18.

Teruki

Araham mindig keményen, szigorúan, határozottan és durván bánt Jeremyvel. Sok mindent nem mondott el neki rendesen, belevágta a mélyvízbe, az örvénybe, a viharba, mindenbe, hogy saját tapasztalatai legyenek, saját stratégiát dolgozzon ki a problémák megoldására, s megerősödjön közben. Kíméletlen és kegyetlen férfi, akit a legkevésbé sem kedvelek. A módszerei részben jók, részben szerintem csupán a saját szadista hajlamainak kiélése, azonban amíg a kölyök őrá van bízva, ritka indok venne rá, hogy közbelépjek. Utálom, hogy engem csesztet, de csak Jeremynek és Yoshinak ismerem ezt el, az alviláginak még véletlenül sem és még csak a dolgát sem könnyítem meg, mikor rajtam keresztül akarja sakkban tartani a srácot. Azt hiszem, ma elegem lett. Nem tudom, mit vár el tőlünk Araham, de kutyaként nem kell olyan engedelmesnek és jólneveltnek lennem, mint testőrként, így bátran vetem bele magam a tervezésbe, hogyan okozzunk némi kellemetlenséget az arabnak. Megérdemel egy leckét és jobb, ha Jeremyről is megtudja, hogy nem egy beszari tökalsó, akivel cicázhat. Korán kiszúrtam, hogy méregeti, kóstolgatja, de igen óvatosan, főleg, miután mellékesen megemlítettem neki, hogy Tatsuki nem díjazná, ha összetévesztené a kurvákkal a tanítványát. Aljas, rohadék kis húzás volt, azonban célt ért, soha semmilyen módszerrel nem igyekezett megszerezni a kölyköt.


Bűzlik nekem ez az ügy, ráadásul Yoshimi is feszült és Jeremy is azonnal ír Masaonak, amint megtud tőlem mindent. Hagyom. Nem azért, mert megbízom az eltakarítóban, én sosem fogom tenni, amíg nem bizonyítja be számomra is, hogy minden kétséget kizáróan a fiú oldalán áll, amit nyilván nem fog megtenni semlegesként, hanem mert kíváncsi vagyok.


A helyszínre érve aztán minden megmagyarázásra kerül és az események beindulnak. Vérebként védem Jeremyt, figyelek Yoshimire és szemmel tartom Raktarit is. Őszintén csodálkozom azon, hogy megjelent és Masao tette is sokáig bizakodóvá tesznek, főleg, mert többször is megmenti a kölyköt. Valahogy úgy vélem, a semlegességét most tapossa porba, de ebben cseppet sem vagyok biztos. Önös érdek vezérelheti, mert nekimegy Arahamnak, végül meg is öli őt. Hallgatok Yoshimire, veszteg maradok és bár szeretném védeni a közelgő Masaotól a mögöttem idegeskedő fiút, az nem kér a védelemből, tudni akar, Raktari pedig dühödten távozik. Úgy érzem, valakinek utána kellene mennie, de mi nem tehetjük meg Yoshival, Masao és Jeremy meg láthatóan beszélni akar egymással. Itt kell lennünk és nagyon észnél a másik testőrkutyával, mert ha valamelyikük elszabadul, nem hagyhatjuk, hogy a kölyöknek komoly baja essen. Az alvilági igazi kígyó, még én sem tudom, most mellettünk vagy ellenünk van, Jeremy meg majd’ szétrobban az idegtől, ám látom rajta, megvadulni fog előbb, mintsem elmenekülni. Csak azért nem teszem most a vállára a kezem, mert feltételezem, beledöfi a tőrét. Inkább figyelem Masao legkisebb mozdulatait is.

- Kezdem onnan, hogy elhagytad a házam, rendben? - kérdezi meg a srácot.

- Rendben - válaszol komolyan, de még mindig nincsenek érzelmek a hangjában vagy az arcán.

- Te értesz a szimbólumokhoz és gyorsan meglátsz sok mindent. Mit mond neked az, hogy kereszteződés?

- Lehetőség, irányok, változás, döntés - vágja rá az elsőket, ami eszébe jut.

- Badarság. Amikor két ember keresztezi egymás útját, az kapcsolat vagy ütközés, a nyugati kultúrában pedig a kereszt a halálhoz kapcsolódik. Ha kereszteződésbe hívnak, akkor harcra kell számítani, mert bár nem mindig harcol két alvilági egymással, a lehetőség mindig meglesz. Gondolj arra, ahol edzettetek Tatsukival. Az is egy kereszteződés - világít rá. Furcsa mód úgy beszél a sráccal, mint egy tanító, ami kifejezetten nyugtalanít. - Ez nem a ti területetek. Ez egy idegen terep, ami ugyancsak óvatosságra kell, hogy intsen. Ezekbe belegondolva egy kutya kevés lesz ide, ráadásul ideges voltál, ezért felhívtam Raktarit, hogy ha lehet, küldje utánad Yoshimit. Ő azt mondta, ment, de feszült volt, hát megkockáztattam, hogy Tatsuki jól kiröhög. Megint megtapasztaltam, hogy milyen válogatottan tud káromkodni - ejti el az információt és még el is mosolyodik hozzá. Logikus, amit mond és ha valóban így járt el, aminek kétségbevonása nem tűnik megalapozottnak, akkor fennáll a veszélye, hogy pozitívan csalódom ebben az emberben.

- Tehát jól sejtem, hogy Araham nem mondta ezt el neki, ahogy nekem sem mondott semmit. Most már abban sem kételkedem, hogyha megfogom a férfi kezét, halott lennék. Tényleg Tatsuki tetette el láb alól?

- A ruhája volt átitatva méreggel, a bőréhez hozzáérhettél volna, de alvilágiak nem fognak kezet egymással alapesetben. Csel volt, tesztelés. Nem nyúlt volna hozzád, ha továbbra sem emeled a kezed, azonban volt valami, ami Arahamot idegessé tette. Két kutyáját várta vissza, akiknek jelezniük kellett volna jóelőre Omoi érkezését, csakhogy azokat megölték. Araham idegessége pedig feszélyezte a csempészt.

- A kérdésre is válaszolj! - szólok rá türelmetlenül, mert Masao ugyanolyan ügyesen forgatja a lapjait, mint korábban Jeremy és Omoi a beszélgetés során.

- Tatsuki nem volt elragadtatva attól, amit megtudott és utasított rá, hogy védjem meg Jeremyt. Arra konkrétan nem, hogy öljem meg Arahamot - teszi hozzá a szemembe nézve.

- Miért tetted meg? Mit nyersz ebből és mit jelent a számomra? - Jeremy határozottan kérdezi meg, mégis feszült a tartása. Azt hiszem, ugrásra kész.

- Személyes okból. Araham nem véletlenül szervezett keresztbe és az is nyilvánvaló volt, hogy köröz körülötted, mint keselyű a dög felett. Utóbbi neked, előbbi nekem szólt. Szerinted mit csinál, ha nem jössz el?

- Megbüntet.

- Az egy dolog. De Omoival?

- Hát... Nem tudom - ismeri el. Láthatóan ezen egy percig sem gondolkodott, ahogy valószínűleg Masaon kívül senki sem. Logikus, mert amilyen hirtelen lett összehozva ez a találkozó és amilyen engedelmes Jeremy tud időnként lenni, esélyes lehetőség volt ez is.

- Akart valamit Omoitól. Nem fogjuk már kideríteni, hogy mit, de biztos vagyok abban, hogy nem miattad vagy nem csak miattad találkozott a csempésszel.

- Ki fogja keresni őket? Meg... A francba is...! Raktari azért olyan dühös, mert beáldoztad a semlegességedet? - jön elő némi indulat lassan a kölyökből.

- Nem. Gyanítom, azért dühös, mert egy kicsit túlszíneztem neki, miért van szükségem a társaságára és mert alvilági területre kellett lépnie, ráadásul megölt egy nagykutyát is. Vele és ennek a gondjait elsimítom. - Nagy levegő, lassan kifúj. Idegesít ez a férfi. Ki ő, a keresztapa? Raktari persze, hogy tajtékzik, a családja élve megnyúzza, ha csak fél mondattal összehozzák őt az alvilággal. A Yuusukék híresek voltak a becsületükről, tartásukról, erkölcsükről és elszántságukról, sosem volt közük az alvilághoz, csak ha a yakuza, akit szolgáltak, kapcsolatban állt azzal. Ráadásul Raktari igen érzékeny néhány dologra, tehát ha Masao ferdített neki, akkor most becsapva érzi magát a javából. Szép kis kockázatot vállalt, de az okát még mindig nem tudjuk.

- Masao, kérlek, ne forgass és terelj! Ez mire volt jó?

- Válaszoltam a kérdésedre, Jeremy - jelenti ki, s most nekem is feszülni kezdenek az izmaim, meg izzadni a tenyerem. - Teljesítettem a feladatomat, eljöttem és megvédtelek, ezenfelül leszámoltam egy régi ellenfelemmel.

- Hazudsz - közlöm ingerülten. A férfi nem cáfolja, nem erősíti meg, hallgat, méghozzá úgy, hogy figyelembe sem vesz engem. A dolog cseppet sem lep meg, számítottam rá, hogy nem kapok választ, a jelek szerint azonban nem zökkent ki, nem láttam rajta semmit, ami azt igazolná, hogy blöfföl. Persze ettől még fenntartom a lehetőségét, Masao mégis csak egy profi, akinek könnyű benyeletnie egy olyan rajongó természettel a nokedlit, mint Jeremy.

- Leszámoltál a tanítómmal, ez semmivel sem jár?

- Tatsukival lehet alkudni.

- Mi az alkud alapja?

- Okos - szólal meg elégedetten. - Teljesítettem, amit kért tőlem, én pedig megelőlegeztem magamnak az engedélyét az én kérésemhez. Ha ez nem nyeri el a tetszését, ajánlok Araham helyett egy másik tanítót.

- Ott akarok lenni - jelenti ki, de érezhető abban, ahogy ezt kimondja, hogyha elutasítják, annak jó vége nem lesz a dolognak.

- Hol? - kérdezi meglepetten tőle Masao.

- Nem személyesen beszélsz vele?

- Biztos, hogy nem. - Gyávaság volna? Talán, de nem biztos. Tatsuki lakhelyét csak igen kevesen ismerik és nem is engedi, hogy akárki meglátogassa. Deont és Jeremyt elfogadja, Shinji állandóan vele van és Bakari is sűrűn ránéz, de rajtuk kívül senki mást nem enged a közelébe tudtommal.

- Kit ajánlasz, ha kell?

- Magamat. - Meglepődöm és most már végképp elképzelésem sincs, mire játszik ez a fickó.

- Miért? - Jeremy lesápad és egészen másképp remeg meg.

- Más cserealapom nincs. - Nem tudom, hogy hazudik-e, vagy csupán elhallgat információkat, nem találok rajta fogást. A kölyköt talán megtéveszti, engem nem teheti és mégsem látok át rajta, ami elmondhatatlanul bosszant.

- Ez nem igaz, ugyanis a cserealapod éppen itt áll előtted - közli nagyon határozottan.

- Ez nagyon gáláns, de semlegesként csak a saját életemmel játszhatok, máséhoz nincs közöm.

- Ehhez képest határozottan ölted meg - bök a fejével Araham felé. - Játszhatsz így is, de ezt nem fogom elhinni.

- Mi is voltunk húsz évesek, Jeremy. Araham nem véletlenül került délre. Mondjuk úgy, az agresszivitása problémás volt. - Még mindig kerülgeti azokat a pontokat, amiket Jeremy is érez, hogy vannak, csak taktikázik. Most már sokkal könnyebb nyugton maradnom, mert egy alkalmas pillanatban tudom, mit akarok tenni. Ha játszunk, akkor játsszunk rendesen. Ha a nyulat nem is, a kígyót kizavarjuk a bokorból. - Megszokhattad már, hogy néhány dologról nem beszélek, de mindenről tájékoztatlak, amiről tudnod kell.

- Megszoktam. Csak azt is tudom, hogy a semlegességed a mindened, ez viszont gyökeres ellentéte volt, márpedig ahhoz komoly indok kell és komolyabb, minthogy kedvelsz és meg akartál védeni, ahogy ennél a bosszú dolognál is, mert azt megejthetted volna bármikor. Még a kettő együtt sem elég.

- Tény. Teljesen igazad van, ezek ügyesen foltozott takarók. - Végre nem alakoskodik tovább, noha továbbra is forgatni fogja a kártyákat a kezében. Nem is értem, Jeremy hogy bírja elviselni, vagy mit kedvel annyira benne. - Araham egy rohadék volt, akit úgy döntöttem, eltüntetek, ezzel visszafizetve a régi kölcsönt, leróva a tartozást és megszabadulva egy ingerkedő baromtól. Ugyanakkor azt is megfigyelhetted, hogyan ugrom fejest valamibe a semlegességemet is félrerakva, ha kell. Mentorollak, tanítalak egy ideig, aztán ha a közös utunk végére érünk, elárulom, miért döntöttem így és vagy azt teszem, amit a mostani felállásban tennék, vagy azt, ami addigra kialakul bennem. Ez csak egy időre szóló dolog, ahogy évekkel ezelőtt is csak ideiglenes megállapodásaink voltak.

- Beszélj Tatsukival - válaszol végül Jeremy, bár viszonylag hosszú gondolkodás után. - Akármit is választasz, mindenekelőtt Akemit rakd rendbe, minden egyéb utána.

- Akemi sima ügy, keresgetés, egyeztetés, felmérők. Egyszer úgyis szembe jön velem az, akit keresek, lepasszolom neki a kölyköt és lekorlátozom vele a kapcsolatot, vagy megszakítom, ha kell, egyébként szabad vagyok.

- Rendben van - feleli végül. - Menjünk haza! - kéri hozzám fordulva. Nem tehetek mást, mint biccentek és elnapolom azt, hogy kiugrasszam Masaoból azokat a bizonyos válaszokat, s Yoshimi közrefogásával visszaindulunk a kocsihoz. Semelyikünk sem szól semmit, Jeremy bepattan hátulra, engem meg a szőke testőr egy biccentéssel utasít hátra mellé. Meglep vele, de hagyom beszállni a volán mögé, még a kulcsokat is megkapja, aztán meghajlom az akarata előtt, s kivételesen a hátsó ülésen foglalok helyet. Jeremy szinte azonnal szorosan hozzám bújik, arcát elrejti, válla pedig úgy remeg, mintha sírna, ám szipogást nem hallok. Felé fordulok, amennyire csak tudok, hogy magamhoz ölelhessem és nyugtatóan kezdem simogatni a karját és hátát. Yoshi jól vezet, nyugodtan, kiegyensúlyozottan, ezért nem tartok attól, hogy az egyik pillanatban a két ülés közt találjuk magunkat.

- Miért buktál ki? - kérdezem meg csendesen. Nem eshetek pánikba, nem mutatom ki az aggodalmam sem, mert amennyit a kölyök mégis érzékel belőle, az pont elég, betudja annak, hogy fontos nekem, szeretem, ami igaz is, és a támasza is maradhatok. Azt nem kell tudnia, hogy még ennyi idő után sem tudom szerintem jól kezelni ezeket a helyzeteket, vagy legalábbis magamban nem nagyon tudok vele mit kezdeni.

- Először is, mert sokkal, de sokkal többet kell tanulnom. Így nem maradhat, mert a leggyengébb vagyok és csak lehúzlak titeket. Őrjítő volt, hogy képtelen vagyok tenni, cselekedni, sem tudásom, sem erőm nincs hozzá. - Ilyenkor tudok nagyon hálás lenni annak, hogy helyesen tudtam dönteni egy adott pillanatban. Most épp azért, mert hagytam kitörni Jeremyt. - Ugyanakkor meg minden sokkal élesebb volt, tisztább és tudom, hogy erre tudok építeni. - Kásásan beszél, kicsit összemosva a szavakat, ami cseppet sem tetszik, de még mindig jobb, mintha hallgatna. - Másodszor, nem tudtam, mit tegyek és ettől ideges voltam, féltem, amit nem lehetett mutatni. Féltettelek téged is, meg Yoshit, meg őket. Aztán Araham és Masao... Most ez... túl sok - nyögi a végét.

- Én is feszült voltam és a rizsszem se - árulom el, hogy ne higgye azt, a félelem vagy a féltés nem természetes. - Ettől függetlenül tudni kell cselekedni, de ebben azért jóval több tapasztalatom van nálad. Az alvilág nekem is új terep, rengeteget kérdezek Bakaritól még most is és ezt is alaposan át fogom vele beszélni, mert érzem, hogy nagyon befejezetlen maradt ez az ügy. Túléltük, túlvagyunk rajta, most tanulunk az esetből. - Szokásos módon teljesen egyszerűre ledegradálom, ezzel kiegyenlítve a srác túlbonyolítását. Lassan paródiát lehetne írni rólunk.

- Mintha ez ennyire egyszerű lenne. És Raktari? Annyira sok az ismeretlen. Tudom, hogy túlagyalom, de te meg tudod, hogy milyen vagyok. Velem alszol? - kérdezi meg hirtelen, amiből arra következtetek, hogy alaposan fel lett zaklatva, még a gondolatai is kavarognak. Belekapaszkodik a ruhámba is, ám a remegése nem csillapodott még. Nem adom fel, ahogy nem szoktam, folytatom a csitítását. Egészen furcsa még most is az a kapcsolat, ami kialakult köztünk. Bensőséges és bizalmas. Ennek a kölyöknek megengedem, hogy hozzám bújjon, megöleljen, még vele is alszom, méghozzá mindenféle félsz nélkül, hogy egyszer kihasználja az alkalmat. Nem vonzódom hozzá, a legkevésbé sem, még csak azt sem igazán tudom megállapítani önmagamtól, mennyire lehet vonzó, csupán a keresettsége, kapóssága miatt vagyok abban biztos, hogy nagyon. Azzal tisztában vagyok, hogy akárcsak Deon, ez a fiú is túl van töltve szexualitással, amit nem igazán tudok mire vélni, mihez kötni, ám a becsületből mindkettőnek elegendőt mértek.

- Raktarival nem neked kell foglalkoznod - jelentem ki határozottan. - Szépen hazamegy, ha még dühös, akkor lemegy az edzőterembe és kiadja magából, ha nem, akkor lefürdik és lefekszik aludni. Legrosszabb esetben Yoshimi majd kivallatja, vagy a srác felhívja Masaot és a fejére olvassa még azt is, hogy kék az ég. Őmiatta ne fájjon a fejed - kérem komolyan. - Alszom veled egyébként - teszem hozzá, mielőtt kimarad. - Engem Masao nem hagy nyugodni. Mindenképpen beszélj Tatsukival a közeljövőben - tanácsolom.

- Felhívom, amint hazaértünk - mondja komolyan. - Muszáj, hogy tudjam, mit gondol, hisz, vagy csinál. Vagy nem kéne? Össze vagyok zavarodva, Teru. Nagyon. És félek. Féltem Masaot, meg Raktarit, meg téged, meg Yoshit és olyan furcsa belül.

- Mitől féltesz minket? - kérdezem meg egyelőre az összes többit talonba téve.

- Hogy baj lesz. Hogy legközelebb rosszabb lesz. Hogy valamit elrontok, mint most is. Majdnem beleszaladtam olyanba, ami mindannyiunknak veszélyes. Félek, hogy hibázom és ti isszátok meg a levét. Vezetnem kéne titeket, de csak hátráltatlak.

- Minden vezető csecsemőként születik és jó esetben vén szivarként hal meg - mondom neki halványan elmosolyodva. - Mindig lehet rosszabb és jobb, a mi életünk pedig olyan, ami bármikor véget érhet. De nem csak a miénk és nem csak az életmódunk miatt, hanem akár megállhat a szívünk is. Ezeken felesleges aggódnod.

- De... Nem lehet... Én nem... Mi... Ők... - Elpattan a feszültségtől és zokogni kezd végül. Nincs magánál, ezért csak hagyom bőgni és remélem, ettől megnyugszik. Yoshimi pillantását keresem a tükörben, de nem leszek tőle jobban, mert amit látok rajta, az némi aggodalom. Mikor szótlanul azt kérdezi, megálljon-e, jelzek, hogy nem kell, de ne is siessen, esetleg tegyen egy kört.

- Jeremy - szólítom meg a kölyköt. - Figyelj lécives rám. Nem vagyok gondolatolvasó, ezért el kell tudnod mondanod azt, amit ki akarsz adni magadból.

- Nyomaszt - kezd bele, de érezhetően erőlködik. - Ki akar törni... nyomja a mellkasom belülről... Rossz érzés. Félek és nem tudom. Szorít, de mégsem. Fáj és mégsem. Nem tudom... csak nem... nem megy... ha bajotok esik... Vagy nem fog? Megígéred, hogy nem fog?

- Nem olyan szörnyű meghalni - jelentem ki, mivel nem akarok hazudni neki. Éltem már át azt, amiről beszélek, ezért tőlem nem lehet hiteltelen. Megkockáztatom és remélem, nem lesz rosszabb a helyzet, ha kimondom, amit a halálról gondolok. - Olyan, mint egy utazás a tengerben, amitől nem leszel vizes. Egész kellemes. Nem fogok olyasmit ígérni, amit szerintem baromság lenne - szögezem le. - Azt tudom megígérni, hogy azon leszünk, hogy elkerüljük a bajt, de ezt eddig is így csináltuk.

- Nem a halál... attól nem félek... csak... hogy... egyedül maradok - gyömöszöli kifelé a szavakat. - Mit csinálok akkor?

- Mész tovább előre - válaszolok egyszerűen. - Sosem maradsz egyedül, mindig lesz valaki, aki melletted lesz, ha nem is közvetlenül és ebben teljesen biztos vagyok.

- Mi lesz, ha Tatsuki haragudni fog rám? - jön elő egy újabb téma. Folyamatosan agyal és köpi magából az éppen aktuális félelmét. Nem számít, hogy nincsenek összefüggésben szorosan a dolgok, idővel úgyis elnyugszik.

- Mégis miért haragudna?

- Mert valamit elrontottam. Mert fel kellett volna hívnom, hogy rosszat érzek. Mert végülis problémát okozott a Masaoval való kapcsolatom. Vagy nem... vagy nem tudom...

- Még mindig jobb, mintha érdektelen lenne.

- Csalódni fog bennem.

- Miért jó neked összefesteni a falakat ördögökkel? - kérdezek rá nyíltan. - Szépen felhívod úgy fél óra múlva, mikor már tudsz rendesen beszélni, meghallgatod, mit mond arra, amit elmeséltél neki és kész. Attól, hogy előre kikészíted magad, még rosszabb lesz.

- És ha Masaot eltünteti? Raktari gyűlölni fog.

- Megbeszéled Tatsukival. Fontos neki a szavad és a véleményed, nem?

- De.

- Akkor ne pánikolj, hanem kérdezz rá, hogy mihez akar kezdeni Masaot illetően és használd ki, hogy fontos neki a szavad - tanácsolom.

- Szeretlek - suttogja alig hallhatóan és még közelebb fúrja magát hozzám. Néha összeugrik a gyomrom ennek a szónak a hallatán, de mindig emlékeztetem magam rá, hogy nem úgy szeret és igyekszem nem gondolni senkire és semmire, főleg nem a saját nyomoromra.

- Jól van - mondom ügyetlenül, miközben megsimogatom a fejét. Nem kérdez és nem mond többet, de legalább kezd csillapodni a kedélye és a remegése is. Persze bújik hozzám és markolja a ruhám, de ezeket már megszoktam tőle, így csak fogom magamhoz továbbra is. Lassan hazaérünk, engem Jeremy el sem enged egy pillanatra se, a kocsiból kiszállva meg még kézen is fog. Most már kissé talán segélykérőn nézek Yoshira, ugyanakkor értetlenség és ebből születő, saját magamon való nevetés is látszódhat rajtam. A szőke csak halványan elmosolyodik, az arckifejezéséből ítélve eléggé úgy fest, ez természetes a srácnál, ezért hagyom magam a szobájába húzni. Odabent leültet az ágyra, kérlelve néz rám, aztán ruhát kerít magának és elmegy fürdeni. Fogalmam sincs, mit vár el tőlem, s addig vacillálok, hogy átmenjek-e a szobánkba tiszta ruháért és egy zuhanyért, vagy maradjak inkább, míg végül előkerül. Amellett, hogy Jeremy most elég labilis, még az is bennem van, hogy esetleg Raktari és Yoshimi ott vannak kettesben, megzavarni őket meg semmiben nem akarom.


Végülis én választottam ezt a feladatot és Jeremyt... A kölyök megpróbál az ölembe mászni, amitől megint furcsán érzem magam, ezért magam mellé az ágyra próbálom terelni. Az ilyen közvetlenség pánikba ejt és nem azért, mert ő egy meleg fiú, hanem egyszerűen ezt csak attól fogadom el, aki a barátnőm. Szerencsére beéri ennyivel, bár nem úgy tűnik, mintha nagyon magánál lenne, aztán átkarol. Jobban fest, mint mikor elment fürdeni, az biztos.

- Ne haragudj! Tudom, hogy nem szereted, de muszáj - suttogja kicsit aggódva.

- Az ölelés és a bújás nem zavar, csak az ölembe ne akarj ülni.

- Tudom, de nem gondolkodtam - vallja be. - Elengedjelek fürdeni?

- Megköszönném. Visszajövök - teszem hozzá.

- Addig kerítek enni! - ajánlkozik hevesen.

- Remek ötlet - mondom neki, majd megbúbolom és megkísérlek kibontakozni a karjai közül. Még egyszer magához szorít, utána viszont elereszt. Együtt hagyjuk el a szobáját, ő a konyha felé veszi az irányt, én pedig a párossal közös szobánk felé. Egyedül Yoshimit találom ott, idegesen fel-alá járkál, nagyon rágódik valamin, ami nyilván kapcsolódik Raktarihoz, én pedig nem bírok elmenni mellette. - Baj van? - kérdezem meg tőle.

- Még nem ért haza. Persze biztos tömegközlekedik, de aggódom, annyira ideges volt. Nem csinál hülyeséget, csak visszaérhetne már. Most azon agyalok, hogy felhívjam, vagy ne - vallja be. Érezhetően nagyon ideges és még most sem tudja abbahagyni a mozgást, ami rá nem jellemző. Megfogom a vállát.

- Mi miatt aggódsz? - kérdezem meg tőle.

- Nem tudom, csak... ennyire még sosem láttam idegesnek. Féltem, meg jó lenne látni, hogy tényleg egyetlen karcolás sem esett rajta. Olyan régen elment, azt hittem, mire mi ideérünk, ő is.

- Nem kell félteni, talpraesett srác - mondom neki.

- Tudom, de szeretem és aggódom - mondja végül az ágyra leülve. - Csak érjen haza, az sem baj, ha nem áll velünk szóba, csak legyen itt, hogy tudjam, merre van. Jeremy? - Szegény Yoshi jócskán túlaggódja Raktarival ezt a dolgot, de csupán megpaskolom a vállát.

- Már túlvan a fürdésen és kezd megnyugodni.

- Jól van, akkor már egyben marad. Szükségetek van rám? Ne haragudj, hogy téged ültettelek oda, de jelen helyzetben csak veled ennyire szoros a kapcsolata.

- Nem értem, miért kérsz bocsánatot - mondom meg neki őszintén. - Kedvelem Jeremyt, felkészültem rá, mikor elhatároztam, hogy mellé szegődöm, hogy nem fog távolságot tartani tőlem, lesznek ilyen helyzetek és elég régóta folyik ez köztünk. Teljesen logikus döntés volt, Yoshi. Na, megyek tényleg fürdeni! - jelentem ki játékosnál kicsit vehemensebben, jelezve a testőrnek a szabadulhatnékomat, mert megbeszéltnek tekintem az egészet.


Nem sietek, de így is szokott módon gyorsan végzek, aztán megtörölközöm, majd a szobába megyek alsónadrágért és pólóért. Yoshimi az ágyán fekszik és Raktari PSP-jével játszva múlatja az időt. Előkeresem a kívánt ruhadarabokat, majd visszamegyek a fürdőbe felöltözni és kiteríteni a törölközőmet.

- Hívtad? - kérdezem meg tőle, mielőtt a telefonomat és a fegyveremet magamhoz véve elhagynám a szobát.

- Igen - feleli, mire elmosolyodom.

- Mi van vele?

- Nemsokára itt van. A hangja már jobb volt, szerintem kezd lenyugodni. Remélem. Lassan itt lesz, akkor meglátjuk.

- Fel a fejjel! - mondom neki halvány mosollyal. - Jó éjt - búcsúzom tőle, majd otthagyom a szobában.

- Jó éjt! - búcsúzik felnézve.


Mire visszaérek a szobába, Jeremy már tömi a fejét. Elpirul zavarában, mert nem várt meg, de cseppet sem foglalkozom vele, leülök mellé az ágyra és csatlakozom hozzá. Amint befejezi az evést, a kezébe veszi a telefont, nézegeti, leteszi, felveszi, aztán felnéz rám.

- Csak agyalok. Mármint vajon Masao már beszélt vele? Mert ha nem, akkor lehet, nem nekem kéne közölni, ami történt. Vagy de? Tudom, bonyolítom és perceken belül úgyis felhívom, mert jelen pillanatban más nem tud megnyugtatni teljesen - ismeri el. Elmosolyodom.

- Nem is érdemes bármit mondanom - jegyzem meg neki mosolyogva.

- Felhívom - jelenti ki. - Megpróbálom kihangosíttatni, mert szeretném, ha hallanád. Nem mindent tudok értékelni és mindegy... Szóval na... Jó?

- Jó - egyezek bele apró mosollyal.


Rábólint, aztán tárcsáz, s míg kicsöng, a szája szélét rágja. A tetováló viszonylag hamar felveszi, amitől nem oldódik Jeremy idegessége, de azt igyekszik nem mutatni a férfinek.

- Szia! Teru itt van. Kihangosíthatlak? - kérdezi és valószínűleg igenlő választ kap, mert megteszi és lerakja az ágyra a telefont.

- Üdv - köszönök az alviláginak.

- Üdv - vakkantja nekem vissza. - Mondja el valaki, mi a franc történt! - utasít minket.

- Hát... Araham felhívta Terukit, hogy máris azonnal menjünk valami szerződés-újrakötésre. Teru felhívott és eljöttek értem, de nagyon rossz érzésem volt, nekik és Masaonak is. - Dől belőle a szó, az alvilági pedig hallgatja. - Odamentünk és azt hittem, biztosítva vagyunk, mert volt öt őrszem, meg két kutya, meg Araham. De valami nem volt oké, éreztem. Aztán megjelent az a férfi, Omoi. Féltem és nem tudtam, mit csináljak. Araham bedobott a mélybe és azt sem tudtam, kivel van dolgom, semmit. A férfi kóstolgatott és próbáltam úgy forgatni a dolgokat, hogy abból az tűnjön ki, hogy nem ő az első, akivel tárgyalok, de valahogy... ki akart nyírni, ebben biztos vagyok. Odajött és kezet akart fogni velem, de azt nem akartam semmiképpen sem, Masao meg beleállított a kezébe egy dobótűt, de addigra az ő kutyái bekerítettek minket és támadtak, meg akiket én őrnek hittem, is velük voltak. Meg még jöttek sokan, volt íjász is köztük, meg nem tudom, még mi. Araham azért próbált védeni és Omoival viaskodott, míg Masao, Raktari, meg Yoshimi irtott mindenkit, aki az utukba került. Yoshi is, meg Teru is vigyázott rám, de borzasztó volt, hogy csak hátráltatom őket. Aztán Omoi meghalt és Masao nekiment Arahamnak. Azt mondta, beszélt veled és hogy most vége van és megölte. És nem tudom... Nem akart bántani és nem értem... Semmit nem értek... - Elcsuklik a hangja és a hadarásnak is vége szakad.

- Baszná meg az eke Arahamot...! - morog Tatsuki dühösen. - Masao felhívott, én küldtem oda, hogy védjen meg, az pedig, hogy kivégezte Arahamot... Sejtettem, hogy nem bírják ki acsargás nélkül, de most kurvára felbaszta az agyam ezzel.

- Miért akart Araham Omoival találkozni? Mert... Masao azt mondta, hogy ha nem megyek, akkor is létrejön ez a találka és hogy ennek oka volt. Egyébként keresni fog, igazából azt hittem, már keresett. Most mi lesz?

- Mindenképp beszélek Masaoval - jelenti ki némileg higgadtabban. - Fingom sincs, Araham mit akart Omoitól, talán valami külföldi ribancot. Kurvára remélem, hogy Masao elintézi a takarítást, mert ha nekem kell odaküldenem valakit, azt nem teszi zsebre - morogja még mindig dühösen. Figyelem Jeremyt, ám nekem úgy tűnik, a vele való beszélgetés mindenképpen jobban hat rá, hiába nem kap biztató híreket. - Hogy vetted rá, hogy belefolyjon ebbe? - vonja kérdőre a kölyköt.

- Én? Nem vettem rá, még csak nem is hívtam. Elmondtam neki, hogy mit akar Araham, mert dühös voltam, meg azt is, hogy nagyon rossz előérzetem van. Azt kérte, írjam meg, merre vagyok és miért megyünk oda. Nem akartam ellenkezni, mert úgy éreztem, kell. Nem tudom, miért. Aztán jött. De nekem sem mondta meg, próbáltam így-úgy megtudni, de az indokot nem árulta el. Szerintem eltakarít, nem hiszem, hogy kockáztatna. Mit fogsz tenni? - Jeremy lassan teljesen lenyugszik, megváltozik a beszédstílusa is, keveredik kíváncsisággal a feszültsége.

- Aki nem szövetséges, az ne tudjon róla, hogy mikor kivel mi dolgod - jelenti ki határozottan. - A megérzéseidre mindig hallgass, ez egy kivétele volt az előbb elmondott szabálynak, de a semlegesekkel különösen legyél óvatos. Masao is készül valamire, amit vagy megmond, vagy Bakari megkeresi.

- Van ötleted, hogy mire készül? - kérdezem meg a férfit. - Azt mondta, személyes okból számolt Arahammal, de könnyelműnek tűnt a haragoddal kapcsolatban, azt mondta, lehet veled alkudni és saját magát fogja új tanítónak javasolni Jeremy számára. - Ezt kurta, örömtelen nevetéssel reagálja le Tatsuki, mire megvonom a szám.

- Ez az ember halni akar - morogja. - Mit taníthatna az én tanítványomnak? Ő egy kibaszott semleges eltakarító, kurvára nem vág össze az, amit csinál azzal, amit Jeremynek kell. Ha komolyan ez a szándéka, előbb kitaposom a belét, mert ha még a kapcsolatokkal el is boldogul, a tetoválással semmiképp. Kerítek valakit melléd, kölyök, aki otthon van az alvilágban, ez biztos, Masaoval kapcsolatban meg még van pár köröm.

- Arra szeretnélek kérni, hogy addig ne ess neki, amíg a srác, Akemi, nála van. Neki nem hiányzik sem véres jelenet, sem Bakari, sem semmi egyéb. Megígéred, hogy ezt figyelembe veszed? Tudom, hogy téged ez nem érdekel, nem is kéne, csak... nekem fontos - fejezi be kicsit akadozva.

- Nem érdekel Akemi. Ha Masaot vele lehet rávenni arra, hogy beszéljen, akkor valaki elmegy érte. - Ahogy sejtettem. Tatsuki valósággal ugat a kölyökkel és most kezd csak belelendülni. - Szarom le, hogy kúrtok Masaoval, vagy hogy ez a kölyök a haverod, ha nem vagy képes elválasztani az érzéseidet attól, ami a feladatod, nyugodtan felkötheted magad! Az első az, hogy életben maradj és ha épp Masaonak az a feladata, hogy felszámolja a bandát, eltüntessen téged, engem, vagy valakit, aki közvetve kapcsolódik hozzánk, akkor hogy ne hagyj számára kiskaput ehhez! - Tajtékzik. Hihetetlenül örülök, hogy csak a telefon serceg bele a dühöngésébe, s nem velünk szemben áll ez a pasas, mert őt aztán nem lehet visszafogni. - Az őrszemek is semlegesek, Jeremy, mégis rátok támadtak! Aki kirendeli, az felbérli őket és ha épp azt kapják feladatul, hogy öljék meg a másik felet, akkor megölik! Ne legyél eltelve attól, hogy Masao elkényeztet az ágyban, mert alvilágiként egy gennyláda! - pöröl a sráccal. - Rólunk legalább tudható, kinek az oldalán állunk! A magunkén! Ha nekünk nem érdekünk valami, azzal nem foglalkozunk és ha ellenünk jön valaki, akkor nekimegyünk, de a semlegeseknek nincs saját érdekük, ezért soha sem tudhatod, hogy épp melletted vagy ellened vannak!


Persze Jeremy a nagy lehordás közben elsírja magát, bár csak a könnyei folynak és nagyon koncentrál arra, hogy ne boruljon ki megint. Tatsuki is szigorú ember, de sokkal következetesebb Arahamnál, ettől eltekintve magamhoz húzom a kölyköt és a karját kezdem simogatni. Egyetértek a hallottakkal, meg is értem a tetoválót, ugyanakkor a srác indokai és érzései sem elhanyagolhatóak.

- Tudom, igazad van. Képes vagyok elvonatkoztatni. Sajnálom. Előbb beszélj vele, szerintem megkapod a válaszaidat, mert kevesen akarnak szembekerülni veled. Ígérem, nem vitázom többet sosem ilyenben - mondja nyugodtan, de remeg.

- Azt megígérhetem, hogy ha sor kerül Akemi elhozatalára, a haja szála se görbül - folytatja sokkal higgadtabban Tatsuki. - A legegyszerűbb leadni Deonnak, amennyiben képes vagy arra, hogy ne kösd össze őt és Masaot. Sőt, ha Masao nem áll kötélnek, te sem találkozhatsz vele és a kutyáid is állandóan felügyelni fognak rád. Nem tudom, mi a faszomért akar tanítani téged, ez kurva gyanús, Jeremy. Nem vall rá ilyesmi, de ha rajtad keresztül akar valakinek a közelébe jutni, el kell vágni az útját és bele kell térdelni a tökébe, hogy megtanulja, mi az ábra. Ellenfelet csak akkor közvetíthetsz, ha tudod, kinek és miért, no meg, ha akarsz. Amint a gyanúd felmerül, hogy valaki hasznot akar húzni belőled, szaglászd körbe! Ne hagyd, hogy szórakozzanak veled!

- Próbáltam, de nekem nem mondta meg az indokait. Igyekeztem kiszedni belőle, mert nekem sem volt egyértelmű és nagyon nem megfelelő. Mármint nem illik a képbe, sem a semlegességéhez, sem sehova. Nem tudom, miért teszi, de... azt hiszem, nekem sosem fogja megmondani. Talán neked igen, vagyis nem hiszem, hogy ne, mert tudja, mivel játszik. Ha azt mondod, tilos, nem fogom megtenni, nem lógok el és nem csinálom - jelenti ki némi megbántottsággal Jeremy.

- Nekem megmondja, máskülönben ízekre szedetem Bakarival - közli határozottan -, de te se érd be kevesebbel, mint amit kitűztél magad elé! Legyél maximalista ebben és ne hagyd magad félreállítani! - kéri komolyan. - A harchoz visszatérve pedig szokjatok össze jobban! - mondja. - Két testőr lett a kutyád, ezért ha nem neveled meg őket, bizony háttérbe tesznek. Ez nem gond, Jeremy, de dolgozzátok ki ezt a részét is a triótoknak, ha neked ez így nem felel meg - javasolja.

- Igazuk volt, most semmit nem tudtam volna tenni és hülyeséget csináltam volna. Viszont majd beszélnünk kell egy kicsit, mert tök furcsa volt. Figyeltem Masaoékat, felfogtam, hogy mit mondanak, csinálnak, mindent élesen. Közben Teruval beszélgettem, azt hiszem, értelmesen, de arról semmire nem emlékszem - vallja be. - Ez nem tudom, mi volt, de... Majd beszélünk róla? Meg azt hiszem, Yoshi távolsági harcos lesz, Teru meg nagyon más, de azt hiszem, ez nagyon jó lehetőségeket rejt, csak együtt kell egy kicsit edzeni, hogy ne hátráltassuk egymást. Meg az sem lenne hátrány, ha nem egy tőrrel rohangálnék, amivel most mondjuk esélyem nem volt Omoi mérgei miatt. - Összeszedettebben beszél, mint eddig, mégis bizonytalan. Bár fogalmam sincs, mi az, amitől tart.

- Értelmesen beszélt - szólalok meg. - Kimegyek a szobából, ha akadályozlak titeket a beszédben.

- Engem a legkevésbé sem. - Nos ezt gondoltam. - Jó, ha tudsz így kétfelé figyelni, csak tudatosnak kell lennie - jelenti ki Tatsuki.

- Maradj! - kéri Jeremy is. - Olyan volt, mintha kívülről és távolról érzékeltem volna, hogy Teru mit mond és a saját válaszomat is, míg közben tökéletesen és tisztán, ami mellettünk történik.

- Ez jól hangzik - szólal meg elégedettnek tűnően a férfi. - Nagyon hasznos lehet, ha megtanulod kezelni.

- Egyelőre nem tudom, hogy egyáltalán hogyan hozzam elő, mert ez most volt először, ugyanakkor tudom, hogy jönni fog megint, ha éles a helyzet. Csak akkor ott nincs idő kísérletezni. - Miközben beszél, fejét a vállamra hajtja. - Talán... kéne megint gyakorlat. - Ezt elég halkan, szinte csak morogva mondja.

- Mire gondolsz gyakorlat címén? - kérdez rá nyíltan Tatsuki.

- Olyanra, ami nagyon élesnek tűnik. Mikor olyan történik, amit nem várok, nagyon valós és bekapcsolja az ilyeneket - válaszol csendesen.

- Megoldható, de egyelőre szokjatok jobban össze Terukival és Yoshimivel. Yoshimi meg gyúrjon rá még a közelharcra! - adja ki utasításként. - Egyébként megvagy?

- Rendben van, igyekezni fogok - válaszol halkan. - Meg, csak kicsit... nem tudom. Meglátogathatlak? - Tatsuki nem válaszol azonnal, csupán egy sóhaj hallatszik a vonal túlvégéről. Megértem a hezitálását, én is mérlegeltem anno a kórházi ágyon fekve, hogy megengedem-e a barátoknak a látogatást és felvállalom, hogy rosszul vagyok, úgy is nézek ki, vagy sem. Ráadásul az alvilági jóval büszkébb természet is nálam.

- Meg. Mikor?

- Holnap? - kockáztatja meg a legkorábbi időpontot, amit csak lehet, mire Tatsuki halkan, kurtán elkuncogja magát.

- Holnap. Mikorra jössz?

- Mikorra menjek? - Közben felsandít rám, mintha nem lenne valamiben biztos. Bocs, kölyök, de nem vagyok gondolatolvasó. Ennek ellenére biztatásul megbúbolom.

- Ha kajálni akarsz, akkor legkésőbb délre legyél itt. Ha nem, akkor legkorábban egyre. - Ez aztán az időbeosztás... Jót mosolygok a dolgon.

- Egy? Ha Terunak is jó... - mondja még mindig picit bizonytalanul.

- Kölyök... - mordul a túlvégről Tatsuki, én meg mosolyogva a fejem csóválom. - Teruki a kutyád. Akkor ér rá, amikor azt mondod neki, hogy szükséged van rá. Ezt a feltételt Asaménak is megadtam, addig marad állományban ő és Yoshimi, amíg bármikor szabaddá és bevethetővé lehet őket tenni. Amint ez nem teljesül, többé nem dolgoznak ott - jelenti ki határozottan. - Ha Masaoval szarosodik az ügy, melléd lesznek rendelve, legalább az egyikük veled kell legyen állandóan akkor.

- Tudom, tudom... - válaszol csendesen. - Csak szokni kell. Akkor Terut szeretném magam mellé - szögezi le ezt már nagyon komolyan. - Akkor egy?

- Teruki kirak a szokott helyen és szépen felsétálsz - közli. - Amennyiben ez nem felel meg, nem jössz. Egykor várlak. - Azzal kinyomja. Jeremy egy szót sem szól, csak elteszi a telefont, aztán bebújik a takaró alá, a fejére húzza és gondolom, csendben zokog. Bebújok mellé és megsimogatom a fejét.

- Ne vedd a szívedre - mondom neki. - Nekem is meg kellett dolgoznom magammal, hogy elfogadjam a látogatókat, miután lelőttek. - Megfordul és hozzám bújik, s most már hangosan sír.

- De előttem nem kell. Nekem ugyanaz az erős és határozott férfi, nem változott semmi. Miért hiszi, hogy nem fogom így gondolni?

- Engem nem engedett oda - világítok rá szelíden, nyugtatva őt. - Nem mellesleg amikor kiszolgáltatott helyzetben vagy, megváltozik a hozzáállásod. Gondolj abba bele, milyen lenne, ha nem tudnál egyedül elmenni vécére. Ha látná valaki, hogy elkísérnek és nyilván segítenek a dolgod elvégzésében, aztán kijöttök ketten. Ez régen természetes volt, a gésákat kikísérték, felfogták a ruhájukat, gyakran nem is egy szolgálója vitte ki, de mára egy elég ijesztő gondolattá vált.

- Olyankor is szeret, mikor kiabál velem, meg mikor ilyeneket mond? - kérdezi nagyon mélyről jövő fájdalommal a hangjában.

- Igen - felelek neki magabiztosan. - Azért mond ilyeneket, hogy ne legyen bajod - teszem hozzá.

- De már megint csalódást okoztam neki - szipogja.

- Mégis mivel? - kérdezem meglepetten.

- Masao, meg hogy nem gondolkodtam el mindenen, hogy megkérdőjeleztem, vagyis nem tudom... Ezzel az egésszel. - Nagyon halkan beszél, a végét már csak morogja, aztán a fejét a mellkasomba nyomja és megint csak a vállai jelzik, hogy sír.

- Miért viseled ennyire rosszul, hogy nem teljesítesz tökéletesen?

- Mert ha nem vagyok tökéletes, akkor el fognak hagyni.

- Ezen elv alapján el sem tudom képzelni, én hol lennék. Vagy Raktari. Shiro se biztos, hogy megéli a harminc éves kort, mégis itt van - jelentem ki. - Yoshi már halott lenne, hiszen az első próbáján csúnyán elvérzett.

- De az, más ti ti vagytok. Viszont nekem muszáj teljesíteni, mert különben nem tudom... csak belül ezt érzem.

- Mind ezt érezzük. Mind teljesíteni akarunk - jelentem ki komolyan. - Nekünk is meg kell felelnünk az elvárásoknak és azok mindig súlyosbodni, gyarapodni fognak.

- Azt sem értem, miért csinálta ezt Masao. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Meg... ha ebből gond lesz... Ugye nem fogja tönkretenni Yoshi és Raktari kapcsolatát?

- Legyél türelmes, Tatsuki kiszedi Masaoból az okokat, aztán megmondja szerintem, az a két srác meg jobban szereti egymást, minthogy egykönnyen szét lehessen szedni őket. Ne aggódj mindenért - kérem Jeremyt. - Aludj.

- Jó - sóhajt fel, de aztán közelebb furakszik hozzám, végül kénytelen vagyok a hátamra gördülni, ő meg a mellkasomra fekszik és pár pillanat múlva el is alszik. Éreztem rajta, hogy baromi fáradt, a szuszogása pedig lassan engem is álomba ringat, így valahol a közepén vége szakad a gondolkodásomnak.