezért hátrál pár lépést, majd elfordul és a kijárat felé veszi az irányt. Látom Nakani döbbent arcát a szemem sarkából, Hatame viszont csak elcsodálkozva konstatálja, hogy igen, valóban nem vagyok egy elveszett kis uke. Megjelenik a csapat többi tagja is.

- Ez szép volt! - dicsér vidáman Miyu és pacsira emeli a kezét, de nem csapok bele. Ez nem egy show műsor volt, hanem egy nagyon komoly dolog. Yuu engem megsértett ezzel a viselkedéssel és valamennyire Yoshit is, arról nem beszélve, hogy ez mindkettőnknek marha kellemetlen helyzet volt.

- Taníts, mester! - kér játékosan Chiaki, Tao szokásához híven csillogó szemekkel bámul rám fel, Yajiro felállítja Yuu székét és elfoglalva azt Yoshi mellé telepszik, míg Dayki átkarolja a nyakam.

- Ideje volt már, hogy valaki seggbe rúgja, de ne túráztasd túl az agyad ezen. Igyál! - szólít fel lazán, azzal az orrom elé tartja a sörét. Fintorogva, szemöldökeimet összehúzva nézek rá, de nem vonul vissza, így végül elfogadom és meghúzom az üveget. Fúj!

- Nem is tudtam, hogy megiszod a sört - néz rám meglepetten Yoshi, de aztán elmosolyodik. - Köszi - teszi hozzá kicsit esetlenül.

- Kellenek az apró titkok, hogy mindig valami újat tudjak mutatni számodra - vágok vissza körülbelül azzal a válasszal, amit ő nyögött be nekem korábban, méghozzá széles vigyorral. Közben persze visszaadom Daykinak a sörét, ő pedig elenged. A levegő még áll körülöttünk, ezért rá kéne ébreszteni a társaságot, hogy az idő azért halad. - Mi készült? - kérdezem Nakanit a testőr válla mellett elnézve a pultra, hátha kiszúrom a poharat, amibe az italt készítette. Úgy fest, ez hat, mert a mixer kiolvad.

- Rail splitter.

- Finom? - kérdezek rá. A srácok már röhögnek rajtam, de nem zavar különösebben.

- Sok cukorsziruppal ízlene neked is. - És folytatja az elkészítését Yoshinak.

- Tehát finom - állapítja meg a testőr mosolyogva.

- Nekem lesz egy Mojito - jelenti be Tao. Most is jót mulatunk, mire felmászik a magas bárszékre, Miyu meg odamegy Yoshihoz.

- Haragszol Yuura a kellemetlenségek miatt? - kérdezi meg tőle nyíltan.

- Nem, csak nem értem, ez mire volt jó. - Dayki közben vállal finoman nekem ütközik, hogy magára vonja a figyelmemet, Yajiro meg leáll dumálni Hataméval. Chiaki most is csak figyel minket, az arckifejezéséből ítélve el van telve az örömmel, hogy boldognak lát. Rég volt ilyen, ezt elismerem, de most kárpótolva érzem magam az elmúlt évek hiábavalóságáért.

- Semmire - válaszol egyszerűen Miyu. - Yuu csak élvezni akarja az életet és elfelejti, hogy közben nem cseszhet ki csak úgy mással.

- Ejtsük a témát, oké? - hajol feléjük Tao. - Yuu egészen addig szeretnivaló, míg a vére az agyában, utána átmegy görénybe. Aztán persze visszaváltozik, de mindegy. Raktari jól megadta neki. Remélem, ebből most már tanul.

- Nyomulunk majd egyet? - kérdezi meg tőlem a dobos. Egy félmosollyal válaszolok neki, ami felér egy igennel, ezt pedig ő is tudja, ezért elégedetten iszik újra a söréből.

- Ejtsük szerintem is, túlvagyunk rajta, ez a lényeg, csak meglepett, hogy... mindegy. - Mosolyog a srácra, aztán mikor megkapja a koktélját, beleiszik. - Tari, megkóstolod? - kérdezi rám kacsintva.

- Persze. - Egy kortyot szívok, aztán kicsit elfanyarodik az arcom. Finom, de tényleg több édes íz kell bele. Tao és Miyu a hasukat fogják a nevetéstől, Nakani viszont egy elnéző mosolyt küld csak nekem.

- Mondtam, hogy több cukorszirupot kívánnál bele. - Bólintok neki párat.

- Úgy ízlene, mert egyébként jó kombináció a gyömbér és a citromlé.

- Mikor? - kérdezi a fülembe Dayki. Vállat vonok. - Egy cigi belefér?

- Simán.

- Akkor addig léptem.

- Ti már faggattatok engem, most jöhetek én? - kérdezi Yoshi angyali mosolyt villantva a társaságra. Tao izgatottan közelebb húzódik hozzá, mert szeret faggatózni és válaszolni a kérdésekre, Miyu és Chiaki meg csak biccent. A dobos után fordulok, de int, hogy ő majd később felel vagy merszezik, neki kell a nikotin, így egyedül lépek a csoporthoz, közel Yoshihoz, leheletfinoman érintve őt, ám most nem bújva hozzá.

- Mire vagy kíváncsi? - indítja is a menetet régi barátom.

- Hááát... például, hogy mivel foglalkoztok, mióta vagytok ilyen jóban, mit szoktatok csinálni - sorolja mosolyogva. - Ilyen általános dolgokra.

- Munka szempontjából - kezd is bele a kérdező - biztonsági rendszereket javítok, állítok be, helyezek készenlétbe és tervezek. Hobbim csavarogni, személy szerint imádok moziba járni, csak a horrorfilmeknél mindig elkérik a személyim, ami most már kezd eléggé gáz lenni - árulja el röhögve. - Raktarit középiskolából ismerem, Miyuval jártunk, Tao az utcánkban lakott és mindig ő volt a kisfiú, akire vigyázni kellett. Yuut itt szedtük fel, Yajirot Tao hozta, Daykit meg Raktari.

- De kis összetett társaság - jegyzi meg kedvesem. - Na és ti, többiek? - néz körbe.

- Mint hallottad, én voltam a kisfiú, amiért elmehetsz megnézni a sötétszobában, Chiaki, hogy ott vagyok-e - veszi át a szót a töpörtyű. - Megláttam őt meg Miyut kézen fogva a parkban és rájuk szálltam. Persze hallgatnom kellett mindenről, amit végül sikerült kihúznom belőlük, aztán alig vártam, hogy eljöhessek velük ide. Szemetek voltak, mert míg be nem töltöttem a tizennyolcat, nem hoztak el - teszi hozzá nagy komolyan. Persze mindkét srác nagy szeretettel hallgatja, közben a kikért italukat fogyasztják, én meg csak idülten mosolygok az egészen. - Egyetemre járok, ha túlesek rajta, talán tanár leszek és bioszt meg kémiát fogok oktatni a lurkóknak. Ezt a kettőt nagyon szeretem, érdekelt az orvoslás is, ám mivel nem bírom a vért, ejtettem a tervet. Szeretek kísérleteket végezni, laborozni, olvasni, természetet járni, vagy csak sétálgatni az utcán egy shakkel, fagyival, vagy forrócsokival a kezemben.

- Szerintem jogos, hogy nem hoztak el, nem kisfiúknak való a hely - állapítja meg kedvesem játékosan, de nem bántón. Tao összeráncolja a szemöldökeit, aztán belekortyol az italába és ezzel túl is jut a méretére is tett, burkolt megjegyzésen. - Szóval tanár leszel... Érdekes választás. Nem félsz a nebulóktól? Robbantani is szoktál? - vigyorodik el.

- Persze, meg égetni, eltüntetni, folyósítani, szilárdítani... amit lehet! - válaszol lelkesen. - Minek féljek? Ha nem vesznek komolyan, székre állok és favonalzóval a fejükre vágok - válaszol röhögve. Ezen még Yajiro is mulatni kezd.

- Mi bajod a hellyel? - kérdez rá komolyan Miyu. - A tapizós, sikamlós részek hátul vannak, jó a hangzása, mert itt különösebb ordítás nélkül halljuk egymást, míg bent a tömegben remek az akusztikája a zenének. Minden el van találva! - jelenti ki fellelkesülve. A srác le sem tagadhatja, hogy a hangok a legfontosabbak számára.

- Csak szokni kell, most vesztem el a bárszüzességem és még tanulni kell a technikákat. - Ügyes mentés, elismerésem és Miyu is megelégszik vele, ráadásul újabb mosolyt csal Yoshi a srácok arcára. - De tetszik és jól érzem magam - teszi hozzá.

- A technikák elsajátítása érdekében fordulj bizalommal a szakemberhez - ajánlja fel a hangmérnök Yajirot.

- Tengerimalacok terén többet tudok segíteni - vág vissza a srác.

- Már megint a malacoknál tartunk - morog a visszaérkező Dayki. - Megsütöm mind, ha rákezdesz - fenyegeti komoly képpel, mégis játékosan szegény boltost.

- Ne már! Épp próbálunk bemutatkozni illő módon Yoshinak! - szól rá aranyosan Tao, a dobos meg összeborzolja félhosszú haját, elveszi tőle az italát és belekortyol. Persze ezen az aprólék jól megsértődik, nem győzi rendbe szedni amúgy is kócosnak tetsző, mégis vonzó, hullámos, sötétszín fürtjeit.

- Hm... Akkor mester, taníts! - fordul a srác felé Yoshi. - Miben is vagy szakember?

- Menekülök - közli Dayki, de biccent, hogy menjek vele. Lenne kedvem, ugyanakkor maradnék is, ezért Yoshimire vetek egy kérdő pillantást, hogy magára hagyhatom a fiúkkal és elvonulhatok-e táncolni a dobossal, vagy nem venné jó néven.

- Menj csak - mosolyog fel rám, de megfogva a kezemet kér egy csókot előtte. Látom, ahogy mindenki sasolni kezd minket, ezért szabad kezemmel eltakarom az arcunkat, míg adok egy rövid csókot a srácnak, azzal elvonulok Daykival.