9.

Raktari

Remek volt ez az egész. Lelkesen sétálok a szobánk felé, hogy lefürödjek, ám útközben elkap Kakuya, hogy megbeszéljük, mi volt. Tájékoztatom róla, hogy Yakait odavágtam, ráfér, hogy megnézze és visszategye a vállát a helyére, mire bólint párat és elmondja, ezen már túlvan. Állítása szerint a lurkók bírják a fejem, még a szigor is jobb tőlem, mint tőle, ezért megkérdezi, van-e kedvem átvenni őket. Nincs. Szívesen segítek neki, viszem a vidámságot, az ötleteimet, de igenis arra van szerintem szükségük, hogy nyakon legyenek csípve, hogy jó testőrökké váljanak. Kordában tudnám tartani a srácokat, kellően kemény kezű, erélyes tudok lenni, ezért komolyan is vennének, de nem akarok mélyebb érzelmi kapcsolatokat kialakítani velük, majd esetleg azokkal mégis, akik mellém kerülnek Yoshimi és Teruki helyére. Esetleg. Kakuya megérti az álláspontom és visszakozik, hogy ez csupán egy felajánlás volt, én azonban úgy gondolom, nem mond teljesen igazat. Valószínűleg nyomasztja, hogy nem kedvelik és szóvá is teszem neki, hogy úgy látom, problémái adódtak a kölykökkel. Mélyet sóhajt, majd a falnak dől. Nem akarja beismerni, végül kiböki, hogy ezzel szerez náluk jópontokat, egyébként nem fogadják el tőle a tanácsokat, kakilnak folyékonyan a fejére és nem látja értelmét a folyamatos szigorkodásnak. Meglepődöm. Furcsa őt így látni. A válaszom egy olyan vállba verés, amit csak jó szándékból osztok ki neki, de amitől összerándul. Kiosztom rendesen, hogy nekünk nem célunk megtartani az engedetlen tojáshéjfenekű porontyokat, úgyhogy álljon a sarkára és közölje velük, hogy amennyiben nem fogadják el a rendszert és a feljebbvalóikat, mehetnek vissza anyuka szoknyája mellé, azzal otthagyom. Érzem, hogy döbbenten pislog rám, ám eszemben sincs akár csak egy pillantást is vetni hátra. Becsörtetek az irodánkba, onnan pedig a fürdőbe, ahol is megtorpanok és elszégyellem magam, mert sikeresen rátörtem Yoshimire. Talán nem kellene kellemetlenül éreznem magam, mégis bocsánatot kérve kifordulok onnan, aztán alsónadrágra vetkőzöm, hogy amint végez, mehessek én is zuhanyozni. Kínosan a hajam túrva váltom őt fel, aztán igyekszem megnyugodni, míg leázik rólam az edzés szaga.


Sietek azért, de valószínűleg negyed órába belekerült a lefürdés, hajmosás, vagyis késni fogunk. Kapkodva törlöm meg a hajam, bőröm, kötök derekamra törölközőt, aztán kerítek magamnak pólót, alsónadrágot, egy laza melegítőt, majd egy száraz törölközővel átdörgölve a fejem késznek nyilvánítom magam. Yoshimi persze türelmesen várta csak, míg végzek mindennel, addig ő a PSP-m nyúzta az ágyon fekve.

- Mehetünk - jelzem neki egy félmosollyal.

- Okés - mondja felpattanva. A PSP az ágyon marad, a srác pedig követ engem. - Minden rendben?

- Aha.

- Úgy fordultál ki a fürdőből, mintha minimum gyilkosságot akartál volna elkövetni, csak időközben meggondoltad magad. - Ezen elkuncogom magam.

- Nem, csak mérges lettem.

- Ugye nem Jeremy bosszantott fel? Egyébként... zavart, hogy megöleltem?

- Egyáltalán nem zavart és nem, nem ő - válaszolom komolyan. - Én is megölelem a srácokat, szerintem ez normális dolog - jelentem ki őszintén. - Kakuya miatt voltam mérges, mivel ugyan nagyon burkoltan, de megpróbálta rám bízni az újoncokat, mivel ő nem boldogul annyira a feladattal. Kiosztottam picit - árulom el Yoshinak.

- Már értem, pláne így. De egyébként egyáltalán nem akarnál újoncokkal foglalkozni? - kérdezi meg kíváncsian. - Remek ötleteid vannak és ezt biztosan értékelnék.

- Azt hiszem, Kakuyának valami más gondja van, mert nem vall rá ilyen kudarc, de nem tudom, azután a fejmosás után megkeres-e vele - mondom csendesen. - Nem szeretnék újoncokkal foglalkozni, mert bár nagyon élvezem és jókat tudnék velük szórakozni, láttad, milyen edzéseket tartok és szerintem ez már nem az a kor és hely, amikor és ahol ezeket lehetne. Kicsiket vagy tizenéveseket szívesen edzenék, de az itteni srácoknak azt a kemény, szigorú programot kell kapniuk véleményem szerint, amint amiben mi is részesültünk, hogy ugyanolyan megbízható, masszív tagjaivá váljanak a testőrségnek, mint mi - magyarázom el őszintén.

- Értem és lehet, ebben igazad van. Ugyanakkor néha erre is szükség van, mert különben besavanyodnak. Mi is élveztük Jeremyvel és ha ilyet tudnánk csinálni kinn is, akkor nem lenne nagy gond. Legalábbis szerintem. Mit gondolsz? - kérdezi meg ezt nagyon komolyan.

- Sokkal jobban sikerült ez a játék, mint reméltem - árulom el a konyhába érve. Jeremy már itt van, noha nemrég jöhetett. Mi többet késtünk miattam. - Összefogtatok és teljesen együtt dolgoztatok, ami nagyon tetszett - folytatom a beszédet fesztelenül. - Bennem volt az a szándék, hogy kicsit összehozzalak titeket, és igazán örülök, hogy ennyire jól sikerült. Szeretnék még szervezni ilyeneket. Már csak azért is, mert játszva tanul mindenki a legkönnyebben és a beugratós feladatok nagyon jól felkészítenek, hogy az éles szituációkban mire kell odafigyelni.

- Szerintem remek ötlet volt és én élveztem is - mondja Jeremyre mosolyogva, aztán helyet foglal az asztalnál. Én is leülök.

- Én is - csatlakozik a srác is. - Elmondtad? - kérdezi tőlem.

- Nem - válaszolok nagy mosollyal. - Jó étvágyat. Kösz, hogy kikérted - köszönöm meg Yoshiminek az előttünk lévő ételt, s nekilátok elpusztítani.

- Neked is - mosolyodik el.

- Nektek is - szól szinte egyszerre a kölyökkel. - Mit nem mondtál el?

- Jeremy megkérdezte, kit javasolnék a házból, hogy elkísérje bulizni - avatom be a szőkét. - Én azt javasoltam neki, jöjjön velünk a Ritsukuba.

- Érdekes ötlet - fogalmaz finoman. - De miért is ne? Bár a srácoknál nem lesz fennakadás?

- Miért lenne?! - kérdezek rá most már felcsattanva. Nem fér a fejembe, hogy a fenébe tudnak ilyesmit gondolni. Mindenki tök barátságos, jófej, elfogadó, mind különbözőek vagyunk...

- Nyugi, tudom, hogy hülyeséget kérdeztem - mosolyodik el halványan. Ez nem kifejezés. Látni szeretné, hogyan vagyok képes öt éves gyerek szintjére süllyedni a tehetetlen bosszúságtól, amit az ilyen butaságokkal lehet nálam elérni? Én nem szeretném megmutatni. - Nagyon rendesek voltak velem is, mindenki tök normális szerintem. Mármint... hát a többség biztosan. Szóval szerintem nincs mit veszteni.

- Nem zavarna? - kérdezi meg Jeremy a kajáját fürkészve.

- Téged nem zavarna?

- Azt hiszem, nem, ha meg igen, akkor Teru hazahoz. Nem rontanám el a hangulatot - mondja meg komolyan.

- Fel vagyunk készülve ilyesmire is - mondom elmosolyodva. - Az egyik barátom kicsit rámenős volt Yoshival szemben múltkor - magyarázom ennyivel.

- Az kezelhető, csak feszültséget nem szeretnék - vallja be csendesen Jeremy, miközben újabb adagot töm a fejébe.

- Akkor maradj nyugodt - kérem viccelődve vele, s vállat vonva. - Nyilván nem hívtalak volna el, ha nem tartanám jó ötletnek.

- Okés, akkor megyek - vigyorodik el. - Mit szabad vagy nem szabad felvenni?

- Felőlem tütüben is jöhetsz - mondom mosolyogva. - Meg leszel nézve először rendesen, aztán ennyi. Mondtam, az egy normális hely - erősítem meg korábbi állításomat.

- Szóval nem kell mindent kirakni, hogy beengedjenek. Szuper! - vigyorodik el. Na ezek után nem szeretném tudni semmilyen formában és mértékben sem, hogy Jeremy hol bulizott korábban, ahogy azt sem, hogy hogyan. - Nem mintha azzal baj lenne, csak azt hiszem, megkomolyodtam és felnőttem - mondja halál komolyan, aztán elneveti magát.

- Húsz évesen ideje - heccelem. - Egy alsónadrág azért legyen rajtad, amíg jössz, odabent meg a megfelelő helyen vedd le és ne hagyd, hogy elvigyék, mert kiporol a pultos - tanácsolom játékosan a kölyöknek.

- He? Jaaa! - neveti el magát. - Egészen másra gondoltam, de majd szemrevételezheted, ha gondolod - kacsint rám. - Az ádámkosztüm mostanában nem menő.

- Hm... Pedig ott páran értékelnék - húzza mosolyra a száját Yoshi is.

- Hol nem? - kérdezem lazán.

- Például az utcán tuti nem - kuncogja el magát. - Még meggondolom - sóhajt fel színpadiasan.

- Van rá időd.

- Hát azt hiszem, döntöttem, maradok a ruhánál - mosolyog végül rám Jeremy. - Mit csinálok, ha a tökéletességemmel lesokkolom a barátaidat? Még a végén mindenki féltékeny lenne rám.

- Nem olyanok - passzolom le kapásból őt.

- Azért nem próbálnám ki - kuncogja el magát. - De köszönöm - mondja őszintén.

- Holnap hatra legyél kész - kérem a srácot, miközben felállok az asztaltól, majd összeszedem a kiürült tányérokat.

- Okés, kész leszek - mondja elmosolyodva, azzal nekiáll elmosogatni az edényeket. - Teru visszajött már?

- Nem hiszem és remélem, csak holnap érkezik - felelek neki.

- Örülök, hogy végre elment kicsit kikapcsolódni - válaszol őszintén mosolyogva. - Ráfért már.

- Az nem kifejezés - értek egyet Jeremyvel, azzal Yoshi társaságában visszavonulok a szobánkba. Ott szokásosan összebújunk az ágyamon, s én nekiállok PSP-zni.