6.

Yoshimi

Érdekes ez az este. A kezdeti gyomorgörcsöm, ami már otthon megjelent, csak fokozódik az út során. Nem könnyű nekem ez a helyzet, egyre idegesebb leszek, mire begördülünk a szórakozóhely elé. A díszes társaság már vár minket, de csak remélni tudom, hogy tényleg nem esznek meg ebédre, azaz vacsorára inkább. Már röhögök magamon, hogy ennyire szerencsétlen vagyok. Mindenesetre igyekszem megtanulni a neveket, mindenkihez a megfelelőt társítani és nem elfelejteni kezet fogni senkivel sem. Nem akarom, hogy rosszul süljön el a dolog, mert az Tarinak sem tenne jót.


Minden megy szépen a maga medrében, egészen addig, míg meg nem akad a szemem Yuun. Mit bámul így? Szerintem tök egyértelmű, hogy együtt vagyunk Raktarival és szeretjük egymást, akkor viszont nem értem a kihívást a szemében. Nekem nem kell, hagyjon engem inkább békén! A helyzet meg egyre rosszabb és egyre inkább zavarban érzem magam miatta, de nem akarok balhézni, így csak finoman küldöm a jeleket, hogy jobb lenne lekopnia rólam. Csak vagy nem veszi, vagy nem hajlandó foglalkozni vele... Szép! Jó barát, mondhatom. Végül nem bírom tovább és szólok Tarinak, aki persze szintén észrevette a dolgokat. Nem is ő lenne... Reméltem, hogy feltűnik Yuunak, hogy mindketten fogtuk az adást, és jobb lenne abbahagynia. Ehelyett azonban még a pulthoz is utánam jön. Remek! De aztán Tari átveszi az irányítást és sikeresen koptatja le a srácot, ráadásul láthatóan a többiek sincsenek kiakadva ezen.


Tetszik a társaság, nagyon kedvesek és mindannyian egy kicsit különlegesek is. Semmi kivetnivalót nem találok a sokszínűségükben, ráadásul láthatóan nagyon összetartóak is. Különleges kis csapat, az egyszer biztos! Már értem, hogy Raktari mit kedvel rajtuk annyira. Meglep azzal, hogy effektíve elkérezkedik tőlem táncolni, mert nem kértem, hogy maradjon meg, persze féltékeny sem leszek, hiszen nincs miért. De ha már így van, akkor kihasználom az alkalmat. Igazából nagyon élvezem, hogy most nem kell visszafogni magunkat, hogy társaságban is megérinthetem, megcsókolhatom, szabadon mozgunk nagy részben. Azért kíváncsi vagyok, hogyan táncol, szóval majd utána mászom, de most még jó itt. Végül Daykival távozik, én meg mosolyogva nézek utána, majd visszafordulok a többiekhez. Na ez érdekes lesz, most vagy darabokra kapnak, vagy csak kedvesen érdeklődnek, de számítok húzósabb kérdésekre is.

- Szóval? - fordulok kíváncsian Yajiro felé.

- Bámulhatod beszéd közben őket, engem nem zavar és igazán jó páros - közli lazán. - Mint ahogy azt már említettem, a tengerimalacokhoz értek leginkább. Imádom őket, szerintem nagyon édesek és nem is olyan picik, hogy elvesszenek az ágy mögött.

- Tapasztalat, mi? - szúr közbe játékosan Chiaki.

- Igen. Tudod, elég kellemetlen, amikor leülsz az ágyadra és egy hörcsög, amiről úgy tudtad, a terrájában hesszel, visít a fájdalomtól.

- A bátyámnak volt egy malaca, csak mikor tizenöt volt, a barátaival kidobták az ablakon, hogy megnézzék, tud-e repülni - vallom be félig komolyan. Yajiro teljesen elképed, szerintem most törtem össze benne valamit, erre utal az is, hogy Miyu vigasztalni kezdi. Pedig nem akartam kiütni őt. Chiaki megfullad a röhögéstől lassan, de Tao arcán már a sírást is látom, ugyanakkor talán nevetne is. Lehet, vissza kéne fognom a sztorizásomat. - Azóta nem tart háziállatot. - Közben elfordulok és megkeresem a szememmel Tariékat. Tényleg szereti ezt a helyet és feloldódott végre. A tegnapi után azt hittem, végigfeszengjük az estét, de ez nekem is segít lazítani. - Mindig így nyomják? - kérdezek végül azért rá kíváncsian. Összekapaszkodva táncolnak, de közben meg mégis van némi távolság köztük, legalábbis a többi párhoz képest. Látszik, hogy nem most táncolnak így először, ugyanakkor beszélgetnek is, mert időnként egymáshoz hajolnak, meg röhögnek is. Mosolyogva figyelem Tarit. Vajon valaha elérem, hogy ilyen legyen más helyzetekben is?

- Igen - válaszol a kérdésre Tao. - Dayki eleinte senkivel sem állt szóba, csak Raktarival. Fűzte rendesen, tetszett neki, hogy félénk, visszahúzódó és oldhatatlan, Raktari meg olyan szépen kezelte le, hogy csak lestünk, mint aranyhal az akváriumban - meséli. - Dayki figyelt fel Raktari rosszulléteire - mondja ezt közelebb hajolva. - Erről csak ő, Chiaki és én tudunk a bandából - teszi hozzá. - Gondolom... te tudtad - motyogja elbizonytalanodva.

- Igen, a négy év alatt ez előkerült, meg azért időnként jött az a stressz, ami kiváltotta. - És akkor hagyjuk, hogy alig másfél hónapja mit produkált. - Dayki szerintem rendes srác, ráadásul betartja a dolgokat eddig minden bizonnyal - teszem hozzá azért, de nem akarok vádolni senkit sem, csak pontosítottam. - Na és te, Tao, éppen kit fűzöl? - kérdezem meg kedvesen.

- Dayki nagyon kettős. Civilként olyan... Olyan, mint egy lecsúszott - magyaráz nehezen találva finom kifejezéseket arra, amit mondani akar. - Hanyag, lekezelő, könnyelmű, csak a dobolásba és a zenébe merül bele mélységesen, egyébként tényleg minden iránt érdektelen. Láttam, hogy osztotta ki a bandája tagjait, és még jó, hogy többnyire ültek vagy kapaszkodtak, mert Dayki senkit se kímél, ha felbosszantják. Velünk más, Raktarira meg vigyáz, de nem úgy... Szóval nem úgy, mintha a testőre lenne, inkább koptatja róla azokat, akik túlságosan rámenősek. Sokat ment a pusmus, hogy járnak, pedig semmi se volt köztük, csak barátok. - Miközben beszél, a párost nézi, csak pillantásokat vet rám, de nem bánom. - Túlvagyok egy hosszabb kapcsolaton és egyelőre nem fűzök senkit - válaszol őszintén.

- Végülis nem csodálkozom a pletykákon - mosolygok rá a kissrácra. - Teljesen megbízom Tariban, így meg nem nehéz elhinni, hogy csak barátok. Nekem ez egyértelmű és igaz - mondom meg komolyan, miközben azon agyalok, hogy mennyire hasonlít ez a srác Jeremyre, még ha jól tudom, idősebb is nála. - Mennyi is vagy most? Mármint idős - kuncogom el magam, mielőtt félreérthetően fogalmaznék. Csak kíváncsi vagyok rá.

- Huszonhárom éves - válaszol. - Raktari nagyon megbízható, mindent betart, amit mond és mivel eléggé szende, vagy hogy mondjam, nem is kétséges a hűsége például.

- Hogy alakult úgy, hogy mégis kell neked? - kérdez közbe Chiaki. - Raktari mindig azt mondta, hogy észre sem veszed őt.

- Jó... Ez ott kezdődik, hogy én nem is tudtam, hogy meleg, mert marha jól titkolta, nekem meeeg... hát a pici jelekből, pláne érzelmi szinten, nem nagyon értek. Ennek megfelelően nem vettem észre semmit sem, mikor meg kisült, akkor éppen nem voltam abban a helyzetben, hogy bármit is lépjek rá. Van egy közös barátunk, ő világított rá, hogy nekünk talán jobb lenne együtt. - Kicsit árnyalt, de valahogy így van. - Szóval végül egymás mellett kötöttünk ki egy elég komoly háborús hangulat után békülve. Ennyi. - Közben valahogy megváltozik a két srác, talán komolyabb témákat érintenek, mert már nem nevetnek annyit.

- Ez a srác sosem változik - mondja Chiaki a fejét csóválva. - Annyiszor mondtam neki, hogy szarjon mindenkire, vállalja fel, hogy meleg és kész, de persze neki aztán lehet erről kiselőadást tartani bármennyit, inkább hülyíti az apját, hogy majd megházasodik, közben meg az agya leghátsó bugyrában sem fordul meg ilyet tenni.

- Ja, de Raktari kínosan kerüli az apját is mellé - válaszol Yajiro, nekem meg eszembe jutnak a kikötések. Már nem zavarnak, megemésztettem a dolgot, és legalább a biztonságos környezetben vállalja a kapcsolatunkat. Nekem ez bőven elég. - Meg ha még emlékszel, régen volt valami pasija, akiről egyetlen szót nem mondott, csak közölte, hogy van valakije és pont.

- Persze, hogy emlékszem! Rohadt sokat faggattam, tényleg iszonyat kitartó voltam és csak annyit sikerült belőle kiszednem, hogy idősebb nála és szeretik egymást. - Legalább ezt tudom: Masao, ez egyértelmű.

- Na de térjünk vissza a jelenbe! - szól barátaira Tao. - Miyu hol van?

- Ja, lecsapott rá az a múltkori bika, ő meg készségesen ment vele - válaszol Yajiro. - Tisztára elfelejtkezik mindenről, ha megjelenik.

- Ne szívasd már, a vak is látja, hogy beleesett! - mondja nevetve Chiaki.

- Mennyire biztonságos itt ismerkedni? - bukik ki a kérdés a számon, mert Tarit figyelem és magunkon gondolkodom éppen. Hallom, mit mondanak, értem is, csak nem gondolom végig, ami kijön a számon.

- Viszonylag - válaszol a “szakember”. - Ezen a részen inkább érdemes, ha az ember havert, ivócimborát, vagy egy kötetlen, de kellemes, szokványos kört akar magának. Innen a legtöbben nem hátra mennek, hanem haza. A másik szekció, ahol a vad buli megy, más, ott orrba-szájba, ami a csövön kifér. Jó, mert látványos show-k vannak, szabadság van, lehet durvulni, de a mi társaságunk nagy része elutasítja. Például Raktari.

- És én is - jelenti ki Tao.

- És val'szeg én is - teszem hozzá gyorsan. - Nekem ez bőven megfelel szerintem örökre - közlöm be finoman. - Na és, mester, mit tudsz még mondani?

- Kérdezz, ifjú padavan!

- Például mikor a legjobb a buli? Vannak különleges alkalmak? - kérdezek kíváncsian. - És mennyire ciki, ha az ember nem tud táncolni?

- Tíztől egyig a legforróbb a hangulat általában, időszakonként vagy alkalmanként vannak fellépők, de a legtöbb a másik teremben, mert igazából az a központ, ez csak ilyen mellékes hely - magyarázza Yajiro. - Néha van habfürdő, vagy adnak egy különleges hangulatot a bulinak, de szinte odaát minden az összetapadó testekről és a fülledt erotikáról szól.

- Mi az, hogy nem tudsz táncolni? - veszi át a szót Chiaki. - Olyan nincs. Mozogni tudsz valahogy, abból meg idővel tánc lesz. Egyébként úgy könnyű, ha rábízod valakire magad, aki vezet. Mint Raktari - mutat a srácra. - Mire bekönyörögtük oda, azt hittük, megőszülünk.

- Azzal védekezett, hogy nem tud táncolni - meséli lelkesen Tao, mire elnevetem magam. Ezt el tudom képzelni, ahogy a folytatást is. - Aztán Dayki és Chiaki közre fogta. Olyan látvány volt, hogy fel kellett mosni.

- Pedig Raktari rohadt kínban volt, alig csinált valamit - mondja Chiaki.

- Hm... Talán ki kéne próbálnom, de előbb lelkierőt kell gyűjteni - vigyorodom el. - Van esélyem arra, hogy a másik termet Raktari megmutassa nekem? Mert a kíváncsiság nagy úr, de csak vele. - Kérdezek, de már magyarázom is meg miért.

- Hááááááát... - sóhajtja szinte Chiaki, majd két barátjára néz. - Nem. Én szívesen átkísérlek és megígérem, hogy nem fogom tapogatni a hátsód, de Raktarit kizártnak tartom, hogy átmenjen.

- Akkor nem - rázom meg a fejem. - Annyira nem izgat, inkább csak kíváncsi vagyok rá. De úgyis jövünk még, gondolom, nem kell minden poént lelőni elsőre - próbálom ezzel meg is köszönni a dolgot, meg udvariasan vissza is utasítani egyelőre.

- Miért csak Raktarival vállalod be? - kérdez rá Chiaki.

- Mert fogalmam sincs, mi van odaát és semmi olyat nem akarok, ami csak egy kicsit is félreérthető lenne - vallom be végül ránézve.

- Gyere! - kér határozottan, s megfogva a csuklóm lehúz a székről. Raktariékra pillant, jeleznek egymásnak. Hagyom magam vezetni, így hamar a két terem között nyíló ajtónál találom magam. Ami furcsa, hogy bízom ebben a srácban és így tudom, hogy nem tesz olyat, amit nem akarok. Benézek, de furcsa a látvány. Ez sokkal vadabb buli, mindenki összesimulva táncol, smárolnak és tapizzák egymást az emberek. Van itt minden, mint egy jobb helyen, fények, szajhák, meg a kigyúrt üresfejűek. Ez annyira nem jön be, bár... oké, nem mondom, hogy korábban sem lett volna így, de most már tuti nem. Már értem, Tari miért nem jön át ide, mikor még... Elvágom a mondatot a fejemben inkább, egyrészt, mert a tegnapi emlékek hatással vannak rám, másrészt meg, mert nincs mire panaszkodnom. Biccentek Chiakinak, de én ide mégsem vágyom, szóval ha lehet, inkább kihagynám ezt a kört, inkább Raktarival töltöm az időt. Nem vágyom erre a fülledt dologra. Eszembe jut Jeremy is. Vajon mennyi időt tölthetett ilyen helyeken? Kicsit sajnálom ezért, de... valahol ő választotta és már kiszállt belőle.

- Menjünk vissza - kérem meg csendesen, mivel elég volt ebből ennyi is ízelítőnek. Talán máskor, egyszer kipróbálom, de nem most és nem így. Chiaki elengedi a csuklóm és hagy visszamenni, de elkísér. Nekem ez pont meg is felel így.

- Raktari soha nem tenné be a lábát. A műsorokra akkor ment ki, amikor leszbinapot tartott a bár. Elég cinkes volt a csomó csajt imádó csaj közt, mind eleinte utálkozva méregetett minket, Raktari meg Tao viszont levette őket a lábukról. Hiába, a puncik bírják a cuki pasikat. - Ezen hatalmasat röhögök. Kevés olyan van, aki ne bírná Tarit, az egyszer biztos és Tao is aranyos srác.

- Szerintem ide még egy darabig én sem, ez már nekem is sok - ismerem el. - Talán majd egyszer kipróbálás szinten, de addig elég sok időnek kell eltelnie. - Visszamegyek a pulthoz és felülve a székre megint megkeresem a szememmel Tarit. Szép, kifejezetten kellemes látvány és izgató a számomra, amit most nagyon vissza kéne fogni. Most közelebb vannak egymáshoz Daykival, az összesimulástól mégis távol. Két kézzel fogódzkodnak össze, álluk a másik vállán van és beszélgetnek táncolás közben. Mellettem Tao és Yajiro vitázik, bár erősen úgy fest, az idősebb srác szívózik a másikkal. Rájuk fordítom a tekintetem, ezt most nem igazán értem.

- Vagy ezerszer képzeltük el Raktarit odabent, hiszen ő Taoval ellentétben meg is tudná védeni magát, ha valaki túlságosan rámoccanna - árulja el folytatva a csevegést Chiaki, miután helyet foglalt a másik oldalamon -, de ahhoz le kellett volna itatnunk és félő volt, hogy nagyon rosszul sül el a dolog, annyit meg nem ér. Dayki valahogy rávette anno Raktarit, hogy felmenjen hozzá sörözni, szerintem neki is könyörögnie kellett egy ideig, mint anno nekem, hogy találkozzon velem és ő mondta, hogy sírás, kiborulás és hányás lenne a vége, úgyhogy meg se kíséreljük itatni Raktarit, hiába oldja a pia. - Ez furcsa, vagyis annyira mégsem, hiszen ismerem Tarit. Gondolom, olyankor kijön belőle az a feszültség, ami most rejtve van mélyen és ami miatt olyan visszahúzódó és visszafogott.

- Pedig akkor nagyon cuki - szól közben Tao.

- Pont te mondod? Neked innod sem kell - közli vele lazán Yajiro. Kibékülhettek már, mert mindketten ránk figyelnek. Elnevetem magam.

- Raktari mikor nem aranyos? - kérdezem meg kedvesen. - Mi sosem próbáltuk leitatni, pedig vannak nagy piálások kimenőidőben meg szabadságokon. Én egyszer voltam, meg is bántam, mert annyit ittak, mint a gödény, nekem meg nem kellett és én voltam kifigurázva - mesélem el végül. - Hányszor jártok le ide? - kérdezem meg végül. - És Tari mennyit járt veletek?

- Változó. Dayki akkor jön, ha Raktari vagy Tao jön, Yuu majdnem minden nap itt van, újabban Miyu is sokat jár le...

- Még jó, itt dolgozik a bikája - vág közbe röhögve Yajiro.

- Raktari akkor jön, amikor tud. Van, hogy nem tud itt lenni mindenki, de én például a tanulnivalót is félrerakom, Dayki meg már hagyott ott koncertet is - meséli lelkesen Tao.

- Én általában ráérős vagyok - teszi még hozzá Chiaki.

- Nem akarod Dayki kezéről lecsapni végre a barátodat? - érdeklődik Yajiro. - Közre fogjátok egymást és nem fog feltűnni, hogy valaki saját bevallása szerint nem tud táncolni. Egyébként sem törődik ilyen pór dolgokkal a kutya se - teszi hozzá vidáman.

- Mi úgy szoktuk, hogy Dayki és én közre fogjuk Taot és Raktarit.

- Ja, és rohadt jól néz ki, ahogy négyen egyszerre mozognak!

- De szeretném, pont ezen agyalok - mosolyodom el. - Kicsit érdekes lesz - kuncogom el magam és felállok. - Valaki? - kérdezek rá.

- Naná! - vágja rá lelkesen Tao. Lehuppan a székről, jelezve, hogy menni akar és a másik két fiú is menetkész. Raktari és Dayki most épp ugrál és röhög, mint a bolondok, a hangulatuk azonban ragadós, már körülöttük is ezt csinálják páran.

- Irigylem az állóképességét ennek a kettőnek - jegyzi meg röhögve Yajiro, mire én is elnevetem magam.

- Mit vársz, egy testőr meg egy rocker, a két legelvetemültebb fajta - vigyorgom, azzal elindulok. Kicsit megint kezdek ideges lenni, ettől a résztől nem kicsit tartok, de majd meglátjuk, hogyan alakul a dolog.

Tao bátran előre nyargal, közben mozog is a zenére és csatlakozik a pároshoz. Raktari hozzám fordul és magához von. Elmosolyodok és megpróbálom felvenni az ütemet, vagy valami hasonlót. Bénán érzem magam, de jól. Chiaki és Yajiro a másik oldalról ugrál körbe miket.

- Milyen? - kérdezi kiabálva Tari tőlem.

- Tök tuti - közlöm vigyorogva, miközben a többiekre is figyelek azért. Érdekes ez a hely. - Örülök, hogy eljöttünk - mondom meg őszintén, még közelebb vonva őt magamhoz. Erre Raktari is abbahagyja az ugrálást. Kezd kimelegedni, az arca kicsit kivörösödött, picit liheg, de vigyorog és játékosan táncol közel hozzám. Annyira vonzó és gyönyörű. Dayki mögötte lassan lecsillapodik, csak a haját rázza, amit Tao is követ, mindannyian szabadnak és remekül érzik magukat. Furcsa, de ez nekem is segít.

- Imádok itt lenni! - kiabálja vidáman Tari.


Kezeit az oldalamra teszi és megpróbál hülyéskedni, ezzel engem is tovább oldani. Természetesen a többiek is belemennek a dologba, szóval hagyom, hogy hasson rám. Egyre lazábbnak érzem a helyzetet, kevésbé feszélyez a dolog, ráadásul itt van nekem Raktari. Boldog mosollyal mászom bele a közepébe, azt mondjuk nem tudom eldönteni, hogyan festhetek, de velük ez nem is számít, azt hiszem. A kezem Tari derekára csúszik és egészen magamhoz vonom, hátha most szabad, mert itt annyira másképpen viselkedik és vágyat érzek erre. A srác nem simul velem össze teljesen, de engedi magát egészen közel vonni, noha szelídül a mozgása, apróbbakkal jár az ütemre, amit könnyebben veszek fel én is. A társasághoz szeretnének többen is csatlakozni, ám Dayki és Chiaki koppintja őket, mikor túlságosan beleélik magukat. A dobos hanyagul visszautasítja a pasikat, a másik srác azonban finomabb módon teszi lapátra a próbálkozókat. Furcsa, de mintha ők vigyáznának a rendre, és mikor ezt végiggondolom, elröhögöm magam, mire Raktari csak kérdően biccent nekem. Majd este összebújva elmesélem neki, így csak megrázom a fejem: semmi, csak jól érzem magam. Tao érthet is egy kicsit a tánchoz, nagyon jól és szemet vonzóan mozog, ami miatt jól kitűnik, hogy Daykit csak viszi a kedv, a zene, a lendület, abszolút nem törődik azzal, hogy amit csinál, az tetszetős legyen, ő csak mozog lazán, élvezettel és pont ezért lesz kellemes, amit művel. Mindenki más, de komolyan így együtt összeillenek. Még nem tudom, hogy beleillek-e ebbe a társaságba, de egyelőre élvezem a helyzetet. Daykitól tart pár fiatalabb pasi, ahogy nézem, míg Chiakit és Yajirot igyekeznek elcsalni mások, de állják a sarat, úgy helyezkednek, mintha védenének minket Raktarival. Ez valahol jólesik, mert tényleg figyelnek ránk, meg fogadni mernék, hogy ebben az is benne van, hogy még mindig nem oldódtam fel teljesen, de haladok felé. Jól érzem magam, vigyorgok és egyre inkább érzem, hogy ez jó. Persze ha nem agyalnék ennyit, talán még könnyebb lenne, szóval igyekszem visszafogni a gondolataimat és csak átadni magam a helyzetnek.


Amikor vált a zene, a fiúk is másképp kezdenek mozogni. Tao hátat fordít Daykinak és a mellkasának simulva ring, a dobos a srác oldalára teszi a kezeit, s együtt kezd mozogni vele. Lehet, hogy a tánchoz annyira nem ért, de a ritmushoz és az összhanghoz nagyon. Igazából semmi kivetnivalót nem találok ebben, bár máskor tuti furcsán jönne ki a dolog. Valahogy biztonságban érzem magam köztük. Chiaki óvatosan behúzódik mögém, amivel rendesen meglep, de egyelőre nem teszek semmit. Nem nyomul rám, de fesztelenül és leheletfinoman vezetni kezd. Húúúú! Mindenesetre hagyom és valamennyire átadom neki az irányítást. Furcsa, mert sosem tettem még ilyet és egy kicsit meglepő is az érzés, ugyanakkor tudom, hogy nincs mitől tartanom, hiszen senki nem akar magának. Raktari is teljesen nyugodt, még kuncog is Chiakin és megcsóválja a fejét, majd a neki mutogató Yajirora pillant. A srác azt akarja, Raktari forduljon meg, amit láthatóan zavartan, vonakodva teljesít, aztán Dayki odatolja elé Taot és nagyot vigyorog. Yajiro elégedett a rendezésével, besorol Chiaki mögé és felveszi mindenki a közös mozgást. Tari félig hátrafordítja a fejét, hogy lásson engem, mire csak egy bátortalan mosolyt küldök felé, kezét pedig combomra simítja, így megkapaszkodva finoman bennem. Másik kezét Tao oldalára teszi, a fiatal srác pedig ugyanígy fogódzkodik össze Raktarival és Daykival. Na jó, esetleeeg! Nagyon-nagyon bátortalanul teszem meg én is ugyanezt, de még egy kicsit furcsa ez az helyzet, de próbálok alkalmazkodni. Megint kezdődik az oldódási folyamat, de igyekszem lelazulni és felvenni a ritmusukat, meg megfelelően viselkedni is. Chiaki nem zavartatja magát amiatt, hogy hozzáérek, közelebb húzódik hozzám, hol hozzásimul a hátamhoz a mellkasával, hol pedig a mögötte álló, csípőjébe és combjába kapaszkodó Yajiro mellkasához dörgölőzik. A sorzáró nagyot vigyorog, mikor Chiaki elengedi magát és beletúr a hajába, végigsimít a vállán, válaszul átkarolja a testét és még közelebb húzódik hozzá, teljesen összesimulnak és a dalt közösen énekelve táncolnak. Raktari játékosan simul kicsit hozzám, Tao meg élénken figyeli őt, miközben a csípőjét finoman mozgatva táncol. Nem semmi az a srác, kifejezetten vonzó és mégis van benne valami gyermeki báj. A kezem Raktariéra csúsztatom és apró csókot nyomok a nyakába. Ő ellazult, szelíd, boldog mosollyal, szemeit lecsukva hajtja hátra a fejét a vállamra. Együtt mozog az egész csapat, a körülöttünk állók minket lesnek, néhányan vágyakozva, másoknak egyszerűen csak tetszik a látvány és az összhang, amit még annak ellenére is képviselhetünk, hogy mindünk más. Dayki mond valamit, amire Tao erősen forogva tud csak válaszolni, aztán kibillen az egyensúlyából és a dobos sem tudja megfogni, ezért beleütközik Raktariba és hirtelen mindketten nagyon közel kerülnek a testőrhöz. Tao elvörösödik, a dobos bocsánatkérőn pillant Tarira, aki csak mosolyogva megcsóválja a fejét, jelezve, nem történt semmi. Elkuncogom magam, nekem ez még tetszett is. Érdekes ez a helyzet, de élvezem nagyon is. Hátulról nagy röhögés szűrődik, Chiaki mondott valamit Yajironak, aki felszabadultan nevet. Hagyom nekik, picit hátrasandítok és kajánul elvigyorodom. Most akkor lépek még egyet és kezem Tari köré fűzöm tenyeremet hasán megpihentetve, egészen magamhoz húzva őt. Érzem, ahogy zavarba jön, leszegi a fejét, de nem tiltakozik, sőt, még mosolyog is egy kicsit, bár érzem, hogy most megint határt feszegetek valamennyire. Felveszi a mozgásom, együtt ringunk a zenére. Kap még egy pici puszit a nyakára.

- Ha sok, szólj! - kérem szelíden, de határozottan. Nincs szexuális indíttatás most a dologban, csak jólesik összesimulni és jól érzem magam itt. Raktari is jóval lazább, mint eddig bármikor, én meg ezt ki is használom. - Szuper ez a hely, köszönöm, hogy elhoztál - teszem hozzá boldogan mosolyogva. Biccent pár aprót, jelezve, majd szól, ha soknak érez valamit, kezeit pedig az enyémre teszi. Halványan mosolyogva fogadom ezt.

- Reméltem, hogy tetszeni fog és mind jól kijöttök - mondja bele a fülembe. - Yuu írt sms-t, hogy nagyon sajnálja, amit csinált, bocsánatot kért tőled rajtam keresztül. - Erre most én bólintok egyet.


A kígyó most párokra bomlott, Chiaki és Yajiro egymást hülyítve táncol, míg Tao lazán a doboshoz simulva ring, Dayki meg szinte csak tartja, vezeti, alig mozdul. Hülyeség, de a kissrác bármelyikünk mellett marha jól nézne ki. Szép és valahol megnyerő, amit csinál, nem csodálom, hogy mindenki nyálcsorgatva figyeli. Bár hozzáteszem, mindannyiunkra, még Daykira is érkeznek a pillantások, amikkel próbálják ágyba vonzani. Egyre jobban élvezem, hogy belementem ebbe.

- Majd legközelebb beszélnék vele - árulom el csendesen. - De neked is mondom, nem haragszom rá, tényleg - teszem hozzá. - Mikor jövünk legközelebb? - kérdezem be kuncogva végül.

- Még el sem mentünk! - szól rám játékosan, elnevetve magát. Ezért kap egy újabb csókot az arcára. - Amikor ráérünk és kedvünk van.

- Kicsit lázba hozott a dolog - vallom be. - Meg nagyon megkedveltem a barátaidat, remélem, ők sem utálnak - kuncogom el magam.

- Dayki már kirugdosott volna az ajtón, a többiek meg kiközösítettek volna abban az esetben - biztosít őszintén, mire csak aprót szusszanok. Ez jól hangzik így már. - Milyen dolog hozott lázba?

- A hely feelingje, az, hogy elengeded magad, meg itt nem kell titkolózni sem. Kedvesek a barátaid és jól érzem magam. Meg tetszik, ahogy táncolsz - duruzsolom neki.


Raktari elvörösödik, amin Tao nagyot néz, Dayki meg röhögni kezd. A két másik figura rögtön odakíváncsiskodik, hogy mi váltott ki ilyen reakciót belőlük, aztán csak kuncognak a testőrön. Héééé! Én komolyan gondoltam, de jó, végülis belefér. Inkább békítően megsimogatom Raktari pocakját. Megint olyan szám következik, amin ők, majd Tao és Dayki is ugrálni kezd, mint a felszabadult kölykök, s Raktari is kibontakozik az ölelésből, hogy csatlakozzon barátaihoz, persze belevonva a bolondságba engem is. Na jó! Üsse kő! Bekapcsolódom én is a pattogásba, már nem érzem magamat hülyén tőle. Sőt, egy kicsit jó leereszteni. Felszabadulok valamelyest és hagyom folyni az eseményeket, meg hogy elragadjon a hangulat. A srácok a kezüket felemelve, kiabálva ugrálnak, így élvezik a számot. Én nem ismerem, de azért hülyeségben nem maradok el tőlük. Hosszan csinálják ezt és Yajiro meg Chiaki dőlnek ki legelőbb, ők csak röhögnek rajtunk, aztán Tao pislog fel a dobosra, Raktarira, és rám, míg ugrálunk, ő csak táncol tovább. Amikor vége a számnak, vigyorogva kapok levegő után. Ez baró! Sosem voltam ilyen kimozdulós, bulizós alkat, de nem bántam meg, hogy igent mondtam Raktarinak. Most egy lassabb szám jön, én meg kérdően nézek Tarira, a ruháját viszont megrángatja Tao.

- Felveszel? - kérdezi meg, majd rám pillant. - Már ha nem baj - teszi hozzá szégyellősen. Úgy látom, most esett le neki, hogy beletrappolt a kérdésbe, de csak elmosolyodom.

- Nyugodtan - biccentek neki. Kíváncsi vagyok, mit szeretne ezzel Tao, meg még lesz lehetőségünk szerintem Tarival. A testőr leguggol, fejét átdugja a srác lábai között, combjait megfogja, majd megemelkedik. Dayki tartja Taot, aki aztán örömteli kiáltásokkal éljenzi a helyzetét. Sokan néznek rá fel, a srác jókedvében nevet, Raktari meg vigyorog rajta. Kapaszkodnak egymásba, Tao a lábaival a testőr testébe, Tari meg a lábait fogja magához.

- Gyorsan megnőttem, mi? - kiabálja a magaslaton.

- Mint az égig érő paszuly - viccelődik vele Dayki.

- Most már mindenkinek fel kell néznie rád - kuncogom el magam én is. Imádnivaló a srác, de tényleg. Összeborzolja Raktari haját, aztán óvatosan táncol tovább a vállán ülve.

- Ha letetted, lehetek a következő? - kérdezi nagy vigyorral Chiaki. Most hirtelen nem tudom eldönteni, mire is, de mindegy, azt hiszem.

- Én is bevállalnám! - kiabálja lelkesen Yajiro.

- Hirtelen, mekkora a tolongás - nevetek fel most már. Mekkora hülye itt mindenki és a legrosszabb, hogy engem is azzá tesznek.

- Te nem bírsz el? - kérdez meg játékosan Chiaki, Yajiro pedig a dobosra kezd kiskutya pillantásokat vetni.

- Felejtsd el - közli Dayki és az arcánál fogva eltolja magától a srácot. Újabb nevetés tör elő belőlem.

- Sajnálom, én a gyenge testőrök közé tartozom - közlöm vigyorogva. - Meg azért a plafont sem kéne verni.

- Létezik olyan, hogy gyenge testőr? - kérdezi csodálkozva Chiaki. - Nem egy szekrény forma egyikőtök sem, de Raktari már többször bizonyította, hogy erős, bátor és remek a szakmájában.

- Létezik, de akkor az nem sokáig marad testőr - vallom be végül. - Az alap erőnlét kötelező és szinten is kell tartani edzéssel. Időnként van ellenőrzés és felmérés, ahol mutatni kell, különben mehetsz is.

- Szeretsz testőr lenni? - kérdezi meg, miközben újra táncolni kezd. Yajiro, Dayki, Tao és Raktari most egymással bolondozik, meg a fiúnak többen nyújtanak fel cetliket, valószínűleg telefonszámokkal. Nem is nagyon csodálkozom ezen. Leveszem róluk a tekintetem és Chiaki felé fordulok minden gond nélkül lépve közelebb hozzá, hogy ne kelljen ordítanunk, de azért tartva egy meghatározott távolságot.

- Szeretek, pláne ott, ahol vagyunk. Nekem fontos volt, hogy ne elkényelmesedett életet éljek pénzt számolgatva, hanem valami különleges is legyen benne. Ott pedig, ahol dolgozunk, van - mondom mosolyogva, mégsem árulva el ennél többet.

- Raktari nem mesélt semmit a munkaadótokról, azt mondta, ez nem beszédtéma, ezért téged sem kérdezlek. Miért lettél testőr?

- Testőrcsaládból származom, a két bátyám is az, nem volt olyan, hogy nem. Erre nevelt apám kicsi korom óta, így végülis egyértelmű volt, hogy ezt fogom választani. Csak aztán bele is szerettem.

- Miért, mi a jó benne? - kérdezi.

- Folyamatos kihívások, ami igényli a fejlődést és tanulást. Igyekszik az ember kordában tartani magát, egyre újabb és újabb technikákat megtanulni, új fegyverek, új gyakorlatok. Megvan az adrenalin is, meg azért jár mellé fizetés is. Emellett van szabadidőd, ha olyan a főnököd, ráadásul a legtöbben támogatják, hogy ki is kapcsolódj, így nem vagyunk bezárva, ha a feladat készen van.

- Melyik a kedvenc extrém sportod? - kérdezi be elvigyorodva. Közben Raktari leengedi Taot, majd kicsit megmasszírozza a vállait, ám inkább csak húzza a srácot, aki aggódó képpel néz rá. Jól kiröhögik érte az idősebbek, aztán mindtől bezsebel valami vigasztalót, mint Daykitól a vállon veregetés, Chiakitól a hajösszeborzolás, a testőrtől meg egy apró kis simogatást bocsánatkérésként az ugratásért. Elnevetem magam, de nem akarom megbántani a kissrácot.

- Hegymászás - közlöm végül. - Tizenöt évesen tanultam is, szóval valamennyire még menne, de fel kéne frissíteni a tudást. Régen szerettem, de már nem voltam egy ideje, a falmászás meg nem pótolja. De ezek szerint neked is van - dobom vissza így a kérdést.

- Van, de sosem csináltam. Hegyi kerékpározás. Könnyen össze lehet vele zúzni magad, de a látvány, az adrenalin és az érzés pótolhatatlan - mondja lelkesen. Közben Yajiro megindul a mosdó felé, a másik három srác meg folytatja a táncolást. Raktari és Dayki közrefogják Taot, összekapaszkodnak kicsit és szinte egyszerre mozdulnak.

- Olyat már néztem én is a tévében, de elég vadnak tűnt. És miért nem próbáltad ki? - kérdezem kíváncsian. - Egyébként mindig ennyire vigyáztok egymásra?

- Nincs kedvem ripityomba törni - árulja el nevetve. - Igen, mindig. Tao kicsi, naiv és nem túl erős fizikumú, Miyu hiszékeny és szeretetéhes, Raktari gátlásos és tartózkodó, Dayki agresszív, durva, kemény és goromba, Yuu mindenkire rámászik, aztán az ebből adódó gondokat már nem tudja rendbe tenni, Yajiro elég könnyelmű és néha nem vesz észre dolgokat, én meg túl közvetlen és óvatlan vagyok.

- Akkor összességében jól kiegészítitek egymást - állapítom meg mosolyogva. - Meg láthatóan megvan az összhang is. Mindannyian egyformán ismeritek egymást? - kérdezem meg elég bénán.

- Nem. Dayki a legjobban Raktari felé nyit - válaszol kimerítőbben -, ahogy Tao is. Dayki Taot is nagyon szereti, vele is elég közvetlen, de velem például már annyira nem, a többiekkel meg elvan, de ha Raktari vagy Tao nem jön bulizni, akkor ő sem. Én is Raktari felé nyitok talán a legjobban, meg ugye Miyuval és Taoval mi régóta ismerjük egymást. Yajiroval jó barátok vagyunk, sokat lógunk együtt, de ő Yuuval is kiváló kapcsolatot ápol, akit Tao kicsit távolabb tart magától, Dayki meg főleg. Mind jó barátok vagyunk, csak érted, nem mindenkivel ugyanolyan a kapcsolatunk. Például, ha Dayki évente egyszer lelkizni akar, akkor Raktarit hívja fel magához sörözni, ha meg csak egy nagy sétára vágyik, felcsörgeti Taot, vagy néha engem. Én Raktarit hívnám sétálni, de ugye ő nem mindig szabad, Miyuval viszont megmaradt egy bensőségesebb kapcsolat. Ő viszont nagyon szoros kapcsolatba került Yajiroval. Na... valahogy így.

- Úhhh! Ez elég bonyolult - kuncogom el magam végül, mert zavarba hoz a sok vonal, amit képzeletben az emberek közé próbáltam pakolni. - Akkor ha jól értem, viszonylag Yuu az, aki kilóg közületek, a többiek azért elvannak egymással, meg kedvelik is a másikat. Nekem tetszik ez a kapcsolatrendszer - vallom be. - Valahol szoros és mégis laza, de ha segítség kell, akkor gondolom, azért bárkihez lehet fordulni, nem?

- Persze. Mind egy baráti társaság vagyunk, de mivel mind mások, ezért a kapcsolatrendszerünk eltérő - magyarázza apró mosollyal az arcán. - Yuu nagyon elszúrt korábban valamit. Yajiro Tao fiújaként került a társaságba, ám Yuu rámoccant és történtek is köztük dolgok. Ezt senki se viselte jól és eléggé nagyot csalódtunk Yuuban - vallja be. - Azóta Raktari az első, aki bemutatja a párját a bandának, szóval virul a fejünk ezerrel. Mondjuk azok után, ahogy elbánt Yuuval, szerintem sikerült rendeznie azt a Dayki által már annyiszor emlegetett seggbe rúgást, ami szerinte bőven kijárt az úszómesterünknek.

- Hát... nagyjából én is így reagáltam volna a közeledésére, de Tari azt kérte, hogy hagyjam, hogy ő intézze a dolgokat. Én csak finoman próbáltam utalgatni, de nem jött be - vonom meg a vállam. - Jól következtetek akkor, hogy nem csak neki van pasija? - kérdezem meg azért nagyon csak burkoltan.

- Nem teljesen így értettem, ez évekkel ezelőtti történet és Yuu semmit sem változott, ahogy láthattad, de tény és való, hogy nem Raktari az egyetlen, akinek van valakije. Miyu bele van esve az egyik itteni táncosba, Daykinak barátnője van.

- Vaó! - szalad ki a számon. - Mármint bocsi - kapok észbe. - Csak meglepett - ismerem el. - Na és te? Már ha nem túl személyes. - Vállat von rá Chiaki.

- Alkalmi kapcsolatom van, most nem vágyom többre. - Aprót bólintok, bár kicsit talán meglep ez az információ.

- Meddig szoktatok maradni?

- Átlagosan egyig, de volt már, hogy záráskor úgy kellett kitenni minket - válaszol nevetve. A többiek felé pillant, valószínűleg Yajirot keresi, mert még a srác nem tért vissza. Nem akarom, hogy aggódjon miatta.

- Megnézzük, hogy hol van? - kérdezem meg komolyan. Nem tűnik gondterheltnek az arca, de ha úgy gondolja, a srác után mehetünk.

- Aha - válaszol azonnal, s már indul is arra, amerre Yajirot látta menni. Raktariékra pillant, jelzi, hogy mindjárt jövünk, azzal rákapcsol, utat tör magának a táncolók tömegében. Megyek utána minden szívfájdalom nélkül küldve el az embereket magam körül. Valahol azt érzem, hogy talán feszült egy kicsit.

- Hol keressük?

- A klotyó érdekes hely. Ha vizelned kell, én inkább a női mosdót javasolnám. Ciki vagy nem ciki, ott tuti nem rángatnak be egy fülkébe egy kósza körre. - Nagyra kerekednek a szemeim. Ezt az információt nem akartam tudni.

- Remekül hangzik - remeg meg a hangom is. - Akkor nem ártana igyekeznünk.

- Azt csinálom, de itt nem módi félrelökni másokat - közli komolyan, azzal feltépi a vécé ajtaját. Valóban többen smárolnak és tapadnak egymásra, mint ahányan arra használják a helyet, mint amire való. A fülkék mind zárva és halk sóhajok, jóleső nyögések hallatszódnak mögülük, Chiaki meg rozsdás színű haját túrja. Ez a hely borzasztó, remélem, nem itt van a srác. - Yajiro? - kérdez be hangosabban. Körbenéz újra és újra, aztán csak meglátja Yajiro kezét, amint kiinteget egy fülke ajtaja felett. Kérdőn nézek rá. Ez most mit jelent?

- Na és most?

- Ki kell szedni onnan - jelenti ki kínosan, s odamegy az érintett vécéfülkéhez. - Figy, engedd ki őt, oké? - Ez nem hiszem, hogy hatásos lenne.

- Chiaki, szerintem ezzel nem sokra megyünk - közlöm halkan. - Mégis mivel zárják az ajtókat?

- Kicsi reteszszerű zárral és a nyitott tenyér S.O.S. jel köztünk - árulja el aggódva, noha távol áll attól, hogy bepánikoljon. Az remek, mert tuti, hogy azt innen nem tudom kinyitni. Körbenézek és döntök.

- Akkor felülről - állapítom meg, mi következik. - Mekkora balhé lehet belőle? Nem fogok verekedni, meg semmi, de ha én most oda bemászom, akkor itt a többség mit reagál?

- Egyáltalán nem érdekel, hozd ki onnan lécives Yajirot! - kéri határozottan. - Én rátörném az ajtót - teszi hozzá komolyan.

- A retesz miatt csak feszülne és megsérülhetne, mikor enged. Na várj!


Megnézem magamnak rendesen az ajtót, aztán egy szimpla ugrással elkapom a tetejét és felhúzom magam, de előbb csak benézek, mielőtt még meggondolatlanul beleérkezem valakibe, ami nem segítene. Benn Yajiro rendesen küzd egy idősebb sráccal, de láthatóan vesztésre áll. Felszorította az a szemét a budi felett a falra, így nem gondolkodom, hanem lendületet véve átfordulok az ajtó felett és a srác mögé érkezem. Az első dolgom kinyitni a reteszt egy perc alatt, aztán elkapom a karjait és kipenderítem a nyíló ajtón. Láthatóan nem akar balhét, így menekülőre fogja és eltűnik a helyiségből. Én is így gondoltam. Chaikira nézek, és elmosolyodom az elismerő tekintetén, ugyanakkor meglep, amit Yajiron látok. Szinte ámulva, de hálásan néz rám.

- Jól vagy? - kérdezem tőle, miközben kilépek a fülkéből, hogy a srác is ki tudjon jönni.

- Ja - válaszol kurtán, a ruháját igazgatva. Kellemetlenül érzi magát, fejét leszegi kicsit és indul kifele a vécéből. - Ne mondj semmit! - kéri Chiakit, aki hagyja futni.

- Ezt most értenem kéne? - kérdezem meg én is őt.

- Le szoktam cseszni a felelőtlenségéért - válaszol könnyen a srác és követi Yajirot intve nekem, hogy itt végeztünk. Megvonom a vállam és megyek utánuk, nekem megfelel.

- Akkor ezek szerint te vagy a szigorú? - kérdezem félig heccelve.

- Mikor ki. Ebben vele szemben leginkább én. Bár Yuu is leszedi a fejét, csak ő előtte kioszt egy halálos fenyegetést annak, aki ennyire rányomul Yajirora - teszi hozzá elvigyorodva. A mostaniban is benne volt, csak nem tudom, vette-e a lapot a pasas.

- Azt hiszem, értem már. De ez most jó lecke volt neki - állapítom meg, mire Chiaki elröhögi magát. Elindulok a tömegben megkeresni Raktariékat. - Gyakran előfordul itt ilyesmi?

- Számolatlanadik eset ez már, vele gyakran előfordul. Mondtam, hogy könnyelmű és nem gondolkodik néha - teszi hozzá. - Elcsábul, aztán vagy kimentjük, vagy szív, mint a torkosborz. Dayki amúgy üti is ilyenkor, úgyhogy előle menekül - árulja el vidáman. - Sokan elvetik a sulykot, de ez nem volt olyan durva. Ha Yajiro pánikba esett volna, elsírja magát, vagy ha csak durván ellenáll, elengedték volna, ő viszont inkább beijed ilyen helyzetekben.

- Nem ártana neki egy testőr - kuncogom el magam. Végre meglátom Tarit az asztalnál, de ezen is csak mosolyogni tudok. Vörös arccal, szuszogva vizet kortyolgatnak mindhárman, gondolom, kitombolták magukat. Arrafelé veszem az irányt, és átkarolom Raktarit hátulról. - Mi a helyzet? - De a kérdés már mindhármuknak szól. Chaiki közben leül az eredeti helyére, miközben Tari és Tao idült mosollyal néznek fel rám. Mit szívtatok? Én is kérek! Raktari a fejét a hasamnak dönti, én meg csak megsimogatom a buksiját. Yajirot keresem a tekintetemmel, de ő a pultnál ül és a csapos intelmeit hallgatja. Megakad a szemem Daykin és várom, mikor zúg le a székről, mert olyan furcsán ül rajta.

- Ne tudd meg! - válaszol Raktari.

- Mit? - kuncogom el magam. - Mint egy vert had - teszem hozzá vigyorogva.

- Kicsit vad volt - válaszol helyette Tao.

- Ez annyit jelent, hogy tomboltak egyet - fordítja készségesen, röhögve Chiaki a kurta magyarázatokat.

- Vettem észre - nevetem el magam és ellépve Raktari mögül huppanok le mellé a székre, majd hozzá hajolva lopok csókot a szájáról.

- A kedvencünk szólt - védekezik aztán, miután visszavonulok tőle.

- Senki nem mondta, hogy baj - mosolygok rá. - Tetszett az a mosoly.

- Kicsit kifáradtam - ismeri be. - Ha tudni akarod, milyen érzés, vidd egy kört a válladon Taot te is - ajánlja.

- Nekem bejönne! - kiáltja el magát lelkesen a srác, amin a többiek csak nevetnek. Közben Chiaki int a pultnál ücsörgőnek, hogy jöjjön már, de az kéreti magát.

- Ha vársz egy pár percet, felőlem - kacsintok rá, aztán Chiakira nézek kérdően és fejemmel Yajiro felé bökök, ezzel kérdezve meg, hogy nem kellene odamenni hozzá.

- Jupii! - kiabálja Tao vidáman, a srác pedig nemlegesen válaszol.

- Mi van, megint szorult kicsit? - kérdezi meg Raktari.

- Igen, de Yoshi gyorsan kihúzta a hurokból.

- Jellemző. Gatyába rázom - jelenti ki Dayki, azzal felemelkedik a székről és már indul is.

- Jaj... - nyögik egyszerre a többiek.

- Biztos, hogy erre szükség van? - kérdezem meg kicsit komolyabban.

- Hátha egyszer lekoppan neki - válaszol könnyedén, vállat vonva Chiaki. Közben a dobos helyet foglal Yajiro mellett, miután jól kupán nyomta. - Imádom, hogy ilyen kemény, de hogy nem lennék a pasija, az fix - jegyzi meg röhögve.

- Akkora hülye vagy! - kiált rá nevetve Tao, Raktari meg inkább csak csendben csóválja a fejét.

- Tao, még vevő vagy arra a körre? - kérdezem vigyorogva. - Már ha persze a többiek elkísérnek minket.

- Naná, hogy! - És már talpon is van. A másik két sráctól nemleges választ kapok.

- Ünneprontók - nevetem el magam, de kap egy puszit azért Tari. - Na menjünk! - lépek a sráchoz. Ez érdekes lesz! Kíváncsi vagyok, Tao mit szeretne pontosan, de nem gondolom, hogy ez gáz lenne, ezért lehajolok, hogy a nyakamba pakoljam a srácot. Semmivel sem nehezebb, mint Jeremy, szóval ebből gond nem lehet. Raktari annyira feláll, hogy segítsen nekünk megtartani az egyensúlyt, de aztán visszaül és vidáman néz minket. Rámosolygok, majd Taohoz fordulok. - Kényelmes?

- Nem annyira, de a feelingért mindenképp megéri - válaszol őszintén, örömmel zöld szemeiben. - El sem tudod hinni, milyen felemelő végre látni, mi van felettem. - Elröhögöm magam ezen.

- Szerezz be gólyalábakat, az sokat segít - kuncogom tovább. - Emlékeztetsz valakire... - harapom el a mondatot.

- Nem tudok járni magas dolgokban - ismeri be. - Az nekem jó? És ha már így szóba hoztad, kire?

- Az egyik barátunkra, ugyanolyan kicsi és eleven, mint te - vázolom ennyivel, de remélem, most nem feszegeti tovább. Ezt kár volt kimondanom is. - Szerintem akár jó is lehet - teszem hozzá kuncogva. - Mi a baj a magas dolgokkal?

- Vegyél fel egy platformot és megtudod, de komolyan. Nehéz, fura benne lépni, szabályosan szédültem benne - árulja el.

- Sosem éreztem rá vágyat - árulom el, miközben begyaloglok a tömegbe. - És te kivel vagy a legjobban a csapatban? - kérdezem meg vidáman.

- Raktari - válaszol óvatosan mozogva, táncolva. - De Daykival és Chiakival is nagyon szoros a barátságom, és szeretek mindenkit, csak Yuu nyomulását nem. Neked Raktarin kívül ki a legszimpatikusabb? - teszi fel a kérdést izgatottan.

- Minden hátsó szándék nélkül te meg Chiaki - árulom el neki. - Meg Yajiro is nagyon aranyos, csak vele hosszabban nem sikerült beszélgetni. Dayki is szimpatikus, Yuu meg... inkább hagyjuk. Miyut meg szinte nem is láttam, szóval róla nem tudok nyilatkozni - beszélek végül mindenkiről.

- Miyu tényleg aranyos, bár az, hogy bele van esve abba a táncosba, kicsit szétszórttá teszi, de majd összerakja magát. Yuu nálam is kihúzta megint a gyufát - árulja el őszintén és újabb telefonszámot gyűjtbe a felé nyúló kézből, amit aztán a zsebébe gyűr -, pedig előre figyelmeztettük Yajiroval, hogy nagyon pórul jár, ha nem köt csomót a farkára. Jó srác egyébként - teszi hozzá.

- Engem csak az zavart, hogy szerintem elég egyértelműen utaltam, hogy hagyjon békén, ezt pedig nem szeretem - mondom meg komolyan. - Fel szoktál hívni bárkit is?

- Azzal nem is volt gond, mindenki vette, hogy zárt kapukat dönget, csak Yuunak ez sokáig nem fontos, mivel idővel a legtöbb megnyílik előtte - magyarázza. - Fel, persze. Ez szokatlan dolog? - kérdez vissza kuncogva.

- Nem, csak begyűjtöttél ma vagy százat - mosolyodom el. - Milyen alapon válogatsz?

- Semmilyen, mindet elfogadom és az összeset kiszórom otthon a szemétbe - árulja el. - Nem akarok senkit sem megbántani azzal, hogy visszautasítom, de nem hiszem, hogy ez jó ismerkedési mód. Jobban szeretem, amikor leül mellém valaki és beszélgetünk egyet, erre meg most nem nagyon adok lehetőséget.

- Valahogy éreztem, hogy sántít valami - kuncogok. - Nem gondolom, hogy egyrészt ez biztonságos lenne, másrészt megérné. Miért nem adsz?

- A homoszex világnak két nagy része van, gondolom, ez neked nem világos, ezért mondom el, szóval ha tudod, akkor bocsesz - kezd bele komolyan. - Van a szexéhes buzi, amelyik nyomul, teper, dörgölőzik, tapizik, felfal a szemével. Ez vagy a jófajta, amelyik leáll, ha ellenállsz, vagy nem jófajta, amelyiket nem érdekli, te igazából mit akarsz és mit nem, őt agyon kell ütnöd, hogy eltakarodjon, illetve megszabadulj tőle. Aztán ott a másik rész, az olyanok, mint mi, akik nem akarnak mást, csak egy közösségbe tartozni, jól érezni magukat, táncolni, bulizni, szabadok lenni, gátlások nélkül felvállalni, hogy a saját nemükre buknak. Ez egy összetartó, egymásra vigyázó, ártalmatlan réteg. Persze itt is van olyan, aki nem érzi a határokat, mint Yuu, de ha itt elbotlik valaki a tánctéren, akkor mindenki, aki körülötte van, az nyúl le érte, állítja fel, kérdezi meg, hogy jól van-e, nem ütötte-e meg magát, kér-e segítséget kijutni a pultig egy pohár vízért. Túlzásnak tűnik, de a legtöbb jelenleg itt ringatózó srác ilyen - teszi hozzá komolyan. - Azért nem adok, mert szerintem kell egy lecsengési idő egy kapcsolatnak szakítás után. - Uh, ez most egy icipicit pofon vágott. De semmi gáz!

- Én azért még tartok kicsit a helytől - ismerem el. - Amit a vécében láttam, ne kelljen minősítenem - mondom meg komolyan. - És akkor ebben a lecsengő időszakban semmit sem engedsz? Úgy értem, beszélgetni sem, hasonlók? - közben visszafordulok a srácok asztala felé, de még idő, mire kiverekedjük magunkat a tömegből.

- Heteró helyeken még rosszabb a budi - mondja könnyedén. - Megszokható, már egyébként sem néz senki hülyének, ha a nőit választja az ember, ha rendeltetésszerűen akarja használni a porcelánt - mondja a végére elnevetve magát. - Nem igazán.

- Finom kis praktikák, mondhatom - nevetek fel megint. - Azt hiszem, értem ezt a dolgot. - Csak nagyon nem így működöm. Bár öt nap... igaz, hogy egy óra múlva is már kerestem Raktarit. Közben visszaérünk az asztalhoz és óvatosan leengedem a srácot a nyakamból. Valami beszélgetés közepébe csöppenhettünk bele éppen.

- Szerettem őt, csak kezdett ellaposodni a kapcsolat, aztán kiment külföldre - teszi még hozzá Tao, azzal helyet foglal. - Na, Yajiro, túlélted?

- Mint látod. Bár a fejem fáj. Dayki nagyot üt - nyafogja, a dobos meg csak vállat von és iszik a söréből.

- Dobos, mit vártál? - kérdezi elkuncogva magát. - Köszi a kört, nagyon élveztem - pillant fel rám.

- Nagyon szívesen - mosolygok rá, aztán lehuppanok Tari mellé.