18.

Yoshimi

Ez a hirtelen jött találkozó marhára nem tetszik és hamar kiderül, hogy Terukinak sem. Azért szóltam Raktarinak, hogy megyünk, csak még azt nem tudom, hova, mindenesetre cseppet sincs jókedvem és ez komolyan érezhető is rajtam. Feszült vagyok és ideges, ahogy mellettem a másik testőr is, így szedjük fel Jeremyt, de a kölyök csak nem tágít. SMS-t ír Masaonak, ami Terunak egy cseppet sem tetszik, érzem rajta, ugyanakkor amerre elkeveredünk, az elég erős változás.


Azt tudtam, hogy Masaonak Tari a mindene, a legelső, hozzá igazít mindent és azt is, hogy még mindig szereti a srácot töretlenül és mindenestül, azonban most hirtelen tolták a képembe az összefüggéseket és Jeremy kurva jól keveri meg a lapokat. Valahol igaza van, mert ha Masao hű akar lenni magához és Raktarihoz, akkor sosem támad ellenünk. De vajon ez a hűség tényleg fennáll? Nem tudom eldönteni, hogy mennyire bízhatunk a férfiben. Raktari teljes mértékben, elég sokat beszélgettünk, részben Masaoról is és sok minden kiderült a számomra, ám Jeremy bizalmát sem söpörhetjük félre. Kevés emberben bízik ennyire, általában megalapozottak ezek a megérzései, pláne, ha valakihez már így kötődik. Raktari sem tudott tőle sosem elszakadni, még mindig őt keresi, ha segítségre van szüksége, ahogy a múltkor is. Szoros a kapocs és valódi szeretetre épít, ahogy valószínűleg Jeremyé is. Ezek nem elhanyagolhatóak, ráadásul hiszem, hogy a férfi is szereti őket, másképpen, de mindkettejüket. Sosem hittem volna, hogy ezen kell agyalni, de valóban igaz, amit Jeremy összehozott ebből, ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy a kölyök ezt sosem használná fel a férfi ellen, sosem fenyegetné vagy élne vissza a Raktarihoz kötődő érzéseivel. Persze épít rá, bár csak megelőzés címén. Mi van, ha most véletlenül téved? De ekkora határozottság és azok az információk, amiket Raktaritól tudok, mégis megalapozottnak tűnnek.


Megérkezünk, Jeremy meg csobban a mélyvízben. A kölyökre sokan vigyázunk, legalábbis kezdetben úgy tűnik, aztán az egész dugába dől és már mindannyian tudjuk, hogy ez bizony csapda. A srác is tisztában van vele, sugárzik belőle az idegesség, és ugyan Teruki megteszi az intézkedéseket, visszafogja a srácot, de neki eszében sincs menni. Még csak meg sem rezdül, nemhogy indulni készülne. Igyekszik jól forgatni a szavakat, de tudom, hogy agyal és őszintén én sem tudom, hogy melyik válasz a helyes. Talán nincs is olyan, mert már minden el van döntve előre. Nem retten meg, mintha magabiztos lenne és félelem nélkülinek próbál látszani, holott biztos vagyok benne, hogy van benne félsz. Mikor a férfi kezet nyújt neki, ösztönösen húzza hátrébb a sajátját, ami megalapozott, tekintve, hogy érkezik egy dobótű. Ezek szerint mi sem vagyunk egyedül, bár el sem tudom képzelni, ki lehet és honnan jött ez az eszköz.


Teru azonnal bekarolja Jeremyt, miközben a háta mögé állok, tekintve, hogy onnan még nem érkezett támadás. Nem is fog, mert az öt férfi, akik őrszemként szerepeltek a listán, éppen fuldokolnak valami drótszerűtől, ami elég éles is lehet, ugyanis némelyikük jóval kevesebb ujjal rendelkezik. Pillanatokon belül megérkezik Raktari és Masao, de már ébredek is fel ebből az állapotból és kezdem el bevédve terelni Jeremyt. Raktari kezében egy karhosszúságú bot, méghozzá pengével a végén, amit azonnal beletol a férfi torkába, aki Teruval birkózik, majd mikor a másik Masao ellen támad, kap egy hatalmas ütést és az alvilági kivégzi. Felnézek, még Raktari jelzése előtt feltűntek a férfiak a tetőn, így gyorsan és határozottan terelem be a kölyköt a kocsi mögé. Nem gondolkodom, ösztönből szedem le a közelebbi férfit. Szeretem az ilyen távolsági fegyvereket és valamivel jobban is használom őket a többségnél, elég sokat gyakoroltam ahhoz, hogy élesben is ki lehessen most már próbálni. Egy lövésre megvan a faszi, de utána muszáj vagyok Jeremyre figyelni és lefogni, mert menne vissza. Megértem, legszívesebben én is, de egyelőre nem lehet, mert ő a célpont, tehát véletlenül sem kerülhet vissza a körbe. Együtt lesünk ki a kölyökkel és próbálunk valamit kitalálni. Tudom, hogy menne, ráadásul jófelé gondolkodik, azt hiszem, mert Omoit keresi fel a tekintetével. Most el nem engedem még, csak akkor törhetünk ki innen, ha távolról be vagyunk védve, mert a sík terepen simán szednek le minket.


Teruki a másik íjásszal bíbelődik, de elvéti és éppen hogy csak nem kap magába egy nyilat. Bevetődik mellénk, de már kapom is az utasítást.

- Ha tudod, szedd le a másik íjászt, mert partigyilkos lesz! - sziszegi nekem tekintetét a harcon tartva. Az íjász most már elsősorban Masaot és Raktarit igyekszik leszedni, mert túl jól szervezetten pusztítják le Omoi előkerülő embereit. Most már nem tudom, hanyadik hullámban érkeznek meg.

- Ne hagyd, hogy hülyeséget csináljon! - dobom vissza neki Jeremy felé biccentve, de már indulok is el kifelé. Picit közelebb kell jutnom, mert innen nem fog menni, nem kell sok, alig öt lépés és már lőtávolban is van a férfi. Célzok és meg is van, megint elsőre, majd mivel újabb emberek érkeznek, gondolom, nem a mi oldalunkon, így Raktariék mögül pár méterrel lövök ki rájuk. Egyet simán szedek le, mielőtt akár csak a közelükbe is érne. Raktari mögém-mellém kerül, így simán össze tudunk dolgozni megint és egymás után szedjük le az embereket. Ez így már gyerekjátéknak minősül, de azért nem engedek a figyelmemből, nehogy baj legyen. Raktari harcmodorában sok a mozgás, ráadásul most egy olyan eszközzel harcol, ami ötvözi a táv- és közelharc lehetőségeit. Odasóz rendesen, majd vagy hagyja, hogy kivégezzem az ellenfelet, vagy ha nem sikerül, hátrább lép és megteszi ő. Utóbbi esetén nem gatyázik, ahogy én sem, így sorban potyognak ki az emberek.


Azért szeretem ezt a minit, mert félkézzel is tudom kezelni, így ballal ki tudok osztani pár tőrt. Még jó, hogy nem vettem félvállról és ezeket is elraktam. Azt hiszem, nekem az ilyenek a fegyvereim, amiket messziről lehet használni és a pontosság a döntő. Lassan leszedünk mindenkit, és amint tiszta a terep, Raktari fordul és Omoi felé hajítja a fegyverét, ami csattanva áll bele a férfi koponyájába. Hoppá! Tari szeme szikrákat szór, talán ennyire dühösnek még életemben nem láttam, mint most. Először csak nagyot nézek, aztán elönt valamiféle melegség, hogy ez a férfi az enyém, de aztán átadja a helyét a döbbenetnek, meg az elhatározásnak, hogy soha, de soha, de soha nem akarom feldühíteni. Közben Masao kivágódik és nekiesik Arahamnak. Nem várt fordulat, ugyanakkor Jeremy nyugton marad, de kapkodja a fejét ide-oda, keres és elemez, de azt is látom, hogy ideges és valami furcsaság is ül a szemében. Talán elkeseredettség, de erre majd rákérdezek még. Finoman megérintem Raktarit és elindulok Jeremyék felé, hiszen elsődlegesen őt kell védenem. Futva közelítem meg őket, minden kis zugot és helyet megfigyelve, ahol még ember bújhat, de már nem látok sem mozgást, sem árnyékot. Raktari szétcipzározza a dzsekijét és elindul Omoi felé. A mozgása lezsernek tűnik, de a vállai rendesen feszülnek. Fogalmam sincs, mire készül, de tudom, hogy hagynom kell. Érzem. Odamegy hozzá és kirántja a fegyverét a férfiból, de mintha nem izgatná most annyira, mi van Masaoval. Tehát ő vagy tudta, hogy ez a terv, vagy ráhagyja.


Terut látom, hogy nagyon agyal. Ideges és nem tudja, mit tegyen. Biccent nekem, hogy szétszedjük-e őket vagy sem. Megrázom a fejem, szerintem nekünk ebbe nincs jogunk beleszólni. Ha most szétválasztjuk őket, egy, lehet, nekünk jönnek, kettő, megejtik máskor. Talán jobb lenne, ha most intéznék el. Persze lehet, hogy tévedek, de ahogy Raktarit figyelem... Ő sem akar közbelépni, és szerintem ez így jó. Teru biccent, val'szeg tudni akarja, miért.

- Ez a kettejük harca, ha beszállunk, nekünk jönnek. Szerintem nincs jogunk hozzá - hadarom. - Ha nem most rendezik le, akkor máskor, akkor meg teljesen mindegy, mikor. Nem hiszem, hogy jó megoldás lenne a beavatkozás.

- Jogunk bármihez van, amit kifejezetten nem tiltanak az alvilág alaptörvényei - jelenti ki dacosan az idősebb férfi -, de abban igazad van, hogy ezek ketten már nem lesznek valószínűleg békében ezután, ha szét is szedjük őket.

- Soha nem is voltak, vagyis egy ideje biztos nem - szól közbe a kölyök, de le nem veszi róluk a tekintetét. - Masao szerint ha Araham rájött vagy megsejtette volna, hogy mi a helyzet, akkor mindent megtett volna, hogy elválasszon tőle. Nem mentek sehova! - teszi hozzá. - Ugyan törvényt nem sért, de két fél harcába beleszólni nem... nem... nem... nem helyes szerintem - keresi a szavakat és észre sem veszi, hogy ismétel, annyira le van ragadva.

- Az a nem mindegy, Araham az érdekeid szerint tiltott volna Masaotól, vagy egészen más miatt.

- Az a nem mindegy, hogy Araham idehozott legyilkolni - közli hidegen, érzelmek nélkül. Ilyenkor megijeszt a kölyök rendesen.

- Na az az, amit erősen kétlek - jelenti ki határozottan Teruki.

- Ha kezet fogok vele, már halott lennék - közli még mindig teljes nyugalommal a hangjában. Most legszívesebben pofon vágnám, hogy térjen vissza közénk, mert beszél, de szerintem a felére sem figyel annak, amit mond. - Szerinted megakadályozott volna benne? Nem mintha eszem ágában lett volna megtenni, de mindegy.

- Nem őt figyeltem, de az biztos, hogy kínköves pokollal jutalmazta volna Tatsuki, ha bajod esik az ő hibájából.

- Akkor nekem már marha mindegy lett volna. - Ugyanolyan csendes, ezért csak finoman jelzem Terunak, hogy csinálni kéne valamit. - Két hete tudta ezt a találkozót és egy szót nem szólt róla. Úgy jöttem ide, hogy azt sem tudtam, ki a másik fél, pedig azt tanultam Tatsukitól, hogy gyűjtsek információt. Nem említette a mérgeket, azt csak a saját ösztönöm jelezte. Úgy biztosította a terepet, hogy sehogy. Mind halottak lennénk már régen.

- Ez az ügy nekem bűzlik és nem csak attól, amit elmondtál.

- Nekem is - ismeri el a srác még mindig meredten nézve. Véget ér a harc, Raktari meg úgy távozik, hogy tudom, ha csak megszólítanám, akkor minimum kettéharapja a nyakam, vagy még rosszabb. Hagyni kell menni, azt hiszem, mire itt is hagy minket, ugyanakkor Masao felénk indul, de útközben elteszi a fegyvereit. Ösztönösen lépnék Jeremy elé, de a kölyök most határozottan tol el fegyvertelen kezével.