8.

Raktari

Gyors lépéssel a kölyök mellé kerülök és nem hagyom csak úgy lerázni magam. Faragatlan dolog, amit csinál, Yoshi számára még bántó is és talán bosszantja ez a hidegség, amivel viszonyul hozzá. Forró szerelem volt az övék, ez az éjszakai sivatag pedig, ami utána maradt, kiábrándító.

- Szia! - köszönök rá hangsúlyosan, ezzel jelezve, hogy egy köszönést igazán megérdemeltünk volna. - Mi újság? - kérdezem meg újra kissé túlhangsúlyozva, ezzel kívánva érzékeltetni a fiúval, hogy látványosan elkerülni valakit ugyanolyan kínos, mint rátapadni és ócska, udvariassági kérdésekkel traktálni.

- Szia! - köszön végül megállva és felnéz rám, majd fújtat. - Ismét sikerült hülyén viselkednem, igaz? - kérdezi a szemét is lesütve. Barátságosan megdörgölöm a vállát.

- Nagyon - mondom ki őszintén. - Sokkal természetesebb lett volna, ha ránk köszönsz, aztán vagy megkérdezed, hogy zavarsz-e, amire mi persze nemlegesen feleltünk volna, tehát nem úszod meg a második választást, hogy begyere és elintézd gyorsan, amit akarsz. Nem ordít az egészről, hogy kerülöd Yoshit, mintha fertőző beteg lenne. Neked is meg kell tanulnod elrejteni az érzéseidet és úgy kezelni egy kellemetlen helyzetet is, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a számodra.

- Ne haragudjatok, csak... nem igazán tudom, mikor mit szabad, vagy mit nem. Nem is akarom én kerülni Yoshit sem, de valahogy mindig úgy jön ki a lépés. Tudom, hogy hülyeség, meg próbálok rajta változtatni. Sajnálom - kér bocsánatot komolyan.

- Mi az, hogy mikor mit szabad? - kérdezek rá értetlenül. - Nem tudod, hogy egy asztalhoz ülhetsz-e két testőrrel? Vagy érdeklődhetsz-e, hogy hogy vannak? Nyilván nem zavarsz, mert egy közös helyiségben ültünk le, épp elfogyasztottuk kései reggelinket, ezért egyáltalán nem értem, miért vagy ennyire bizonytalan.

- Na de ha csak udvariasságból mondjátok, hogy nem zavarok? Vagy ha... mindegy. Csak hülyeségeken agyalok - vallja be. - Ismersz már annyira, hogy tudd, mindig elbonyolítom a helyzetet és sosem az sül ki belőle, amit szeretnék.

- Gondolkodj, Jeremy! - kérem őt ugyanolyan komolyan, mint korábban Yoshimit. - Ha azt mondtuk merő udvariasságból, hogy nem zavarsz, miközben úgy kellesz közénk, mint púp a hátunkra, az a mi bajunk. Nem a te gondod, ha mi magunkra veszünk valamit, amit nem akarunk, nem neked kell miatta kellemetlenül érezned magad, hiszen te megadtad a választási lehetőséget. Aki gyáva megmondani az igazat, vagy ostoba előre gondolkodni olyan apróságokban, hogy a személyes, magán jellegű beszélgetéseit ne egy közösen használt helyiségben vitassa meg, az vessen magára - mondom ki magabiztosan. Elég jól tudom az illemet, ezért bátran merek ennyire határozottan és élesen beszélni a témában.

- Szóval nem trappoltam volna bele semmibe? - kérdezi csendesen. - Őszintén - teszi hozzá, de inkább bizonytalanul.

- Őszintén - egyezek bele. - Nem trappoltál volna bele semmibe. Beszélgettünk. Bemutattam a barátaimnak Yoshit és róluk meséltem neki.

- Értem - mondja zavartan beletúrva a hajába. - Akkor most még hülyébb lenne, ha mégis visszamennék egy kávéért?

- Nem. - Választási lehetőséget sem adok neki igazán, átfogom a vállait és mosolyogva terelem a konyha felé. - Tatsuki hogy van? - érdeklődik.

- Hát... érdekesen - vallja be végül. - Ideges és feszült, ráadásul szerintem utálja a helyzetet, amiben van. Persze sosem panaszkodik, de lehet érezni. Meg... néha elég rondán kezel helyzeteket. Elég nehéz időszak lehet neki és így mindenkinek, aki körülötte van. Remélem, Shinji kitart majd - mondja a végét kicsit aggódva. Vetek egy halvány, de laza mosolyt Yoshira, a kölyköt meg tovább engedem a kávéfőző felé, míg én csak nekitámaszkodom az asztalnak.

- Jött velem szembe idegesen Tatsuki, úgyhogy csodálom Shinjit, amiért nem rohan előle fejvesztve, mikor felhúzza magát - árulom el. Jól emlékszem rá, mert azon esetek egyike volt, amikor olyan riadalmat éreztem a halál miatt, amelyet nem lehet elfelejteni. A felbőszült medve Tatsukihoz képest jámbor jószágnak tűnt. - A srác mindig megküzdött azért, amit akart és eltántorítani sem lehetett, úgyhogy nekem nincs kétségem afelől, hogy kitart mellette, az meg teljes mértékben érthető, hogy nehezen viselik ezt az időszakot - folytatom a csevegést. - Te hogy bírod?

- Nagyon nehezen - ismeri el, miközben egy bögrébe kávét tölt magának, aztán tejet keres meg cukrot. - Araham nem gyengéd, de ez marhára nem zavarna, van, mikor még élvezem is. Csak rossz hallani, vagy látni így Tatsukit. Nagyon akartam, hogy éljen és boldog vagyok, hogy így van, csak... tudom, mit jelent ez neki. Valahol borzaszt is és rettegek, hogy nem lesz a régi. Nem csak a keze, hanem a lelke sem. Igazából hiányzik még mindig, pedig itt van. Tudom, hogy hülyén hangzik, de jobban nem tudom megfogalmazni. És veletek mi a helyzet, sokat dolgoztok mostanában?

- Teljesen megértem, amit mondasz, de ne add fel te se, mert nagy húzóerőt jelent, ha kitartanak az ember mellett - biztatom. - Eleget - felelek elmosolyodva. - Besegítek az újoncok beszoktatásába, amit nagyon bírok - árulom el -, meg az egyik srácnak tanítok mozdulatokat.

- Nem fogom feladni, mert fontos nekem. Nem tehetem most meg, mert szüksége van ránk, így kitartok és továbbra is fejlődök és igyekszem tartani, amit elterveztem. Csak néha talán az az érzésem, hogy próbálja elüldözni magától az embereket, bár ezt lehet, csak én képzelem bele - vallja be felénk fordulva. - Újoncok? Nem vagytok elegen? - kérdezi meglepetten. Furcsálom, hogy Yoshi hallgat, pedig a korábbi kérdés neki is szólt. Nehéz lesz így összehozni őket, néha én sem tudom, a szőke testőr mit akar pontosan, de azt igen, hogy mindenképpen fontos köztük a jó kapcsolatot kialakítani, különben nem fognak tudni együtt dolgozni.

- Ha valaki rosszul van, teljesen természetes, hogy rémesen viselkedik - mondom el halvány félmosollyal. - Mindig kell vésztartalék és utánpótlás - válaszolok játékosan a következő kérdésre. - Teruki és Yoshimi ki lesz idővel adva melléd, így én egyedül maradok. Kell majd mellém valaki, ezért inkább előre ismerkedem velük, mert ha csak beteszik a szobába hozzám, szemhunyásnyit nem fogok aludni, aztán majd ők se - árulom el szinte nevetve.

- Tudom, én is így szoktam, meg menekülök, csak... sosem hittem, hogy őt fogom így látni. Bár ettől még nekem ugyanaz a központi, erős, halhatatlan férfi maradt, bár nem hiszem, hogy értékelné most ezt a hozzáállást. - Jeremy megvonja a vállait, ahogy ezt mondja, én pedig elmosolyodom. Ugyanígy gondolkodom Masaoról. - Ezek szerint akkor ez most csak barátkozásféle, vagy azért szívóztok is velük? - vigyorodik el.

- Csak Tari, mindenki mást kihagy a buliból - szólal meg most már Yoshi is egy félmosollyal, de kicsit feszengve még.

- Tegnap este nekem úgy tűnt, hogy inkább vele szívóznak - ismeri el ártatlanul mosolyogva. - Jól megdolgoztattak azért, ráadásul fel sem tűnt, hogy bementem meg leskelődtem - kuncogja el magát. Én is felnevetek. - Csak aztán leléptem, mielőtt kihúzom a gyufát.

- Ügyesek voltak, tetszett, hogy összefogtak ellenem. A más kérdés, hogy kékre-zöldre rúgtak, még így is kaptak rendesen - teszem hozzá könnyedén. - Még pont időben léptél le, lehet, hogy rád uszítottam volna őket, ha már így leskelődsz - heccelem Jeremyt.

- Oh, ugyan már! Bevetettem volna a bájos, elragadó mosolyomat, meg a "kicsi vagyok, ne bántsatok" tekintetemet és mikor ellágyultan meg akarták volna simogatni a buksimat, akkor előtörök és laposra verem őket - neveti el magát a végén, de ezt már Yoshi sem bírja ki kuncogás nélkül. Nem csodálom, ez tényleg aranyos volt.

- Te lehetnél a nehézfegyverzet. Tari, szerintem meg kéne fontolnod a bevetését.

- Szerintem is remekül festenénk, nekem kardok az oldalamon, állig fel vagyok fegyverkezve, Jeremy meg mellettem a bájos mosolyával és a kiskutya nézésével - nevetem. - Ez elég jó poén, beszélek Kakuyával, hogy délután adja le nálam az újoncokat! - ajánlom lelkesen.

- Tényleg lehet? - kérdezi meglepetten a fiatal srác, de felcsillannak a szemei. - Én benne vagyok - vigyorogja el magát végül.

- Na ha ezt bejátszátok... Vajon van kamera az edzőteremben? - kérdezi kíváncsian Yoshi. - Ilyet kihagyni...

- Gyere te is, tegyél az ellen, hogy megint az legyen a benyomása valakinek, hogy ellátják a bajomat! - szólok rá játékosan a szőkémre.

- Raktari - szólít meg Kakuya, én pedig vigyorogva pillantok rá fel. Csupa szigor és öröm a tekintete, így már tudom, mi következik. - Ez itt nem...

- Dehogynem! - vetek ellen azonnal.

- Félreneveled a kölykeimet - tájékoztat megrovóan. - Még a végén azt hiszik, megússzák a fogkefés vécépucolást, meg nem ők fogják tisztára nyalni a szőnyegeket és az ablakokat, vagy nem őket fogjuk pajzsként magunk elé rántani - ugrat, amin csak nevetek. - Már most csípik a fejed. Mi lesz így később, rajongótábort alapítanak neked?

- Attól mentsenek az istenek! - kiáltom nevetve.

- És majd csinálnak plakátokat is, meg mikor meglátnak a folyosón, vörösödve ugrálnak el az utadból és hajlonganak majd - kontráz rá Yoshi. Mentsvárat keresve nézek rá Jeremyre, Kakuya pedig röhög rajtam.

- Ha eddig eljutunk, én ütlek agyon - fenyeget meg engem a férfi.

- Tisztázzuk! Rajongani csak Deonért, meg esetleg értem lehet, másért nem. Még a végén megsértődünk ám - kuncogja el magát Jeremy, Kakuya meg olyat néz, amilyet még az évek alatt nem láttam tőle. Most én röhögök rajta. -, aztán rossz világ vár az újoncokra.

- Tényleg, az újoncok még nem ismerkedtek meg Deon lehengerlő stílusával! - jut eszembe.

- Asame-sama már bemutatta nekik a csúnya pillantásait, a kölyök meg jól végigmérte mindet. Egész bizottságot állítasz fel nekik mára?

- Neeeem, az egy másik edzés lesz, ha Deon kezelésbe akarja venni őket! Te miért is jöttél? - kérdezem be vigyorogva.

- Zavarom a köreidet? - vág vissza karba fonva a kezeit Kakuya. - Ma nem újoncverés lesz, hanem műsor, hogyan tesszük rendbe itt a viszonyokat - fenyeget, mire kinevetem.

- Vigyázz, mert felhasználom a rajongóim szeretetét! - vágok vissza azért.

- Hm... Rossz emlékeim vannak a konyhában való verekedésről - kuncogja el magát Jeremy.

- Verekedés? Hol? - kérdezem körbenézve.

- Kik estek itt egymásnak? - érdeklődik Kakuya, de közben azért készít magának egy kávét.

- Ahogy nézem, itt mindjárt kitör a balhé - mondja vigyorra húzva a száját. - Egyébként Akemivel verekedtünk, vagyis hát annyira nem volt verekedésnek nevezhető, de mindegy. Érdekes szitu volt.

- Akemi... Akemi... A szőke vakarcs nagy hanggal? - kérdezi a férfi, ezen pedig csak kuncogni tudok. - Valamit nagyon kell tudnia, vagy olyan engedelmes és odaadó, amire nincs szó, egyébként el nem tudom képzelni, hogy valaki el bírja viselni.

- Nem nehéz - közlöm Kakuyával, mire gyanakodva néz rám. - Jószívű fiú.

- És a hiszti hol marad?

- Nyakon öntöttem egy pohár vízzel, utána minden rendben volt.

- Tényleg? - kérdez rá Jeremy meglepetten. - Egyébként tényleg rendes srác, csak kicsit másképpen értelmezi az emberi kapcsolatokat. Meg elég rosszul viseli, hogy nem sikerült megszabadulnia tőlem - kuncogja el magát.

- Szerintem félénk is a srác - kapcsolódik be Yoshi -, legalábbis nekem úgy tűnt, kábé senkivel nem akart kettesben maradni és ha kicsit is csúnyán néztél rá, már menekült.

- Nekem mondjátok? - kérdezem elmosolyodva. Közben Kakuya biccent a bögréjével a kezében, majd elhagyja a konyhát. - Akemi utál engem.

- Hát... erre nehezen tudok mást mondani, minthogy valamennyire igen. De valamennyire engem is. - Nem tudok nem kuncogni ezen.

- Majd megbékél.

- Pláne, ha Masao tényleg kerít neki valami mesterfélét - közli a vállait megvonva. - Akkor szólsz, hogy délután mi lesz? - kérdezi vágyakozva.

- Nem mestert keres neki, hanem valakit, aki támogatja őt az álmai megvalósításában és módjában áll némi védelemmel is ellátni, hogy a korábbi ne fordulhasson elő még egyszer - mondom komolyan Jeremynek. - Háromkor gyere az edzőterembe mindenre készen - kérem őt elvigyorodva.

- Mindegy, hogy hogyan nevezzük, valahol Tatsuki is az álmaimat valósítja meg - válaszol ő is komolyan. - Mi mindenre? - vigyorodik el azért.

- A lehető legdurvább kínzási módokra és lehetőségekre - felel helyettem a szőke testőr.

- Nem, Jeremy, nem! - mondom határozottabban. - Masao kimossa a yakuzák világából és az alvilágból Akemit! - magyarázom meg heves ellenkezésem okát. - Nem gondoltam, hogy megkínzom, de kizárni sem zárhatom ki ezen lehetőséget.

- Hééé! Arról volt szó, hogy az újoncokat kínzod, nem? - kérdezi játékosan.

- Mondtam én mást? - kérdezek vissza ártatlan képpel.

- Mintha mondtál volna - neveti el magát. - Akkor háromkor találkozunk, addig meg legyetek rosszak - búcsúzik most már, hogy elmosogatta a bögréjét.

- Rosszak? Azt hittem, mi mindig jók vagyunk.

- Aha, persze - kuncogja. Pedig mi tényleg jók vagyunk... Mosolyogva figyelem, ahogy a kölyök elhagyja a konyhát, majd biccentek Yoshinak, hogy kövessen és én is továbbállok. Szeretném még kicsit lógatni a lábam.



Mikor szembe fordulok a szobában Yoshival, ő nincs sehol, így meglepetten pislogok párat, aztán a PSP-m előkerítve dobom magam az ágyamra és játszani kezdek. Hamarosan megjelenik, valószínűleg mosdóban volt, s leül mellém. A vállának döntöm fejem, kicsit karjához simulok. Megsimogatja a fejemet, mire egy félmosollyal felsandítok rá. Yoshi mosolyogva figyel engem, de azt hiszem, agyal is.

- Nagyon hülyén viselkedtünk mindketten, igaz? Mármint Jeremy is, meg én is - teszi hozzá gyorsan.

- Jeremy rosszabb volt, de amíg visszajár ide és te is itt vagy, próbálom feloldani köztetek a gócot. Majd kellene beszélnetek egymással. Úgy barátként - magyarázom. - Most még könnyű, mert el tudtok vonulni egymástól, de később ez nem biztos, hogy adott opció lesz.

- Tudom, ráadásul egyre jobban érik, hogy véglegesen kiköltözik innen és akkor valamennyit mennem kell utána nekem is, akkor meg kiküszöbölhetetlen, hogy beszéljünk, meg egy légtérben legyünk. - Hirtelen hallgat el és ahogy felpillantok rá két kanyar közt, úgy látom, agyal még valamin, de megvárom, míg kiböki, mit akar. - Ezek szerint ő is látogatja Masaot? - böki ki végül.

- Igen - mondom meg neki. - Zavar? - kérdezem meg kíváncsian.

- Nem zavar, inkább féltem - vallja be végül.

- Masaotól nem kell. Én pont addig vagyok nyugodt, míg nála kopog, mert Masa korrekt, soha semmilyen kényszert vagy bántalmazást nem alkalmaz a szexben, mindig gondoskodik emberi szükségletekről és mellette teljesen biztonságban van Jeremy. Az meg, hogy Akemivel néha balhéznak... Majd Masao elkülöníti a két fiút, vagy berág rájuk és otthagyja őket. Vagy nem ezek miatt? - kérdezem azért meg.

- Részben ezért is, de elhiszem neked, hogy nem bántja. A másik fele... Jeremy hihetetlen könnyen szeret bele bárkibe. Te nem is tudod, de például Shinjibe is bele volt zúgva és ott is koppant rendesen. - Tényleg nem tudtam, de teljesen megértem a vonzódását Shinjihez. - Még egy ilyen, hát nem tudom... Meg annak sem igen örülne, ha Akemi miatt repülne szerintem. Akkor kicsinálja a kissrácot.

- Akemi előbb repülne - állapítom meg. - Masao nem akarja megtartani még kalandozásnak sem, ezért keres neki gyorsan és megfelelő embert.

- Szóval szerinted feleslegesen aggódom ezen?

- Masaonak fontos Akemi sorsa, kedveli a fiút, de azzal, hogy szerelembe esett, megpecsételte a saját sorsát. Masa független, emlékszel? Kínozni meg senkit nem szeret, Akemit meg nem is akarja - magyarázom komolyan.

- Azt még mindig nem értem, hogy a függetlensége hogyan függ össze azzal, hogy nem lehet kapcsolata. Persze ez nagy valószínűséggel csak nekem okoz fennakadást. Egyébként a tény, hogy most már Jeremy is hivatalosabban alvilági, nem lesz kizáró tényező?

- Azt Masao magyarázza össze - mondom könnyedén, noha a képernyőről le sem véve a pillantásomat. - Együtt voltam vele négy évig, mondtam - emlékeztetem. - Semmiben nem befolyásolja, a függetlenségét és semlegességét nem sérti, ha párkapcsolatba kezd, de nem akar ilyesmibe belebonyolódni szerintem - árulom el a véleményemet. - Nem. Addig legalábbis nem, míg egymás ellen nem kell fordulniuk. Pontosabban amíg nem találnak egy olyan pontot, ami miatt egymásnak feszülnének, hiszen az alvilágban kevesebb a kell - javítom ki magam.

- Pont ezért is vagyok meglepve, mármint hogy nem keres kapcsolatot. - Felsóhajtok. Pontosan tudjuk, miért nem keres Masa senkit. Kinyomom a gépet, leteszem magam mellé, majd átölelve mindkét oldalról vállát ráhajtom a fejem, miközben beszél. - Mert veled is minden rendben volt. - Nagyon rendben... túlságosan. - Ugyanakkor szerintem Jeremy is, ő is igyekszik kerülni azt, ami ilyen helyzethez vezethet majd. A kölyök bízik benne, ez elég hamar vált világossá.

- Úgy látom, vannak emberek, akik csak egyetlen emberhez tudnak kötődni... - mormolom a fülébe. - Asame Deonnal van így... Shinji és Tatsuki... Asahito és Yoru, vagy Nishida és Kazuki... - Masao és Dayki velem lehet így...

- Szerintem ez nincs így - mondja meg nagyon komolyan. - Nem csak egy emberhez tudnak kötődni, csak nem akarnak továbblépni. Meg sem próbálják. Mindig van második esély, következő ember, kapcsolat, lehetőség, ha élni akar vele. Ha nem, akkor nincs továbblépés.

- Nem mindenki képes könnyen szerelembe esni, Yoshi - figyelmeztetem. - És szeretni valakit nem döntés kérdése - folytatom -, mert ha így lett volna, legkésőbb akkor, amikor komollyá vált a kapcsolatod Jeremyvel, én kiszerettem volna belőled.

- Ezt értem és tudom is, ugyanakkor abban sem hiszek, hogy lehetetlen lenne - mondja meg komolyan. - Az idő mindent eldönt. Egyébként voltál dühös a srácra?

- Voltam. Amikor neked fájdalmat okozott.

- És amikor belerántott ebbe az egészbe?

- Ezt nem értem - mondom ki a fejemet is megrázva. - Amikor először elmentél vele? Nem ő volt az első, akivel lefeküdtél, mióta szerettelek, no meg nekem még körülbelül öt perc hezitálásra szánt idő kellett volna, hogy szobára vigyem.

- Megfektetted volna? - kérdezi meglepetten.

- Igen.

- Ez... furcsa - vallja be végül. - De nem teljesen erre gondoltam, hanem a végére.

- Miért furcsa? - kérdezem meg. - Úgy érted, a... szóval amiatt, hogy... hárman csináltuk? Vagy azzal kapcsolatban haragudtam-e rá?

- Nem tudom, sosem hittem volna, hogy idegennel... Vagyis nem tudom... - jön zavarba. - Igen, amiatt.

- Nem, amiatt csak magamat okolhattam és tettem is - jelentem ki határozottan. - Mire odáig jutottunk volna, már nem lettünk volna egymásnak teljesen idegenek.

- Akkor ezek szerint csak nekem volt elég a neve - szalad ki a száján, aztán elvörösödik. Láthatóan nem akarta kimondani ezt előttem, de ő is tudja, hogy már mindegy.

- Azért a pillantásai, könnyed felajánlkozása és a mozgása sem volt elhanyagolható.

- Végülis tényleg az volt a célja, hogy egy alkalomra felszedjen valakit - állapítom meg. - Ráadásul a legviccesebb az volt, hogy Deontól engedélyt kért rá.

- Nekem is utólag jutott eszembe, jóval az eset után, hogy mennyire könnyen megüthetted volna a bokád ezzel. Például ha Asame szajhája lett volna, vagy ha nem lett volna engedélye rá annak, akit kiválasztott a kölyök.

- Valóban nem foglalkoztam ezzel - gondolkodik el. - Bár szerintem akkor már Jeremy nem élne, mármint ha szajha lett volna.

- Tévedsz. Asame mindig úgy tekintett a szajhákra, mint árukra, amelyeket ha valaki sért, azzal leszámol, egy szajhának pedig pont az a dolga, hogy elcsavarja mások fejét és felkínálja mindenét.

- Kicsit félreértettél, én arra gondoltam, hogy Deon kinyírta volna.

- Deon? - kérdezem döbbenten. - Miért nyírta volna ki Jeremyt?

- Hát ha szajha lett volna, akkor evidens, hogy kipróbálásra kerül és gondolod, ezt a kisfőnök - Ezen a megnevezésen jót vigyorgok. - elviselte volna?

- Deonnál ott kezdődik, hogy ha szajha kerül mellé a házba, szerintem pokoli élet jön el mindenkire. - Bele sem akarok gondolni.

- Igen, ez elég valószínű. Ezért is mondtam, hogy val'szeg akkor Jem meg sem éli azt a napot - kuncogja el magát. - De szerencsére nem így volt.

- Fájdalmas halála lett volna és azt hiszem, Asame-sama is lemondhatott volna egy időre a kölyökről.

- Az biztos, hogy kínok kínját állta volna ki, vagy állná ki az illető még most is. Bár én személy szerint nagyon örülök annak, hogy Jeremy inkább talált barátot, mint ellenfelet a srácban.

- Én is. Deon méltó utódja lesz Asaménak, és már bebizonyította, hogy annak ellenére is képes végezni valakivel, hogy megkedvelte. Eiji fontos volt neki, ki is borult azután, hogy meghalt - emlékeztetem Yoshit és utalok ezzel arra, hogy Jeremy is a sorsára jutott volna.

- Tisztában vagyok vele, ahogy azzal is, hogy Jeremyt sokat foglalkoztatta ez a kérdés. Sokat agyalt azon, hogyha elront ezt-azt, akkor vajon Deon megutálja-e. Néha még az elmúlt hónapokban is feljött ez benne.

- Teru is mondta, hogy a srác sokszor fél attól, hogy elege lesz belőle.

- Igen, eléggé. Deon kezd biztos ponttá válni benne, ahogy maga Tatsuki is, ez pedig azzal jár, hogy állandóan attól retteg, hogy mi az, amit ha elront, elveszít mindent - fejti ki. - Ugyanígy volt a tetoválónál is, csak az már elmúlt a vége felé.

- Talán majd rájön, hogy Deon bizalmát kevés dologgal lehet elveszíteni, hiszen nagyon tágak a srác határai. De az mindenképpen jó, ha talpra tudja állítani őt Deon.

- Határozottan képes kiosztani neki egy-két nyaklevest szóban, amitől a srác valahogy megfordul, átváltozik és másképpen kezd el működni. Jobban nem tudom megfogalmazni, mit is láttam. Tatsuki eltűnésekor is egymást támogatták, és ez egyszerre volt meglepő, ugyanakkor szükségük volt rá.

- Deon mindenkit kioszt. Bennem az ütő is megállt, amikor messziről meghallottam Asame dolgozószobájának ajtaját bevágódni, aztán elcsörtetett mellettem anno. Nem tudtam, hogy beleolvadjak a környezetbe, vagy inkább kezdjek el futni az életemért, mert ha a sama utána iramodik... De aztán gond nélkül áthaladtam a folyosón - teszem hozzá elnevetve magam. - Miért volt meglepő, hogy ők ketten támogatták egymást?

- Őszintén azt vártam, hogy mindketten megzuhannak teljesen és nem tudnak kimászni belőle, akkor meg egymást is csak lefelé húzzák. Ehelyett egymást erősítették meg, még akkor is, ha külön-külön nem voltak azok. Egyébként én kaptam igazi fejmosást Deontól és csapta rám az ajtót. Sőt... komoly leteremtés is volt egyszer a tiszteletről.

- Azért nem irigyellek, nem baj? - kérdezem játékosan.

- Ne is, nem volt kellemes - neveti el magát. - Mondjuk jogos az igen - teszi hozzá komolyabban.

- Sejtettem - árulom el mosolyogva és megsimogatom Yoshi szőke haját, majd visszaveszem magamhoz a PSP-met és folytatom a versenyt rajta.