7.

Raktari

Az újoncok egészen lefárasztottak. Ígéretesek. Kellemesen érzem magam, már csak egy forró fürdő, némi összebújás Yoshival és egy nagy alvás hiányzik az életemből, amiért megyek is a szobánkhoz. Útközben összetalálkozom Shiroval, de a srác szemlesütve araszol el mellettem, mint valami kutya, amibe belerúgtam. Elkapom a karját, a saját irányom felé fordítom és a hónom alá csapva egy baráti gesztussal őt irányítom. Hagyja, megrettenve megy mellettem, aztán halálra válttá sápad, mikor kettesben maradunk a folyosón.

- Semmi baj – mondom neki komolyan és el is eresztem őt. - Nem haragszom rád és nem is kell hülyén érezned magad. Részemről le van tudva ez az ügy maradéktalanul.

- Nem akartalak megsérteni...

- Túlreagáltam.


Aprót bólint, majd kereket old. Úgy látom, kell neki még egy kis idő, hogy lenyugodjon, ezért békén hagyom. Benyitok a szobánkba, s lerúgom a cipőmet. Lusta vagyok a helyére tenni, most Teru amúgy sem tudja leszedni érte a fejem, ezért csak egymás mellé tolom lábammal a kettőt, majd megszabadulok a mellényemtől, ahogy a szobába ballagok. Nagyot vigyorgok Yoshimin, mert az ágyamon alszik kezében a PSP-mmel. Óvatosan fölé mászom és szájon csókolom. Érzem, hogy meglepődik vagy megijed, majd ajkai mosolyra húzódnak és gyengéden csókol vissza, miközben átkarolja a nyakam. Megsimogatom a karját, aztán visszavonulok.

- Ennyire unalmas volt? - kérdezem a készülékre biccentve.

- Inkább kedvem nem volt hozzá - vallja be fülig érő szájjal. - Akihez lett volna, az éppen beiskolázott, így meg kihasználtam az időt a szundira. De szerencsére megjött az illető.

- Aha, szóval éjjel ön nem aludni akar, hanem a csillagokat bámulni, vagy valami hasonlót tenni, ha jól értem - feltételezem viccelődve. - És akkor most mi lesz, alszik még, vagy társaságomba szegődik egy kicsit ázni a forróvízben? - érdeklődöm.

- Lehet egy ilyen ajánlatra nemet mondani? - kérdezi húzva kicsit az agyam. - Azt hiszem, egy időre tökéletesen kipihentem magam - neveti el magát. - Az alvás ráér később is.

- Rendben - mondom, azzal leszállok Yoshiról és a fürdőbe megyek. Bedugom a kádat és megeresztem a forróvizet, utána a zoknim és az ingem a szennyesbe teszem, majd visszatérve a szobába folytatom a levetkőzést. - Ígéretesek az újoncok, egész sokat tudtak és lefárasztottak az edzőteremben - mesélem, míg megszabadulok a nadrágomtól. - Te ledöntötted valamiben a rekordom?

- Ahhoz túl hamar aludtam el - válaszol immár alsónadrágban, aztán mögém lép és átkarol. - Visszanyalt a fagyi? - kérdezi is csókot nyomva a tarkómra. Fogalmam sincs hogy érti ezt és még össze is ránt az izgalom, amit ezzel a kis csókkal kivált belőlem. Megkapaszkodom a karjában és zavart képpel hátrasandítok rá. - Akkor ezek szerint kiérdemelsz egy masszázst, ha igényt tartasz rá.

- Jólesne - mondom meg őszintén, azzal lebontom magamról a karjait és a fürdőbe menekülök, hogy ellenőrizzem a vizet. Elképesztő, néha milyen lassan képes megtelni a kád, de némi hidegvízzel dúsítva a csobogó folyamot talán gyorsul egy kicsit a folyamat, ráadásul nem megfőni szeretnénk, csak ázni egy jót. A gőz kellemes, beledugom az arcom és behunyom a szemem. Szeretem ezt az érzést. Yoshi lehuppan mellém, érzem, hogy figyel, aztán hozzám ér. Összerezzenek, de elmosolyodom gyengéd cirógatásától. Rápillantok, azzal hűteni kezdem a már forró vizet, hogy bele bírjunk ülni. Nem kell sokat várni, s szerintem kellemesen forróra sikerül hűtenem, elzárom a csapokat. - Jó így? - kérdezem azért meg Yoshit is, hátha ő még engedne hozzá némi hideget. Belenyúl a kádba és megkeveri a vizet.

- Szerintem így tökéletes - jelenti ki. - Kellemesen meleg. Na akkor? - kérdez engem játékosan, amit nem tudok nagyon hova tenni, ezért csak felkelek a kád széléről, letolom és a szennyesbe hajítom az alsónadrágom, majd beülök a vízbe. Követi a példámat és elhelyezkedik velem szemben és rám mosolyog. - Szóval mi volt az újoncokkal? - érdeklődik. Elnyúlok, amennyire tudok, hátraengedem magam, fejem a kád falának támasztom és felsóhajtok.

- Tudták nagyjából, mi a dörgés, a java részét az edzőteremben töltöttük. Nyolcan voltak és rájöttek, hogy a csapatmunka nyerő ötlet, én meg nem győztem kapkodni kezem-lábam – mesélem vidáman.

- Okos, akkor lehet, jól járunk velük - kuncogja el magát Yoshi. - Kicsit megnyugodtál? - kérdezi a lábamon végigsimítva, én meg csak pislogok rá, mintha kínaiul beszélt volna.

- Miért voltam nyugtalan? - kérdezem meg bizonytalanul.

- Ahogy becsörtettél délután, gondoltam, megkérdezem még egyszer, mi a helyzet.

- Elkaptam Shirot, mert laposkúszásban ment el mellettem, és megmondtam neki, hogy nem haragszom, túlreagáltam, részemről az ügynek vége is, de szegény túlságosan szégyelli még magát - árulom el. - Belegondolva szép srác - osztom meg a véleményemet Yoshival. - Kicsit furcsa, de van benne talán valami angyalszerű, mert az albínóságtól androgünnek tűnik. Vagy csak én gondolom így?

- Az biztos, hogy megakad rajta az ember szeme. Igen, azt hiszem, kifejezetten szép, különleges és nem is értem, hogy sokan miért ijednek meg tőle első ránézésre. Ráadásul a lelke is a helyén van, így meg pláne. Bár sosem hittem volna, hogy esetleg a férfiak felé húz, ha csak így is.

- Nem húz, csak kíváncsi - jelentem ki határozottan, talán némiképp rendre utasítóan.

- Rendben, akkor kíváncsi. Végülis valahol érthető, sokan azok, persze vannak, akik meg helyből elutasítják a dolgot. Mindenesetre bátor volt ez tőle.

- Miért állsz ki így mellette? - kérdezem meg elmosolyodva.

- Mert tudom, mennyire nem könnyű valakinek ezt a tudtára adni, meg... Ne akadj ki! - kéri szelíden. Előre felkészülök, hogy most valami olyasmit mond, amin normál esetben itt hagynám a kádban egyedül. - De én büszke vagyok rá, hogy a párommal szemben ez felmerült, mert azt mutatja, hogy nem csak én látlak különlegesnek. - Ú, basszus...! Inkább a tenyereim az arcomra teszem, ám szótlanul hallgatom a folytatást. - Persze kicsit ki is akadtam, de ő nem tudja, hogy mi van köztünk, így nincs okom féltékenynek lenni rá szerintem.

- Amúgy sem lenne - jelentem ki komolyan, elvéve a kezeim és ránézve. - A féltékenység a másikba vetett bizalom hiánya, én viszont nem adtam okot arra, hogy ne bízz bennem és nem is fogok. Eléggé mulyának tűnhetek sokszor, de ha kell, képes vagyok a sarkamra állni. Meg tudom védeni magam, tudok tenni az ellen, amit nem akarok és nem létezik számomra olyan kísértés, aminek nem tudok ellenállni. Kell valami plusz, ami miatt letörik az ellenállásom.

- Tudom, hogy nem adnál rá okot és teljesen meg is bízom benned. Az a kis plusz... mindegy... hagyjuk - bukik bele, s zavartan elmosolyodik.

- Na bökd ki! - biztatom, bár lehet, hogy nem kéne.

- Mi az a kis plusz? - kérdezi meg kicsit ügyetlenül.

- Olyasmi, ami kirántja alólam a talajt. Valami megdöbbentő, valami, ami lelkileg töröl képen - válaszolok őszintén. - Valami durva, radikális.

- És ez... - Elhallgat, amíg átfogalmazza a kérdést. - Megvan nálunk is?

- Nem. Én ezt máshogy gondoltam, mint ahogy te. - Jól elmagyaráztunk egymás mellett és most kissé kínosan érzem magam miatta. - Az önuralmam elvesztése olyasmikkel jár, mint lekeverni egyet valakinek, vagy kiabálni, esetleg fejest ugrani egy olyan szituációba, ami az adott esetben számomra felér a betonnal - mondom. - Amire te gondolsz... az más... az nem... az önuralomról szól. - Elnézek oldalra, aztán inkább terelem tovább a helyzetet, kicsit kijjebb csúszom a vízből és a tusfürdőt magamhoz véve mosdani kezdek.

- Ez még mindig az a téma, amit ne kérdezzek meg? - kérdezi csendesen, s annak ellenére, hogy fél kézzel a víz tetején játszik, engem figyel.

- Igen.

- Rendben. - Bólint is párat, ezzel, gondolom, magában is helyre téve a dolgokat. - Mit csinálunk ezután?

- Alszunk - mondom, mintha ez magától értetődő lenne. Közben leöblítem magamról a habot, majd visszafekszem a vízbe.

- Éhes nem vagy?

- Már nem akarok enni, késő van hozzá - felelek elmosolyodva. - Mert te megéheztél a nagy durmolásban? - ugratom.

- Meg, de sokkal inkább arra, hogy összebújjunk és kicsit még beszélgessünk, aztán aludjunk - mondja halványan elmosolyodva, miközben elcsaklizza a tusfürdőt. Figyelem a mozdulatait, azt, amitől ő ő. Izgatott és nyugodt vagyok egyszerre, ahogy itt így ülünk egymással szemben, fürdünk és dumálunk. Jól érzem magam. - Jah, meg persze jövök neked egy masszázzsal.

- Nem felejtettem el - jelentem ki elvigyorodva.

- Már kezdtem megijedni - kuncogja el magát. - Szeretek így lenni veled - vallja be, miközben lemossa magát, aztán ördögi vigyorra húzza ajkait és gyorsan lefröcsköl. Játékra engem sem kell nagyon kérlelni, viszonzom fröcskölését. Én is szeretek így együtt lenni Yoshival. Rég volt, hogy valakivel felszabadulhattam és mindent odaadhattam neki. Rég, hogy biztonságban éreztem magam és volt kire vigyázni. Minden... annyira... jó így. Mint két gyerek, fröcsköljük egymást, játékból még a talpát is megcsikizem, mire felnevet és a vizet csapkodva tereli el a figyelmem, aztán némi próbálkozás után elkapja a kezem. Na, most mi lesz? Indítok egy megnyerő mosollyal, ami be is jön, mert felfelé görbül a szája, majd közelebb von magához. Kicsit leszegem a fejem, de nem tudok nem felpillantani néha rá, ahogy azt a kért csókot sem tudom megtagadni tőle, bármilyen kétséges is lehet a kimenetele.


Gyengéden csókol meg, belefeledkezem. Megszerettem a fürdőszobában megejtett érintéseket, noha a hangokat sokkal erősebben verik vissza a falak, amit nem kedvelek, Yoshi azonban nem kanászodik el, elereszt, ezért mellé telepszem és hátradőlök rá, fejem a vállára hajtom. Minden lépéssel közelebb lépek, pedig csak szeretni szeretném, ő pedig magához karol és simogatni kezd. Nem tudom, ugyanaz a vágy van-e bennünk, nem érzem azt, ahogy mások működnek, pedig kíváncsi lennék, mások mit élnek át azokban a pillanatokban, amikor én maradéktalanul és tisztán boldog vagyok. Sokszor úgy vettem észre, ezek az apró, ártatlan dolgok csak számomra kielégítőek, de túl buta gyerek vagyok, mert még mindig szeretném hinni, hogy rosszul képzelem. Becsukom a szemeim, s csak hallgatok, ahogy a szőkém is teszi. Megnyugtató és izgató a közelsége. Megerednek a gondolataim, többféle "mi lenne, ha" verzió iramodik meg újra és újra a fejemben, hiába hallgattatom el sorra mindet. Mert vágyat érzek, többet, másfélét a lelkinél. A testembe mar és ahogy a víz lassan kihűl, fázom tőle, de nem teszek semmit, mert nem akarok. Nem akarom elrontani mindezt.


Végül kibontakozom az ölelésből, felállok a kádban és kiszállok belőle. Az ujjaim kiáztak, kérgesek lettek, mint egy régi fa törzse, a gőz pedig már rég feloszlott, így fázósan kezdek törölközni. Úgy hallom, Yoshimi is megunta, és hamarosan törölközni kezd. Leengedem a vizet, miután derekamra kötöttem a törölközőmet, majd a szobába megyek, hogy pólót meg boxert kerítsek magamnak. A srác azt várom, mellém lépjen, ám mögém teszi és átfogva kerít magának alsónadrágot. Mosolygok rajta egyet, aztán nem túl ügyesen öltözni kezdek, végül elnevetem magam Yoshin, mert úgy lép bele az alsójába, mintha fájna neki, vagy nem tudom, de lassan és kedvtelenül. A törölközőinket a fürdőbe viszem, lekapcsolom a lámpát, aztán ágyba bújok. Nem sokáig maradok egyedül, a testőr elhelyezkedik mellettem a takaró alatt, aztán figyelni kezd. Min gondolkodik? Azon, amit látott és amit érzett. Vagy azon, hogy képes lennék-e elaludni? Mert ahhoz kétség sem fér. Nem tudom, mi lenne az az indok, ami mentesítene attól, amivel sújtottak, talán nincs is ilyen, talán hiába keresem, de szeretném, ha lenne. Tisztában vagyok vele, mit látok a szemében, így mikor mégsem bírja és hirtelen letámad egy forró csókkal, nem ér váratlanul. Próbálom őt visszafogni, lassítani azzal, ahogy viszonzom a csókját, de nem sok sikert aratok. Megint minden összekavarodik bennem. Minden... Vágy, félelem, taszítás, szerelem, undor... Sokszor akartam megszabadulni minden érzésemtől, csak az örömöt és a bánatot hagyni, de akarat efelett nem úr. Sőt... pont fordítva.


Yoshi nem nyom bele a matracba és csókol hevesebben. Ő nem ezt teszi, hanem maga fölé húz és próbál nem elszakadni a számtól. Az örvényből hullámzás lesz bennem, megint változik minden és megérzem, hogy ez most mindkettőnk részéről más. Yoshimi kérlelőn csókol és csak a pólón keresztül simogatja a hátam, valahogy máshogy csúszik a karomra is a keze. Átveszem az irányítást, határozottan nyomulok nyelvemmel a szájába és simítom végig belül, ő pedig enged. Szőkém úgy képes elereszteni magát, ahogy én sosem, ellenállás és belső vívódás nélkül, élvezve, ami vele történik. Odaadja magát, őszintén, talán szégyen nélkül. Irigylem. És nem értem.


Csókolom, mintha ez volna az utolsó, közben önkéntelenül is közelebb mozdulok hozzá. Kezem az arcára csúszik, ujjaimhoz hozzáér nedves haja, amit óvatosan simítok félre, nehogy belegabalyodjak és tovább tapogatózom a testén, lecsúszik kezem a nyakán, végig a kulcscsontján, ki aztán a vállára. Ismerkedem vele, mintha sosem értem volna még hozzá, gyengéden, becézve a bőrét. Megremeg az érintésemtől, mindtől külön, de csak picit, mégis pontosan érzem őket és csakhamar pólóm alá túr, elkezdi a hátamat simogatni. A vágyaim utat törnek maguknak, szétverik az emlékek és gondolatok kőfalát, mert boldoggá akarom tenni ezt a srácot alattam, s ha őt az teheti azzá, hogy megadom számára, amire vágyik, akkor megteszem. Nyakát csókolva, finoman szívva járom be kezemmel a testét kitapintom izmai megfeszülését, szíve lüktetését. Félrefordítja a fejét, de nem elutasításból, csupán kínálva a kidudorodó felületet, s sóhajtva, felfedezően simogatva viszonozza a gyengédségemet. Hozzásimulok, és csak most érzem meg, hogy hullámzom. Mindig meglep, mire képes az ösztön. Yoshimi is dörgölőzik hozzám, miközben továbbra is hátamat simogatja, érinti, majd elkezdi lehámozni rólam a pólót. Amennyire tudok, besegítek neki, utána pedig szinte teljesen a testének nyomom az enyémet. Újra mélyen, őszintén, szenvedélyesen megcsókolom, azalatt pedig végigsimogatom többször a testét. Befutom ujjaimmal és tenyeremmel a karját, oldalát, hasát, mellkasát, s visszafele is nagyjából követve ezt az utat, mégis máshol haladva. Talán csak képzelem, de úgy érzem, Yoshi belesimul a tenyerembe, tolja, kínálja magát, követeli, kéri a folytatást. Úgy csókol vissza, hogy a keze a nyakamon át besiklik a hajamba és gyengéden túrja azt.


Habzsoljuk egymás száját. Teljesen elkap a hév, tenyerem alá csípőcsontja, combja siklik, lefutok az alsónadrágjáról, rá a bőrére újra, majd visszakanyarodva be alá, míg csak érek. Aprókat nyög és a simogatásába is beleivódik a vágy, szenvedélyesen húz végig a hátamon s nyakamon. Lüktetek, az egész testem mintha csak impulzusok és lüktetés lenne, úgy érzem, ami bódít. Fullaszt a heves csókolózás, mégsem hagyom abba, közben pedig az alsógatyán keresztül a kezembe fogom Yoshi farkát. Hangosan felnyög az élvezettől és tenyerembe lök. Elhúzódom szájától, csak nézem őt, miközben simogatni és gyúrni kezdem a markomban lévő testrészt. A srác nem tűnik úgy, mintha még nagyon észnél lenne.


Furcsa. Az a három srác és Yoshimi is ugyanolyan természetességgel feküdt le velem, mintha ez normális lenne. Nem gondolkodtak, nem álltak semminek ellen, csupán rám bízták magukat és kiélvezték, amit velük tettem. Mindig érdekelt, meddig mennének el, mit engednének még, holott ez valahogy mindennek a csúcsa volt számomra. Egyetlen egyszer sem voltam képes egy idegennek megengedni, hogy a testembe tegye valamijét, irtóztam ettől, az a három fiú meg... Yoshival nem voltunk idegenek egymásnak, de Jeremy... Talán vele lenne a legtanulságosabb beszélgetni, ám tudom magamról, hogy képtelen lennék bármit is kérdezni. Hülyén is festene és nem is ő a legalkalmasabb ilyesmikre.


Lesimogatom a szőkémről az alsónadrágját, s izgatom is tovább. Az, amit produkál, egyszerre rémiszt és kápráztat el, borzaszt és gyönyörködtet. Magamra gondolok, hogy vajon én is ilyen lehettem-e és ő mit gondolhatott rólam közben. Sóhajtozik, szemeiben pedig a legtisztább szerelem és a legforróbb vágy csillog. Gátlástalannak, kívánatosnak és elképesztőnek találom. Élvezi, őszintén és eszét vesztve a mozdulataimat, én meg nem tudom, beérné-e ennyivel, vagy többet szeretne. Nekem mindig tetszett, amikor Masaoval csak csókoltuk egymást és addig folytattuk ezt a játékot, míg ki nem elégültünk. Szédítő volt. Yoshiminek azonban több kell, ő ráfog a kezemre és kérlelve néz rám fel. Hihetetlen...


Kiszállok az ágyból és előkerítem a síkosítót meg az óvszert, majd a fekhelyre teszem azokat, s megszabadulok az alsónadrágomtól. Vissza már Yoshi lábai közé telepszem, kissé feltolom őket, aztán ráhajolok és lassan csókolni kezdem, miközben ujjamra teszek a lehetetlenül síkos anyagból, majd óvatosan a srácba tolom. Megfeszül, erősen megszorít, de látom rajta, hogy a kellemetlen, talán fájó érzés ellenére is igyekszik felengedni. Türelmesen csinálom, addig, amíg élvezni nem kezdi. Abbahagynám, ám már láttam, mire képes, ha nem állok le, ezért nem teszem meg, inkább újabb ujjammal csatlakozom a mozgásba. Megint megfeszül, még a lepedőbe is belemarkol és hevesen fújtat, de most is nyugtatja magát, hogy ellazulhasson. Csókokat hintek a térdére, aztán meglepődöm, mert felmosolyog rám. Nem nagyon értem, talán vicces volt, amit csináltam, vagy csak boldog, mindenesetre megkapja a harmadik ujjamat is. Eltorzul a mosolya, újra felnyög, ám elég gyorsan túllendül a kellemetlenségen és élvezve nyögdécsel. Abbahagyom, majd megcsókolom Yoshimit. Azt hiszem, türelmetlen, a viszonzásából legalábbis ezt érzem.


Miután gumit húztam, elhelyezkedek a srác felett, majd lassan a testébe nyomulok. Megkapaszkodik az oldalamban és nagyokat kortyol a levegőből. Megint feszül, bár nem olyan erősen, mint korábban, mégis nyakát csókolva, testét simogatva nyugtatom őt. Nem kell sokáig és még rá is mozdul az ágyékomra, ezzel ösztönözve engem. Zavarba hoz, de becsukom a szemem és lassan, egész testemet használva teszem, amit szeretne. Nagyon jó érzés, ám teljesen Yoshira figyelek, hogy élvezze. Velem ellentétesen mozdul, azt hiszem, elragadta a kéj, így egyre magabiztosabban járok a testében. Hajt minket a beteljesedés utáni vágy, méghozzá mindig egyre gyorsabban, keményebben. Kapaszkodom belé és bár határozottan, de nem vadul mozgok benne, mert én nem bírom egy állat módjára megkefélni. Remélem, nem is várja el tőlem és elég neki az, amit adni tudok számára.


Sodrás ragad magával. Az az érzés, amit szeretek, aminek a végén azt tudom mondani, a gyönyör vár. Hevesen lököm magunkat felé, Yoshi pedig nem sokkal később ívbe hajlik alattam, belemarkol az oldalamba és nyögve, rángva, meg-megszorítva élvez el. Elképeszt, nekem viszont még kell pár lökés, amelyet csak óvatosan merek megejteni ezután benne, mert nem akarok neki fájdalmat okozni. Végül engem is elér, átremeg rajtam az orgazmus, még a megmaradt józanságom és erőm is elvesztem miatta, épp csak rá nem omlom az alattam ziháló szőkeségre. Kimentem a helyzetet, visszahúzódom, elnyúlok az ágyon, megszabadulok az óvszertől, amit gyorsan, ügyetlenkedve a fáradtságtól a kukába teszek, majd elfekszem és élvezem a szédületet. Kicsit egymáshoz bújunk, Yoshimi reszket, ezért megerőltetem magam, felé fordulok és átkarolom, aztán zsupsz, elnyel a sötétség.