18.

Jeremy

Igazán érdekesen indul a reggel. Hiába igyekszem nem felkelteni az alvilágit, természetesen nem járok sikerrel, de már kezdem megszokni, hogy így van. Bár ami azt illeti, nem emlékszem rá, hogy mikor fogott magához, de jó volt így kelni. Mikor visszanézek a szobába, elmosolyodom és inkább szépen kihátrálok. Nem hiszem, hogy a szöszi értékelné, ha karba font kézzel állnék meg az ajtóban és nézném, amit csinálnak. Akkor már inkább hasznosítom magam. Lesz még időm lerohanni Masaot, legalábbis ajánlom.


Reggeli után jön a bevásárlás, ami tartogat még meglepetéseket nekem. Az egyik döbbenetből esek a másikba, pláne, mikor Akemi vásárlását nézem végig. Öööö... Ez minek? És ez? És ez? Kész vagyok teljesen, főleg, mert Masao hagyja neki, bár elég komoly feltételeket szab. Értem én, hogy ezzel is tanul a kölyök, de na... Azért vannak határok. Aztán csak figyelem Masaot, hogyan mossa le a színről a kishölgyet, meg a faszit a sorban. Tudom, hogy nekem tart bemutatót, érzem és valahol hálás is vagyok neki. Ugyan semleges és ezt nagyon tartja, de időnként olyan dolgokat csillogtat meg nekem, vagy mondd el, ami segít és tanít. A lazasága, a stílusa, ahogy előadja magát, mind nagyon bejön nekem és igazán tanulságos. De a végén csak beüt a krach és érzem, hogy száguldozni kezd a vérem. A franc, hogy erre én sosem gondoltam! Ugye Araham sem? Mármint... a franc! Hogy lehet ezt így, ennyire könnyedén közölni velem?! Oké, kicsit sikerült kiakadnom, mert sosem jutott eszembe észrevenni a kapcsolatot a dolgok között. Nem... én neki nem vagyok fiatal srác! Neki Tatsuki tanítványa vagyok, amiből az következik, hogy nem nyúlhat hozzám, csak ha engedem. Én meg nem engedem.


Amint beérünk, lepakolok a konyhában a kezemből, majd a fürdőbe megyek kezet mosni. Visszamegyek a hálóba és lepakolom a tőröm az asztalra, mert akkor tudom, hol van és nem nyom, meg nem kellemetlen viselni, itt egy darabig úgysem fog kelleni, aztán visszaballagok a konyhába és nekiállok rendszerbe pakolni az alapanyagokat.

- Na ki segít? - kuncogom el magam.

- Én - válaszol Akemi, meg Masao is megjelenik a konyhában, mire nagyot vigyorogok. Jó móka lesz ez szerintem.


Megpucolom és megmosom a hagymát, majd nekiállok felaprítani. Csodásan megy, ha nem hajolok felé és minimális levegővétellel oldom meg a feladatot. Mikor szépen apróra felkockáztam, egy kis olajon odateszem pirítani és átadom a terepet a kissrácnak, hogy tanulja meg, meddig kell és hogyan. Szeretek főzni, most is vigyorogva veszem elő a húst, a pirospaprikát és figyelmesen magyarázok, hogy Akemi is megjegyezze a sorrendet, meg megtanulja a technikát. Nem kapkodom el a főzést, sosem teszem, mert akkor valami káosz sül ki belőle. Megpirítjuk a húst és befűszerezzük, közben felteszem főni a rizst és megmutatom a srácnak, hogy nem égeti le az aljára. Masao úgyis komoly harcot vív a tegnapi adaggal, próbálja kivakarni az edényből. Végül összekeverjük a húst és a megfőtt rizst, majd nekiesem a káposztának. Masaot nevezem ki főkóstolónak, az ő dolga eldönteni, mibe mit rakjak, meg hogy nem túl savanyú-e a káposzta. Kicsit kicsavarom, felaprítom és elkezdem berakni. Káposzta-hús-káposzta rétegeket pakolok, majd a tetejére ráteszem a tejfölt és elvigyorodom. Alig másfél óra alatt össze is raktuk, még nagyjából negyven perc kell neki.

- Negyven perc alatt megsül. Már odategyem? - kérdezem az alvilágit.

- Igen.

- Okés. - Azzal begyújtom a sütőt és várok, hogy bemelegedjen, közben helyet foglalok az egyik széken és felbámulok Masaora.

- Mi van? - kérdezi meg.

- Semmi, csak gondolkodom - válaszolok vigyorogva.

- Mégis min?

- Hogyha odateszem ezt sülni, akkor nincs-e kedved zuhanyozni velem egyet - mondom meg végül.

- Ahhoz egyelőre nem, de utána szívesen - válaszol laza mosollyal.

- Mi után? - kérdezem értetlenül.

- Hamarosan megtudod.

- Okés - kuncogom el magam és mivel a sütő bemelegedett, beteszem a tepsit is. Tekintetem Akemire téved, aki igyekszik láthatatlanná válni és belesimulni a székbe, amin ül, aztán visszahuppanok a helyemre. Masao bezzeg feláll és itt hagy minket. He? - Szerinted? - kérdezem meg a szőkét.

- Menj csak - motyogja szemlesütve. - Mérem az időt, negyven perc múlva meg kiveszem a rakottat a sütőből - ígéri.

- Akemi, én... - Nem tudok mit mondani. - Olyan harminc perc múlva rá kéne nézni, hogy nem ég-e meg a teteje hátul és ha igen, akkor megfordítani. - Felállok. Valahol rosszul is érzem magam, meg nem is emiatt.

- Úgy lesz.

- Ne haragudj. - Visszafordulok végül az ajtóból, bár látom rajta, hogy nem haragszik, aztán mégis otthagyom és elindulok megkeresni Masaot. A szobájában találom meg, a laptopjával az ölében ül az ágyon. Felmászom mellé, de mivel én sem szeretem, ha bárki megnézi, mit csinálok éppen, így nem lesekedek. Lecsukja a gépet, aztán megcsókol, mire mosolyogva viszonzom neki és átkarolom. Félrerakja a szerkezetet, majd az ölébe húz, mire kényelmesen elhelyezkedem és egészen közel húzódom hozzá. Nem igazán érzem rossznak ezt a helyzetet, talán nem helyes, de rossz semmiképpen sem. Sőt... amit ígér, azt mindig imádom. Lassan, érzékien csókolózunk, csukott szemmel hagyom, hogy bejárja a szám, hogy játszunk egymás nyelvével, közben végigsimít az oldalamon, a hátamon, amitől megborzongok és igyekszem viszonozni a mellkasát simogatva, majd a kezem felcsúszik a nyakára és a másikkal meg is támaszkodom. Lassan Masao teljesen az ölére húz, majd ringani kezd velem, amit határozottan viszonzok is. Imádom, mikor csak húzzuk egymást és el tud bódítani ezzel. Bízom benne, teljesen neki adom az irányítást. Sokáig játszik így velem, igyekszik az őrületbe kergetni, ujjbegyeivel simít végig a testemen, a legérzékenyebb pontjaimat érinti, amitől libabőrös leszek és kiszalad egy-két sóhaj az ajkaimon. Egy idő után már nincs olyan pontom, amit ha megérint, ne húzna még egy kicsit feljebb. Elborít az akarás, még akarok, többet és többet. Adni és kapni egyaránt. Én is mozdulok, simogatom, cirógatom, néha megmarkolom, mikor muszáj megkapaszkodnom. Szédít a játék és imádom.

- Vetkőzz le! - kér suttogva. Csak kicsit arrébb húzódom és elkezdem lerángatni a pólóm, de megállít. - Ne úgy - mondja búgva, elmosolyodva. - Lassan, erotikusan. - Elvigyordom és lekászálódok az öléből. Ha erre vágyik, én benne vagyok, ritkán csinálom mostanában, Yoshival is csak az elején voltunk néha lassúak ennyire. Lemoshatatlan a mosoly a képemről, így teljesítem a kívánságát, érzékien mozdulva, finoman haladva szabadulok meg először a pólómtól, aztán a nadrágomtól. Nem sietek sehova, időnként nyomok egy csókot valahova rá, a nyakába, az ajkaira, az állára, az arcára, a vállára, ahol hozzáférek. Legalább annyira élvezi, mint én, cirógat közben, de leginkább a műsorra figyel. Egy kicsit kezdek belemelegedni, így hullámzom és időnként megfeszül egy-egy izmom is, ahogy az izgalom átsöpör rajtam. Végül lekerül rólam minden és kuncogva állok meg Masao előtt, majd előrehajolok egy csókért. Meg is kapom, forrón, szenvedélyesen, ahogy annyira szeretem. Akkor én már teljes pompámban virítok az alvilági előtt, most ő jön.

- Na és te? - kérdezem, mikor elszakadunk, és játékosan beleharapok a nyakába. Elvigyorodik és feláll az ágyról, ellép mellettem és színpadias, lassú mozdulatokkal megszabadul a pólójától, mindezt úgy, hogy háttal áll nekem, de persze a válla felett engem les és még a kacér vigyor is az arcán van. Megfeszíti a hátizmait, mire halkan elfüttyentem magam a hatás kedvéért, most végre én élvezhetem a show-t. Végül szembefordul velem és a pólóval végigsimít a mellkasán és a hasán, vízszintesen tolja magán felfelé, majd a földre ejti azt. Kuncogva lépek oda hozzá és csókot nyomok a felszabadult területre, de én nyúlok a nadrágjához, hogy lassan kibontsam belőle. A nyakamra hajol és szétnyitott ajkaival húz végig rajta, miközben néha pici nyalintásokat ejt meg. Sóhajtozva igyekszem megszabadítani a nadrágtól, végre enged a gomb is, így bejutok, majd elkezdem lehúzni róla. Persze ez így nem fog menni, mert jobban kéne mozdulni, csak éppen az akarat hiányzik. Hagy érvényesülni, tovább szórakozik a nyakammal, miközben letolom róla a ruhadarabot. Közben csak egy pillanatra, de az ajtó felé pillantok és egy másodpercre lefagyok. Akemi odakinn kuporog a fal mellett és minket les. Most ki kéne akadnom? Van értelme? Úgy is felfoghatjuk, hogy most tanul, vagy valami hasonló, így ennyiben hagyom a dolgot. De ha odaégeti a kaját, akkor berakom a zuhany alá, abban biztos lehet.

- Miért lesel minket? - szólal meg Masao csendesen.

- Tetszik - ismeri be alig hallhatóan a szöszi, de érzem a hangjából, hogy szégyelli ezt. Masao halványan elmosolyodik és a kezeimért nyúl, én meg nem ellenkezem semmiben. Lassan vezeti őket magán, rásimítva finoman a testére. Az egyikkel az oldalát járom be, majd felsimítok a mellkasára, míg a másik a fenekére, majd a combjára csúszik. Annyira jó érinteni, csodálatosak az izmai, amik a kezem alatt futnak végig, szeretem a bőre tapintását is. Egy kicsit tartok attól, hogy ez olyan, mint valami ingyenpronóféle, meg hogy a kölyök kurvának tart, vagy valami hasonló. Persze lehet, hogy mindez alaptalan, de kicsit agyalok rajta. Nem sokáig, mert elterel Masao minden gondolattól újra. A combjáról felsimítok az ágyékáig, majd lassú mozdulatokkal kezdi vezetni a kezem ágaskodó farkán, majd letol a lábai közé. Közben érzem szívének ritmusát, ahogy lüktet, nagyokat dobban és hevesen ver. Ezt én érem el nála? Elönt valamiféle boldogság és jó érzés ezzel kapcsolatban, amit egy hatalmas vigyorban tudok csak kifejezni.


Tovább vezeti a kezeimet, de kicsit átveszem az irányítást és lassan, simogatva térdelek le elé, majd felnézek rá. Akarom, tudja jól, bár engedélyhez kötöm, hogy megtehetem-e. Egy félmosollyal pillant le rám, amit igennek veszek, így kézbe véve merevedését nyalok végig rajta játékosan, aztán lassan ajkaim közé engedem. Val'szeg hülyének néznek sokan, de én szeretem ezt csinálni és cseppet sem okoz gondot. Eljátszom a férfival, ajkaimmal, nyelvemmel, fogammal kényeztetem, de csak lassan, semmit sem elkapkodva. Masao a vállam, a nyakam és a lapockám simogatja, s mikor felpillantok rá, örömmel veszem tudomásul, hogy lehunyt szemmel élvezi a játékot. Belefeledkezem a mozgásba, hevesen ostromlom őt, mert megérint, amit kiváltok ezzel, ugyanakkor meg önző dög is vagyok, mert csak még jobban fel akarom húzni, nem pedig kielégíteni. Vagy... hát nem tudom. Percekig nem érdekel más, csak hogy megfelelően vegyem a levegőt, miközben hol mélyre engedem, hol kijjebb eresztem a számból. Masao csukott szájjal nyög, majd az orrán fújja ki a levegőt. Egyre többször ismétlődik ez meg, én meg döntésre jutok. Tudom, hogy fel tudom izgatni megint, így én sem maradok hoppon, de most be akarom fejezni, amihez hozzákezdtem. Gyorsabbra veszem a tempót és addig folytatom ezt, míg az alvilági elsül a számban. Még játszom vele egy kicsit, amíg pulzál a farka, aztán kiengedem ajkaim közül és megtörlöm a szám.


Vágyakozva nézek fel rá, míg lassan felállok. Masao nagyot vigyorog, talán kellemesen szédül, de fenemód elégedettnek fest, amitől kuncogni támad kedvem. Az ágyhoz vezetem és leültetem rá, majd az ölébe mászok a fejem a nyakához fúrva. Nagy, forró mancsaival betakarja a bőröm néhol, miközben szuszogva élvezi a kielégülés utáni kellemes fodrozódást. Hagyom neki, finoman törleszkedem csak, simulok egy picit és nagyon halkan morgok neki. Lassan cirógat, eljátszik a hajammal, a tincseimmel babrál. Szeretem, mikor ilyen kis gyengéd és kedves, szinte becéző. Apró csókokat hintek a nyakára. Sokáig folytatja ezt a turkálást, ami engem egy cseppet sem zavar, de aztán belemarkol a tincseimbe és forró csókba húz. Tudom, hogyha ellenállnék, elengedne, de nem akarom, nem erőszakosan csinálja, akkor meg nincs miért. Másik kezével bátran simít végig rajtam, le a hátamon, majd a fenekemre téved és finoman bele is markol, mire halkan belenyögök a szájába. Egy pillanat alatt képes megőrjíteni megint. Végigcirógat a hátsóm partjai közt, majd átnyúlva a lábaim között ujjai a heréimre és a farkamra tévednek. Finoman megugrom, de csak egy icipicit. Én teljesen fel vagyok húzva, így ezek már kis elektromos impulzusokat generálnak bennem, amitől az izmaim kezdenek furcsán viselkedni. Na ez az, amikor annyira be vagyok indulva, hogy már nem tudom magam visszatartani. Persze Masao élvezi ezt, érzem, ahogy elvigyorodik, majd még egy kicsit folytatja a játékot velem. Morogva fogadom, mert már teljesen kész vagyok, így halkan, szinte felnyüszítek, mikor elkezd megujjazni. Végreee! Halkan nyögdécselve élvezem ki ezt is, miközben semmi másra nem tudok gondolni, csak hogy akarom, akarok, még többet.


Finoman és csak picit, de rámozdulok az ujjaira, miközben simogatom, ahol érem, aztán megérkezik az óvszer is a kezembe, feltépem a tasakot, majd lassan, kuncogva húzom fel a férfinek. Alig várom, hogy bennem legyen, szóval sokat nem tudok ezzel játszani most, végül megemelkedem és magamba vezetem a merevedését, majd teljesen az ölébe ereszkedem. Fújva, szuszogva pihenek meg egy kicsit, miközben reszketve bújok hozzá, aztán először csak lassan kezdek ringatózni, majd gyorsítok a mozgásomon. Őrült módon akartam ezt és hajt a vágy az élvezetre. Kicsit átveszem mindenben az irányítást és rámarok Masao ajkaira, követelve, hogy játsszon velem, hogy dugjon meg, hogy csak rám figyeljen és csak engem akarjon most. Könnyedén hagyja, hogy azt tegyem, ami nekem tetszik, engem csak az ösztön hajt most, teljesen paffon vagyok a vágytól, gondolkodni már képtelen vagyok. Vadul hajszolom magunkat, miközben hol ajkára, hol nyakára bukom és csókolom, nyalom, ahol érem. Néha aprókat harapok, de a tiltást ismerem, nyomot nem hagyok még véletlenül sem, csak a hév is visz és nem tudom visszafogni magam. Imádom a szexet Masaoval, végigsimítok a karján és a csípőmre vezetem kezeit, ezzel kérve, hogy irányítson megint, hogy húzzon magára, hogy diktálja ő a tempót, mert lassan elvesztem az irányítást és kiesek a ritmusból is.


Magabiztosan markol meg, majd ahogy annyira vágyom határozottan húz az ölére, miközben meg is dug. Őrjítő, imádom, pláne, hogy közben csókol, vagy éppen finoman csipkedi a bőröm a fogával. Igyekszem viszonozni, tapogatom, simogatom, meg megkapaszkodom benne, mikor éppen kell. Hangosan nyögök, néha kiáltok, ha olyan módon érkezem meg rá, levegőért kapkodva nyöszörgök és igyekszem mindent teljesíteni, mozogni, de már nem sokáig bírom és megfeszülve jár át a gyönyör. Percekig elhúzódik és csak lebegek és hullámzom, miközben elakad a lélegzetem és erősebben fogok rá a férfi vállára, szinte belemélyesztem a körmeimet. Lefejti a kezem a vállairól, majd elfektet magán és simogatni kezd. Még átráng rajtam néha az érzés, meg-megremegek, így jólesik, ahogy félretúrja a hajam, cirógat, ráfog a csípőmre, oldalamra, fenekemre, miközben csendesen szuszog. Felnézek rá és a halvány mosolya engem is erre késztet. Szorosan hozzábújok és jólesően kapkodom a levegőt, kortyolom be azt és élvezem a lebegős bizsergést, ami átjárja a testemet. Ez kurva jó volt. Lassan csendesedem el, de mikor valamennyire lecsillapít már, finoman mozdul bennem. Ezek szerint neki kevés volt ennyi, most egy kicsit én kapkodtam el a dolgokat. Tudom, hogy figyel rám, így inkább nem mutatom, hogy kellemetlen, csak halkan fújtatok egyet. Lassan és finoman mozdulok én is egyelőre, mert ez furcsa érzés már megint. Akkor a kocsiban is nehezen tudtam megfogalmazni, mert egyszerre jó és rossz, mégis hajt valami belül, hogy adjam vissza, amit kapok és akarom, hogy Masaonak is jó legyen, így nem ellenkezem, inkább megkapaszkodom benne és aprókat mozdulok.


Hirtelen emel le magáról és megrovóan pillant rám, pedig rosszat nem akartam én, aztán lehúzza az óvszert és síkosítót téve a markába belezárja a farkát. Becsukja a szemeit, elkényelmesedik és kisimul az arcán előbb látott érzelemköteg. Elgondolkodva figyelem, aztán mégiscsak mozdulok és körbefonom a kezemmel az övét. Lehet, visszautasít, valahol fel is készülök rá, de akarom. Végül hagyja, sőt, megcseréli a kezeinket, így most már én fogok rá, ugyanakkor nem enged el, határozottan irányít, lassan változtatva a szorítás erősségét, sőt, nem is minden ujjam fogja egyforma erővel. Elcsodálkozom ezen, bár val'szeg nincs miért, hiszen láthatóan jó, amit csinálok. Nem is akarom abbahagyni, inkább figyelem és valahol tanulom is a technikát. Szeretem kényeztetni ezt a férfit, mert mindig más és más, amit csinálunk egymással, ráadásul a végén mindent megér, ami az arcára van írva. Egyszerűen belemerül az érzésbe, pillái remegnek, ajkai alig észrevehetően görbülnek felfelé, de légzése nyugodt, bár nagy levegővételekkel kortyolja az oxigént. Hosszan hagy játszani, miközben változtat a szorításon egészen addig, míg remegések nem futnak át a testén. Izmai fokozatosan feszülnek meg, arcán is átráng a kéj, aztán fojtott, torokhangon nyögve, összerándulva élvez el. Még párat húzat velem, de aztán elereszt és szuszogva nyúlik el az ágyon. Elmosolyodom és ha csak finoman is, de hozzábújok. Szeretem ilyenkor érezni a forró bőrét, azt, ahogy az izmai megfeszülnek néha, vagy éppen a szívének ütemét. Aprókat simogatok a mellkasán, viszonylag bátran járva be. Megráng és mosolyba szalad a szája, majd egy aprót fújtat. Ilyenkor annyira kíváncsi lennék, mire gondol. Néha jó lenne olvasni benne, mert egyszerűen hajt a kíváncsiság, hogy mi járhat a fejében. Végül eltűnnek az arcáról az érzések és csak a légzésére figyel. Mindig is csodáltam, hogy mennyit tud tenni, ha az élvezetről van szó, ráadásul kevesen vannak, akik nem csak magukkal törődnek ilyen téren, hanem a partnerükkel is. Masao sosem volt önző, mindig figyelt rám, valószínűleg ezért is kedvelem annyira, és akartam régen is újra meg újra vele a szexet. Masao most elvan így, Akemi meg lassan belépdel a szobába leszegett fejjel, letelepszik az ágyra a férfi másik oldalára, mint ahol vagyok és ráfekszik vállára, kezét mellkasára fekteti.

- Kész a rakott - suttogja lecsukott szemekkel. - Nem égettem oda egy kicsit sem - teszi hozzá halványan elmosolyodva.

- Jó - súgja Masao most sima hangon. Kicsit kuncogok rajta, de csak finoman, aztán csak vagyok én is, de azért egy kérdésem maradt, amit szeretnék tudni.

- Akemi, mikor így... nézel minket és... szóval... mit gondolsz? - kérdezem meg csendesen. Remélem, nem lesz sértődés, de... már másodszor les minket és nekem egyszerűen ezen jár az agyam azóta is. A srác válasz helyett arcát Masao oldalához nyomja, így csak a fülén láthatom, hogy vérvörös lesz. A férfi fújva elmosolyodik, majd aprót mozdul. Akemi ennyiből is ért, elhúzódik tőle, ahogy én is, azzal Masao felkel és kimegy a mosdóba. A fiú marad és elfordulva emésztget valamit, végül felsóhajt. Csak figyelem a hátát és nem tudom, mit kéne mondani, de végül ő szólal meg.

- Szép... tetszik - böki ki. - Nem csak izgató... hanem tényleg nagyon... jól néz ki, amit csináltok... - Nehezen találja meg a szavakat és nyögi ki azokat, de elmerengve nézi tovább azt a pontot, amit kiszúrt a falon. - Szeretném tudni, amit te... mert Masao kifinomult... Ő nem dug, hanem... tényleg élvezi... Szereti a kényeztetést oda-vissza... és nem csak a szexben... Amikor látlak titeket... nem is értem, miért nem kapar nálad... Jól megértitek egymást... én meg kicsi vagyok hozzá... Nem méretben, hanem korban... Tudom, hogy csak jót akar nekem, de én vele szeretnék maradni. Mindennél jobban. Bármiről le tudnék mondani ezért cserébe - árulja el őszintén. - De el fog ajándékozni, mert ő ragaszkodik valamihez, amit én nem értek. Szerinted... csak azért nem értem, miért, mert... kicsi vagyok? - kérdezi meg bizonytalanul. Csendesen közelebb fészkelem magam hozzá és bár picit ragacsos vagyok, azért megsimogatom a karját.

- Őszinte leszek, én sem értem teljesen, de... tudod, neki nem olyan egyszerű. Nem csak az van benne, hogy szeretni akar-e vagy sem, hanem téged sem akar veszélybe sodorni. Ez az élet nem olyan könnyű és ha le van kötve bárki által, akkor már nem tud eltűnni egyik percről a másikra. Nem vagy sokkal kisebb nálam, persze két év kábé, de az annyira nem sok. Ha több lenne, mint ami most van, akkor megkötném, de azt nem szabad, mert ő független. Nem kérhetném sosem, hogy álljon az én oldalamra, sőt, az sem kizárt, hogy egyszer egymás ellen fogunk harcolni, ha az érdekek úgy kívánják. Nekem jó így, ahogy neki is, tudunk racionálisak maradni egymás mellett, amit sokkal nehezebb más módon. Nem ajándékoz el, ez a legrosszabb, amit gondolhatsz, mert nem vagy egy tárgy. Megélhetést, otthont, helyet keres neked olyannál, aki vigyáz rád, megad neked mindent, ami ésszerű és nem követel cserébe, maximum kér és nem bánt, ha nemet mondasz. Most még nem látod be, de jobb lesz. Lehetőség egy normális életre normális helyen, olyan környezetben, ahol nem fenyeget veszély. Szeret ő téged a maga módján, és az ebben is látszik, de úgy sosem fog, mint te őt.

- Tudtommal három év van köztünk - javít ki komolyan. - Tudom, hogy nagyon szeret, hogy mindketten fontosak vagyunk neki, de egyszerűen nem tudok veled egyetérteni. A függetlensége és az az elkötelezettség, amit Raktari iránt érez, egymást zárja ki. Hány évet húzott le őhozzá kötve? Felnevelte, pedig ők nyíltan egymás ellen kellene, hogy legyenek, nem?

- Heee? - nyílnak nagyra a szemeim. - Már miért kéne nyíltan egymás ellen lenniük? Ennyi erővel nekem meg Deonnak gyilkolnunk kéne egymást. Tudod, van olyan, hogy valaki egy embernek fogadja meg a szeretetét, a hűségét és ennek áldoz minden percet az életéből. Ezt sokan nem értik meg, lehet, hogy nem is kell, inkább elfogadásra kell építeni. Az erőviszonyok, a kapcsolatrendszerek sokkal bonyolultabbak, mint ahogy belelátsz, vagy hiszed, így pedig nehéz megfognod, hogy mi egyértelmű és mi nem. Az, hogy mi a kapcsolat köztük, abba nekünk nincs beleszólásunk és jogunk sem megvétózni. Ha Masao így döntött, akkor elfogadni lehet és kész.

- Eszembe sem jutott megvétózni, de meg akarom érteni, hogy...

- Felesleges szócséplés helyett gyertek enni! - szól ránk szigorúan Masao a kölyök szavába vágva. Lezuhanyzott és alsónadrágban flangál megint. - Ebéd után megy mindenki a dolgára, Jeremy el, te takarítani, én pedig egy megbeszélésre - teszi hozzá, azzal magunkra hagy minket. Nagyot sóhajtok, ez így sosem fog menni.

- Ő azt nem érti, mi mért nem értjük - suttogom a srácnak, azzal kikászálódom az ágyból és először a fürdőbe megyek, hogy rendbe szedjem magam, aztán visszajövök és írok Terunak, hogy nagyjából egy óra múlva kéne jönnie értem. Így is rendesen kitoltam az időkorlátot és számíthatok lecseszésre tőle. A konyhába veszem az irányt, Masao már feldarabolta a kajánkat, így csak kiválasztok egy jó adagot és kiszedem magamnak, majd asztalhoz ülök a többiekkel és egy “Jó étvágyat!” felkiáltás után nekiállok betolni az adagomat. Éhes vagyok, bár mostanában mikor nem?

- Mikor jössz? - kérdezi evés közben Akemi.

- Éjjel. Még nem tudom.

- Maradjak még egy kicsit? - kérdezem meg a srácot. - Sokáig nem tudok, de még valamennyit a délutánból igen.

- Ha nem baj... - motyogja a férfire nézve.

- Nem, de ha ő csinálja meg helyetted, amit kiszabtam rád, találj egy helyet a Föld másik pontján, ahova én nem érek el - tanácsolja komolyan Masao, a kölyök meg mosolyogni kezd.

- Azért engem sem kell félteni, ingyen nem dolgozom - kuncogom el magam, azzal felállok és átmegyek a hálóba. Akkor talán nem ártana most már felhívni Terut, mert így is keresztülharapja a nyakam.

- Mondd! - szól bele szokásosan.

- Nagy baj lenne, ha estig maradnék? - kérdezem meg finoman.

- Nagy baj lenne, ha szétrúgnám a segged? - kérdezi morogva, tőle idegen módon. - Igen, tulajdonképpen egyáltalán nem örülök neki, főleg, mert Araham szerint jelenésed van nála és eddig csak háromszor hívott fel.

- He? - kérdezek vissza azonnal. - Nekem azt mondta, hogy ma szabad vagyok és holnap reggel találkozunk - tájékoztatom kicsit talán felháborodva Terut. De imádom, hogy legalább annyira nem bírja az alvilágit, mint én.

- Meggondolta magát - jelenti ki mérgesen. - Összeszervezett valamit és veled akarja véghez vinni. Szokásosan bosszant - teszi hozzá.

- Menjen a fenébe! - morgom hangosan. - És persze megint nem engem keresett? Ne haragudj! - kérek bocsánatot komolyan, mert tudom, hogy Terut mennyire ki tudja akasztani. - Kezd nagyon elegem lenni ebből. Hol jársz? Vagy még nem indultál el?

- A volán mögött ülök lent a garázsban. Rázzuk gatyába ezt a tagot - tanácsolja. - Hívd Yoshit, menjünk el arra a találkozóra, amire hív és gyújtsunk alá.

- Rendben van, várd be Yoshit, mindjárt felhívom, aztán gyertek, én meg elintézem itt a dolgokat. Így jó?

- Tökéletes. Addig én értesítem Arahamot, hogy másfél-két óra, míg odaérünk valahova, oldja meg, hogy addigra az ismeretlen fél is helyben legyen.

- Ha tudod, hova megyünk, szólj! - kérem komolyan. - Akkor szólok Yoshiminek és hajrá!

- Legkésőbb a kocsiban megtudod - jelenti ki.

- Rendben, még akkor sem késő. Még egyszer sajnálom, tényleg! - szabadkozom azért, mert utálom, hogy ez Terukin csattan. Agyamra megy az alvilági férfi és egyre idegesebb leszek. Teru bontja a vonalat, mire csörgök is tovább Yoshira.

- Szia! - köszön bele a telefonba.

- Ugye most ráérsz?

- Rá, persze, délelőtt voltam műszakos.

- Szuper! Teru vár a garázsban, megyünk Arahammal valami üzletre és mivel megint jól megvariálta az életem, plusz még Terut is basztatja, így kap némi helyreigazítást. Ez így okés?

- Rendben van, öltözöm és megyünk. De te hol vagy?

- Masaonál még mindig. A reggel kitolódott, aztán mindegy... - kuncogom el magam. - Várlak titeket, siess! - kérem, azzal bontom a vonalat. Kicsit idegesebben slattyogok vissza a konyhába és lecsapom magam a székre. - Bocs, ugrott a délután. - Próbálok más hangszínt megütni, de egyelőre ideges vagyok. Akemi értetlenül néz rám, Masao viszont megkomolyodik. - Mi a baj? - kérdezek rá azonnal.

- Te tűnsz egy ketyegő atombombának és tőlünk kérdezed, mi a baj? - kérdez vissza a férfi.

- Bocs, csak Araham úgy döntött, jelenésem van, amivel Terukit kezdte el zaklatni. Valami üzlet vagy találkozó, vagy mi a fene és velem akarja intéztetni. De ugye Terut meg bosszantja tök jogosan, hogy ez rajta csattan, szóval ma egy kicsit helyre tervezzük tenni a viszonyokat - morgom ki magamból, ami bennem van.

- Araham tudja, hogy nálam vagy?

- Teruki nem árult el, ezt megbeszéltük, hogy titokban marad, szóval szerintem nem. Bár ahogy ismerem, megint az én életemet akarja tönkretenni, mert még a végén véletlenül azt csináltam volna, amit akarok.

- Másról van szó - jelenti ki komolyan. - Arahammal mi nem igazán ápolunk barátságos viszonyt, vagyis ha sejti, hogy te és én viszont igen, számíthatsz a jövőben is ilyesmire. Egy semlegesnek semlegesnek kell maradnia - teszi hozzá.

- Mi lenne, ha végre nem mindenki az én életemben akarna turkálni? Nagyfiú vagyok, el tudom dönteni, kivel mit csinálok, Arahamnak meg marhára semmi köze hozzá. Tatsuki tudja, ő a mesterem, neki tök mindegy, amíg balhé nincs, szóval ennyi, Arahamnak senki nem osztott lapot.

- Na ácsi! - szól rám Masao. - Hiszti befejez, agy bekapcsol, kölyök! Araham a segédtanítód jelenleg, ezért jól gondold meg, hogy megéri-e kicseszni vele! - figyelmeztet komolyan. Kicsit lehökkenek, de azért tovább forog az agyam. Na jó, majd a kocsiban átbeszéljük a srácokkal, hogy mi legyen, aztán meglátjuk.

- De ha a tanítóm, tehát segítenie kéne, akkor miért tesz állandóan alám? - kérdezem meg sokkal komolyabban. - Először azt hittem, csak paranoiás vagyok, de egyre inkább azt érzem, hogy nem, hanem tényleg engem akar bosszantani és szívatni.

- Segít, csak úgy, ahogy szerinte neked a legjobb.

- Mint te nekem - morogja neki Akemi.

- Pontosan! - csap le erre az alvilági és nekiáll cigi után kutatni. - Mit tudsz, mit szervezett össze neked?

- Teru szerint valami harmadik féllel való találka, de ennél többet egyelőre nem tud, még csak azt sem, hogy hova megyünk pontosan. Valami üzletféleség lehet.

- Megdobsz a részletekkel, ha megtudod őket?

- Miért vagy rá kíváncsi? - kérdezem meg, de nem ellenségesen.

- Nem bízom Arahamban.

- Csurgatsz abból, miért nem?

- Nem.

- Rendben van - hagyom ennyiben, ugyanakkor nem tudom, mit válaszoljak. - Valamennyit megírok, amint tudok - válaszolok végül. Masao bólint és elhagyja a konyhát szájában a cigivel. Miért érzem valahogy furának az egész helyzetet? Egyre idegesebb kezdek lenni, pedig talán oka sincsen. Akemire nézek, de nehéz lenne bármit is mondani neki.

- Én nem értek semmit szinte abból, amit mondtatok - jelenti ki, azzal nekiáll összepakolni.

- Hát elég bonyolult és hosszú, ráadásul rossz érzésem van - vallom be a srácnak, de azért segítek neki elpakolászni. - Ne haragudj, hogy nem tudok maradni, ellenben valamikor, ha nem egrecíroznak éppen, leülhetnénk beszélgetni, ha gondolod.

- Miről? - kérdezi meg.

- Arról, amit a morcos medve miatt sosem tudunk megvitatni - suttogom neki nagyon halkan.

- Hű, most kapnál a fejedre rendesen! - neveti. - Kíváncsi vagyok. Ha ráérsz, napközben egyedül szoktam lenni - mondja.

- Úgysem bántana - kacsintok a srácra. - Rendben van, megnézem, mit tehetek az ügy érdekében. Megadod a számod most már?

- Meg - mondja, azzal lediktálja nekem, én meg bejegyzem a telómba és elmentem.

- Okés, akkor kereslek, ha éppen szabad vagyok. Szerintem ez a mai nap alakulásától is függ.

- Micsoda? Ennyire komoly lehet a dolog, vagy mi?

- Nem erről van szó, de ha ma Araham alá teszek, lehet, hogy a büntetés komoly időmegvonás lesz. Nem tudom, hogyan alakul ez még ma, de bonyolult szitu, az biztos.

- Ez komolynak fest - mondja aggodalmasan, mire csak elmosolyodom.

- Ne aggódj, nem lesz semmi gáz. Teruék jönnek velem, vigyázunk, nem lesz balhé sem, mert arra senkinek nincsen szüksége, szóval kár is izgulni emiatt.

- Nem lettem nyugodt - jelenti ki.

- De mitől parázol egyébként? - kérdezem meg őszintén kíváncsian.

- Nincsenek jó tapasztalataim... - motyogja.

- Egyáltalán milyen tapasztalataid vannak?

- Hát... az a befogásos dolog... azóta kicsit rosszul viselek mindent, ami csak emlékeztet arra...

- Értem, nem akartalak ezzel bántani. De hidd el, közel sem láttál mindent, ugyanakkor nem kell mindentől tartani, ami jöhet.

- Nem is igazán érdekel, mi az, amit még láthatnék. Biztos vagyok benne, hogy Masao okkal tart ettől az egésztől távol és te is folyton azzal jössz, hogy veszélyes világban él ő.

- Ebben egyetértünk, jobb, ha messze maradsz ettől - mondom meg komolyan. - Nem azért, mert gyenge vagy, vagy fiatal, csak hidd el, hogy ennél sokkal jobb is van.

- Hagyjuk ezt - kéri. Belekezd a mosogatásba, amit láthatóan viszolyogva csinál. Elmosolyodom rajta.

- Nem szeretsz mosogatni, igaz? - kérdezem kedvesen. Lassan majd nem árt összeszedni magam, mert Teruék is be fognak futni.

- Utálok. Zsíros és szétáztatja a kezem - panaszolja, de makacsul csinálja.

- Gumikesztyű? - kérdezem meg ártatlanul.

- Fúúúj! - röhögi el magát.

- Erősödik a körmöd - csatlakozik mosolyogva Masao, majd kávékészítésbe fog.

- Hát én inkább mosogatok, mint felmosok vagy mondjuk vécét pucolok - tronfolok rá kuncogva.

- A felmosás nem gáz, de a vécéhez én sem vagyok hajlandó nyúlni - árulja el Akemi.

- Pedig az is az élet része - röhögöm el magam. - Ha egyedül élsz, meg pláne.

- Milyen sokat tudó lettél - kuncogja Masao. - De tény, hogy igazat szóltál.

- Néha egyedül pucoltam a szalont, szóval van sejtésem róla - árulom el vállat vonva.

- Gondolom, Araham mellett bőven rád jut az ilyesmi - heccel laza félmosollyal, nekidőlve a konyhapultnak, majd kortyol a kávéjából.

- Áh! Nem is tudom, miből gondolod - nevetem el magam. - Nagyjából páholyból szereti nézni, miközben dirigál és természetesen semmi sem jó. - Azzal Masaohoz lépek és kunyizok egy kortyot a löttyből, amit meg is kapok. Most többet nem kívánok.

- Óóó, azt én is szeretem! - mondja felcsillanó szemekkel, lelkesen. - Nincs is szebb látvány, mint pár gályázó kölyök.

- Persze, mert nézhetitek a fenekünket, mi? - kuncogom el magam újra.

- Például. De sok más látnivaló is van ebben. Nézd meg Akemit! Ugye milyen jól áll a kezében a mosogatószivacs?

- Menj a fenébe! - neveti a kölyök, azzal lelocsolja Masaot, aki a kávéját még tudja menteni, de önmagát már nem annyira.

- Azt fejezd be, mármint úgy, hogy az összes edény essen át a mosogatáson, aztán kapsz öt másodperc előnyt.

- Aztán megint kiporolsz? - kuncog a szöszi.

- De mint a szőnyeget!

- Hm... Én meg leülök ide és nézem - röhögöm el magam.

- Jobb, mint a tévé és az élő adás - heccel Masao.

- Sokkal. Most gondold el, ki sikoltozik olyan aranyosan, mint Akemi? - A tökmag persze felhúzza magát, felfújódik, mint az a furcsa hal, aminek sosem tudom a nevét és durcásan szorítja össze az ajkait. Közben jól el is vörösödik, szikrázó szemekkel néz rám és morog is hozzá, Masao meg csak jót nevet rajta, miközben egyetértően bólogat. - Ne haragudj, de tényleg így van - nevetem el magam. Orvul támad le, én is kapok egy adagot a mosogatóvízből, mivel Masao félreugrik. Naaa! Ez nem jó játék. - Héééé! Ezért megkergetlek ám és úgy megcsikizlek, hogy bepisilsz - közlöm az akaratomat előre, de már kuncogok is.

- A zsebedbe, oda pisilek, te marha! - vág vissza vér vörös képpel, Masao meg már rázkódik a röhögéstől.

- Azt nehéz lenne, mivel elég szoros - nevetem el magam. - De te tudod, nem nekem fog fájni.

- Aztán majd éghetsz mások előtt hazamenet.

- Hm... Teru kocsijában van másik nacim - vonok vállat. Azért egy-két dologra fel vagyunk készülve ám...

- Attól még át kell öltöznöd. - Nem hagyja magát, de azért mosogat tovább.

- Az a legkevesebb, pláne, ha látlak bepisilni.

- Miért utálsz ennyire? - kérdezi nevetve.

- Utállak? - kérdezek vissza angyalian. - Ez a szeretetem jele.

- Akkor inkább ne szeress, ha azt akarod látni, hogy bepisilek!

- Jó, akkor ez nem feltétlen követelmény, de egy csikizést már nem úszol meg.

- Majd Masao megvéd.

- Álmodsz? Még tőlem is jár egy kiporolás. Annyiban dönthetsz, melyiket akarod előbb. Vagy halmozod az élvezeteket? - ugratja komoly képpel Akemit.

- De most miért? - Masao nem felel, csak a fejét csóválja.

- Csupán a szeretetünk jeleként - válaszolok én vidáman, majd a férfihez pattogok és egy picit átölelem, mire fél karral átfog.

- Szeressétek inkább egymást így! - mondja a kölyök.

- Hidd el, előfordul - kuncogom el magam. Sosem voltam ellene a játéknak és azért néha bolondoztam eleget az elmúlt években.

- Hiszem, ha látom - jelenti ki kétkedően, azzal leengedi a mosogatóvizet és megtörli a kezeit, melyek ráncosra áztak, ezért elégedetlenkedik. Masao mosolyogva figyeli azt az idegenkedést, amivel a saját ujjait bámulja a kölyök.

- Pedig nem hazudok. - Figyelem én is a kölyköt, majd Masaora mosolygok. - Igaz? Néha birkóztunk is, meg játszottunk, pláne, mikor még kisebb voltam.

- A kor semmit sem befolyásol ilyen téren - jelenti ki. - Addig van élet a Földön, míg a sűrű felhők közt áttör a napfény. - Ehhez nem tudok hozzászólni, inkább bújok még egy kicsit, mielőtt mennem kell. Annyiféleképpen láttam ezt megjelenni Masaoban és ez az, amit Akemi sosem fog megérteni, hogy Raktari a napfény... - Peregnek az előnymásodperceid - tájékoztatja könnyedén a szöszit a férfi, mire a srác megijed és kislisszol a konyhából.

- Most tényleg megkergeted? - kérdezem kuncogva.

- Persze! A házból nem szalad ki, idebent meg azt csinálok vele, amit akarok - neveti játékosan.

- Azért bármit nem - nyújtok rá nyelvet. - Azt nem engedem - ugrok el tőle és bokszot imitálok a kezemmel. - Most megijedtél, igaz?

- Mit nem engedsz? - kérdezi meg ravasz mosollyal, kihívó pillantással elindulva felém.

- Hát... ez egy jó kérdés. - Állom a tekintetét, de azért mosolygok. - Például, hooooogy... mondjuk... nem engedem, hogy a hideg zuhany alá pakold. Vagy hogy esetleg belepasszírozd a szennyestartóba. Ilyenek.

- A hidegzuhanyon már túlvan, a hisztizést igen kis mértékben vagyok képes tolerálni, az utóbbi viszont kifejezetten jó ötlet - búgja most már kivillantva mosolyával a fogait is, s hirtelen mozdulattal elkapja a kezeim.

- Héééé! Nem ötleteket akarok adni. - Megharcolok vele rendesen és igyekszem kiszabadulni, de csak játékosan. Kíváncsi vagyok, mit akar ezután. Lassan nekitol a konyhapultnak, mire kérdően nézek fel rá. Felemeli a kezeimet és összefogja őket, majd addig tol, míg már teljesen odaszorít és alig bírok mozdulni. Most félnem kéne? Mert az az egy dolog talán, amit nem érzek. Kíváncsian pislogok fel a férfire. Megcsiklandoz, de nem letámadásszerű rohammal, hanem csak lassan, apránként kúszva végig az oldalamon. Elnevetem magam, mert nem tudok másképpen reagálni, és igyekszem szabadulni. Nem vergődöm, csak próbálom kiszabadítani kezem, ráadásul átkulcsolom a lábammal Masaoét, mert így nem tud menni ő sem, mire elvigyorodik ő is.

- Lejárt a kölyök öt másodperces előnye - tájékoztat.

- Legalább van ideje búvóhelyet találni, vagy még a végén visszajön, mert nem keresed - kuncogom el magam. - Tiszta haszon neked.

- Utóbbi esélyesebb - jelenti ki eleresztve a kezeimet. Oké, értettem.

- Elengedlek, ha kapok egy pici puszit - vigyorgok fel rá azért még, de ha nagyon menni akar, nem fogom tartóztatni.

- Hova? - kérdezi meg játékosan.

- Mondjuk ide - bökdösöm meg fél kézzel a számat, mire egy kicsi puszit kapok. Na széééép! Ennél kicsit nagyobbra gondoltam. - És adhatok én is?

- Egy pici pusziról volt szó - jelenti ki búgva.

- Azt hittem, telhetetlenebb vagy - kuncogom el magam, de azért csak nem eresztem el.

- Telhetetlen éppenséggel te vagy - közli, azzal közelebb húzódik, benyúl alám és magával visz.

- Hát... azt hiszem, ez ellen nem lehet ellenkezni - ismerem el kuncogva, miközben átkarolom, hogy nehogy leessek.

- Nem is érdemes, semmilyen érv nem győzne meg az ellenkezőjéről. Akemi! - szólítja a fiút.

- Lebuktam - vigyorodom el. - Gondolod, előjön?

- Nem most - közli, azzal megáll a szobában. - Ha segítesz, elengedem a kiporolásod!

- He? - kerekednek nagyra a szemeim. - Miben is kell segítenie?

- Mindjárt megtudod - válaszol vigyorogva. Semmi jót nem sejtek, de csak azért is kapaszkodom, most már nem engedek.

- Kíváncsian várom. - De mire kimondom a mondatot, Akemi előkerül és nekem esik, hogy megcsikizzen. Masao közben úgy fog meg, hogy nehogy véletlenül ficánkolni tudjak. Csak nevetek hangosan, már-már őrülten. - Ez... ez... ez... nem... ér!

- Ebben is légy telhetetlen - búgja a férfi, de nem sokáig hagyja így a dolgot, ledob az ágyra és mielőtt a szöszi rám rontana, felkapja és megpörgeti, amitől Akemi sikít, de nevetve.

- Az vagyok - nevetek továbbra is megállíthatatlanul. - Most jöhetek én? - kérdezem vigyorogva. A kölyök kapaszkodik benne és csak nevet és nevet, miközben Masao nyugtatóan simogatja a derekát. Szeretem ezeket a dolgokat. Talán mégsem bántom most a szöszit.

- Megjött a kutyád - szólal meg aztán komolyan az alvilági, mire Akemi is azonnal elhallgat, kezei pedig bizonytalanabbul fogják tovább át őt.

- Honnan tudod? - kérdezem meglepve, de már pattanok is fel és elrakom a tőrt az asztalról.

- Azért vagyok ennyire nyugodt ebben a házban, mert be van biztosítva - közli ezt, majd leteszi a kölyköt.

- De... Úgysem fogod elmondani, igaz? - kérdezem meg végül mosolyogva, majd elé lépek reménykedve még egy utolsó csókban. Igazából megkérdeznem sem lett volna szabad, hiszen minél kevesebben tudják, annál jobb és persze lehetek még potenciális veszélyforrás, bár mindennel azon leszek, hogy ez ne következzen be.

- Nem. Ne felejtsd el leközölni, amit kértem - kéri.

- Nem felejtem és kösz mindent. Mindkettőtöknek. Kereslek és hívlak titeket - ígérem meg így nekik, aztán felágaskodom, hogy elkérjem azt a puszit, amit még akarok. Ezt most megtagadja tőlem komoly képpel nézve rám, miközben a számra teszi az ujjait és finoman lefelé nyom. Megértettem, így ellépek mellette és az ajtó felé indulok. - Remélhetőleg tíz perc és tudok mindent - szólok azért vissza, de már indulok is a kijárat felé. Amit akarok, arról nehezen mondok le, ezt akartam, de már nem számít. Igazából nem is értem, mi ütött belém, már megint hülyén viselkedtem.

- Vigyázz magadra! - kiált utánam.

- Te is! - kiálltok vissza, végülis ő is megy valami megbeszélésfélére. Nem szeretném, hogy baja essen.


A kocsi kinn áll és mikor kilépek az ajtón, megszólal a zsebemben a telefonom, mire elmosolyodok és kivágtatok a kapun, majd bepattanok az autóba.

- Sziasztok! Mit tudunk? - kérdezem meg gyorsan.

- Szia - köszön Teruki visszacsúsztatva telefonját a zsebébe, de a visszapillantóban engem figyelve. - Hanazuku-Maoruko kereszteződés, ami innen nagyjából fél órára van és Araham valami szerződésújrakötést említett - jelenti, majd elhajt Masao háza elől.

- Ehhez mi minek kellünk? - kérdezem értetlenül, miközben előkaparom a mobilom és elkezdek pötyögni Masaonak.

- Araham szerint szükséges, hiszen lassanként teljesen átveszed Tatsuki helyét majd, így a szövetségesei, lekötelezettjei immáron a tiédek lesznek.

- Akkor ők Tatsukihoz tartoznak? Vagyis a lekötelezettjei?

- Nem tudok többet. Mit pötyögsz?

- Masaonak. Ha azt kéri, osszak meg vele ilyet, akkor annak oka van, ráadásul valamiért rossz érzésem is van, meg szerintem neki is - vallom be még akkor is, ha talán lecseszést kapok érte. Azért az vicces, hogy Yoshi mennyire meghúzza magát, inkább nem szól bele, mert szerinte is vita közeledik ezek szerint.

- Nekem is rossz érzésem van - morogja Teruki.

- Akkor nem baj, ha elküldöm? - kérdezem gyorsan, de igazából már mindegy, mert amint bepötyögtem, már el is ment az SMS.

- Szerinted van értelme? Egy semleges alvilági kétlem, hogy bármibe is beleavatkozna, főleg nem ő, aki annyira hirdeti a függetlenségét, a senkihez sem tartozását. Miért ragaszkodsz ennyire hozzá? - kérdezi meg nyugodtan.

- Bízom benne, Teru, teljes mértékben, ráadásul tudom, hogy szeret valamilyen szinten, ahogy én is őt. Tudom, hogy érdekli, hogy mi van velem, meg hogy mi történik körülöttem. Nem fog beleavatkozni, de valamiért ezt kérte, és akkor ennek oka van. Pont a függetlensége miatt.

- A bizalom és a szeretet egy dolog, de kétlem, hogy építhetnénk rá bármit. Az a problémám, Jeremy, hogy ha Masaot ellenünk állítják, ő gond és gondolkodás nélkül fog nekünk ugrani, míg ez fordítva nem lesz ennyire egyszerű, mert érzelmileg befolyásolt vagy. De ezt már, azt hiszem, kifejtettem - teszi hozzá.

- Tudom, ezért kell elkerülni az ilyen helyzeteket. Ezen leszünk, tudom, hogy ő is. Egyébként csak hiszed, hogy neki annyira egyszerű lenne, mert velünk van Yoshimi - mondom ezt meg nagyon komolyan.

- Abból, amit tudok Masaoról, feltételezem, profi gyilkos. Nem ér fel egy fejvadásszal, de hasonlít hozzá. Nem becsülném alá semmiképp és nem becsülném ennyire magabiztosan sem fölé a triónkat - jelenti ki szigorúan.

- Nem a triónkat becsülöm fölé - mondom meg komolyan. - Nem mi hajtjuk ezt az egészet, amit állítok, hanem Raktari. - A visszapillanthatóban látom Teruki szemeit kerekre pattanni a meglepettségtől. - Neki él, érte és minden módon kerülné a fájdalomokozást a számára. Márpedig az komoly veszteség lenne - utalok finoman, ugyanakkor tudom, hogy mindketten értik. Yoshi is lesápad lassan. - Nem a levegőbe beszélek, tudom, miért fogunk mindketten azért küzdeni, hogy soha semmilyen módon ne kerüljünk szembe egymással. - Most Teru is hallgat, látom, hogy járnak az agyában a gondolatok, ahogy Yoshi is elmerül köztük. Azt hiszem, ezt ők így sosem gondolták még végig.

- Azt mondod, Masao felesküdött Raktarinak? - kérdezi meg az idősebb férfi.

- Ezt így nem merném kijelenteni, talán Raktari tudja, de abban biztos vagyok, hogy Raktari az ő napsugara. - A kijelentésemre Yoshi halkan felnyög. - Mindenben azt kereste, hogy neki hogy jó és most, hogy boldog, ő is az, még ha mást nem tud magához engedi emiatt. Ragaszkodik hozzá és a mindene. Jobban nem tudom megfogalmazni és szerintem így még sosem mondták ki - vallom be.

- Raktari harciassá vált, amikor nem szálltam le róla Masaot illetően, de abban biztos vagyok, hogy halvány sejtelme sincs róla, hogy Masao felesküdött neki, ha megtette - mondja a visszapillantóban most a mellette ülő férfire pillantva. - Mi az, hogy ő Masao napsugara?

- Én csak annyit tudok - kezdi a szőke -, hogy Raktari nyakláncán a felhő Masao és hogy a férfinél van a párja, egy mosolygós nap. Ezt még ő találta ki egyszer és miután összejöttek, el is készítette neki, de miután szakítottak, is megtartották, mert még mindig megvan a szeretet, csak másképpen. Azt hiszem, az ötlet valójában Masaotól jön, mert ő mondta neki egyszer, hogy "A Földön addig van élet, míg a felhőkön át tud törni a napsugár". Ezt sok helyen látod a házban is. - Közben rám pillant néha, hogy igazat adjak neki, én pedig bólogatok.

- Ez amolyan mottóféle Masaonál, nagyon sokat alkalmazza és ennek megfelelően él, ez alapján az ő értékrendjének a csúcsa Raktari.

- Ő is úgy viselkedik néha, mint egy vad véreb, aki a gazdáját védi, ha róla van szó. Sosem volt az a mesélős típus, nem beszélt a házon kívüli barátairól, vagy a családjáról, így nem lepett meg, hogy róla sem akar elmondani semmit, de így, hogy még ismerem is, van okom kérdezni bizonyos dolgokat... Így legalább már értem.

- Ez komoly kulcs, amitől a bizalmam is nagyot ugrott - árulom el komolyan.

- Maradok ettől függetlenül szkeptikus megfigyelő - jelenti ki végül makacsul Teruki és vet egy mosolyt a visszapillantóban rám.

- Rendben van - mosolygok vissza. - De ettől még mindig irtó szar érzésem van.

- Ideges vagy?

- Igen, kifejezetten rossz előérzetem van. Megérzés.

- Maradj nyugodt és ne látszódjon rajtad.

- Igyekezni fogok. Nem tetszik, hogy iderángatott, sem az, hogy nem mondta el, pontosan miért. Figyeljetek mindenre, jó?

- Rendben. - Yoshi határozott és tudom, hogy éppen felvértezi magát belül.

- Ez természetes. Itt leparkolok - jelenti ki Teru, azzal megáll. - A kis utca a kereszteződéshez vezet. Ha menthetetlen szar van, szégyen a futás, de hasznos elven visszavonulunk és bármennyire is nem tetszik - intézi most hozzám a szavait szigorúan, a visszapillantóban rám tekintve -, bevédve.

- Ezt most értelmezzem úgy, hogy enyém az elsőbbség, ti pedig maradtok hátul, igaz? - kérdezem apró indulattal a hangomban, ugyanakkor tudom, hogy valahol igaza van.

- Igen - válaszol határozottan. - Minket hátráltatsz és feleslegesen kockáztatod az életed, ha nem hallgatsz rám. Meg kell tanulnod, hogy a hierarchia akkor is ez, ha szereted a kutyáidat. Alattad állunk, ha mi elveszünk, pótolhatsz minket, de téged senki és akkor a beléd vetett bizalom, rád szánt energia és minden más felesleges volt.

- Tudom, nem kell a duma tovább. Azt is tudom, hogy igazad van és nem kérdőjeleztem meg, csupán csak pontosítottam. Értettem és ennek megfelelően fogok cselekedni is - mondom meg komolyan.

- Jól van. Vessük bele magunkat! - adja ki a csatakiáltást sóhajtva.

- Várj! - kérem még komolyan. - Nagyon vigyázzatok magatokra, és csak annyit, amit nagyon muszáj! Ha nem kell, akkor ne csináljunk semmi feleslegeset! - mondom meg, mit szeretnék. - Na gyerünk! - Azzal hagyom, hogy Teru kiszálljon, majd követem és Yoshi is zárkózik hozzánk.


Elindulunk a sikátorszerű kis utcában a kereszteződés felé. Igencsak ideges vagyok és amint kiérünk, öt őrszemet veszek észre a különböző pontokon. Araham a jeepjének támaszkodva áll és dohányzik, körülötte két véreb, ami azt jelenti, hogy legalább kettő még itt van. Mindenesetre felé veszem az irányt, de látom rajta, hogy elégedetlen és morcos. Semmi jót nem ígér, ugyanakkor most én sem vagyok elnyomható éppen. Határozott léptekkel, teljes nyugalmat erőltetve magamra lépkedek és tudom, hogy a kutyáimon sem látszik semmi.

- Reméltem, hogy nem te fogsz késni - jegyzi meg szárazon az alvilági. - Omoi hamarosan itt van, már két kopója ellenőrizte a terepet.

- Talán ha nem az utolsó pillanatban szólsz, akkor neked megfelelően idomítom a napom - közlöm hidegen, de azért folyamatosan figyelek mindenre és minden irányba. - Ki az az Omoi és miért vagyok itt?

- Hirtelen kezes akarsz lenni? Szokatlan. Omoi csempész, főleg műkincseket és ritka állatokat juttat át a határokon, de jó fizetségért akármit bevállal. Nem árt ismerni és jóban lenni vele, de igen elővigyázatos fajta.

- Talán rájöttem, hogy hamarabb szabadulok meg tőled, ha neked megfelelően alakítom a dolgaim. Még mindig nem értem, mi itt a feladatom - teszem hozzá komolyan.

- Ne legyél már ekkora segg, kölyök, ennél több eszed van! - szól rám morogva és elhajítja a cigarettája csikkjét. - Omoival neked kell jó kapcsolatot kialakítanod, nem nekem! Én szépen visszamegyek délre, ha felkészítettelek, vagy Tatsuki úgy rendeli és szarok bele, mi lesz veled. Azt hiszed, kibaszásból kerítettelek elő? Nem. Éppenséggel Omoival nem lehet akármikor randizni. Két hete kértem tőle időpontot, csak hogy tudd - olvassa a fejemre mérgesen.

- Kurvára nem erre voltam kíváncsi. Sokkal inkább arra, hogy mégis mivel fogom elérni azt a bizonyos jó kapcsolatot. Mert ne mondd nekem, hogy csak baráti alapon állít ide!

- Majd ő megmondja.

- Azt akarod mondani, hogy idejöttünk minden tudás nélkül barátkozni valakivel, akiről azt sem tudom, hogy mit akar? Mégis valamire csak lehet számítani!

- Cicus, ez olyasmi, mint a gésáknál régen; ha nem vagy elég ügyes, csak ágyat melegíthetsz, ellenben ha feltalálod magad, sokra viheted - közli foghegyről. Na baszd meg! - Neked jó kapcsolatot kell kialakítanod ezzel a pasassal, ha olyan hálózatot akarsz, mint amilyen Tatsukinak volt. Annak az alapja az, hogy mindenkit összekötött mindenkivel, bármi át tudott folyni a kezei közt. Valami problémád van azzal, hogy szívességet tettem neked?

- Ha két hete tudod, akkor azért említhetted volna - közlöm még mindig jegesen, de aztán feltűnik egy negyven körüli, százhatvan magas, kopasz fickó, sokzsebes, katonai nadrágban, betűrt, fekete pólóban, rajta zöld katonai dzsekivel és cigivel a szájában. Öt kutya rendezetten lépked mögötte. Továbbra sem érzem magam kevésbé idegesnek, ugyanis a hosszúkás arca, a rókaszeme egy percig sem biztató a számomra. Nagyot nyelek és félreteszek mindent ilyet, nem látszódhat rajtam, hogy tartok tőle, méghozzá nem is kicsit. Fogalmam sincs, hogyan kell viselkedni ilyen helyzetben, sosem volt még rá példa és kicsit felbasz, hogy Araham most volt képes erről említést tenni. Mindenesetre kihúzom magam és próbálok komolynak, erősnek és kegyetlennek tűnni.


Araham ellöki magát az autótól, majd két kutyájával az oldalán biccentve üdvözli Omoit, miközben az embereik mindenre figyelnek, azonban nekem komoly kétségeim vannak, mert Araham valamitől kezd ideges lenni. A férfi öt kutyája szépen széjjelhúzódik, gondolom, szemmel tartják a terepet. Egyre rosszabb érzés kerít hatalmába, de fogalmam sincs, mit kéne tennem vagy mondanom. A faszomat a mélyvízbe! Talán nem ártott volna legalább azt megtudnom, hogy mit illik és mit nem, hogy ne haragítsak magamra egy hústornyot.

- Úgy érzem, forró lett a hangulat most, hogy megérkeztem - szólal meg nyugodt, enyhén hörgéssel fűszerezett hangon. Hát ez remek, egyre jobb kezd lenni. Ha Araham tőlem várja a következő lépést, akkor rendesen pofára fog esni...

- Ugyan, csupán a várakozás teszi, hogy izzik a levegő. Ő itt Tatsuki utódja - dob is bele a mélyvízbe az a fasz. Omoi felém indul, ugyan csak két lépést tesz, de engem Teru nem enged, rámarkol a ruhámra. Mintha eszembe jutott volna ezt tenni! A nagy faszt, jó nekem itt, távol a pacáktól. Talán nem ártana bemutatkozni, vagy valami...

- Remy - közlöm a férfivel hidegen, rezzenéstelen tekintettel figyelve. Nem félek, nem félek, nem félek. Na jó, csak egy kicsit, de az talán belefér.

- Csodálom a választását - szólal meg, miközben méreget.

- Ez csapda - suttogja Teruki alig hallhatóan, száját sem mozdítva, míg a csempész beszél. Érzem, tudom, de nem fogok félni, még nem.

- … semmiben sem hasonlít rá külsőre ez a fiú. Félénk is vagy? - kérdezi kóstolgatva, kicsit még közelebb lépdelve hozzám. Csak azért sem mozdulok meg, bár Araham is közelebb húzódik. A francba már, ez remek kör volt, gratulálok!

- Nem minden a külső - közlöm határozottan. Megemberelem magam, hogy még véletlenül se láthasson rajtam semmit. Yoshimi is hozzám ér, ha csak finoman és láthatatlanul, egy apró kört rajzolva rám. Tudom, látom, bár csak a szemem sarkából, de ha futunk, sem lesz jobb.

- Ezt nagyon reméltem, bár érdekes lehetsz Tatsuki székében ülve. Mennyiben kívánod átvenni az ő helyét?

- Mennyiben számít ez? - dobom vissza a kérdést, miközben tudom, hogy a körülöttem állókban erősödik az idegesség. Talán még van kiút, csak egyelőre nem látom, mi. Idő kell!

- Meghatározza, hogy a beszélgetésünk mikor ér véget, most, vagy még egy kicsit társalgunk és ismerkedünk-e egymással. - A kurva, a jó választ csak nem kaptam meg a kérdésre. Na most jön az, hogy nagyon gyorsan találjam ki, hogy a kevés, a közepes, vagy a sok hozza meg nekem a lehetőséget arra a beszélgetésre. Ha Tatsuki helyére pályázik, akkor leginkább a semmi, ha viszont csak tesztel, akkor a sok. Kicsit tanácstalanná tesz a helyzet, ugyanakkor a félelem adrenalinná alakult, csak mondjuk az enyéimet kéne megkímélni, amíg lehet.

- Igényt tartok mindenre, ami az övé, de vannak dolgok, amik alku tárgyát képezhetik - közlöm komolyan a blöfföt, merthogy eszemben sincs senkivel sem alkudozni semmiről. Viszem és kész, képes vagyok megállni a helyemet a tetováló helyén.

- Az üzleti partnereimmel mennyire ismerkedtél már meg?

- Párukkal megejtettem már a találkozót - válaszolom rögtön. Ezt neki nem szabad tudnia és ha okosan játszom, akkor nem lesz gáz.

- Helyes - mondja elmosolyodva, majd elém lép és kezet nyújt nekem, ám tenyerébe hosszú dobótű fúródik, amitől ordítva rándul vissza. Teruki azonnal magához ránt és bekarol maga elé, Yoshi ismerheti ezt a formációt, mert azonnal Teru hátához áll, mivel arról jött a támadás. Rövidesen fulladozó nyögések hallatszódnak mögülünk. Araham támad a két kutyájával együtt, Omoi és három vérebe ugrik nekik, kettő meg ránk jön. A francba! Menekülni már nincs esélyünk, szerintem ezt Teruék is jól tudják, de akkor viszont ki kell állnunk ellenük. Már egy cseppet sem félek, ha ez a vége, akkor ez, de hogy könnyen nem adjuk magunkat, abban mindenki rohadtul és nagyon biztos lehet. Teru maga mögé ránt, tudtam, hogy így lesz, és abban a pillanatban Yoshi is lép elém, ugyanakkor ő teljesen másra figyel. Teru karral fog föl egy vágást, mire csak egy csattanást hallok és megjelenik a férfi kezében egy rövid pengéjű kard. Már az én kezemben is ott a tőr, bár Yoshi terelgetni kezd, miközben Raktari és Masao.... Heeeeeeeeeee?! HOGY?! De ők azok, tuti. Meg... ki másra utalt volna az a tű? Már megint nem gondolkodtam, pedig tudtam... Megkerülnek minket és a Terura támadó férfi kap egy pengét a nyakába, amivel Raktari nagyjából elvágja a nyakát, miközben a másik mögé Masao kerül, aki egyrészt sokkos talán egy kicsit, másrészt esélye sincs a férfi ellen. Nem sokáig maradunk, Yoshi lök és terelget, én is látom az íjászokat, de ahhoz, hogy menedékbe kerüljünk... Araham jeppje... Okés. Mögé kerülünk, de az egyik még így is befog minket simán, mire Yoshi ruhájából előkerül egy mini számszeríj, amivel le is szedi a férfit, aki közelebb van, meg ránk látott. Neeem! Én ugyan nem maradok fedezékben, amíg mindenki mást gyilkolnak! Yoshi erővel tart meg, nem enged, amitől ideges leszek.

- Engedj el! - követelem tőle még mindig a tőrömet szorongatva.

- Egyelőre öngyilkosság, val'szeg te vagy a célpont, a fő célpont és onnan simán le tud szedni. - Értelmes, amit mond, tudom, csak nem olyan egyszerű erre úgy reagálni, ahogy kéne. Végül megadom magam és meglapulok.

- Menj, segíts nekik!

- Nem hagylak itt - közli komolyan, harciasan. Egyre jobban elegem van ebből, talán a megoldás, ha eljutok valahogy Omoihoz.


Aprót kilesve igyekszem felmérni, hogy hol is van a férfi és ki hogyan áll. Teru vetődik mellénk, miközben Yoshimi eltűnik Masaoék segítségére sietve. Ott már nem lesz gond, tudom, érzem. Menni akarok és Teruki hagy kitörni, ugyanakkor mellettem halad.

- Társakként! - vakkantja suttogva nekem, mire bólintok, jelezve, nem is akartam megszabadulni tőle, mert így tudunk segíteni a másiknak és védelmet is biztosít. Valami Arahamék felé hajt, azt érzem, hogy oda kell mennem, mert a hármas elintézi, amit kell és megoldják a problémákat egyedül is. Masao kiválik onnan és ugyanazt az irányt célozza be, mint én. Közben Araham kutyái kivégzik Omoiét, de aztán élettelenül esnek össze.

- Hagyd! - parancsol rám Masao, mire azonnal megtorpanok. Valamit érzek a parancsban, ami miatt nem indulok tovább, ráhagyom, hogy tegye, amit akar, ugyanakkor meg valahol tutira kell segítség, így mégis Yoshiék felé fordulok. Maximum feleslegesen. Masao fél karral besodor egy kapualjba, Teruki meg védelmezőn természetesen marad velem. - Omoi különféle mérgekkel kalibrál - suttogja. - Ha Araham nem tudja megölni, ti ketten elhúztok innen! - parancsolja. Az arab férfi rendesen viaskodik vele, agresszív harcmodora megfelelőnek bizonyul a csempész ellen, ám rettentően kell figyelnie minden mozdulatára, ami nehézséget jelent neki. Még jó, hogy ilyen apróságokat közölt velem, a francba is! Bár az ösztönök működtek, merthogy kezet nem fogtam volna vele, az hétszentség, még akkor sem, ha muszáj, akkor inkább nem tudom... de nem...

- Rendben - suttogok vissza. Most csak nagyobb bajt csinálok, ha nem teszem, amit mond nekem. Megfogom Teru kezét, remegek az idegtől, meg az adrenalinlökettől, de ettől csak minden élesebb lesz. Azt hiszem, engem a mélyvíz élesít ki, vagy valami hasonló. Másképpen érzékelek, sokkal pontosabban, mint egyébként. Teru picit megszorítja a kezem, tudom, hogy velem van, csak éreznem is kell. Masao figyel, támadásra vár szerintem, valószínűleg bújó embereket kutat, Araham viszont vesztésre áll, lassan hátrálni kezd, ám ekkor Omoi fejébe megérkezik Raktari nem tudom hogyhívjákja, mint egy dárda. Kész! Engem pafful kezd kiütni ez a helyzet, de főleg az a része, hogy egyszerűen nem tudok semmit sem tenni. Megöl a tudat, hogy hasztalan vagyok, engem kell védeni és én vagyok a leggyengébb láncszem. Ez így nem lesz jó, sokkal intenzívebben és jobban kell tanulnom, mert még egy ilyen helyzet és megőrülök. Masao kilő mellőlünk, úgy siklik, mint egy kígyó és úgy is csap le. Arahamra... Mi a rohadt élet folyik itt?! Nem hiszem, hogy bármi jogom lenne beleavatkozni, még akkor sem, ha... Ha mi? Semmi jogom nincs, így csak kapaszkodom Teruba, miközben jár a tekintetem, hogy nincs-e még itt valaki, hogy mindenki megvan-e és épségben találom. Talán erre vonatkozott Masao parancsa, hogy menjek, de most nem tudok, még nem. Tudni akarom, mi folyik itt és nem érdekel, mit fogok látni, vagy mi következik. Yoshi is megérkezik hozzánk, Raktari meg Omoi felé indul. Nem értem, egyszerűen nem. A két srác közrezár és tudom, hogy most védve vagyunk, de túl sok minden történik egyszerre, mégsem tudok nem a két alvilágira figyelni.

- Álnok kígyó! - mordul rá Masaora. - Neked semmi sem elég?! Mi a francot keresel itt?!

- Eltüntetek valakit, aki régóta zavar - közli hidegvérrel. Kiráz a hideg és végigremeg rajtam, szerintem még Teru kezét is sikeresen megrázom a lendülettől. Olyan harcot látok, ami egyszerre meglepő, ráadásul fogalmam sincs, melyik végkimenetel az, amelyik nekem tetszene. Masao a szokott módon utákkal, míg Araham kezében a sai és egy hosszú tőr.

- Mióta dönt egy semleges eltakarító önhatalmúan? - vonja őt morogva kérdőn ideiglenes tanítóm. Közben Yoshiék is beszélnek mellettem, hallom és talán értem is, bár nem tudnám visszaidézni, sőt, válaszolok nekik és hallom a saját hangom, hogy beszélek, de nem tudom, miről.

- Mióta szervezünk meg így egy találkát? - kérdez vissza jeges hangon. - Omoi köztudottan veszélyes, mindig ügyel a saját védelmére, mérgekkel operál és nem paktál kölykökkel, tapasztalatlan tacskókkal, vagy akárkivel. Dörzsölt, sunyi és gátlástalan, Jeremynek csak akkor lett volna esélye jól játszani vele szemben, ha tud is róla valamit! Annyit még nem tanult Tatsukitól, hogy megfelelő alapokkal részt vegyen effajta kapcsolatteremtéseken.

- Rám bízta a kölyök belenevelését ebbe az életbe! - acsarog. Rád? Oké, ha életben maradsz, te adod elő neki, mi történt. Bár erősen kétlem, de... meglátjuk.

- Valóban a mélyvízben tanulunk meg úszni, de van, aki belefullad...

- Hiába tud már úszni - fejezi be fölényesen Araham. Csak én értelmezem úgy, hogy ténylegesen ki akart nyíratni? Araham közben hihetetlen agresszíven harcol és próbálja az uta és Masao ujjai közé betűzni a tőrét, de szerencsére a kígyós alvilágit sem kell félteni, mert gyors, így csak a levegőbe irányulnak a döfések. Néhány a kezét célozza, de Masao védekezik, ám mivel támadni nem tud, így egyre idegesebb, ugyanakkor úgy mozdul, hogy a férfi fegyverei még a ruhájához se érhessenek hozzá.

- Számodra teljesen mindegy, hogy most vagy később halsz-e meg, számomra viszont nem. Szó sincs saját döntésről, Tatsuki bízott meg az eltakarításoddal - közli higgadtan. Őőőőőő??? Na most újabb hatalmas pofont kapok az élettől, azt hiszem, vagy már magam sem tudom.

- Blöffölsz.

- A halál sosem blöfföl.

- Te nem vagy a halál, csak egy fű alatt rejtőző senki.

- Rosszul értelmezed a kígyó szimbólumát - közli egyszerűen Masao. Mivel a másik férfi nem talál rajta fogást, így Omoi teste felé kezdi terelni, amit mintha hagyna neki, ugyanakkor ezt nem hiszem. Nem tévedek, pillanatokon belül dob egy szaltót, mire Araham megrogyik, Masao kicsap és felegyenesedik közben. Bemetszi a férfi torkát, majd egyszerűen kitépi, amitől hirtelen a rosszullét fog el, ugyanakkor meg sem remegek. Masaot nem éri vér, hidegen, eltakarító módjára gyilkol, meg sem rezdül, csak addig figyeli a férfit, míg az a földre hull, majd hagyja meghalni. Nem tart sokáig, de aztán felém fordul és lerázza a vért a fegyverről. Figyelem, csak őt, noha nem tudom, mire kéne vélnem ezt most, vagy mennyit higgyek el belőle. Legszívesebben a nyakába ugranék, csak tudom, hogy azt nem lehet, több ok miatt is. Érteni akarom, mi történt, ugyanakkor nem tudok kiszakadni a gondolataim közül. Masao... Araham... Tatsuki... Keringenek a gondolataim a három férfi közül és nem tudom, melyiküktől kérjem a megoldást. Illetve egy kilőve, szóval a másik kettő maradt.


Csak figyelem a semmit, de Raktari lép elém és nekem nyújtja a fegyverét. Ez most...? Egyre kevésbé tudom, hogy mi történik körülöttem, de van ebben valami utasításféle. Mit kellene csinálnom? Valami azt mondatja velem, hogy vegyem el, így ösztönösen nyúlok előre érte.

- Soha nem jártam itt - jelenti ki határozottan -, ezt soha nem is láttam és az sem érdekel, ha azt mondjátok, te ölted meg azt a férget ezzel! - köti ki, s amint megfogtam a botot, sarkon fordul és elindul. Iszonyúan dühös és feszült, de már én is robbanáshatáron állok.

- Valaki végre hajlandó elmondani, mi volt ez? - kérdezem hangosan, magamat lepve meg azzal, hogy mindaz, ami bennem kavarog, sehol sincsen a hangomban.

- Hazaviszlek! - ajánlja a távozó testőrnek Masao.

- Nem, egyedül megyek haza és majd később megbeszéljük! - vágja rá hátra sem pillantva Raktari. Már nem csak ő feszült, hanem Yoshimi is égni kezd az oldalamon az idegességtől, ezzel meg csak engem táplál tovább.