7.

Yoshimi

Fergeteges volt a party, nagyon élveztem és a legjobb, hogy együtt lehettünk Raktarival. Furcsa, hogy végre el tudta engedni magát és egy kicsit felszabadultabban voltunk együtt. Ráadásul nem csak a szórakozóhelyen, hanem utána otthon is. A reggeli meg rögtön fergetegesen sikerült, reméltem, hogy így lesz és megéri kiugrani a boltba. Csodálatos nap volt és nagyon boldoggá tett azzal, hogy nem ellenkezett együtt mutatkozni velem.


Persze sikerült hülye kérdésekkel megbombáznom, aminek következtében valahogy egy kicsit megváltozott a hangulat. Ez a beszélgetés reggel elég furcsára sikerült, remélem, nem ezen agyalt egész éjjel a szolgálaton, mert azért ennyire tényleg nem fontos a kérdés. Csak kíváncsi voltam rá, de igazából teljesen mindegy, mert most velem van és remélem, sokáig így is marad. Vártam, hogy visszadobja a kérdést majd egyszer, de talán még korai volt. Abban sem vagyok biztos, hogy hitt nekem, pedig ilyenben kár lenne hazudni. Nem lep meg, hogy a többiek nem két kézen számolják a dolgot, de szerintem ezzel sincsen semmi gáz. Nem elfogadhatatlan, nincsen ezzel semmi probléma. Végül csak belealszom a gondolatba, végülis mindketten fáradtak voltunk és már Tari is szuszogott mellettem.


Valamikor kora délután ébredhetek meg, de szerencsére sehol senki. Tari ki is akadna. Óvatosan igyekszem kikászálódni az ágyból mellőle, hogy eljussak a fürdőig. Olyan aranyos, átfordul a másik oldalára, összegömbölyödik és álláig húzza a takarót. Mosolyogva megyek ki a szobából, majd miután könnyítek magamon, visszamegyek és nyomok egy puszit az arcára. Nem akarom felkelteni, inkább hozok reggeliebédfélét és akkor talán könnyebb lesz az ébresztő. Meg ha most sokáig hagyom aludni, akkor este nem fog, pedig megint reggel kezd majd, azt hiszem, így hát egy jó fél óra alatt megjárom a konyhát és egy nagy tálcán hozom be az ételt. Persze már fenn van, ezért csak letelepszem az ágyra és elvigyorodom.

- Jó reggelt, kincsem! - szalad ki a számon, de nem bánom, mert így van. Talán most először becéztem bárhogy is, de ez már lassan kikívánkozott. Édesen elvörösödik és csak sejtem, hogy azt mormolja, “Neked is.” - Zavar? - kérdezem meg halkan, mire megrázza a fejét. Elkuncogom magam és előre hajolva gyengéden megcsókolom. - Reggeli? - Hátha erre már választ is ki tudok csikarni, de csak elvesz egy tányért és szégyellősen rám mosolyog. Megrázom a fejem, de beülök mellé és én is nekiállok. - Teru nem járt erre azóta sem?

- Ha járt is, én aludtam - szólal meg. - Jó étvágyat és köszi.

- Neked is. Ma mit tervezel?

- Shiro kérte, hogy kicsit segítsek neki pár mozdulatot megtanulni, úgyhogy az edzőteremben leszek.

- Nekem dolgozni kell, kaptam egy jó adag papírt pluszban - kuncogom el magam. - És este?

- Nem tudom, lehet, hogy kiugrom megnézni... Ja, nem, van némi munkám - jut eszébe.

- Mit akarsz megnézni? És milyen munkád van?

- Saya írt tegnap este, hogy összeülhetnénk, ha ráérek, de jött pár újonc és megkaptam őket idegenvetezésre - árulja el elmosolyodva.

- Saya? - kérdez vissza értetlenül. - Átvegyem az újakat addig?

- Á, nem, szívesen elgonoszkodom velük - jelenti ki elnevetve magát. - Terveim szerint átmegyünk pár helyiségen és megvitatom velük a védelmet, majd zárásnak meglátogatjuk az edzőtermet, hogy jól aludjanak és ne higgyék, hogy könnyű lesz itt - meséli vidáman, mire elnevetem magam. Ezt ismerem... - Saya egy barátom a heterók közül. Évfolyamtársam volt a suliból, aztán ő egyetemre ment. Most kisbabát vár és hamarosan megházasodik, s ehhez szeretnék neki gratulálni, csak ő is elég elfoglalt.

- De be tudjátok pótolni, ugye? - kérdezem meg azért. - Szóval ma szadizol. Be lehet lógni leskelődni? - kuncogom el magam.

- Persze, aztán mit gondolnak majd a kicsik? - heccel. - Az esküvője úgy egy hónap múlva lesz, a baba pedig még fiatal, csak két hónapos.

- Akkor még van időd, megnyugodtam - fordítom magam felé az arcát állánál fogva, majd kap egy apró csókot. - Mit gondolnának? El tudok bújni úgy, hogy ne vegyenek észre.

- Te, ez egészen jó ötlet! - harap rá. - Szépen megbeszélem velük a dolgokat, majd bevezetem őket valahova, ahol folytatódik a diskurzus, aztán egyszeriben előveted magad és rájuk támadsz. - Röhögve meséli el a végét, egyértelmű, hogy ezt elképzelte. Elgondolkodom rajta.

- Mintha velünk nem valami hasonlót csináltak volna. Vegyük be Terut is a buliba. Na? - vigyorgom.

- Este nem lesz szerintem. Legalábbis mintha olyasmit mondott volna múltkor, hogy meglátogatja a barátnőjét.

- És nekem ilyet felejt el elmesélni? Na mindegy, akkor kiesett. És Shiro?

- Meglátjuk.

- Okés. Holnap reggelezel, jól emlékszem?

- Aha... - Már most nyűgös miatta. Utál korán kelni. Bár ki nem? - Ne is említsd - kéri, mire átölelem és megsimogatom.

- És holnapután?

- Annyira nem látok előre - neveti félig átkarolva engem. - Mondtad, hogy még a héten vissza kéne nézni a lakásodra. Ha van kedved, kombinálhatjuk azzal, hogy összehívjuk a srácokat a Ritsukuba megint.

- Szuper lenne, már ha összejön a beosztásunkkal is. De örülnék neki nagyon - felelem teljesen őszintén.

- Ha csak azon múlik, én le tudok egyeztetni egy cserét - mondja könnyedén.

- A népszerűség átka, igaz? - vigyorgok rá. - Meglátjuk, egyeztessünk ma este és kiderül, hogy is állunk szabadidővel.

- Átka? Inkább áldása.

- Úgy is lehet fogalmazni. De ha meg tudod oldani, nekem megfelel ám.

- Meg. Eddig senki nem bírt ellenállni a mosolyomnak - jelenti ki vidáman.

- De csak módjával villogtasd, hagyj nekem is - ugratom kedvesen.

- Az nem fogy el - mondja legyintve. Félreteszi a kiürült tányért, majd kikel megkeresni a PSP-jét. Elnevetem magam és én is félreteszem a tányért. Azzal együtt bújtatja vissza lábait a takaró alá és nekem dőlve játszani kezd. Átölelem és élvezettel figyelem.

- Függő! - vigyorgom, de nem bántóan.

- Az túlzás, de tényleg rosszul érintene, ha nem játszhatnék - ismeri el. - A kulcsomat vagy a láncomat kerestem, aztán eszembe jutott, hogy azokkal később is ráérek szórakozni, ezzel viszont alkalmam nem lesz.

- Semmi gáz, imádom, mikor játszol. Olyan kis beleélős vagy és az aranyos - simogatom meg a fejét, mire csak szégyellősen mosolyog és zavartan kuncogni kezd.

- Még szerencse... Máskülönben kénytelen lennék tenni valamit, hogy elfogadd a játékszenvedélyem - hecceli.

- Mint például? - kérdezek vissza játékosan.

- Kiselőadásokat tartani neked, milyen jó és hasznos és élvezetes és vidám és személyiségfejlesztő és érdekes és kalandos és egyszerű és vicces és... Lyukat dumálok a hasadba - válaszol kacarászva. Igen, tudom én, hogy képes rá.

- Jaja, tudom, hogy képes vagy rá - nevetem el magam. - És más módszer?

- Csikizés? Párnacsata? - veti fel őket játékosan, mire már csak vigyorogva megcsóválom a fejem.

- Ha ennyit emlegeted a párnacsatát, még kedvet kapok hozzá. A csikizés meg... úgysem tudsz - válaszolom kihívóan. Le sem pauzolja a játékot, csak fél kézzel elengedi és végigcsikizi az oldalam. Halkan felkuncogok, de nem járja, hogy ő a képernyőt bámulja, így én is indulok és finoman megcsiklandozom az oldalát. Lábait aprókat dobálja és azonnal elneveti magát, meg próbál elmenekülni. Elvigyorodom, mikor kikapcsolja a PSP-t, hogy visszatámadhasson. Hát jó, ha harc, legyen harc! Azzal én is két kezemet vetem be a játékba. Szeretek hülyéskedni és Tarival élvezetes is, mert egyenlő ellenfél. Óvatosan csikizzük, bökdössük a másikat, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy Raktari leterít az ágyra. Hééé! De csak röhögni tudok és csak azért sem adom fel. Persze valamelyest csillapszunk és Tari megtámaszkodik mellettem, majd játékos apró csókokat mér a számra. Elmosolyodva fonom a kezeimet a nyaka köré, miközben kicsit lihegve viszonzom, amit kapok. Izgatottan kuncogja el magát, a fejét az enyém mellé teszi és kicsit hozzám bújik. Lassan simogatom a hátát és mosolyogva pihegek. Imádom. Elfordítom a fejem és belecsókolok a nyakába, mire megsimogatja az oldalam. Szeretek így ellenni, mikor nem kell semmire sem odafigyelni, csak egymásra. - Azt hiszem, meggyőztél - súgom a fülébe szerelmesen.

- Pedig ezt most nem azért csináltam - vallja be izgágán, mire elnevetem magam.

- Hanem? - kérdezem incselkedve.

- Csak úgy. Jólesett.

- Nekem is - vallom be mosolyogva. - Olyan jó így - sóhajtok fel jólesően.

- Szeretek játszani így is. Birkózunk? - kérdezi meg.

- Felőlem - vigyorodom el és hirtelen átfordítom magunkat. Raktari rögtön bedobja magát, de csak szelíden, bár küzd rendesen. Egész kis játék kerekedik belőle, bevetünk mindketten mindent, az egész testünket, csikizünk, simogatunk, ha úgy alakul, de azért megjelenik egy-két csípődobás is. Teljesen más, mint edzésen, de ez pontosan így jó. Sokkal inkább játékos küzdelem egymással, mint amit bármely más pár is megejt néha. Kuncogva, nevetve harcolunk és hol ő, hol én fordulok alulra, vagy fordítjuk át a másikat, végül kifulladva, levegő után kapkodva omlok mellé. Már csak az arcát figyelem és gyengéden meg is simogatom. Tari csak vigyorog, mint a tejbetök, így hozzá hajolva szerelmesen csókolom meg. Hát lehet ennek ellenállni? Nem! Egyértelműen nem. Őszintén viszonozza nekem, még a hajamba is beletúr. Mikor elválunk, fejem a vállára hajtom és átkarolom bal kézzel a mellkasát, ő átfogja a kezem és lágyan cirógatja, miközben boldogan mosolyog. Én is ezt érzem, erőteljesen önt el az öröm. Törleszkedve fúrom a fejem a nyakához és csak egy picit bújok még jobban.


Persze az idill sosem maradhat, mert kopognak. Abban a pillanatban Tari megpattan mellőlem és áttúrja a haját, majd felkapva a PSP-t huppan az ágyára. Felsóhajtok és a hátamra fordulva kúszom feljebb, mintha olvastam volna, vagy valami hasonló. Még jó, hogy mindig van az éjjeliszekrényemen valami könyvféle. Kíváncsi vagyok, ki lesz az, ki zavart meg most minket.

- Gyere! - szól hangosabban Raktari, mire Teru benyit és láthatóan megkönnyebbül. Mégis mit gondolt, mit csinálunk?

- Shiro beszólt, hogy ráér, ha te is, akkor az edzőteremben találod.

- Megyek!

- Még látlak az újoncok előtt? - kérdezem meg azért, miközben elindulok én is kifelé. Akkor nekiállok papírmunkázni, különben az életben nem hozom be magam, ha már Raktari nem ér rá. Kíváncsi leszek, Teru szóba hozza-e ezt.

- Aha, rápihenek egy fél órát, meg enni is akarok pár falatot majd.

- Okés, akkor hozok vacsit nekünk - mosolygok rá, de hagyom menni. Kettesben maradunk Teruval, ami nem lenne gáz, de valahol azt érzem, hogy most gondol valamit, amit nem kéne. - Ki akarod mondani? - kérdezem meg csendesen, felmarkolva egy adag papírt az asztalról.

- Nem. Te meg akarod beszélni? - kérdezi, miközben felnéz rám.

- Játszottunk - közlöm teljesen nyugodtan. - Birkóztunk, ennyi - mondom meg komolyan, mielőtt félreértést eredményez bármi is. Ezzel én le is zártam a témát, Teruki pedig elmosolyodik.

- Mint két kölyök - jegyzi meg, azzal folytatja a munkáját, mire elkuncogom magam.

- Amúgy igazad van, mint két tizenéves kamasz - adok neki igazat, aztán lehuppanok a kanapéra és nekilátok a munkának. - Mikor mész el ma?

- Fél óra múlva összekészülődöm és itt se vagyok.

- Nem kidobni akarlak - mondom gyorsan, mielőtt félreértés lesz belőle. - Mi van Jeremyvel?

- Tudom, de nem akarok elkésni. Kezd kijönni a depiből, egyébként csak a szokásos.

- Helyes - hagyom ennyiben ezt is. Val'szeg Teru is inkább a dolgával foglalkozna, hogy mehessen, meg nekem is van elég, így a munkába temetem magam. Teru fél óra után tényleg befejez mindent és nekiáll összekészülni. Nem zavartatom magam, folytatom a dolgom, majd mikor megy, még váltok vele pár szót, de nem akarom feltartani. - Mikor jössz vissza? - kérdezem meg végül kedvesen, mikor már indulásközelben van.

- Holnap este, de lehet, hogy csak utána délelőtt.

- Rendben - mosolyogk rá. - Érezd jól magad! - Legalább nyugiban alhatunk megint együtt Tarival. Lehet, két éjszakánk is van. Remekül hangzik.

- Kösz. Szia. - Teru ezzel távozik, de alig tíz perc telik el és befut Tari. Fel van dúlva és nem tetszik az arckifejezése.

- Mi a baj? - kérdezem csendesen, felállva.

- Majd később, most lezuhanyzom! - hárít gyorsan. - Hozol kaját? - kérdezi még a fürdőbe rongyolás közben.

- Hozok - ígérem meg és el is indulok, mivel egyelőre nem fogok választ kapni a kérdésre. Húsz perc alatt meg is járom a konyhát és szerzek Tarinak tésztát, meg akkor már én is azt eszek. Leülök az asztalhoz várva Raktarit. Mikor előkerül, csak a derekán van törölköző, a haját pedig frissen mosta. Leül és maga elé húzza az adagját és a szokásos formák után enni kezd. Kicsit figyelem, de aztán én is hozzálátok. Mikor befejezem, hátradőlök és továbbra is rajta tartom a szemem. - Szóval, mi történt, ami ennyire felhúzott? - kérdezem meg végül.

- Nem igazán számít.

- Raktari? - nézek rá kérdően.

- Shironak most esett le, hogy mi van.

- Mármint, hogy meleg vagy? - kérdezek rá végül.

- Igen.

- Hogyan?

- Nem szándékosan, csak kérdezett valamit, amiből aztán kilogikázta.

- És nem fogadta jól? Vagy mitől lettél ideges?

- Az volt - kezd meséli végre -, hogy forgattuk a kardokat. Lépésről lépésre mutattam neki a technikát, közben beszélgettünk először a harcról, aztán elkezdett mesélni. Olyasmit mondott, hogy ő ugyan a lányokhoz vonzódik, megcsókolna egy férfit és arra kért, mondjak erről véleményt. Köpni se, nyelni se tudtam, megvontam a vállam és tereltem tovább a beszélgetést. Végül sandán rám nézett és megkérdezte, én ilyet nem gondoltam-e, vagy éreztem-e valamikor. Baszd meg, nem! - szólal meg kiakadva. - Hallgattam, mire leeresztette a kardokat, amik nála voltak és rátippelt, én meg igent mondtam és megkértem, hogy erről bőszen hallgasson. Megígérte, semmi gond, aztán közel lépett és megkért, hogy csókoljam meg. Kapott két nagy maflást és rávágtam a teremajtót.

- Shiro? - döbbenek meg teljesen. - Ezek szerint ő... - Na jó, ezt előbb rendeznem kell magamban, mielőtt valami fatális baromságot mondok. - Semmi baj, mármint ezzel visszaélni biztosan nem fog, a többit meg majd megbeszéled vele. Ugye akarsz vele beszélni?

- Nem - felel határozottan. - A kíváncsiságnak is van határa és ahhoz elég jól ismert szerintem, hogy tudja, nem vagyok kapatos ilyesmire - morogja sértetten.

- Minden ellenkezésem ellenére, de... ez valahol igazi bók volt - mondom kicsit ügyetlenül és lehet nem is kéne. - Ha egy hetero megcsókolna egy férfit és az te vagy, az hatalmas elismerés azért, még ha téged sért is. - Az arckifejezéséből arra következtetek, hogy ennél rosszabbat ki sem ejthettem volna a számon. Hirtelen megszólalni sem tud, annyira megbotránkozik ezen. - Ne haragudj! - kérek azonnal bocsánatot. Csak csóválja a fejét és szerintem maga sem hiszi, hogy ezt mondtam, pedig igaz, ha valakit megkíván az ember, akit nem lenne szabad, mert nem esik az érdeklődési körébe, az az illetőnek szerintem bók. De ezek szerint ezt is másképpen gondolja Tari. - Akkor most szépen, csendben lehúzom magam a budin - közlöm be végül és fel is állok.

- Azért annyira nem súlyos a helyzet - mondja enyhültebben és halvány mosolyra húzza a száját. - Tök hibbant vagy - teszi hozzá csendesen.

- Mintha ezt eddig nem tudtad volna - kuncogom el magam mögé lépve és átölelve. - Tisztában vagy azzal, hogy lehet, két éjszakánk is van kettesben?

- Az jó. Ezek szerint Terukiék kapcsolata alakulgat - jelenti ki megenyhülve.

- Nagyon remélem, neki is jót fog tenni, ha egyenesbe jön - mosolygok én is és csókot nyomok a kobakjára. - Mikor jössz meg az újoncaidtól?

- Nem tudom, de igyekszem azért sietni velük. - Közben átkarolja a karjaimat, amitől furcsa melegség rohan megint végig bennem.

- Akkor megvárlak. Vagy kell segítség? Utána fürdőzés, meg alvás?

- Inkább egyedül csinálom, aztán a menetrend megfelel.

- Okés, akkor várlak vissza - mosolyodom el. - Ugye nem haragszol?

- Nem. Nekem ez cseppet sem számít bóknak, de annyira azért sem tőled, sem Shirotól nem esett ez rosszul, hogy haragudjak. Azt a két pofont is inkább reflexből kapta - ismeri el kínosan elmosolyodva -, meg a mihez tartás végett - teszi hozzá zavartan kuncogva. - A tus alatt már bántam - árulja el őszintén.

- Semmi gáz, de azért majd beszélj vele, szerintem megérti ő is a helyzetet - próbálom békíteni. - Szerintem most parázik, hogy megbántott vagy még rosszabb.

- Majd. Egyelőre még nekem is valahova be kell dobozolnom az edzőteremben történteket.

- Tudom, időd, mint a tenger rá, nem foglak sürgetni. - Bólint párat nekem, aztán kibontakozik az ölelésből és elindul dolgozni. Most jobban örülnék, ha maradna, de ezek szerint ez már eldöntött. Mindegy... Bemászom az ágyába és benyúlom a PSP-jét, addig is csináljak már valamit. Teljesen belefeledkezem a játékba, aztán valamikor sikerül be is aludnom, így a géppel a kezemben nyomom a szunyát.