18.

Yoshimi

Nem tudok mit kezdeni magammal, csak fekszem az ágyon és várom, hogy Raktari megjöjjön. Nyomom a gépet, de olyan ideges vagyok, hogy szinte percenként kezdhetem előröl. Nem zavar, csak igyekszem lekötni magam. Végül a srác megérkezik, csak éppen valahogy furcsa. Lenyugodott, abban biztos vagyok.

- Hazajöttem - szólal meg. - Csak szóltam, most megyek fürdeni - teszi hozzá, s már távozik is. Nem nyugodtam meg, szinte semennyire sem, de legalább itthon van. Legszívesebben utána mennék és betolnám a zuhanyzóba, átölelném, mert ez így nem fog menni. Végül nem bírom tovább és bemegyek utána, ha kell, ruhástól állok a zuhany alá, de nem bírom tovább.


Tari a fejét felemelve, csukott szemmel áll a zuhany alatt. A ruhái már a szennyestartóban, a fegyverei pedig egy közeli széken vannak elhelyezve. Alig vizslatom meg őket, már fordulok is vissza felé és nem bírom ki, hogy ne érjek hozzá. Nem akarom megijeszteni, sem letámadni, így végül a ruhás megoldásnál döntök és ahogy vagyok, belépek mellé, hogy magamhoz ölelhessem. Megijed. Röviden felüvölt, hátraveti magát, így felkenődik a csempére, aztán fogja csak fel, hogy mi van.

- Yoshi, a fenébe! - szól rám. - Ne ijesztgess! Kifelé innen! - kiabál kivörösödve, szikrázó szemekkel az indulatoktól, én meg képtelen vagyok mozdulni, csak bámulok rá és jelen pillanatban a pokolba kívánok mindent és mindenkit, de menni nem tudok, mozdulni sem nagyon, a félbehagyott mozdulatba fagyok és csak nézem az indulatát. Vállai végül leereszkednek és kiveszik belőle a hirtelen jött méreg, majd bocsánatkérően néz rám. Ezt nekem kéne, nem? Nem tudom, csak a döbbenet munkál bennem. Nem szól semmit, csak lassan felém nyúl, majd végigcirógat a karomon és addig araszol közelebb, míg a homloka az enyémhez ér. Nagyon lassan kinyúlok, hogy megölelhessem.

- Ne haragudj! Csak nem bírtam ki, hogy ne öleljelek meg - vallom be végül, elismerve, hogy nem ez volt a legjobb ötletem.

- Te ne haragudj, nem akartam goromba lenni - kér bocsánatot. - Ki vagyok kicsit akadva - ismeri el. Kezeit a vállaimra teszi, mire bátrabban karolom át a derekát és húzom teljesen magamhoz, hogy át tudjam ölelni.

- Megbeszéljük, jó? Nincsen semmi baj. - Puszit nyomok az arcára, jelezve, egyáltalán nem haragszom, csak látni akarom, hogy egyben van és jól.

- Masaoval kellene beszélnem, de még nem tudok. Hívott ő is, harmadikra felvettem, megmondtam neki, hogy már csak úgy fél órára vagyok a háztól, aztán leraktam. Utána hívtál te - meséli el. - Igenis baj van, Yoshi. Nem is az a problémám, hogy kissé kiszínezte a történetet, mert helyesen ítélte meg a helyzetet, nélkülünk vagy nélkülem tényleg nagy slamasztikába keveredtetek volna. Az eléggé odatett a csapatnak, hogy a ti oldalatokon is volt két rejtőző vadász, ráadásul Masao nagyon jó ötletekkel állt elő. Az sokkal jobban zavar, hogy az érzéseimet felhasználva manipulált - vallja be, miután állát a vállamra tette. Hangjából bánat árad, ami összehúzza a szívem.

- Mivel vett rá, hogy menj? - Marhára leszarom, hogy csöpög a ruhámból a víz, csak az számít, hogy Raktari nincsen jól, hogy bánatos.

- Azt beszéltük meg, hogy csak akkor avatkozunk közbe, ha kell, de ez akkor eldőlt, hogy kelleni fog, mikor rájött, kivel kell beszélnie Jeremynek. Az a fickó mérgekkel védte magát, a közelében lenni öt perc után fojtogató lett volna bárkinek abból a távolságból, amit Jeremyvel alkalmazott, ráadásul vagy tizenöt embere volt, amiből csak ötöt mutatott meg, öt várt fent, a többiek meg csendben a szemünk előtt megölték annak az arabnak az embereit - magyarázza. - Nem az a lényeg, mivel vett rá, mert az sima ügy volt, mondta, hogy harcra számíthattok és mivel a terület jócskán kívül esik Tatsukiéból, valószínűleg lesznek csapdák, én pedig elvállaltam. Ott estem pofára, helyben.

- Jeremy végig nagyon ideges volt és nagyon rosszat sejtett - vallom be végül -, már mikor megtudta, mi a felállás és a helyzet. Hogy érted azt, hogy pofára estél?

- Nem tudom megmagyarázni... Egyszerűen csak az volt bennem, hogy megmérettetésre kerülnek az érzelmeim és az elveim...

- Az, hogy sosem folysz bele az alvilágba? - kérdezem meg komolyan, cirógatva a hátát.

- Sokat nem érek holtan az érzelmeimmel, szóval igen, lényegében lefordítható, hogy arról kellett döntenem, mi a fontosabb a te, ő, Teru és Jeremy élete, vagy a sajátom. Ez meg kiérdemli a menj a francba választ, mert egyértelmű, hogy fejest ugrom az egészbe - mondja hadarva. Már nincs benne indulat, inkább még mindig a bánat hallatszódik ki a beszédéből. Még szorosabban fogom a karjaimba, és valahol hihetetlenül hálás vagyok neki.

- De fogsz vele beszélni, ugye? - kérdezem csendesen. - Egyébként... felajánlotta, hogy ő lesz Jeremy tanítója - árulom el neki. - Illetve valami hasonló és azt hiszem, Tatsuki nagyon ki lesz akadva rá, Teru sem bízik benne, ellenben Jeremy meg teljes mértékben.

- Beszélek hát. Ez nem kérdéses, csak még... kell egy kicsi idő. Masao sántikál valamiben. Nekem sosem ártana, de Jeremyvel és Akemivel furcsa kapcsolatot ápol.

- Ártana a kölyöknek? Merthogy Jeremy szerint Akemit teljesen helyre akarja pakolni, mindent megadni neki és biztosítani a jövőjét, lehetőleg kicsapongások és értéktörés nélkül. Ezek után kell félteni Jeremyt?

- Te ártanál valakinek, akiért kockára teszed az életed? - kérdez vissza komolyan. - Akemi miatt Masao nekiment egy yakuzának, Jeremy miatt pedig megölte Tatsuki emberét. Mind a kettő olyan tett, amibe nem csak a helyszínen, de a következményeképp is meghalhat. Ez Masaora nem vall.

- Nem tudom, Raktari. Én már nem értem, ráadásul Jeremy burkoltan felajánlotta neki, hogy megvédi Tatsukival szemben, amit elutasított. A kölyök rendesen meghasonul magával, mert két tűz közé pakolták be. Egyre többet és többet szűr le, de ezt most nem érti és keresi azt a pontot, amiért ez megérte Masaonak, de nem találja. És még így is bízik és szereti, félti, ugyanakkor Tatsukinak sem akar gondot okozni, sem megbukni a férfi szeme előtt. Te sem tudod az okát?

- Jeremy maga megy a két tűz közé - jelenti ki határozottan és el is enged. - Masaot cseppet sem kellene keresnie, mert az ő helyzetében ez nem okos. Masa egyetlen oldalon tűnik fel biztosan, az enyémen. Jeremy konkrétan addig járhat össze vele, amíg Masao el nem vállal egy megbízást, utána akár az ellensége is lehet. És az a baj, hogy nem vagyok biztos benne ezek után, hogy lesz is. Hogy Masa megtartotta azt, amitől ő ő... - mondja halkabban, leszegett tekintettel. - Jeremy viszont ne merészelje Tatsukival szemben védeni Masaot - lesz újra komoly és magabiztos. - Masao szerint ő az alvilágban már csak a semlegessége miatt is olyan féreg, amit irtani kell. Tatsuki ellen szervezkedtek, mert féltek és mert tudták, hogy képes lenne leigázni akárkit, Masao a semlegességével és a feladatával viszont addig maradhat életben, amíg valaki úgy nem dönt, hogy befejezte a munkát. Ez most lehet Tatsuki és hiába van magatehetetlenül Shinjivel a lakásán, kettő dolog biztos, nem Shinjit és nem Jeremyt küldi rá, hogy megölje.

- Ismered a kölyköt, nála semmi nem úgy működik, mint mindenki másnál. Nem úgy mérlegel és nem az a fontos neki, mint amire számítasz. Raktari... - Na ezt hogyan lehetne jól megkérdezni? - Szerinted lehetséges, hogy Masao neked hűséget fogadott?

- Lehetséges - mondja leszegett fejjel. - Ha belegondolsz, az logikátlan, hogy nem. Négy éves korom óta mellettem van, szembeszállt miattam a családommal, meg mindenféle szabályt áthágott, aztán hiába szakított velem, ugyanúgy bármikor szívesen látott, mellettem állt mindenben. Na, most lécives vetkőzz kint le, törölközz meg, addig én is befejezem a fürdést. Folytassuk az ágyban fekve, mert a vízszámlát nem szeretném kifizetni - kéri felpillantva, szelíd mosollyal.

- Rendben van - kuncogom el magam, azzal még megsimogatom egy picit az oldalát. Kimászom mellőle és vetkőzni kezdek, majd nekiállok törölközni. - De ugye nem sebesültél meg? - Raktari felnevet, de nem válaszol. Hamar végez, elzárja a vizet, aztán kilép és törölközőt kerít magának.

- Azt hittem, nem csak nézel, de látsz is - jegyzi meg játékosabban, míg törölközik. Azalatt a pillanatnyi öröm kiveszik belőle, újra gondolkodik, idegeskedik. Nem tetszenek ezek a hangulatváltozások, kifejezetten megijesztenek, ugyanakkor igaza van, végülis megfigyeltem, meg láttam, csak tőle is akartam hallani.

- Csak azt szerettem volna, ha te is megerősíted - árulom el vörösödve, alsónadrágot húzva. Most elég ennyi. Csak azért nem így voltam eddig is, hátha ugrani kell. - Mi a baj?

- Rágódom ezen az egészen. Próbálom megfejteni, feldolgozni, megemészteni - válaszol, majd kiteríti a törölközőt és tőle szokatlanul meztelenül megy a szobába. Akármennyire is együtt vagyunk egy ideje, mindig szégyenlősködött, ezért most rendesen meglep ez a fordulat. Nagyon nem érzem rendben a dolgokat, így már megyek is utána.

- Melyik része az, amit ennyire nehéz megemészteni? - kérdezem csendesen, csak figyelve, bár legszívesebben megint átölelném.

- Rá kell jönnöm, Masao mit tervez - jelenti ki, miközben felöltözik pólóba, alsónadrágba. - Meg azt is meg akarom beszélni vele, amit elmondtam korábban neked - teszi hozzá, majd visszamegy a fürdőbe a telefonjáért.

- Szerinted elmondja neked? - kérdezem csendesen. - Hozzak neked enni valamit?

- Semmit nem kérek, köszi - utasítja vissza a telefonján pötyögve. - Nem fogja elárulni, már rákérdeztem.

- De akkor hogyan akarod kideríteni? - kérdezem közelebb lépve hozzá és muszáj, hogy megérintsem, ha csak kicsit is, így csak ujjheggyel cirógatom meg, mert zavarni nem akarom, sem lesekedni.

- Holnap valamikor találkozom vele és kérdőre vonom - jelenti ki, mintha most tervezné el. - Ha ez nem jön be, megkérdezem Jeremyt, hogy mit tud. Nem akarok az alvilág ügyeibe belefolyni, de Masao fontos nekem annyira, hogy ne hagyjam egykönnyen annyiban ezt. Rengeteget tett értem és most a zsigereimben érzem, hogy valami van, amiről én jobb, ha tudok. Ha másért nem, csak azért, hogy megnyugodjak - teszi hozzá.

- Rendben van. Egyébként Teru Jeremyvel alszik ma, a kölyök úgy csinált, mint egy ötéves, mikor hazaértünk. Nem sokat tud, amit meg Masao mondott, azt mi is hallottuk, ha gondolod, el tudom neked mesélni. De a pontos ok nem derült ki.

- Kicsit várok, Jeremy sokkal kíváncsibb típus annál, minthogy ő beérje azzal a válasszal, hogy csak, a képességeiben pedig megbízom - jelenti ki, mint egy komoly stratégiai lépést, azzal elküldi az üzenetet, majd leteszi a telefont az éjjeliszekrényre, utána pedig megkeresi a kulcsát és sétálni kezd a szobában.

- Abban biztos vagyok, hogy nem nyugszik bele, pláne, hogy Masao szegről-végről megmentette. Ez neki fontos és ahogy ismerem, növelte a bizalmát benne. Ellenben Tatsukival csak akkor megy szembe, ha nagyon muszáj, szóval kezdetnek biztos lehetsz benne, hogy őt fogja tájékoztatni, ha még nem tette meg. - Nem tetszik a járkálása, így felállok és hozzá lépve ölelem magamhoz. - Mi idegesít a legjobban?

- Minden - nyögi.

- Semmi baj, Tari, minden rendben lesz. Megtaláljuk a miértekre a választ és akkor már csak jobb lehet. Hidd el, vannak válaszok és akkor mi meg is találjuk őket, a kölyök sem fog lenyugodni addig, meg te sem, ezt tudom. Ráadásul nem hiszem, hogy Masao ezt hosszútávon titokban tudja tartani, mert ha más nem, Tatsuki kiszedi belőle.

- Azt szeretném elkerülni. Masao és Tatsuki normál esetben érdektelen egymás felé, de azzal, hogy Masa megölte Tatsuki egy emberét, a kölyök tanítóját és még azt is fel merte ajánlani, hogy tanítja helyette ő Jeremyt... A fenébe, ez annyira logikátlan! - csattan fel megremegő karokkal. Az ujjai már szorgalmasan járnak, az éjjeliszekrényen meg rövid dallamot ad ki magából a telefonja, ezért kibontakozik az ölelésemből és megnézi. - Négyre megyek hozzá - jelenti be.

- Azért előtte szerintem beszélj Jeremyvel is. Meg így mi lesz Akemivel? - kérdezem meg csendesen. - A logikát én sem látom, de biztosan van oka. Egyébként azt mondta Jeremynek, hogy ez ugyanúgy egy időleges kapcsolat, mármint hogy tanítja, mint a korábbiak voltak, és ha elválnak újaik, akkor elmondja neki az okot, és vagy megteszi, amit most kéne, vagy meglátja, merre alakul. Jeremy nem kérdezett tovább, feladta, mert akárhogy csavart, nem boldogult, de biztosan tudni akarja, hogy mi az, amit tennie kellett volna Masaonak, ahogy az oka is érdekli.

- Ha ez azt jelenti, hogy Masao kiképzi, hogy legyen esélye ellene, akkor... - Nem mondja végig, végigremeg, így inkább abbahagyja a beszédet. Megint csak nem tudok mást, mint odamenni hozzá, és megölelem, hogy tudja, vele vagyok.

- Attól félsz, hogy a saját hóhérát képezné Jeremyből?

- Nem. Inkább attól, hogy Jeremy a célpontja.

- Ezt most nem értem - vallom be csendesen. Ez meghaladja a logikámat és keresztülhúz mindent.

- Most könnyűszerrel meg tudná őt ölni, Masao azonban nem szereti az ennyire pitiáner feladatokat. De ez is logikátlan! - csattan fel újra. - Áh, hagyjuk! - kéri. - Csak felmegy bennem a pumpa, pedig nem kéne. Holnap kiszedem Masaoból és kész! - dönti el.

- Oké, legalábbis próbáld meg - mondom nyugtatóan. - Most viszont gyere, pihenjünk le, mert ez így nem lesz jó - kérem meg erre, aztán az álla alá nyúlok és apró, gyengéd csókba vonom. Ez már kellett szerintem neki is. Ugyan nem akartam ennyire nagy dolgot, de Raktari olyan lendülettel csókol vissza, hogy se erőm, se kedvem nincs visszafogni, így végül csókolózásig fajul a dolog. Szeretem ezt, hiányzott és féltettem is ezt a lükét itt, mert annyian voltak és gond is lehetett volna. Nem akarom elveszíteni sosem, így inkább szorosan magamhoz karolom és hagyom, hogy elragadjon a lendülete. Kicsit még remeg, de mégis egyre mélységesebb lesz a csókja, kezeit a csípőm fölé teszi és finoman az ágyig tol, majd gyengéden leültet és az ölembe telepedve folytatja. Szorosan magamhoz karolom, ki nem szakadnék ebből. Ösztönösen kezdem simogatni a hátát, karját, vállát, gyengéden, kedveskedve. Végülis... Ha így meg tud szabadulni a feszültségtől, akkor nekem semmi kifogásom ellene. Raktari lassan viszonozza a simogatást, néha tapogat is közben. Oda sem figyelek már igazán, csak az érzések vezetnek, betúrok a pólója alá és úgy simogatom a bőrét. Ő lassan, gondosan tapogatja végig az izmaim, már tapasztaltam, ezt mennyire szereti és rohadt jól tud esni, pláne, hogy közben továbbra is a számra tapadnak ajkai. Megőrjít ilyenkor, és persze fel is húz egyre jobban. Még mindig nem tudom, ilyenkor mit akar, néha képtelen vagyok kitalálni a gondolatait, a miérteket, így inkább csak sodródom vele.


Végül az ágyon fekve kötök ki, felettem Tari és határozottan a nyakamra bukik. Jólesően felmordulok, miközben feltúrom a pólót a hátán, hogy hozzáférjek. Csak simogatom, tapizom és kapaszkodom belé néha, miközben sóhajtozva morgok. Végül beletúrok a hajába és finoman masszírozni kezdem a fejét. Tudom, hogy ezt szereti, már bújik is a kezem alá a fejével, így nem hagyom abba, bár ő áttér a mellkasomra és most azt borítja be csókjaival. Hagyom, hogy irányítson, uraljon, hogy azt tegyen velem, amit szeretne, mert megbolondít és mindenhogyan imádom. Bevillan az a Raktari, akit akkor láttam odakinn a terepen, ahogy villogott a szeme, a dühe, a kitartása, az a hihetetlen erő, amit sugárzott. Szeretem, mérhetetlenül és csak őt, mindig és mindenhogy, ha dühös, ha szomorú, ha fáradt, ha boldog, ha mosolyog. Nekem mindegy, hogy hol van, ha boldog, bár persze a legjobban azt szeretem, ha itt van mellettem, ha ölel, ha érinthetem, ha érzem a jelenlétét, ha rám mosolyog, mikor együtt szórakozunk. És imádom ezeket a helyzeteket is, mikor megőrjítjük a másikat, mikor kicsit elmosódnak a határok és csak mi létezünk egymásnak.


Gondosan járja be a mellkasom, végig az egészet, minden kis porcikámat. Kedveskedő, gyengéd, olyan igazi Raktaris, amit csinál. Végül lassan elfekszik rajtam, én meg automatikusan magamhoz karolom és gyengéden simogatom tovább a hátát. Kicsit helyezkedik, aztán csak bújik, mire nyomok egy csókot a homlokára. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy mennyire jó, hogy itt van nekem. Lassan tanít meg arra, hogy mennyire nem az a fontos, amit egymással művelünk, hanem hogy szívből jöjjön. Tudom, hogy néha csak szeretget és kedveskedni akar, csak én reagálok túl érzékenyen, ahogy most is. De ez nem baj, mert olyat tanulok tőle, amit más képtelen lenne átadni nekem. Mindig, mindenben szeretettel fordul felém, mindig azt mutatja, hogy mennyire fontos vagyok neki és ez melegséggel tölt el. Gyengéden simogatom, szinte alig érintve a bőrét, miközben szemem sarkából figyelem. Igazából kicsit meglepett ezzel, mert eddig nem nagyon preferálta, ha így húztam magamra, most mégis önként ment bele. Lehunyt szemmel fekszik, ugyanakkor tudom, hogy nem alszik, mert néha végigsimít az oldalamon. Érzem, hogy nyugodtabb, most mégis társul valami furcsa ragaszkodással, amit csinál. Egyáltalán nem zavar, csak nem szokott tőle és talán egy picit aggódom is miatta. Itt vagyok neki, mint mindig, segítek bármiben, de most nagyon megborult benne valami, ráadásul szerintem elég kevesen tudják helyrerakni. Talán csak ő maga, esetleg ha Masao előáll valamivel. Nem félem elengedni holnap, őt biztosan nem bántja a férfi, ez az, ami megkérdőjelezhetetlen, így inkább nem is teszem. Végigcirógatok Raktari arcán, hátha rám néz és látok valamit a tekintetében, ehelyett megkeresi a kezem és visszateszi az arcára. Halványan elmosolyodom és finoman cirógatom a bőrét. Nem tudom, hogy érdemes-e kérdeznem, vagy inkább hagyjam békén egyelőre, hadd gondolkodjon nyugalomban.


Percekig marad így, én meg inkább nem töröm meg a hangulatot, mert úgy érzem, erre van szüksége, néma támogatásra és csendes törődésre, amit szívesen adok meg neki bármikor. Néha végigsöpörnek szempillái a vállamon, tehát ki-kinyitja a szemét, de aztán le is csukja újra. Talán pont ezért én lepődök meg a legjobban, mikor hirtelen megint csókolni kezd, főleg a mellkasomon. Újabb hirtelen váltás, amit nem is nagyon tudok hova tenni, ugyanakkor ellenállni sem. Felsimít a mellkasomon, és a vonalat követi ajkaival is. Újabb halk sóhaj tör ki belőlem, pedig nem akarom, igyekszem visszafogni magam, bár az annyira nem egyszerű. Simogatom tovább, ahol érem, de nem sietem el a dolgokat, mert akkor elrontom a hangulatot. Még mindig nem tudom, mire akar kilyukadni Tari, de akármire is, azt megvárom.


Egészen felkúszik és újra megcsókol. Megint mély és szerelmes, de már szenvedély is keveredik bele. Élvezettel és lendülettel viszonzom ezt, miközben az agyam lassan, de biztosan halad a kikapcsolás felé, pedig nagyon igyekszem észnél maradni. Raktari egyre bátrabbá válik, egyre inkább eluralkodik rajta a szenvedély, az érintéseiben ez kezd dominálni. Belép a lábaim közé, amivel feljebb kényszerít, noha nem durván. Igyekszem mocorogni, hogy jó legyen, helyezkedem, ám el nem ereszteném a srácot. Még mindig csókol, de a keze már a csípőmön és a combomon is elkalandozik. Egyértelmű, hogy ez mit jelent, nekem meg eszemben sincs tiltakozni, az irányítást meghagyom a kezében, de határozottabban és vággyal telve simogatom, tapogatom a póló alatt, majd gondolok egyet és elkezdem lehúzni róla. Engedi, hogy levegyem, landol is a földön a ruhadarab, majd birtokba veszem a felszabadult bőrt, simogatom, tapicskolom, markolom. Válaszul Raktari beletúr a hajamba és csókot nyom a fejemre, s meghullámzik. Végigsimítok az oldalán, megmarkolom a csípőjét, de már csúsztatom is tovább a kezem, át az alsónadrágon és le a combján, amíg érem, majd ugyanezen az úton vissza.


A csókja egyre forróbbá válik, ahogy újra az ajkaimra tapad, miközben hozzám simul. Besimítok a nadrág alá, végig a fenekén, majd finoman belemarkolok. Szeretem érinteni mindenét, de már haladok is tovább, fel a hátán gerince mentén. Raktari keze is az alsónadrágomra téved, előbb csak megsimogat, majd a farkamon is végigsiklik, amitől halkan felnyögök. Hoppá! Már megint kezdem elveszteni az uralmat magam felett, ugyanakkor bízom a srácban, így talán nem is baj. Felengedek teljesen és elkezdem legörgetni az alsóját. Egy percig sem ellenkezik, így ez is követi a pólót, majd nemsokára az enyém is megy utána. Hagyom, hogy Raktari döntsön most mindenben, így egyszerűen csak elengedem az izmaim, csak annyira mozdulok, hogy simogathassam, érinthessem őt. A srác ajkai újra a mellkasomra térnek rá, miközben lassan kényeztetni kezd. Felmordulok, ugyanakkor viszonozni is akarom ezt, így újra lesimítok az oldalán, a fenekén, majd előre, hogy rá tudjak fogni és az ő ütemét diktálva mozgassam a kezem. Felszusszan és megvonaglik, de nem sokáig tud mozdulatlan maradni, de nagyon szeretem, amikor ilyen ösztönös, elengedi magát, picit hullámzik, miközben csókkal szórja be a mellkasom. Szabad kezemmel simogatom a bőrét, időnként megkapaszkodom benne, de lassan már nem tudom elfojtani a nyögéseimet és utat találnak a torkomon át. Raktari csak szuszog, de a mozgásából és a testét elfutó libabőrből pontosan tudom, hogy ő is élvezi, amit csinálunk. Tudom, hogy ezt szereti és nem akarom megtörni a lendületünket, ezt nem érzi terhesnek, ugyanakkor legalább annyi élvezetet ígér, mintha másképpen szeretkeznénk.


Szeretem látni, hogy mennyire tudja élvezni a játékot, így nem is próbálok változtatni ezen, csak különböző ritmusban kényeztetem, miközben folyamatosan simogatom, cirógatom, vagy éppen finoman karmolom az oldalát a másik kezemmel. Eljátszik a nyakamon, ami igazán lázba tud hozni, pláne, hogy Raktari egy idő után elkezd a markomba lökni. Tudom, hogy élvezi, igazán, teljes mértékben és jó érzés örömet okozni neki, miközben persze ő sem hagy engem kényeztetés nélkül. Egymással játszunk, és egyre közelebb kerülök az orgazmushoz, egyelőre visszafogom magam, csak lassan nem bírom, és ha csak finoman is, de mozgok alatta, mert egyszerűen muszáj. Mosolyogva néz le rám, mire tőlem is futja egy bágyadt mosolyra, majd már hevesen tapad a számra, amit legalább ilyen lendülettel viszonzok neki. Ilyenkor már elbódít a csókja, levegőért kapkodok, de abba nem hagynám, fulladásig képes lennék ezt csinálni, annyira jó. Erősebben fogok rá és picit a tempót is emelem, mire Tari is ugyanígy tesz. Szinte hajszolja a gyönyört, ahogy löki magát a markomba és ugyanígy jár a keze is rajtam. A homlokát a mellkasomra támasztja, én meg csak nyöszörögve kapkodom a levegőt, meg ráfogok az oldalára, megszorítom és finoman belenyomom a a körmeimet az érzéstől. Már nagyon-nagyon közel járok és tudom, hogy ő is, egész testében hullámzik, csak a térdei, a feje és a támasztó keze van egy helyben, ami egyértelműen jelzi nekem, hogy ezt mennyire élvezi. Szeretem ilyennek látni, nézni a mozgását, érezni magam felett, de aztán lehunyom a szemem és átadom magam az érzéseknek, amik elöntenek. Még gyorsabban kényeztetem, mert nem akarom megelőzni, egyszerre szeretném elérni vele a végét, de nekem már nagyon kevés kell csak.


Halkan levegőért kapva nyög fel, majd rángva élvez el, így teljesen elengedem a testem és ívbe feszülve adom át magam is az orgazmusnak. Hosszan, hullámokban élvezem ki az érzést, majd remegve, zihálva ernyedek el és szinte visszaesek az ágyra. Hirtelen mozdulni sem tudok, de aztán rájövök, hogy sikeresen belevájtam a srác oldalába a körmeimet, most sokkal csúnyábban, mint eddig bármikor, így gyorsan igyekszem elsimogatni a meggyötört részt, mire Raktari felszisszen, ezért inkább abbahagyom a mozdulatot és imádkozom, hogy ne akadjon ki rajta. Nem direkt csinálom, nem megjelölni akarom, vagy ilyesmi, csak hozza az ösztön, az élvezet, meg az indulat. Inkább a vállát kezdem finoman cirógatni. Aprót sóhajt és elfekszik mellettem a hátára gördülve, szinte kiterülve. A szemei csukva és élvezi a bódulatot. Az még engem is átjár, egyre nehezül a fejem, ugyanakkor még szeretném nézni őt, vele lenni, így igyekszem nem bealudni és megtartani magam. Végül nem bírom és finoman hozzábújok és a vállára hajtom a fejem.

- Várj egy kicsit - suttogja, majd kikel az ágyból és a fürdőbe megy. Egy nedves törölközővel tér vissza, amivel letörölget, majd visszaviszi. Néha olyan gondoskodó tud lenni, bár azt is tudom, hogy nem szeret úgy maradni, én meg simán be tudtam volna aludni.

- Ugye nem fáj? - kérdezem csendesen tőle, mikor visszajön.

- Nem. - Látom, mennyire fáradt, már csak hunyorog és bágyadt a hangja is, szinte csupán bedől az ágyba és el is fog mindjárt aludni, szóval betakarom magunkat és nyomok egy puszit a fejére, majd szorosan hozzásimulok. Kicsit furcsa, hogy még felöltözni sem jutott eszébe, de most nem rágódom ezen, tényleg csak átölelem és én is lehunyom a szemem. Nem tart sokáig bealudni nekem sem.